Egy kiskunlacházi cipész fia, aki pesti vendéglős lett

Sipos Benő 1879. október 25-én született Kiskunlacházán, Sipos Benjámin (1853-1909) helyi cipész és Kamrás Borbála (1858-1939) gyermekeként, református családban. Apai nagyapja csizmadiaként, anyai nagyapja földművesként kereste kenyerét. A szülők később – egy kis kitérővel – a fővárosba költöztek és az édesapa posta- és távírdai altisztként dolgozott.

Sipos Benő családfája (saját kutatás alapján)

A kis Benő a tanoncéveit Budapesten, a II. kerületi Fő utca 8. szám alatti „Pilseni sörcsarnok”-ban, Gráf Sándor vendéglősnél töltötte, majd több nevesebb vendéglátóhelyen szerzett még gyakorlatot.

Az 1910-es évet Sipos Benő, még mint Mayer János budapesti éttermének főpincére üdvözölte[1], ám egy hónappal később már arról számoltak be az újságok, hogy „Sipos Benő, a budapesti Mayer Ferencz éttermének kedvelt főpinczére megvette a Király-utcza 100. szám alatt levő vendéglőt Teller Vilmostól.”[2], ami még 1893-ban nyitotta meg kapuit. Sipost vélhetően édesapja 1909-es halála juttatta akkora tőkéhez, melyből meg tudta vásárolni a terézvárosi „Aranyfácán”-hoz címzett vendéglőt.

A vendéglő átvételéről szóló újsághír a Vendéglősök Lapjában (forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

Sipos Benő a vendéglője előtt, vélhetően az 1910-es években (forrás: MVKM)

Az épület történetét külön nem kutattam, de érdekes belepillantani – vagy inkább belegondolni – abba a miliőbe, ami az 1860-as években fogadhatta a Király és a Rózsa utca sarkánál sétálókat. A mostani, többemeletes épületek akkor még javában egyszintesként szolgálták ki az ottlakók vagy dolgozók igényeit. Külön érdekesség, hogy az épületet 1862-ben az a Lohr Antal (1824-1887) építész tervezte, akinek például az állatkerti zsiráfházat is köszönhetjük.

A nyugodt, szorgalmas évekbe szólt azonban közbe a nagypolitika. A világháború 1914-es kitörésekor Sipos Benő is bevonult, a fronton teljesített szolgálatot és mint őrmester, több kitüntetéssel szerelt le. Legfiatalabb testvére, József (1892-1917) szintén katonaként harcolt; ő azonban hősi halált halt. Emlékét sajnos nem őrzi szülőhelye, Hévízgyörk hősi emlékműve.

A világháborús időkből – vélhetően 1918-ból – fennmaradt a vendéglő egy magyar-német nyelvű nyomtatott étlapja, melyben az italok alatt megemlítik a „Heti étlapot”, amely érdekes bepillantást enged az akkori éttermi vendéglátásba: „Vasárnap: pörköltcsirke tarhonyával; Hétfő: parasztgulyás; Kedd: köményes sertésczomb párolt káposztával (mexikói gulyás); Szerda: szűz-sült, székely-gulyás; Csütörtök: kolozsvári káposzta; Péntek: paprikás hal; Szombat: foghagymás-sült, székely-gulyás.”[3]

A szükségpénz-, pénzhelyettesítő-gyűjteményem egyik szép és ritka darabja a vendéglőé, aminek kiadását – a rajta szereplő filléres összegek miatt – én az 1910-es évekre datálok. A kis szelvényeket visszajáró gyanánt adhatta Sipos a vendégeknek, akik azokat aztán csak a vendéglőben vásárolhatták le, így generálva nagyobb forgalmat.

A Sipos-vendéglő pénzhelyettesítője vélhetően az 1910-es évekből (saját gyűjtemény)

1919 végén Benő feleségül vette Némethy Rozinát (1894-1950), Némethy Mátyás vendéglős lányát.

Már a békeidők étlapjából válogathatott az, aki 1920. december 15-én betért Sipos éttermébe. Fogas vajban, pörkölt csirke, savanyú burgonyafőzelék feltéttel, marhasült, borjúpörkölt, pirított borjúmáj, hagymás sült vagy „becsinált paczal” is kerülhetett az asztalra.[4]

1921-ben megszületett a házaspár egyetlen gyermeke, Zsuzsanna. 1923 decemberében Sipos megvett egy óbudai házat[5] a Vörösvári úton 18 millió koronáért a Faltys családtól, amit aztán – mint házasság alatt szerzett vagyont – megosztott feleségével. Az erről szóló vagyonrendezési szerződés kutatható Budapest Főváros Levéltárában[6].

