Kecskeméti piaristák az olimpiákon III. - dr. Varasdi Géza

Dr. Varasdi Géza 1928. február 6-án szüle­tett Budapesten. Szüleivel, dr. Varasdi Ferenc orvossal és Butka Júliával Pestszenterzsébeten laktak, egy testvére született, Judit. A szülők még 1927. április 3-án kötöttek házasságot Budapest V. kerületében.

Varasdi Géza (forrás: MTI)

Édesapja, dr. Varasdi Ferenc 1895. június 10-én született Bánffyhunyadon, majd 1924-ben szerezte meg az orvosi diplomáját a fővárosi Pázmány Péter Tudományegyetemen[1] és kezdett el Pestszenterzsébeten dolgozni. A nagyapa, Varasdi Gyula (1864-1912) az államvasutaknál volt posta- és távírda segédellenőr. Az édesanya, Butka Júlia Nyíregyházán született 1898. december 31-én, Butka Borbála (1876-?) leányaként; az anyakönyvi bejegyzésben az ozorai születésű Hartman János kocsis magáénak ismerte el a gyermeket.

Géza az elemi iskola után a kecskeméti Piarista Főgimnáziumba került, ahol 1938-ban kezdte meg az első osztályt. A testnevelés iránti szeretetét nagyban táplálta az iskola kitűnő tornatanára, Nyitrai Emil (1906-1964), aki dr. Szabó Miklós későbbi olimpikonnak is oktatója volt a piárban. Osztálytársai „gacsosnak” csúfolták, mert ortopéd lábakkal futott, de mindig az osztálytársai előtt[2]! Varasdi nem volt jó tanuló, a harmadik osztályt meg is kellett ismételnie. A rossz teljesítményhez vélhetően közrejátszott az otthoni rossz légkör is.

Év végi jegyek III. osztályban, a piárban (forrás: Arcanum Adattár)

A szülők házassága az 1930-as években megromlott, így 1939-ben beadták a válási papírokat, a bíróság a következő évben mondta ki a válást, a feleség esetében immáron másodszor. Így az 1942/43-as tanévet már a pesterzsébeti állami Kossuth Lajos Gimnáziumban kezdte el, ahol testnevelője volt: Benedek László és Maróti József. 1947 szeptemberében érettségizett, bár fizikailag ezt a kispesti állami Deák Ferenc Gimnáziumban tette le[3].

1945-től az Erzsébeti MTK, 1946-tól a Cse­peli MTK, 1948-ban tanulmányai miatt a Szegedi Egyetemi Atlétikai Club, 1950 és 1956 között a Csepeli Vasas rövid­távfutója.

Tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Karán folytatta. Harmadik félévét 1948 őszén már a budapesti Páz­mány Péter Tudományegyetemen (későbbi nevén Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem) kezdi, majd az 1951 februárjában kivált Budapesti Orvostudományi Egyetemen tanult. Még egyetemistaként lett 100 méteren magyar bajnok 1951-ben.

A helsinki olimpián 1952. július 26-án tartották a 4 x 100 méteres síkfutás selejtezőit. A magyarok a harmadik futamot 41 másodperccel megnyerve jutottak be az elődöntőbe. 27-én a második csoportot nyerték meg 40,9 másodperccel, majd a döntőben bronzérmes lett a váltó (Zarándi László, Csányi György, Goldoványi Béla és Varasdi Géza) 40,5-tel; az aranyérmet az Amerikai Egyesült Államok váltója szerezte meg. Sokat elmond az amerikai csapat erősségéről, hogy három tagja is egyéni aranyérmet szerzett a finn fővárosban (100 és 200 méteres síkfutás, 110 méter gátfutás).[4]  „Mikor célba értünk, azt sem tudtuk, hol vagyunk, aztán csak lézengtünk az olimpiai stadion folyosóján. Páran odajöttek hozzánk, hogy harmadikok vagyunk, de nem hittünk nekik, szép magyarosan elküldtük őket a fenébe, aztán amikor a szakvezetőink is ezzel jöttek, akkor fogtuk fel.” – emlékezett vissza Zarándi 2014-ben.[5] A csapat a budapesti főiskolás világbajnokságon a 3. helyen ért célba még ebben az évben.

Varasdi (b) és Zarándi (j) a helsinki olimpián (forrás: Arcanum Adattár)

Varasdi 1953-ban doktorált és az István Kórház proszektúrájának szövettani laboratóriumában dolgozott kórboncnokként.

