fuleric: április 2023

A bugyi templom főhajójának színes ablakai 2023-ban (forrás: saját fotó)

Kisznyér Kálmán 1886. október 8-án született Kiskunfélegyházán, római katolikus családban; a Szent István egyházközségben keresztelték meg. Édesapja, Kisznyér Mihály (1858-1925) iparosként dolgozott, édesanyja Ivanics Ilona (1866-1926) volt. Születésekor a család a II. kerület 1039. számú házában lakott.

A középiskolát Kiskunfélegyházán, a városi katolikus főgimnáziumban végezte 1899 és 1907 között. Végig jó tanuló volt. Elsősként megkapta a Zborovszky-alap 40 koronás ösztöndíját az 1900/01-es tanévben[1], míg negyedikesként a Szabó Lajos-féle alapítvány támogatását kapta meg az 1902/03-as tanévben[2]. 1904-ben, Mária húga születésekor az Eötvös utca 1. alatt élt a család, édesapja ekkor hentesmesterként dolgozott. Mivel a papi pályát választotta, a teológiát Vácon végezte.

1911. június 24-én szentelték pappá, szülővárosának másik fiával, volt gimnáziumi osztálytársával, Trungel Ivánnal. Július 16-án szülővárosában mutatta be első miséjét az újtemplomban. A misén Szabados Gyula káplán beszédében megemlítette a szülők fáradságos munkáját, mellyel segítették fiuk útját. Este a szülői háznál nagy mulatságot tartottak, amin ott volt Zámbó Dezső plébános, dr. Molnár Béla polgármester, dr. Porst Kálmán főgimnáziumi igazgató és Kisznyér volt gimnáziumi tanárai.[3]

Káplánként sok helyen megfordult, volt Sződön (1911-), Úriban, Tápiószelén (-1913), Heréden (1913-), Alsósápon (-1914) és Aszódon (1914-1915). Közben 1915-ben – határozott időre – gróf Széchényi Pálnál Ötvösön házi káplán, majd segédlelkész Mezőtúron (1915-1916), Kiskunmajsán (1916-1917), Szegváron (1917-1918), Cegléden (1918-1924) és Hatvanban (1924-1926). Szolgálati helyei közül az aszódi evangélikus, a mezőtúri református és a ceglédi állami főgimnázium hitoktatójaként is dolgozott. Cegléden komoly közösségi életet élt: a Katholikus Kör aktív támogatója volt, többször tartott előadásokat harangokról, de részt vett a leányegylet több hangversenyén is. Mint kiskunmajsai káplán, már 1916-ban engedélyt kért és kapott a breviárium elmondása alól, mert nagymértékű rövidlátásban szenvedett, 14-es dioptriás szemüvege kellett viselnie. A püspök megadta a felmentést, helyette azonban öt tizedes rózsafüzér elmondására és a De profundis zsoltár elvégzésére kötelezte.[4]

1925-től elkezdett plébániai helyekre pályázni Kisznyér. Tápiógyörgye[5] után Bugyira is beadta kérvényét. Ebben megemlítette, hogy „mindenben lelkiismeretes pontossággal igyekszem megfelelni Kegyes Püspök Atyám várakozásának.”[6]

Bugyi plébánosként

Dr. Hanauer Á. István váci megyéspüspök 1926. április 15-én nevezte ki Kisznyér Kálmán hatvani káplánt bugyi plébánosnak, aki – testvéreivel együtt – egy hét múlva érkezett meg, hogy átvegye a plébánia vezetését. Első feladata volt a templom előtti kis híd rendbehozatala. Még első évében megcsináltatta a plébánia istállójának tetejét és a templombelsőt is renováltatta. Ehhez legnagyobb segítségére volt a Kristóffy József volt belügyminiszter, délegyházpusztai lakos, akinek közbenjárására kapott 10 millió korona, amit a Vallásalap adott segélyként. Természetesen a hívek is támogatták a templom megújítását kisebb adományaikkal. Helyzetével azonban nem volt megelégedve Kisznyér. Mint azt év végi levelében írta a püspöknek, rengeteg a vegyesházasság, közömbösek az emberek a hit iránt, a gyermekek kálvinista módon mondják a Miatyánkot, alig járnak a hívek szentmisére.[7]

A bugyi katolikus templom 1918 körül (forrás: saját gyűjtemény)

Az új plébános nagy lendületű munkavégzését jól példázza, hogy 1927-től öt éven át volt a bugyi községi hitelszövetkezet igazgatósági tagja[8]. Ebben az évben sikerült a világháborúban rekvirált harangok pótlása is. Húsvétkor felszentelték a „Boldog Asszony Anyánk tiszteletére” feliratú 181 kg-os és a „Szent József tiszteletére” feliratú 102 kg-os harangokat, melyek Szlezák László budapesti harangöntödéjében készültek. Kisznyér gyakran írt az időjárásról is a historia domusba. Innen tudhatjuk, hogy május 12-ére virradóra a késői fagy lehervasztotta a határt, elvitte a termés nagy részét. A plébánia szőlőjében csupán 50 liter lett a termés, pedig korábban 40 kocsi trágyát hordtak ki a földekre.