Sipos Benő aktív közéleti tevékenységét jól mutatja, hogy a szakmai ipartestület elöljáróságának és békéltető bizottságának tagja volt, de több mint 25 évig dolgozott a budapesti református egyházközség presbitereként is.[7] A 150 férőhelyes, kilenc fős személyzetet foglalkoztató vendéglátóhely[8] törzshelye volt az aranyozó mesterek szövetségének – itt tartották például Mikulás-estélyüket is 1924-ben[9].

Sipos Benő arcképe 1930 körül (forrás: A Magyar Ipar Almanachja)

Több mint 30 évig vezethette vendéglőjét Sipos Benő, ugyanis 1941. május 23-án, 61 és fél évesen hunyt el, a kerepesi úti temetőben[10] helyezték örök nyugalomra. 1950-ben feleségét is mellé temették, „nyugodalmuk” azonban nem tarthatott sokáig. A parcellát ugyanis 1974-ben felszámolták és a temetőnek nincsen információja sem áttemetésről, sem a sírhely újbóli megváltásáról[11], így a Sipos házaspár sírja ma már nem megtalálható.

Sipos Benőné gyászjelentése 1950-ből (forrás: OSZK)

A II. világháború utáni kommunista berendezkedés alatt az Aranyfácán sem kerülhette el sorsát, 1949-ben államosították (és természetes az utcanév sem maradhatott, 1950 és 1990 között Majakovszkij[12] utcának hívták). Néhány évig még vendéglátóhelyként működött a hely, míg végül heavy metal klubként zárt be az 1980-as években. Az újjáéledés 1992-ben kezdődött el, amikor a Radvánszki-házaspár megvette az éttermet, majd felújítás után, 1994-ben újranyitotta, Haxn Király Sörház néven. Az étterem jelenleg Király 100 Gastro Corner néven működik.[13] 

Aki a Király utcában jár, gondoljon a Kiskunlacházáról indult Sipos Benőre!

Az étterem 2023-ban I. (saját fénykép)

Az étterem 2023-ban II. (saját fénykép)

---

[1] Vendéglősök Lapja 1910. január 1-jei szám 7. oldal

[2] Vendéglősök Lapja 1910. február 5-ei szám 6. oldal (Vendéglő-átvétel)

[3] MKVM DA 1981.835.

[4] Élet és Irodalom 2011. október 7-ei szám 13. oldal („Hát, nem bánom, együnk tüdőt”)

[5] A kettős házas telek az akkori Vörösvári út 25. és Kórház utca 44. szám között volt, ami a 4232. számú telekkönyvi betét 887. helyrajziszámú ingatlanénak felelt meg.

[6] BFL – VII.203 – 1924 - 0247

[7] Ballai Károly és Tábori Kornél: Negyven év a magyar szállodás- és vendéglősipar életéből 185. oldal

[8] A Magyar Ipar almanachja (1930) 412. oldal

[9] Magyar Festőipar 1924. december 4-ei szám 5. oldal (Az aranyozó mesterek szövetsége)

[10] 50/1. parcella 3. sor 7. sírhely.

[11] A Nemzeti Örökség Intézetének telefonos tájékoztatása 2023. március 3-án.

[12] Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (1893-1930) szovjet-orosz költő, drámaíró, az orosz futurizmus egyik szülőatyja.

[13] http://elteonline.hu/kozelet/2019/12/06/zsigeri-elmeny-a-multbol/ (letöltés: 2023. március 1.)

Felsődabasi hősi halottak az első világháborúban

Ha Felsődabas első világháborús hősi halottjairól szeretnénk megemlékezni, sajnos nem mehetünk ki egy emlékműhöz vagy -táblához, ugyanis a falu és az egyházközség sem állított mementót az elhunytaknak. Emlékük azonban nem mehet veszendőbe!

Felsődabasi képeslap a XX. század első évtizedéből (saját gyűjtemény)

Az alapvetően mezőgazdaságból élő felsődabasiak – a sáriakhoz hasonlóan – a budapesti I. magyar királyi honvéd gyalogezred, valamint a 32. császári és királyi közös gyalogezred hadkiegészítési körzetéhez tartoztak, a férfiak jó része e két alakulat valamelyikében vett részt a háborúban. A felsődabasi katonák minden fronton harcoltak, neveiket megtaláljuk a keleti fronton éppúgy, mint az olaszok elleni csatákban.

Az eddig azonosított adatok alapján megállapítható, hogy a felsődabasi katonák átlagosan 28,5 évesen haltak hősi halált, azaz az egyik legszebb férfikorban hagyták itt a földi létet. Az itteni elhunytak alig több mint 40 százaléka volt nős, míg például a szomszédos Sáriban ez az arány a duplája volt. Ebből kifolyólag a hadiözvegyek és -árvák száma is sokkal alacsonyabb volt Felsődabason.