A "villámikrek" (forrás: atletika.hu)

1954-ben a svájci Bern rendezte az atlétikai Európa-bajnokságot. A villámikrek, azaz a 4 x 100-as magyar váltónk aranyérmet szerzett az utolsó napon, augusztus 29-én; futási sorrendjük: Zarándi-Varasdi-Csányi-Goldoványi. (A villámikrek nevet nem is ez a négyes, hanem az 1948-as olimpián futó csapat kapta, akkor Goldoványi és Csányi mellett még Tima Ferenc és Bartha László volt váltótag. Londonban negyedik helyet értek el – egy darabig abban a hiszemben voltak, hogy harmadikok, mert az elsőként befutó Egyesült Államokat kizárták, de később módosították a döntést – és a gyors futók megkapták a ragadványnevüket.[6])

A berni dobogón (forrás: Arcanum Adattár)

A Népsport is beszámolt a fantasztikus diadalról (forrás: Arcanum Adattár)

1956-ben újra magyar bajnok 100 méteren Varasdi, ami jó előjel volt az ötkaríkás játékok előtt. A Melbourne-i olimpián a 4 x 100-as váltó (Jakabfy Sándor, Csányi György, Goldoványi Béla és Varasdi Géza) az előfutamban és az elődöntőben is 41,5 másodpercet futott, így a kilencedik helyet szerezték meg[7], döntőbe sajnos nem kerültek. Varasdi egyéniben a 100 méteres síkfutásban a 12 előfutamból a nyolcadikban szerepelt, ahol harmadik lett 11,02-vel, így kiesett és összesítve 25. lett. Érdekes, hogy 12-ből 8 előfutamban is ezt az eredményt futva, továbbment volna a negyeddöntőbe.[8]

Melbourne-ből már nem tért haza. Két évig alkalmi munkából élt (gépkocsivezető, ta­karító, felszolgáló), közben autodidakta­ként megtanult angolul. Magyar diplomáját nem ismerték el, ezért 1964-re elvégzi az egyik ausztrál orvosi egyetemet is, majd belgyógyászként praktizált Melbourne-től száz kilométerre délnyugatra, Leopold váro­sában. Egy francia nőt vett feleségül, két fiuk született. A 2000-es Sydney-i olimpia megnyitója előtt tagja volt a fáklyaváltónak.[9]

Dr. Varasdi Géza időskori képe (forrás: Arcanum Adattár)

2008-ban a Magyar Posta egy bélyegblokkot adott ki a helsinki olimpia magyar érmeseiről. A bajnokok képekkel is szerepelnek a blokkon, míg az ezüst- és bronzérmesek versenyszámai és a nevei UV-fény alatt olvashatóak.

2008-as bélyegblokk a helsinki érmesekről (forrás: puskas.com)

A bronzérmes váltó tagjai a blokkon, UV-fény alatt (forrás: Korponay-Szabó Péter)

FRISSÍTÉS (2022. május 4.)

Dr. Varasdi Géza 2022. május 3-án, életének 95. évében elhunyt Ausztráliában.

Források (Arcanum Adatbázis):

A kispesti Magyar Állami Deák Ferenc Gimnázium évkönyve az 1947-48. iskolai évről (1948)

A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végzett orvostanhallgatók jegyzéke 1921-1951 (2006)

Magyar Demokrata 2011. július 20-ai száma

Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012 (2012)

https://en.wikipedia.org

https://index.hu

www.atletika.hu

---

[1] A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végzett orvostanhallgatók jegyzéke 1921-1951 (2006) 56. oldal

[2] Szalay Károly: Euforikus öröm (In: Magyar Demokrata 2011. július 20-ai szám 33. oldal)

[3] A kispesti Magyar Állami Deák Ferenc Gimnázium évkönyve az 1947-48. iskolai évről (1948) 24. oldal

[4] https://en.wikipedia.org/wiki/Athletics_at_the_1952_Summer_Olympics_%E2%80%93_Men%27s_4_%C3%97_100_metres_relay

[5] https://index.hu/sport/atletika/2014/08/29/60_eve_nyertek_eb-t_a_villamikrek/

[6] https://index.hu/sport/atletika/2014/08/29/60_eve_nyertek_eb-t_a_villamikrek/

[7] https://en.wikipedia.org/wiki/Athletics_at_the_1956_Summer_Olympics_%E2%80%93_Men%27s_4_%C3%97_100_metres_relay

[8] https://en.wikipedia.org/wiki/Athletics_at_the_1956_Summer_Olympics_%E2%80%93_Men%27s_100_metres

[9] https://atletika.hu/hu/hirek/2020/92-esztendos-varasdi-geza

Kecskeméti piaristák az olimpiákon II. - dr. Szabó Miklós

Dr. Szabó Miklós 1928. december 22-én született Kecskeméten Szabó József (1898-1980) honvédtiszt és Horváth Zelma (1905-1936) egyetlen gyermekeként. Igyekeztem felállítani a családfáját és kutatásaim során több érdekességet is találtam.