Kisznyér Kálmán plébános bugyi elsőáldozó(?) fiúkkal 1930 körül, köztük Jelenik Pállal (forrás: Jelenik Mária)

Huszonöt év után volt újra misszió Bugyin 1928. december 2. és 8. között. A világháború és a tanácsköztársaság okozta nagy lelki megrázkódtatás után szerette volna Kisznyér, hogy elinduljon a lelki megújulás – ezért is szervezte a missziót. Hatása nem maradt el – 561 gyóntak meg, köztük olyanok is, akik 40 éve nem végeztek szentgyónást. A lelki napok emlékére ma is látható a templomban a missziós kereszt.

A missziós kereszt a bugyi katolikus templomban 2023-ban (forrás: saját fotó)

1931. október 18-án szentelte fel P. Zadvarecz István nyugalmazott tábori püspök a templom két elülső fülkéjébe adományozott szobrokat: Szent Adalbert püspök könyvet és püspöki pásztorbotot, Szent Klára Oltáriszentséget tartalmazó monstranciát tart a kezében. Mindkét szobrot saárdi Somssich László földbirtokos adományozta a templomnak. Év végére – nagy nehézségek után – cserépre cserélték a fazsindelyt a plébánia épületén.

Szent Klára szobra (forrás: saját fotó)

Szent Adalbert szobra (forrás: saját fotó)

A Magyar Szent Korona Leányai elnevezéssel Kisznyér egy új női közösséget, ügynevezett kongregációt kívánt alapítani Bugyi központtal a sínylődő falu népének talpraállításáért és jobb jövőjének megalapozásáért. Célja volt konkrétan a falusi gyermekekkel megismertetni a modern gazdálkodást, a gyakorlati háztartási munkák bemutatása, öregek gyámolítása és apró gyermekek gondozása. 1932 elejére 12 beöltözött tagja volt a közösségnek.[9] Egy korabeli idősek otthonát kívánták megnyitni Bugyin, ahová hirdetés útján várták a jelentkezőket[10]. Azt, hogy belügyminiszteri jóváhagyást kapott volna a kezdeményezés, nem találtam adatot, így a kongregáció megszűnhetett.

Amikor még háttal miséztek a papok - a bugyi templom oltára az 1930-as években (forrás: saját gyűjtemény)

Kisznyér az elért eredmények ellenére elkívánkozott Bugyiról egy gazdagabb, vallásosabb plébániára. 1933-ban az alsódabasi járás főszolgabírója, Szántó Pál bizalmas levélben kérte a váci püspököt, hogy az alsónémedi plébánia vezetésére „Kisznyér Kálmán bugyi plébánost ajánlhassam kinevezésre, mint a ki békeszerető szellemével és Bugyi községben általános megbecsülést kiváltó közérdekű tevékenységével megérdemelné, hogy jobb és nyugodtabb plébániát tölthessen be.” A püspök azonban ragaszkodott a pályázathoz – amint mint utólag tudjuk – nem Kisznyér nyert el.[11] Ugyanakkor beadta pályázatát a bujáki és a versegi plébánia vezetésére is[12], ám ezek is sikertelenek maradtak.

A bugyi katolikus templom és a községháza 1930 körül (forrás: saját gyűjtemény)

A bugyi templom új sekrestyét kapott 1934-ben a közigazgatási hatóság sürgetésére, akik két kijáratot írtak elő a templomnak. Addig a templomnak csak a főbejáratán volt ajtó, ekkor azonban a templom udvara felé egy sekrestyét épített az egyházközség. 1935. május, június és július hónapjaiban nagy szárazság volt Bugyin, így igen gyenge volt a termés. Év végén Kisznyér szemeit a fővárosi Grosz-klinikán megműtötték, távollét alatt a taksonyi plébános helyettesítette[13].

