Emlékezni emlékezet nélkül. A legnehezebb dolog. Ma már nyugdíjasok azok, akik még kisgyerekként élték át Rákosi uralmát, a padlássöpréseket, a megfélemlítést, a megaláztatásokat. Az akkori felnőttek már a temetőben pihennek vagy jóval betöltötték a 90. életévüket. Nekünk, harmadik generációnak az a dolgunk, hogy emlékezzünk. Emlékezzünk úgy, hogy bár saját emlékeink nem lehetnek az akkor történtekről, de szüleink, nagyszüleink elbeszélései támpontok lehetnek!
Azokra a módosabb parasztgazdákra emlékezünk ezen a napon, akiket azért üldözött a kommunista hatalom, mivel biztosabb anyagi bázisukkal és nagyobb termelési tapasztalatukkal pozitív ellenképei voltak a megszervezni kívánt kolhozszerű termelőszövetkezeteknek. A megszégyenítőnek szánt „kulák” névvel megbélyegzett gazdákat ellenségnek, falusi kizsákmányolónak tekintették és a parasztság többi rétegénél jóval súlyosabb, lényegében teljesíthetetlen terheket róttak ki rájuk. Az adófizetés és a beszolgáltatás elmulasztása esetén pedig súlyos büntetés (pénzbüntetés, több éves börtön, internálás, vagyonelkobzás) várt rájuk. Bár elvileg csak a 25 katasztrális holddal vagy 250 aranykorona tiszta jövedelemmel rendelkező gazdák, illetve például a cséplőgép-, malom- vagy darálótulajdonosok kerültek fel a megkülönböztetés alapjául szolgáló kuláklistára, a gyakorlatban azonban a kategória tetszés szerint tágítható volt. A kulákok és családtagjaik folyamatos atrocitásoknak voltak kitévő a hatalom részéről, gyermekeiknek továbbtanulását például sokszor ellehetetlenítették.
Nagyapám, Végh Albert (1925-2007) – mint apósával, Viola Flóriánnal (1901-1979) egy gazdaságban dolgozó paraszt – testközelből láthatta, érezhette, mire képesek az államhatalom pribékjei. Visszaemlékezését az alábbiakban adom közre:
"1950-től a fejadagon kívül minden gabonát - még a vetőmagot is - elvitték, majd 1-2 hét múlva még a korábban meghagyott fejadagot is. Leseperték a padlást, átkutatták a házat. Ugyanakkor kötelező volt az állattartás. Ezért a gazdák a vetőmagot és az állatoknak való takarmányt Lajosmizsén vagy máshol vásárolták meg a piacon sokkal magasabb áron. Azért, hogy a tojás- és baromfi-beszolgáltatást teljesítsék, és ne kerüljenek bíróságra, kénytelenek voltak Lajosmizsére, Kecskemétre, Kiskunfélegyházára, de még Berettyóújfaluba is elmenni tojásért, baromfiért.
Több alkalommal a lakásba, a szekrényekben is terményt keresettek a megbízottak. A főzésnél még a fedőket is felvették, mondván: No lássuk mit főz a kulák?
A lovak és sertések trágyáját is piszkálgatták, azt ellenőrizték, hogy az állatok ettek-e gabonát. Az udvarokat összeszurkálták, rejtett helyeket kerestek. A terményt és néha még az ingóságokat is az egyik nagygazdától a másik nagygazdával vitették el.
1952-ben disznóvágásra egyik kulák sem kapott engedélyt. Aki rendezte a beadási kötelezettségét, arra pótkivetést adtak. Ha nem teljesítette, bíróság elé állították. Így kapott Viola Flórián 8 hónap börtönbüntetést és 1000 forint pénzbüntetést.
Előfordult, hogy néhány liter tej elmaradása miatt a bíróságtól egy-egy gazda hónapos büntetéseket kapott. Ugyanakkor a gazdák jogosan nehezményezték, hogy nem egyenlő az elbánás.
A kulákokat a békekölcsönjegyzéssel is külön fenyegették. 1952-ben több kulák feleségét bezárták a tanácsházára azért, hogy öt- vagy tízezer forintos békekölcsönjegyzést tegyenek. Aki aláírta, az hazamehetett. Akik nem írtak alá annyit, azokat többször is megidézték, de ülőhely nem volt a helyiségben, fél napokat ültek a földön vagy álltak az asszonyok."
2012-ben Bugyin, a Beleznay téren avatták fel az ország egyik első kulák emlékművét. Solymosi Miklós fafaragó alkotásának lábánál egy márványtábla hirdeti a meghurcolt bugyi kulákok névsorát:
 |
| A bugyi kulákszobor |
dr. Abay Frigyes orvos
Boglár (Bozsik) István
Czanik István
özvegy Drahos Lajosné Kovács Mária
Hubert István
Juhász Albert
Mészáros Kálmán
Mészáros Kálmánné Sáska Ilona
Miszli Gáborné
Nagyszegi János
Parlag József
T. Ruska István
T. Ruska Istvánné Sáska Emília
idősebb Sáska László
ifjabb Sáska László
Sáska Lászlóné Sáska Julianna
Sáska Sándor
Siklósi István
Siklósi Lajos
Simon Mihályné
Somogyi Gyula
Szabó Gusztáv
Szadai Gábor
Szalai István
Szalay Benő
Szalay Gábor
Szalay Imre
Szalay János
vitéz Szőke Rezső Rudolf
dr. Szűts Ferenc
Varga Ernő lelkipásztor
dr. Werner Károly állatorvos
 |
| Az emlékmű talapzata |
Az avatásról készült rövid film itt tekinthető meg, vitéz Szőke Katalin visszaemlékezésével.
Bár az ócsai kulákoknak emlékműve (még) nincsen, dédapám iránti tiszteletből kötelességemnek érzem közreadni az – általam ismert – ottani, kuláknak bélyegzettek névsorát:
Alberti György
Apostagi Béla
H. Balló László
P. Balló Béni
P. Balló István
G. Barizs András
Barizs Imre
idősebb Barizs István
ifjabb Barizs Istvánné
idősebb Barizs János
Barizs József
K. Barizs Pál
Barizs Pál
B. Bán Andrásné
B. Bán Bálint
Benkó Ferenc korcsmáros
Bukodi Béla
Bukodi Miklós
Bukodi Pál
Buzek Vilmos
idősebb Czibula Béni
idősebb Czibula Imre
Dömötör Ferenc
Dönti József hentes
Farkas János
Farkas Lászlóné
Göbölös Boldizsár
Göbölös István
Hefler Ferenc
Hefler Imre
Hefler Jánosné
Kánai Jánosné korcsmáros
A. Kánai József
Marosi Béla
Marosi Béniné
Ny. Mátyás János
Molnár Ferenc
Nagy Lajos
Panyik András
Pekker Boldizsár
ifjabb Pekker Imre
Perlei Lajos
Református egyházközség
Rieger Lajos
Római katolikus egyházközség
Rózsa Imre korcsmáros
Rózsa István
Rózsa János
Rózsa Pál
Sallai István
Sefelin Ernőné
idősebb Sipos József
Soóki József
Szabadhegyi Istvánné
H. Tóth Pál
Viola Flórián
Viola Imre
idősebb Viola István
idősebb Viola József
Viola Károly korcsmáros
Viola Pál
Virág Imréné
Virág Menyhért
