Nemeskéri Kiss János, az 1848/49-es szabadságharc bugyi születésű őrnagya

Czagányi László kiváló monográfiájában (Bugyi község története I-II., 2000) két, Bugyin született nemest is említ, akik az 1848/49-es szabadságharc forradalmi seregének tisztikarában harcoltak katonaként. Gaál Ágostonról már korábban is írtam.

Most nézzük nemeskéri Kiss Jánost, aki 1798. április 1-jén született Bugyin, nemeskéri Kiss Gábor (1756-1799) és Hoffmann Katalin (1764-1832) fiaként, római katolikus családban. Róla lényegesen kevesebbet ír Czagányi is, pontos halálát pedig nem említi.

nemeskéri Kiss János születési bejegyzése a legfelső sorban (forrás: VPKL, bugyi római katolikus születési anyakönyv)

Az édesapa 1782. április 28-án vette feleségül Taksonyban Hoffman Katalint, Hoffman Mihály varsányi árendásnak (birtok haszonbérlőnek) és Laub Katalinnak a lányát. Nem sokkal később, 1782. szeptember 16-án nemeskéri Kiss Gábor pesti polgárságot szerzett. Öt gyermekük született, Katalin (1791-?) szülőhelye ismeretlen, Ferenc (1792-?) Taksonyban, Gáboré (1794-1863) Pesten, József (1796-?) és János (1798-1861) Bugyin.

nemeskéri Kiss Gábor (1756-1799) szűk családja, saját kutatás alapján, a marcali ágra fókuszálva

Az ifjú János 1813 és 1840 között a 32. gyalogezredben szolgált. Ebben az időszakban a család egy része Marcaliba került, ugyanis a testvér, Gábor 1823-ban elvette a helyi gyógyszerész, Duliczky János (1769-1823) lányát, Franciskát (1809-1888), majd apósa halála után átvette annak Szentháromság nevű gyógyszertárát. Vélhetően Marcaliban lakva lett a forradalom kitörése után nemeskéri Kiss János 1848. június 19-től a Somogy megye 3. (marcali járási) nemzetőr zászlóaljának őrnagya. Mozgósított alakulatával júliustól szeptemberig a Dráva vonalát őrzi Csurgónál. Ősszel részt vesz Perczel Mór tábornok alatt a Dél-Nyugat-Dunántúl felszabadításában, illetve a Nugent császári tábornok elleni stájerországi becsapásban.

A császáriak 1849 januári bevonulása után hadbírósági eljárás indul ellene, április elején Pesten megfosztják rangjától. Május elejétől Noszlopy Gáspár őrnagy és kormánybiztos alárendeltségében újra mozgósított zászlóaljával közreműködik Somogy megye felszabadításában. Július 23-ától a megye népfelkelőinek parancsnoka. Augusztus 19-én Noszlopy csapataival csatlakozik a komáromi várőrséghez, ahol szeptember 11-től az egyik katonai kórház főfelügyelője.

Komáromi szükségpénz a szabadságharc idejéből (forrás: saját gyűjtemény)

Komárom feladása után Pesten ismét hadbíróság elé kerül, amely helyben hagyja korábbi rangfosztását és nyugdíjelvonását (1850. ápr. 28., illetve 1851. márc. 18.), de kegydíjat ítélnek meg számára.[1] Vélhetően 1851 után Marcaliban, testvére közelében élt, aki anyagilag támogat(hat)ta. Sohasem nősült meg.

A nemeskéri Kiss család címere (forrás: wikipedia)

1862. január 16-án hunyt el Marcaliban, nyugalmazott császári és királyi kapitányként. Sírja ma már nem megtalálható, felszámolták[2]. A szakirodalomban – tévesen – pesti elhalálozásáról írtak, most ezt sikerült pontosítani.

nemeskéri Kiss János halotti bejegyzése a legfelső sorban (forrás: familysearch.org, marcali római katolikus halotti anyakönyv)

---

[1] Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. III. ÉLETRAJZI ADATOK Kiss János szócikk

[2] Somogy Temetkezési Kft. 2023. október 19-i válasze-mailje.

"Oly gyönyörű ez a hely...", azaz hogy érezte magát Ócsán egy Irén nevű hölgy 1909-ben

Egy képeslap sokszor az írott oldalával is hordoz(hat) olyan információt, ami érdemessé teszi arra, hogy helyet kapjon egy gyűjteményben.

A most bemutatott képeslap-variáns már ismert volt előttem. Az 1900-as évek első évtizedében készült képen a római katolikus templom látható. A templom bejárata mellett még fakereszt, aminek tövében két kisfiú áll. A lap jobb oldalán paraszti viseletben, bőszárú nadrágban két férfi néz a kamerába.