A hadiözvegyek leginkább szintén özvegyekhez, vagy a frontot megjárt leszereltekhez mentek feleségül – a félárván maradt gyermekeket fel kellett nevelni, kellett egy társ, a mindennapok küzdelmeihez. Az ehhez sokszor szükséges polgári és egyházi holttányilvánítási eljárások érdekes adalékokkal szolgálnak a mai kor kutatóinak az akkori viszonyokról. Képet kaphatunk például a házastársak egymás közti viszonyáról, a vagyoni helyzetükről.

Bár a településen emlékmű vagy -tábla nem hirdeti az elhunytak neveit, néhány felsődabasi hősi halott nevét mégis őrzi emlékmű. Alsódabas, Alsónémedi, Zagyvarékas.

Az alábbiakban összefoglaltam a hősi halált halt felsődabasi kötődésű férfiak rövid életrajzaik. Néhol hiányos, pár helyen vannak kérdőjelek, a születési évszámoknál azok csak vélelmezettek. Ahol a pontos dátum szerepel, azt megtaláltam az anyakönyvekben. A családneveket az anyakönyvek szerinti írásmódban vettem át.

Életrajzok ABC-sorrendben

Benárik Benő 1883 körül született római katolikus családban. A magyar királyi 1. honvéd gyalogezredhez póttartalékosként vonult be. 1915-ben indította el holttányilvánítási eljárását a Belügyminisztérium[1], ami szerint 1915. december 4-én hunyt el a galíciai Chrzanon településen (ma: Chrzanów, Lengyelország).

Bednárik József 1881. március 10-én született Felsődabason, Bednárik András és Zöld Zsuzsanna gyermekeként, római katolikus családban. Felsődabason földművesként dolgozott.  A magyar királyi 3. honvéd tábori ágyús ezred póttartalékos tüzéreként hunyt el. 1915-ben indította el holttányilvánítási eljárását a Belügyminisztérium[2], ami szerint 1914. december 4-én hunyt el kolerában a galíciai Chrzanon településen (ma: Chrzanów, Lengyelország).

Bircsák József 1889. szeptember 15-én született Alsónémedin, Bircsák János és Szlovicsák Margit gyermekeként, római katolikus családban. A felsődabasi születésű Drozdik Katalint (1889-) 1914. június 4-én vette feleségül Felsődabason, gyermekük nem született, Bircsák bognármesterként dolgozott a faluban. A magyar királyi 1. honvéd gyalogezredhez vonult be népfelkelőként Budapestre 1915 januárjában. További hír nem érkezett róla. 1923-ban indította el holttányilvánítási eljárását az ócsai királyi járásbíróság[3], az elhalálozás idejét 1918. május 16-át állapította meg. Az egyházi holttányilvánítását 1924-ben hirdette ki a váci püspökség[4]. Az özvegy 1924-ben összeházasodott unokatestvérével, özvegy Drozdik Pállal.

Deák József 1899. április 1-jén született Felsődabason, Deák Ferenc napszámos és Farkas Mária gyermekeként, római katolikus családban. A magyar királyi 30. honvéd gyalogezredhez vonult be, népfelkelőként. 1917. május 20-án hunyt el a Tapowitz melletti csatatéren. 1916-ban indította el holttányilvánítási eljárását a Belügyminisztérium[5].

Drozdik István 1895. január 14-én született Felsődabason Drozdik Imre és Szlamka Rozália gyermekeként, római katolikus családban. Földművesként dolgozott szülőfalujában. A magyar királyi 1. honvéd gyalogezredhez vonult be, népfelkelőként. 1917. október 28-án hunyt el az osztrák tengermelléken, a Montefalcone melletti csatatéren (ma: Olaszország). 1916-ban indította el holttányilvánítási eljárását a Belügyminisztérium[6]. A veszteség lajstrom szerint 1915. november 8-án hunyt el a magyar királyi 1. honvéd gyalogezred 12. századának gyalogosaként[7].

Drozdik János 1879 körül született Drozdik Ferenc és Kancsár Katalin gyermekeként, római katolikus családban. Felsődabason dolgozott földművesként. 1916. május 16-án hunyt el az osztrák tengermelléken, Podiwelecz-en (ma: Podmelec, Szlovénia) fejlövés következtében. 1931-ben indította el holttányilvánítási eljárását a Honvédelmi Minisztérium[8].