Anyai ágon szépapjának, Frivaldszky Istvánnak (1796-1850) testvére a híres természettudós, Frivaldszky Imre (1799-1870). Egyik ükapjának, Kölcsey Mihálynak (1791-1866) volt első unokatestvére Kölcsey Ferenc (1790-1838), a Himnusz szerzője. Anyai dédapja, Horváth István (1814-1891) Bereg vármegye főispánjaként dolgozott.

Az apai vonal kecskeméti kötődésű, nagyapja Szabó László (1866-?) az első értelmiségi a családban, törvényszéki tanácselnökként ment nyugdíjba, míg déd- és ükapja még lakatosmesterként keresték kenyerüket a városban.

A kis Miklós a nyarakat szinte mindig anyai nagyszüleinél töltötte Hetén (ma: Hetefejércse), a szabolcsi kis faluban. Annyira szeretett ott élni, hogy az elemi iskola első osztályát ott végezhette, magántanulóként. 1935 őszén azonban édesapját egyéves törzstiszti tanfolyamra küldték Budapestre, így a házaspár a Lipót (ma: Szent István) körút 15. szám alatt laktak albérletben. Édesanyja vakbélproblémával kórházba került, a fiát még fel tudták hozni a nagyszülők, hogy találkozhassanak.

Az özveggyé vált Szabó József a fiával visszaköltözött Kecskemétre, ahol Miklós elkezdte az elemi iskola második osztályát. A következő évben édesapját Nyíregyházára helyezték, így a harmadik és a negyedik osztályt az ottani Református Tanítóképző Gyakorló Iskolájában végezte. Mivel apja katonai pályára szánta, így a gimnáziumot a kőszegi Hunyadi Mátyás katonai iskolában kezdte el. A gimnázium felső évfolyamát a marosvásárhelyi Magyar Királyi Csaba Királyfi Honvéd Gyorsfegyvernemi Hadapródiskolában folytatta. Az 1943/44-es tanévben 400 méteres távon a legjobb elsőéves volt – testnevelőtanára az 1932-es olimpikon öttusázója, Benkő Tibor őrnagy volt. Az 1944/45-ös tanévben a közeledő front miatt Vasvárra vonultak be a diákok, majd év közben a Német Birodalom területére kerültek. 1945 januárjában a dán határhoz vezényelték a századot, ahol angol fogságba estek (édesapja amerikai fogság után, egy észt fogolytáborból 1948-ban tért haza).

1946 októberében hozták haza a fiatalokat Kaposvárra, ahonnan Kecskemétre utazott Szabó Miklós. Felmérte, hogy a katonai pályájának vége, így beiratkozott a piarista gimnáziumba. 1946 decemberében magánvizsgát tett a VI., majd 1947 júniusában a VII. osztály tananyagából. Utolsó piáros évében kitűnő tanuló (akkor még az 1-es volt a legjobb érdemjegy), 1948-ban érettségizett, az osztály tablója még ma is látható az iskola folyosóján.

Az 1948-ban érettségizett kecskeméti piarista diákok tablója (forrás: Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára)

Gimnáziumi tablóképe

Szabó Miklós VI-VII. osztályos jegyei a gimnázium évkönyvében (forrás: Arcanum Adatbázis)

Testnevelőtanár a városszerte híres Nyitrai Emil (1906-1964). Utolsó évében Szabó tagja volt az iskolai focicsapatnak és megnyert egy mezei futóversenyt is. A piár azonban a szerelmet is elhozta számára; Diószeghy József osztálytársának húgával, Máriával egy gimnáziumi rendezvényen ismerkedett meg még 1947-ben, akit később feleségül is vett.

A gimnázium után az ELTE jogi karára vették fel, s pechjére a kollégiumba is jelentkezett, ahol kiszúrták katonai múltját, így jobbnak látta jelentkezni a Kecskeméti Jogi Kollégiumba, ám ott az első tanév végén megszűnt az oktatás, így átiratkozott az ELTE-re, levelező szakra és elkezdett Pesten dolgozni szénlapátolóként. A kollégákkal munka után eljártak focizni a BEAC-pályára. Egy alkalommal épp nézték a még focizókat, mire az edző szólt nekik, hogy melegítsenek be. Amíg rótta a köröket a futópályán, Nagy Sándor futóedző megkérdezte, hogy lenne-e kedve futni. Azon a héten vasárnap már 17. lett egy egyetemi mezei futóversenyen, ami kiváló eredménynek számított. Így indult minden!