Ami viszont megfogott a lapban (és ezért bekerült a gyűjteményembe), az a hátoldala volt. Egy Irén nevű hölgy írta budapesti barátnőjének, Füry Margitkának. A bélyegző szerint a lapot az ócsai vasútállomáson adta fel Irén, az ötfilléres bélyegen pedig egy, általam fel nem oldott perforáció is olvasható: PNA. Az írás szerint Irén egy barátnőjéhez érkezett Ócsára, ahol - többek közt - egy nagy, fantasztikus séta után az esti nyolcas vonattal indul is haza.

A hátlap szöveghű leirata:

"Édes Gittám! Ma vasárnap itt vagyok Linával, ki édesapja sírját hantoltatta fel délelőtt. Délután bejártuk a falut, és most hét óra felé kijöttünk a mezőre barangolni. Itt írom e lapot, ez isteni helyen számtalan tücsök és madár zenéjétől körülvéve, földön ülve. Oly gyönyörű e hely; a merre szemem ellát, csak végtelennek tetsző zöld mezőt látok. Sajnos már nyolckor indúlúnk hazafelé. Csaknem ujjá éledek.

1909.V/23 Csókolja szeretettel Irénje"

Újévi üdvözletek alsódabasi képeslapokon

A képeslapok anno a kapcsolattartás elengedhetetlen eszközei voltak. Az emberek küldtek egymásnak név- vagy születésnapokra, ünnepekre vagy csak akkor is, ha megérkeztek egy városba. Gyakorlatilag a mai SMS-eknek, rövid chatüzeneteknek voltak az elődei.

Az alsódabasi képeslap-gyűjteményemben két olyan lap található, amiben a címzettnek boldog újévet kívánt a feladó. Mindkét lapot Langfelder Gyula (1866. október 8., Alsónyáregyháza - 1938. november 19., Budapest) helyi kereskedő adta ki. Apró érdekesség, hogy két fivére, Kálmán és Ferenc Örkényben adtak ki képeslapokat.

Az első lap kétosztatú: szerepel rajta a Csajághy- és a Halász-kastély is. Mindkét épület több korabeli képeslapon is látható. A bélyegzések szerint az 1907. december 30-án feladott lap már másnap megérkezett Rétságra. A feladó egy bizonyos Molnár Balázs, míg a címzett Glázer Géza, aki egyébként a váci piarista főgimnázium tanulója volt ekkoriban.

A második egy mozaikképeslap, minden egyes kép megjelent önálló kiadásban is. Alsódabas nevezetesebb épületeit mutatja be (községháza, két templom, vasútállomás) és egy látképet. Az 1911. december 31-én feladott lap január 2-án érkezett meg Tatárszentgyörgyre. A feladóként csak "Faragó"-ként szereplő személy vélhetően azonos Faragó Károllyal, aki akkoriban magyar királyi állami állatorvosként dolgozott a településen. A címzett pedig Szüts Lajos, Tatárszentgyörgy jegyzője és becses családja volt. Szüts később Pusztavacs főjegyzője lett.

Boldog újévet kívánok minden kedves olvasónak!

Káldy Pál első világháborús frontról írt képeslapjai nővérének, Rózsikának, Ócsára

Alsókáldi Káldy Pál (1862-1936), az ócsai református elemi iskola tanítójának fia, Pál az I. világháború utolsó harmadában harcolt a fronton. Gyűjteményemben három hazaírt képeslapja található.

Káldy Pál 1899. augusztus 31-én született Ócsán, a nagykőrösi születésű Káldy Pál és az alsónémedi származású Garay Julianna fiaként. Alapfokú tanulmányait Ócsán végezte a református elemi iskolában. A felsőbb  osztályokba három helyre is járt – ugyanis nem volt jó tanuló. A történelem és a testnevelés ment neki igazán, a többiből gyengén teljesített. Az első két osztályt a budapesti X. kerület kőbányai magyar királyi állami főgimnáziumban, a harmadik-ötödik osztályt a nagykőrösi református főgimnáziumban, míg a többi osztályt a budapesti X. kerület tisztviselőtelepi magyar királyi állami főgimnáziumban[1] végezte el. Utóbbiban tett úgynevezett hadiérettségit 1917. március 2-án, s be is sorozták katonai szolgálatra[2] a magyar királyi 23. gyalogezredbe.