Drozdik József 1892. szeptember 22-én született Felsődabason, Drozdik József és Ulicska Eszter gyermekeként. 1914. január 26-án vette feleségül a szintén helyi születésű Szuróczki Margitot (1895-), Szuróczki József és Takács Veronika leányát, házasságukból gyermek nem született. 1914 októberében vonult be Adonyba a császári és királyi 68. gyalogezredhez gyalogosként. 1915. április 15-én az oroszokkal a Kárpátokban vívott harcokban esett sebesülten fogságba és utána nem adott életjelet magáról. A Vöröskereszt Egylet budapesti tudósítóirodája szerint az 1915. június 2-án érkezett ezredjelentésben eltűntként szerepelt. A hadügyminisztérium hadisír osztályának értesítse[9] szerint egy Drozdik József nevű hadifogoly a kijevi katonai kórházban elhunyt. 1920-ban indította el holttányilvánítási eljárását az ócsai királyi járásbíróság[10], amit hivatalosan is meghirdettek[11].

Farkas János 1884. október 31-én született Alsónémedin, Farkas József és Katona Verona gyermekeként, római katolikus családban. Béresként dolgozott, a felsődabasi Fő út 32. szám alatt lakott feleségével, a felsődabasi születésű Kapitány Máriával, akivel 1912. május 8-án nősült meg annak szülőfalujában. Az ócsai járásbíróság 1948-ban nyilvánította halottá[12], az ismeretlen halálok mellett 1917. december 31-ét állapították meg halálozási dátumként. Neve szerepel az alsónémedi hősi emlékművön.

Az alsónémedi emlékmű... (saját fotó)

... rajta Farkas János nevével (saját fotó)

Jarábik Pál 1899. február 16-án született Felsődabason, Jarábik András és Gódor Mária gyermekeként, római katolikus családban. A császári és királyi 4. hegyi tüzérezred 5. századában szolgált. A veszteség lajstrom szerint 1918. június 16-án hunyt el.[13]

Jeszenszky Mihály 1881-ben született. A magyar királyi 1. honvéd gyalogezredhez vonult be, ám onnan átvezényelték a 302. gyalogezredhez. 1915. július 6-án hunyt el.[14]

Jeszenszky Mihály halálhíre a Veszteség lajstromban (forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

Jurászik Antal 1895. május 12-én született Felsődabason az evangélikus Jurászik János és a római katolikus Takács Terézia gyermekeként; ő a római katolikus vallást kapta. Földművesként dolgozott. A császári és királyi 5. tábori vadászzászlóaljba vonult be. 1916. szeptember 8-án hunyt el a Rozulna körüli csatatéren (ma: Ukrajna). 1917-ben indította el holttányilvánítási eljárását a Belügyminisztérium[15].

Kanczúr József 1887. október 1-jén született Felsődabason, Kanczúr Pál és Gattyán Júlia gyermekeként, római katolikus családban. Felsődabason lakott, onnan vonult be katonaként a császári és királyi 32. gyalogezredhez. 1917. november 2-án hunyt el Budapesten VI. kerületében, a császári és királyi 16. számú helyőrségi kórházban, szívhüdésben. A Belügyminisztérium 1930-ban indította el holttányilvánítási eljárását [16].

Kanczúr József hősi halotti bejegyzése a budapesti VI. kerület polgári anyakönyvében (forrás: familysearch.org)

Kancsár Ferenc 1891. január 29-én született Felsődabason Kancsár István és Drozdik Rozália gyermekeként, római katolikus családban. Felnőttként napszámosként dolgozott. Közlegényként vonult be a magyar királyi 1. honvéd gyalogezredhez. 1915. október 10-én hunyt el, a Belügyminisztérium még abban az évben holttá nyilvánította[17].

Kancsár József 1876 körül született Kancsár József és Jurászik Katalin gyermekeként, római katolikus családban. 1915. április 25-én esett el a kárpátaljai Kiesvölgyön (ma: Lubnya, Ukrajna). A Belügyminisztérium 1931-ben indította el holttányilvánítási eljárását [18]. A felsődabasi római katolikus halotti anyakönyv szerint 1917. november 2-án hunyt el Budapesten, a magyar királyi 16. helyőrségi kórházban szívhüdésben, majd Felsődabason temették el.

Kancsár József 1892. május 24-én született Felsődabason, Kancsár József és Juracsik Katalin gyermekeként, római katolikus családban. A császári és királyi 68. gyalogezredhez vonult be és 1915. április 21. és május 8. között hunyt el.[19] (A két Kancsár József és Kanczúr József esetleges egyezése miatt még további kutatások szükségesek!)

Kapitány Imre 1897. június 20-án született Felsődabason, Kapitány Ignác napszámos és Kosztolányi Teréz gyermekeként, római katolikus családban. Kifutófiúként dolgozott, amikor bevonult a császári és királyi 32. gyalogezredéhez. 1914. december 28-án esett el a galíciai Debowa Gora melletti csatatéren (ma: Lengyelország)[20]. A Belügyminisztérium 1916-ban indította el holttányilvánítási eljárását [21].