1936. július 19-én vasárnap mondta ezüstmiséjét és jubilálta tízéves itteni működését Kisznyér Kálmán, a község lakossága bensőséges ünneplésben részesítette a plébánost. Borzaspusztai birtokán Székely József egy templomot építtetett, amit Vedres Béla pestújhelyi apátplébános szentelt fel október 29-én.

A borzaspusztai templom 1936-ban (forrás: saját gyűjtemény)

A kettős szentév évében – Szent István király halálának 900. évfordulója és a budapesti Eucharisztikus világkongresszus tiszteletére – új orgonát vásárolt az egyházközség a több, mint 300 éves helyett (egy új orgonát már 30 évvel korábban is szeretett volna venni az egyházközség[14], ám akkori gyűjtésük nem járt sikerrel). 1938 nyarára felépült az új, kéttantermes új katolikus iskola. A visszaemlékezések szerint a gyerekek nagyon szerették Kisznyért, könnyen megtalálta a hangot a fiatalokkal[15].

Kisznyér Kálmán ürbői iskolásokkal 1938-ban (forrás: Paczalos Attila)

1939. április 24-ére elkészült a templom hat színes ablaka a hívek adományából. Az egész kezdeményezője a mintegy másfél éve Bugyin praktizáló állatorvos, dr. Acsády György[16] volt, aki 180 pengőt adományozott a Szent György ablak létesítésére. Özvegy csejtei Kristóffy Józsefné és családja a Szent József, özvegy Forster Kálmánné és családja Szent Kálmán, dr. Gunde László országgyűlési képviselő Szent István ablakának finanszírozását vállalta, míg a Jézus Krisztus és a Szűz Máriát ábrázoló ablakokat a hívek kisebb adományai tették lehetővé. Június 21-én a helyi Frontharcos Szövetség zászlóavatását színes filmen is megörökítették, sajnos ennek hollétéről nem tudunk. Év végén egy komoly fogműtéten esett át a plébános, melyet anyagilag is támogatott a püspökség[17].

Szent György-ablak (forrás: saját fotó)

Szűz Mária-ablak (forrás: saját fotó)

Jézus Krisztus-ablak (forrás: saját fotó)

Szent József-ablak (forrás: saját fotó)

Szent István-ablak (forrás: saját fotó)

Szent Kálmán-ablak (forrás: saját fotó)

Székely József volt sári főjegyző borzaspusztai birtokán a frissen felállított országzászlót Kisznyér Kálmán áldotta meg 1939. augusztus 20-án. A zászlóanya Székely Józsefné volt, míg a mise után tartott ünnepségen dr. Gunde László, a kerület országgyűlési képviselője mondott beszédet.[18]

Kisznyér Kálmán ürbői iskolásokkal 1939 tavaszán (forrás: Paczalos Attila)

1942. május 8-án Kisznyér megkapta Horthy Miklós kormányzótól a Nemzetvédelmi Keresztet[19]. Az 1940-ben alapított kitüntetést egyébként megkapta a szomszédos Ócsa római katolikus plébánosa, Szűcs Gyula is 1941-ben. Ezt az elismerést olyan személyeknek adományozták, akik a tanácsköztársaság idején küzdöttek a Magyarországot megcsonkító és a nemzet gyengítésére törekvő erőkkel szemben s a magyarság és Magyarország fennmaradása érdekében életük kockáztatásával önfeláldozó magatartást tanúsítottak. Kisznyért Cegléden érte a tanácsköztársaság, ahol bátran kiállt a hite mellett. Ezért a tettéért szorgalmazták volt ceglédi diákjai Horthynál a kitüntetését.[20] Még ebben az évben nagymegyeri Jankó Alajos és családja támogatásából egy hetedik színes ablakkal gazdagodott a templom az orgona mögötti karzatnál, ami Szent Cecíliát ábrázolja. A régi iskola, a plébánia és a templom külső frontját is renoválták. December 6. és 13. között újra missziót tartottak az egyházközségben, Kisznyér szerint „az eredmény nem volt teljesen kielégítő, csak 500-an gyóntak, áldoztak.”

Egy váratlan telefonhívás zavarta fel a plébánia életét 1943 nyarán, ugyanis a kerekegyházi plébános érdeklődött Kisznyérnél a bugyi beneficium után. Ez azért is érte kellemetlenül a plébánost, mert nem tudott arról, hogy el akarják helyezni vagy nyugdíjazását tervezik. Így levelet írt a püspöknek, melyben – munkája segítségére – egy káplánt kért.[21]

A bugyi katolikus templom az 1940-es első felében (forrás: Pomozi Jánosné)

A második világháború pusztítását a falu sem kerülhette el. A szovjet hadsereg 1944. november 2-ai bevonulásáról és itteni tetteiről részletes beszámolt a plébános. Az egyszerű rablástól kezdve (elvitték a plébános összes borát, ruhaneműit) a vandál pusztításon át (miseruhákat téptek szét, a tabernákulumot ledöntötték és sok felszerelést használhatatlanná tettek); sokat szenvedett az egyházközség is. Egy hónapig nem tudott a plébános szentmiséket tartani és az oktatás is szünetelt.