1950-ben lett versenyszerű atléta, jogi diplomáját 1952-ben szerezte meg. Az 1953-as év végi hazai ranglistán már az előkelő 3. helyen jegyezték, ekkor lett válogatott kerettag. Ebben az évben vette feleségül gyermekkori szerelmét, Diószeghy Máriát, akitől később két gyermeke született. A hazai bajnokságokon és a nemzeti megmérettetéseken rendre az 5 000 és a 10 000 méteres távokon indult.

Verseny közben (forrás: olimpia.hu)

1956-ban, a Melbourne-i olimpián 5 000 méteres síkfutásban 4. helyezést ért el a Haladás SE versenyzőjeként (a másik magyar, Tábori László 6. lett). A november 26-ai selejtezőhöz képest a 28-ai döntőben majdnem fél percet javítva futott 14:03,4 percet. Az olimpiáról – sok sporttárával ellentétben – hazatért, várta a családja. Év végén elhagyta a Haladást és csapatot váltott, a MAFC-hoz igazolt.

A moszkvai 6. Világifjúsági Találkozón (VIT) aztán hatalmas sikert ért el Szabó, 5 000 méteren világranglista-vezető lett 13:51,8 perces futásával. Még ebben az évben megkapta a Sportérdemérem ezüst fokozatát.

Címlapon a moszkvai győzelemmel (forrás: Arcanum Adatbázis)

Az 1958-as stockholmi Eb-re az egyik végső esélyesként utazott el, azonban a – saját maga számára is – csalódást keltő 10. helyezést érte el. Az időjárás sem segítette a versenyzőket, a felázott, sáros talajra tűzoltótömlőket terítettek le, s azon kellett futniuk 12 és fél kört. Később Moszkvában újra első, ezúttal a Znamenszkij emlékversenyen diadalmaskodik.

A római olimpián 1960-ban egy közjáték zavarta meg az előfutam előtt a magyar csapatot – nem szóltak nekik, hogy változott a program és később kezdődik a futás. Csoportjában Szabó 8., összesítésben a 29. lett., immáron a MAFC futójaként. Érdekesség, hogy a kiutazó magyar csapatban hárman voltak doktorok; rajta kívül a vízilabdázó Kárpáti György és a vívó Kausz István.

Újabb Eb és újabb esős problémák. A felázott, laza talajra lefektetett tűzoltótömlők ugyanis nem kedveztek Szabó dinamikusan elrugaszkodó stílusának, így végül a 22. lett 10 000 méteren az 1962-es belgrádi Eb-n.

Egy 1963-as magyar kupaforduló után döntött a visszavonulás mellett, nem más, mint a futótárs, Iharos Sándor búcsúzott tőle a Képes Sportban.

Visszavonulása után 1964-ben a MAFC Örökös bajnoka lett, majd a szövetségnél kapott munkát (közben elvégezte az edzői, szakedzői és mesteredzői szakképzést). 1966-ban megjelent Futás nélkül nincsen sport című könyve. 1981-ben a Magyar Atlétikai Szövetségnél (MASZ) – fiatalítás címszóval – nyugdíjazták, így került az MTK sportszakmai osztályvezetői székébe. A sporttért tett érdemeiért 1988-ban másodszor is megkapta a Sportérdemérem ezüst fokozatát, majd 2018-ban a MASZ Életműdíját vehette át. 2019-ben meglátogatta a Kecskeméti Kosárlabda Akadémia állandó Sportkiállítását, ahol az ő pályafutásának ismertetése is megtekinthető. Tavaly pedig egy életrajzi könyv jelent meg Török Ferenc tollából.

A kecskeméti sportkiállításon a róla szóló tablót olvasva 2019-ben (forrás: hiros.hu)

Dr. Szabó Miklós olyan fantasztikus és világverő generáció tagja volt, mint Iharos, Tábori, Rózsavölgyi. Olimpiai 4. helyezett, hatszoros magyar egyéni- és hétszeres csapatbajnokság győztese, negyvenszer volt válogatott; méltán lehet rá büszke volt gimnáziuma (is).

Végezetül álljanak itt dr. Szabó Miklós sorai:

„Kiegyensúlyozott, boldog embernek vallhatom magam. Ezt annak is köszönhetem, hogy egy szép, tavaszi délután, fociedzés helyett a futást választottam.”

 

FRISSÍTÉS (2022. június 29.)

Dr. Szabó Miklós 2022. június 29-én, kilencvenhárom éves korában elhunyt.

Források:

https://hiros.hu/sport/kecskemeten-jart-dr-szabo-miklos-olimpikon

www.olimpia.hu

Török Ferenc: Győzelmek és emlékek szögescipőben (2020)