Kecskés János 1882. április 6-án született Felsődabas-Csikosban, Kecskés Pál és Borbély Rozália gyermekeként, római katolikus családban. Földművesként dolgozott, 1908. november 28-án esküdött Újhartyánban a felsődabas-csikosi születésű Urbán Erzsébettel (1888-). 1917. március 28-án esett el a moldvai Szászkúton (ma: Sascut, Románia). A Honvédelmi Minisztérium 1931-ben indította el holttányilvánítási eljárását [22]. ***Kecskés Róbert 2023. április 8-ai kiegészítése szerint Kecskés János (nagyapjának testvére) 1895. november 19-én született Felsődabason, 16 gyermek közül a nyolcadikként. Szülei voltak Kecskés János és Drozdik Rozália. A 32. gyalogezredben szolgált és 1917 márciusában eltűnt. Vélhetően nem Szászkúton, hanem az onnan 200 km-re található Ditró környékén. Az, hogy két külön Kecskés János halt-e hősi halált vagy a kettő egy személy, csak a levéltári iratokban keverték össze az adatokat, még további kutatásokat igényel!

Kosztolányi István 1889. január 19-én született Felsődabason, Kosztolányi József és Szurán Katalin gyermekeként, római katolikus családban. A magyar királyi 1. honvéd gyalogezred MGA gyalogosaként hunyt el 1915. október 24-én.[23]

Kovács Balázs 1902 körül született Kovács István és Misek Mária és gyermekeként, római katolikus családban. (Több testvérének a születését is megtaláltam az 1895 és 1906 közötti anyakönyvben, de Kovács Balázs nem születhetett 1902-ben, talán elírás történt a holttányilvánítási eljárásban!) Földműveléssel foglalkozott, a császári és királyi 32. gyalogezredbe vonult be. A Belügyminisztérium 1922-ben indította el holttányilvánítási eljárását[24], ami szerint 1923. március 14-én hunyt el a moldvai Szászkúton (ma: Sascut, Románia)[25].

Kovács Pál 1893. január 10-én született Felsődabas-Szöllőn, Kovács István és Misek Mária és gyermekeként, római katolikus családban. Földműveléssel foglalkozott, a császári és királyi 32. gyalogezredbe vonult be. 1915-ben lövéstől megsebesült a jobb válla és a Kroměříž-i hadikórházba került, a Palacky iskolához[26]. 1918. június 20-án hunyt el Triemso-ban, Olaszországban, mint a 32. gyalogezred 2. századának gyalogosaként[27]. A Belügyminisztérium 1918-ben indította el holttányilvánítási eljárását[28].

Lovestyik Imre 1881. november 5-én született Felsődabason, Lovestyik János és Misák Mária gyermekeként. Szuróczki Teréziát vette feleségül, három gyermekük született (Erzsébet, Imre, Jolán). Felsődabasról vonult be 1914. július 28-án a magyar királyi 1. honvéd gyalogezredhez honvédként; életjelet azonban egyszer sem adott magáról. 1932-ben indította el holttányilvánítási eljárását az ócsai királyi járásbíróság[29], amit hivatalosan is meghirdettek[30]. A megállapított harctéri halálozás dátuma: 1917. december 31.

Lovestyik Imre holttányilvánítási eljárásának hirdetése a Budapest Közlönyben (forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

Majeczki Ferenc 1883. március 2-án született Felsődabason, Majeczki Ferenc és Lovász Apollónia gyermekeként, római katolikus családban. Felsődabason élt, földművesként dolgozott. 1906. november 6-án Felsődabason feleségül vette a helyi születésű Misek Katalint (1887-). A császári és királyi 32. gyalogezredbe vonult be népfelkelőként. 1915. július 20-án esett el a galíciai Dobrolwar melletti csatatéren (ma: Dobrotvir, Ukrajna). 1916-ban indította el holttányilvánítási eljárását a Belügyminisztérium.[31] Özvegye 1926. május 29-én Felsődabason ment hozzá Szaller Józsefhez (1900-).