„Ezek tehát fegyverrel szolgálják a hazát, együtt harcolnak volt tanulótársaikkal, akik az előző években cserélték fel az iskolát a kaszárnyával. El-ellátogatnak hozzánk sűrűen. Alig volt olyan nap, amikor katona-diákunk ne jött volna hozzánk. Bármily rövid szabadságra engedték őket haza, nem mulasztották azt a hajlékot meglátogatni, hol legboldogabb éveiket töltötték. Büszke örömmel jegyezzük fel ezt a tényt krónikánkban, mint bizonyságtevőjét annak, hogy volt tanítványaink és az iskola között erősebbé vált a kapocs amióta az iskolát elhagyták. Sűrűn jöttek a levelek a harctérről, a hadifogságból tanároktól és volt tanítványoktól. Meleg érzés szól az írásokból, mindenik egy-egy lüktetése az iskola szívének. – írta az iskolai értesítő[3], dicsőítve ezzel a már bevonult ifjakat.

A gyűjteményemben Pál három képeslapja található, a lapok címzettje minden esetben nővére, Káldy Rózsa volt.

Feladás dátuma: 1917. december 26.

Tábori posta száma: 290

"Kedves Rózsikám!

Most éppen tartalékban vagyunk és így kellemesen töltjük el a Karácsonyt már amennyire lehet a fronton kellemesen eltölteni. B.uék.

csók

Pál"

A lapból megtudjuk, hogy Pál nem közvetlenül a frontvonalon, hanem néhány kilométerrel hátrébb töltötte a karácsonyt. Azaz nem volt kitéve az ellenséges tűznek, igaz, nem is került azon kevesek közé, akik erre az időre szabadságot kaptak.

Karácsonyi díszítés egy kantinnál, az I. világháborúban (kép forrása: Fortepan / Babarczy Eszter)

A tisztikar igyekezett a legénység megajándékozásáról és jobb ellátásáról gondoskodni. Távol az otthon melegétől, a szeretteiktől, lelkileg is rendkívül fontos volt ez a katonáknak. A közlegények elsősorban cigarettát, pipadohányt kaptak, de az ellátmányban ilyenkor előfordult olyan étel is – például sonka, szalonna – ami ünnepinek számított a fronton.

Feladás dátuma: 1918. január 4.

Tábori posta száma: 290

"Kedves Rózsikám!

Ezt a csunya galíciai lapot küldöm neked de nem azért mintha más nem volna hanem azért hogy bemutassam milyen lapokat lehet itt kapni Galliciában.

Lapodért ezer csók.

Csók

Pálci"

A lap információt ad arról, hogy Galíciában állomásozott a magyar királyi 23. gyalogezred 1917/18 fordulóján.

Feladás dátuma: 1918. március (a nap nem beazonosítható)

Tábori posta száma: 290

"Kedves Rózsikám!

Ne haragudj ha talán nem is kapsz lapot tőlem de igazán a legjobb akarat mellett sem lehet mert most útban vagyunk de hogy hova igazán nem tudom. A lapokat úgy arra mint erre nem kézbesítik valami 10 napja nem hoztak postát.

csók

Palci"

A levelet Ócsa helyett már az Erzsébetfalva, Bocskai út 4. szám alá kézbesítették. Káldy Pál levelében jelzi a(z) – egyébként kiválóan működő – tábori posta nehézségeit. A folyamatos levelezés lelkileg rendkívül sokat jelentett mind a harcolóknak, mind az otthoniaknak. A postai küldemények akadozása a harci morált is könnyen befolyásolhatta.

Arról nem találtam információt, hogy Káldy Pál bármilyen kitüntetést kapott volna a világháborúban.

A harcok utáni életéről is csak elvétve találtam információt. 1927-ben, Ócsán vette feleségül a jászapáti születésű Nagy Ilonát. A Horthy-korban az Ócsai Hitelszövetkezetnek és az Ócsa és Vidéke Hangya fogyasztási és értékesítő szövetkezet tisztviselője volt.

Az Ócsai Hitelszövetkezet egy 1920 körüli képeslapon (forrás: saját gyűjtemény)

Káldy Pál 1969. szeptember 29-én, 70 évesen hunyt el Budapesten, a Kútvölgyi úti kórházban.

---

[1] Az iskolát 1975-ben bezárták, ma az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum működik az épületben.

[2] A budapesti X. kerület tisztviselőtelepi magyar királyi állami főgimnázium 1916-1917. évi tizedik értesítője (1917) 37. oldal

[3] A budapesti X. kerület tisztviselőtelepi magyar királyi állami főgimnázium 1916-1917. évi tizedik értesítője (1917) 11. oldal