1945-től elkezdték az egyházközség tagjai a romok helyreállítását, így újrameszelték a harangozólakást, amit fürdőnek használtak a szovjet katonák, megcsináltatták a templom kitört színes ablakait és megindult az oktatás is. Az egyházi iskolák 1948-as államosítása – ismerve a kor viszonyait – nem volt meglepő, a híveket azonban mégis váratlanul érte.

Kisznyér Kálmán egészsége az évek alatt folyamatosan romlott, látását fokozatosan veszítette el, utolsó évében már vakon dolgozott, így utolsó éveiben már káplánok segítették munkáját (Sziklay Ferenc és Ócsay György). 1948-ban újabb szemműtéten esett át[22].

Az 1949-es parlamenti választások előtt – nyilván felsőbb (egyház)politikai nyomásra – egy felhívást tettek közzé a pest vármegyei katolikus egyházi személyiségek, köztük Kisznyér Kálmán plébános és Sziklai Ferenc lelkész is. Ebben arra buzdították a híveket, hogy a Függetlenségi Népfrontra szavazzanak, mert „nyugodt lelkiismerettel állítjuk, hogy a Népfront programja megegyezik az evangélium krisztusi szellemével és tanításaival. Mint ahogy Krisztus is elsősorban a szegényekhez jött, úgy a Magyar Függetlenségi Népfront programjának a célja is a dolgozó nép védelme, az elmúlt rendszer nyomorának megszüntetése és boldog, erős, független Magyarország felépítése.”[23] A Népfront vezető pártja a kommunista Magyar Dolgozók Pártja volt, míg elnökének Rákosi Mátyás, titkárának pedig Rajk Lászlót választották meg. A szövetségben – a többi párt felszalámizása miatt – erőteljes kommunista dominancia alakult ki. Kisznyér végül 1949 nyarán belátta, hogy egészségügyi problémái miatt már nem tudja ellátni egy plébánia vezetését, ezért nyugdíjazását kérte, amit a püspök el is fogadott[24].

A búcsú napja 1949. augusztus 31-én jött el. Vaksága miatt Kisznyért a püspök nyugdíjazta. Az elbúcsúzás azonban nem ment könnyedén, megszerette a falut. Az itteni 23 évéről rengeteg fontos és elért eredményt sorolt fel a plébános a historia domusban. A községi és a pusztai oktatás fejlesztése, a harangszentelések, a borzaspusztai templomépítés, a missziók, a templomi és a délegyházi, ürbői, alsóványi misézőhelyek felszereléseinek szép számú gyarapodása, csak hogy „néhányat említsünk”. Visszatekintését így zárja Kisznyér plébános:

„Emlékeim felújításával még egyszer átéltem 23 éves plébánosi múltamat, s amikor most nehéz szívvel búcsút veszek plébániámtól és híveimtől, egyetlen mondattal pecsételem le életem könyvét:

Szolgáljon minden Isten dicsőségére!”

Újra Kiskunfélegyházán

Bugyi állomáshelye után szülővárosába, Kiskunfélegyházára helyezték, ahol a lelki gondozásból vette ki a részét, sokat gyóntatott. Testvére, Franciska gondozta.