Majeczki István 1891. július 31-én született Felsődabason, Majeczki István és Borbély Katalin gyermekeként, római katolikus családban. Földművesként dolgozott. A magyar királyi 1. honvéd gyalogezredbe vonult be honvédként. 1916. szeptember 15-én lőtték le az osztrák tengermelléki Nova Vas-nál (ma: Szlovénia), mint a 2. század gyalogosát[32]. 1917-ben nyilvánította holttá a Belügyminisztérium.[33]

Majoros János 1885. május 19-én született Peszéradacson, Majoros József és Mák Zsuzsanna gyermekeként, római katolikus családban. A sári születésű Buncsák Máriát (1895-) 1914. november 22-én vette feleségül Felsődabason, Majoros gazdasági kocsisként dolgozott. A magyar királyi 29. honvéd gyalogezredhez vonult be Budapestre 1915. február 9-én. Innen még haza is jött két hét szabadságra, majd a felesége is látogatta. Május 15-én az orosz harctérre került és az uzsoki szorosnál vívott harcokban orosz hadifogságba esett. Utoljára június 15-én írt haza Jakaterinovból (Jekaterinoslauszki-ból), a hadifogságból, ahol a Zuverodskizávod gyárban dolgozott. Levelében azt írta, hogy ne aggódjanak miatta, jó dolga van, csak mindennek viseljék gondját és majd a Jóisten megsegíti visszajönni. A család több levelet írt még ezután, válasz vagy újabb levél azonban nem érkezett vissza; ekkor szülei már Tatárszentgyörgyön éltek. Az egyházi holttányilvánítását 1927-ben hirdette ki a váci püspökség[34], közvetve a polgári eljárás[35] után. Halálozási időpontjának 1917. december 31-ét állapították meg. Az özvegy időközben összeköltözött az evangélikus, szintén özvegy Jurászik Jánossal (1897-), akitől 1919. november 28-án János nevű gyermeke született, aki azonban hat nappal később elhunyt.  Végül a holttányilvánítás után, 1927. november 19-én összeházasodott Jurászik Jánossal Felsődabason.

Az özvegy Buncsák Máriával felvett egyházi jegyzőkönyv a holttányilvánítási eljáráshoz (forrás: VPKL)

Országh Mihály 1884 körül született, Országh Mihály és Rab Anna gyermekeként, római katolikus családban. Földművesként dolgozott. 1917. június 21-én hunyt el haslövés követeztében a galíciai Ciezow-ban (ma: Tyaziv, Ukrajna). 1931-ban indította el holttányilvánítási eljárását a Honvédelmi Minisztérium.[36]

Paczalos Pál 1882. január 1-jén született Felsődabason, Paczalos András és Halmi Rozália gyermekeként, római katolikus családban. A család később Ladánybenére költözött. Pál Szabó Máriát vette feleségül, gyermekük nem született, földművesként dolgoztak. A magyar királyi 1. honvéd gyalogezredhez vonult be 1914 júliusában honvédként. 1914-ben az orosz fronton eltűnt. 1925-ben indította el holttányilvánítási eljárását a kecskeméti királyi járásbíróság[37], amit hivatalosan is meghirdettek[38].

Roman Gligor hadifogoly 28 évesen hunyt el Felsődabason 1918. november 19-én tüdőgyulladásban.

Rostás János 1895 körül született, római katolikus családban. Munkásként dolgozott. Honvédként vonult be a magyar királyi 1. honvéd gyalogezredhez. 1918. január 12-én lőtték le Triestben. 1918-ban nyilvánította holttá a Belügyminisztérium[39].

Spanyiel István 1893. május 18-án született Felsődabason, Spanyiel József és Cálik Anna gyermekeként. Felsődabasról vonult be 1914 őszén a magyar királyi 1. honvéd gyalogezredhez honvédként. A harcokban orosz fogságba esett, ahonnan nem adott magáról életjelet. 1939-ben nyilvánította holttá az ócsai királyi járásbíróság[40], amit hivatalosan is meghirdettek[41]; az ismeretlen halálok mellett 1917. december 31-ét állapították meg halálozási dátumként, orosz hadifogságban.

Spanyihel Sándor 1894. szeptember 12-én született Felsődabason, Spanyihel Imre és Borbély Verona gyermekeként. Kispesten élt a Rákóczi utca 119. szám alatt és épületlakatosként dolgozott. 1919. június 1-jén vonult be a kispesti Hofherr-Lipták és Teudlof gyárak munkásaiból a budapesti Ferenc József laktanyában felvett vöröshadseregbeli csapattesthez, mint gyalogos. 17-én, a csehekkel vívott, Garamújfalu (ma: Szlovákia) mellett vívott csatában eltűnt. 1938-ban indította el holttányilvánítási eljárását a kispesti királyi járásbíróság[42], amit hivatalosan is meghirdettek[43]. 

Surgány Ferenc István 1876. július 4-én született Felsődabason Surgány István és Lajó Mária gyermekeként, római katolikus családban. Földművesként dolgozott szülőfalujában. 1900. november 14-én Felsődabason vette feleségül a tatárszentgyörgyi születésű Beczespergel Veronát (1880-1957). A magyar királyi 1. honvéd gyalogezredbe vonult be népfelkelőként. 1915. november 10-én hunyt el az osztrák tengermelléken fekvő Montefalcone melletti csatatéren (ma: Olaszország) a 12. század katonájaként[44]. 1917-ben nyilvánította holttá a Belügyminisztérium[45]. Az özvegye 1918. szeptember 19-én ment feleségül Felsődabason özvegy Schneider Sándorhoz (1882-).

Szuroczki József 1886. július 11-én született Felsődabason a Göböljárásban, Szuroczki József földműves és Adamacsik Katalin gyermekeként, római katolikus családban. Földművesként dolgozott. A helyi születésű Takács Magdolnát (1893-) vette feleségül Felsődabason 1911. október 10-én, Felsődabason. Bevonulva 1917. október 30-án váltólázban hunyt el Broidon (talán a mai Brod, Bosznia-Hercegovina). Az özvegy a helyi születésű, szintén özvegy Lajó Lászlóhoz (1893-) ment feleségül 1919. november 8-án, Felsődabason, aki ugyancsak megjárta a frontot a császári és királyi 32. gyalogezred katonájaként[46]. Szuroczkit 1932-ben nyilvánította holttá a Honvédelmi Minisztérium[47].

Takács István 1874. január 23-án született Felsődabason, Takács István és Ronc Katalin gyermekeként, római katolikus családban. Misák Máriát vette feleségül 1898. november 17-én, az egyházit az újhartyáni jegyezte be, de mindketten Kakucson laktak ekkor. Takács végül Inárcsról vonult be. 1915. január 15-én hunyt el Kononipca-ban. Holttá csupán 1958-ban nyilvánította a dabasi járásbíróság[48].

Takács József 1883. szeptember 14-én született Felsődabason, római katolikus családban. Szülőfalujában földművesként dolgozott. 1913. november 8-án Felsődabason vette feleségül a bugyi születésű Pallagi Juliannát (1897-). Gyalogosként vonult be a császári és királyi 32. gyalogezred 2. századához. Az orosz Merv-i (ma: Merv, Türkmenisztán) hadifogolytáborban hunyt el hastífuszban, az ócsai királyi járásbíróság[49] 1917. december 31-ét állapította meg a halálozás dátumának 1925-ben.

Tertsch Miklós 1901 körül született Pásztón Tertsch Géza (1864-1923) ispán és Kecskés Mária gyermekeként, római katolikus családban. Kereskedősegédként dolgozott, mint a 46. pótzászlóaljban szolgáló vöröskatona hunyt el 1919. június 6-án Felsődabason, puskalövéstől. A Kádár-rendszerben emléktáblát állítottak Alsódabason Tertschnek[50].

Tusák Géza 1874. március 9-én született Sáriban, Tusák Bernát házaló, vegyeskereskedő (1848-1923) és Steiner Terézia (1851-1936) elsőszülött gyermekeként, zsidó keresztneve a Hermann volt. A család – a születési anyakönyvek szerint – 1877 és 1882 között Alsó-, majd 1882-től Felsődabason éltek. Weisz Matildot vette feleségül, házasságukból négy gyermek született (Ilona, Erzsébet, Piroska, Zoltán). 1904-től már biztosan Zagyvarékason éltek, kereskedőként dolgozott a családfő. 1915. november 5-én vonult be a 29. honvéd gyalogezredhez Budapestre, mint népfelkelő honvéd. 1916 augusztusában a román harctérre került s hamarosan eltűnt. 1925-ben indította el holttányilvánítási eljárását a ceglédi királyi járásbíróság[51], amit hivatalosan is meghirdettek[52]. Özvegye később Jászberénybe költözött. Lánya, Tusák Piroska révén Zoltai Gusztáv[53] nagyapja volt a hősi halott.

A zagyvarékasi emlékmű (forrás: kozterkep.hu)

Vörös István 1884. január 24-én született Felsődabason, Vörös István és Merczel Rozália gyermekeként. Az alsódabasi születésű Boros Erzsébetet (1886-) 1907. július 18-án vette feleségül, Alsódabason. Házasságukból három gyermek született (István, Erzsébet, Irén). Vörös napszámosként és nádazóként dolgozott Felsődabason. Az általános mozgósításkor Vörös István gyalogosként vonult be a császári és királyi 32. gyalogezred 2. századához Budapestre 1914. július 27-én. A hadbavonulása után 1914. szeptember 17-én írt haza utoljára. 1915 elején sebesüléséről adott hírt a veszteséglista[54]. 1920-ban indította el holttányilvánítási eljárását az ócsai királyi járásbíróság[55], amit hivatalosan is meghirdettek[56]. Özvegye később Alsódabasra költözött, az ottani hősi emlékművön szerepel a férj neve.