1961. július 16-án mutatta be aranymiséjét Kisznyér Kálmán a kiskunfélegyházi ótemplomban, amiről Pilinszky János költő tudósította az Új Ember lapot. „Mise után a plébánia kertjét valósággal elözönli a nép. Alig tudok odaférkőzni az ünnepelthez, kit sorra köszöntenek fel régi, messze vidékről jött hívei. A vak pap hangjukról fölismeri őket, de hasonló szeretettel, készségesen fogad engem is, kivel most szorít életében először kezet. Vakságát csodálatos derűvel és jókedvvel viseli. A tragédiának legkisebb árnyéka sincs körülötte. „Sok mindenre jó a vakság” meséli ő maga. S ami még hihetetlenebb, s egyedül az ő érdeme: környezete mosollyal hallgatja szavait. Miután elvesztette szeme világát, még egy esztendeig vezette önállóan plébániáját. De be kellett látnia, hogy ez bizony nem megy. Kiskunfélegyházán Oláh Károly kanonokban megértő segítőre és barátra – családias otthonra – talált. „Kiderült, hogy még mindig használható vagyok” – mosolyog, s eltűnődik. „Mindennap misézem, s van, hogy egész napon át gyóntatok”. Mosolygunk valamennyien, s talán nem is gondoljuk, hogy egyedül az ő derűjéből és erejéből születhetik meg ez az „általános derű”, ez a közös mosolygás. Megköszönöm szavait, s a magam részéről már be is fejezném a „vallatást”. De most ő szeretne még mondani valamit. „Aranymisém alkalmával nem feledkezhetem meg édesapámról. Építőmester volt Félegyházán. Hat gyermeket nevelt föl, s közülük négyet diplomásnak. Hetvenöt éves fejjel is hálás gyermeke vagyok”. Szavaira csönd lesz a szobában” – írta a lap.[25] 1962 januárjában Kovács Vince püspök püspöki tanácsossá nevezte ki Kisznyért[26], indoklása szerint mert „világtalanságában is példás buzgalommal végzett lelkipásztori munkát.”[27]

Kisznyér Kálmán úton az aranymiséjére Bugyin 1961-ben (forrás: Jelenik Mária)

Kisznyér Kálmán aranymiséje Bugyin 1961-ben (forrás: Jelenik Mária)

1971. június 27-én korábbi állomáshelyén, Bugyin tartotta gyémántmiséjét. Hegyaljai László plébános vezetésével várták a bugyi hívek az idős, vak atyát, akit Jelenik Pál gondnok köszöntött. Az ünnepi szentmisén a jubiláns kéz vezetője Sebestyén Á. Sándor volt, a szentbeszédet Vági László dunavarsányi plébános mondta. A szentmise végén az ünnepelt pápai áldást osztott. Délután Kisznyér visszautazott Kiskunfélegyházára. Horváth József esperes plébános, paptársai és a hívek közössége fogadta őt annak a templomnak kapujában, ahol 85 évvel korábban megkeresztelték, s ahol első- és aranymiséjét is bemutatta. Az oltárnál Borda Lajos egyházközségi elnök és a fiatalok képviselői üdvözölték a gyémántmisés papot, akinek VI. Pál pápa áldását és gratulációját küldte. Ugyancsak áldását és elismerését küldte a Szentatya az ünnepelt húgának, Franciskának (özvegy Rissányi Józsefnének), aki immár negyedszázada áldozatos szeretettel gondozta bátyját, s így munkájával, gondoskodásával ő is hozzájárult ahhoz, hogy az idős lelkipásztor magas kora és vaksága ellenére ki tudja venni részét a hívek lelki gondozásából.[28]

Az 1971-es gyémántmise emléklapjának előoldala... (forrás: Jelenik Mária)

... és a hátlapja (forrás: Jelenik Mária)

Kisznyér Kálmán 1973. április 20-án, nagypénteken adta vissza lelkét teremtőjének. Április 25-én helyezték örök nyugalomra a kiskunfélegyházi felsőtemetőben 58 paptársa és több ezer hívő jelenlétében. A temetési szertartást Miháczi József általános püspöki helynök végezte, az elhunytat Horváth József, a kiskunfélegyházi Szent István templom esperes plébánosa búcsúztatta. A temetőben Sallai László akali prépost, esperes-plébános – Kiskunfélegyháza szülötte – mondott gyászbeszédet, az egyházközség és a hívek nevében pedig Tóth Tamás egyházközségi elnök mondta a búcsúbeszédet.[29] A családi sírboltba[30] helyezték örök nyugalomra, sírja ma még megtalálható, azonban sajnos nincsen jó állapotban és a megváltási idő is lejárt…

A Kisznyér család síremléke Kiskunfélegyházán... (forrás: saját fotó)

... és a sír felirata (forrás: saját fotó)

A kutatásomhoz segítséget nyújtott a Váci Püspöki és Káptalani Levéltár, az Arcanum Adatbázis, az anyakönyvi adatok összeállítása nem sikerült volna a MACSE adatbázisa és a familysearch.org nélkül. Külön szeretnék köszönetet mondani Jelenik Máriának, Pomozi Jánosné Hevesi Ilonának és Paczalos Attilának a fényképekért és a visszaemlékezésért, valamint a Félegyházi Városfenntartó Nonprofit Kft.-nek a Kisznyér-síremlék beazonosításáért és a megtisztításáért.