Az alsódabasi emlékmű 2021-ben... (saját fotó)

 

... és rajta Vörös István neve (saját fotó)

Wenz Joakhim 1875 körül született Wenz Márton fiaként, izraelita családban. Rosenblath Reginával kötött házasságot. Felsődabason lakott, ahonnan gyalogosként vonult be a magyar királyi 1. honvéd gyalogezredhez. 1916. június 18-án hunyt el Budapesten, a Lipótmezei Elmegyógyintézetben (I., Hidegkuti út 72.), idegrendszer-kimerülés következtében. 1924-ben indította el holttányilvánítási eljárását a Belügyminisztérium[57].

Wenz Joakhim hősi halotti bejegyzése a budapesti I. kerület polgári anyakönyvében (forrás: familysearch.org)

Ha bárkinek vannak kiegészítő információi vagy hibát észlelt a cikkben, kérem jelezze! Köszönöm!

---

[1] 46296/1915 BM

[2] 52392/1915 BM

[3] 2746/5/1922 ócsai királyi járásbíróság – az iratköteg 2022-ben nem volt megtalálható az MNL PML-ben

[4] VPKL 1. A Püspöki Hivatal iratai bm. Mortis declarationis 1923-1925 3. doboz 100/1924 számú iratköteg

[5] 157634/1916 BM

[6] 132023/1916 BM

[7] Veszteség lajstrom 1916. május 5-ei szám 13. oldal

[8] 97255/1931 HM

[9] 3124/B., 231/1916

[10] 1146/1919 ócsai királyi járásbíróság – az iratköteg 2022-ben nem volt megtalálható az MNL PML-ben

[11] Budapesti Közlöny 1920. február 28-ai szám 5. oldal

[12] 1094-1948/5 ócsai járásbíróság - ???megnézni, h megvan-e

[13] Veszteség lajstrom 1918. szeptember 28-ai szám 26. oldal

[14] Veszteség lajstrom 1917. április 24-ei szám 3. oldal

[15] 85053/1917 BM

[16] 168773/1930 BM

[17] 16428/1915 BM

[18] 97255/1931 HM

[19] Veszteség lajstrom 1915. június 30-ai szám 22. oldal

[20] A veszteség lajstrom szerint 25-én (Veszteség lajstrom 1918. augusztus 5-ei szám 26. oldal)

[21] 17153/1916 BM

[22] 97255/1931 HM

[23] Veszteségi lajtrom 1916. április 1-jei szám 25. oldal

[24] 255407/1922 BM

[25] A halálozási évszám valószínűleg elírás lehet.

[26] Hírek a sebesültekről és betegekről 1915. április 14-ei szám 28. oldal

[27] Veszteség lajstrom 1918. december 24-ei szám 32. oldal

[28] 12509/1918 BM

[29] 608/1932 ócsai királyi járásbíróság

[30] Budapesti Közlöny 1932. október 22-ei szám 10. oldal

[31] 179250/1916 BM

[32] Veszteség lajstrom 1917. május 1-jei szám 31. oldal

[33] 45701/1917 BM

[34] VPKL 1. A Püspöki Hivatal iratai bm. Mortis declarationis 1926-1936 4. doboz 4546/1927 számú iratköteg

[35] MNL PVL VII. 4. Ócsai királyi járábíróság iratai 23. doboz 707/1926 iratköteg

[36] 97255/1931 HM

[37] 10456/1924 kecskeméti királyi járásbíróság

[38] Budapesti Közlöny 1925. január 8-ai szám 4. és 7. oldal

[39] 74575/1918 BM

[40] 1451/1939 ócsai királyi járásbíróság

[41] Budapesti Közlöny 1939. május 14-ei szám 5. oldal

[42] 26714/1938 kispesti királyi járásbíróság

[43] Budapesti Közlöny 1939. július 5-ei szám 3. és 6. oldal

[44] Veszteség lajstrom 1916. április 11-ei szám 53. oldal

[45] 151983/1916 BM

[46] Hírek a sebesültekről és betegekről 1915. május 26-ai szám 36. oldal

[47] 97255/1931 HM

[48] 21108/1957 dabasi járásbíróság

[49] 246/2/1925 ócsai királyi járásbíróság

[50] Leblancné Kelemen Mária: Adatok a pásztói munkástanács működéséhez (In: Levéltári Szemle 29. (1979) 1-2. szám 86. oldal)

[51] 5669/1925 ceglédi királyi járásbíróság

[52] Budapesti Közlöny 1925. július 29-ei szám 5-6. oldal

[53] Zoltai Gusztáv (1935-2021) a Mazsihisz volt ügyvezető igazgatója (1991-2013)

[54] Veszteség lajstrom 1915. február 13-ai szám 45. oldal

[55] 415/1920 ócsai királyi járásbíróság

[56] Budapesti Közlöny 1920. szeptember 22-ei szám 5. oldal

[57] 142284/1924 BM