Aki futballegyesületet alapított – a bugyi születésű Feith Mór és az FSE története

Az FSE kitűzője a 25. évfordulón (forrás: magyarfutball.hu)

Feith Mór 1892. február 13-án született Bugyin, Feith Márton (1860. november 12., Bugyi – ?) napszámos és Braun Mária (1867. január 17., Sári – ?) gyermekeként, zsidó családban. A szülők 1891. május 26-án házasodtak össze a menyasszony lakhelyén, Sáriban. Az örömszülők Feith Mózes magánzó és Regina, valamint Braun Náthán edényes és Schwarcz Klára/Karolina voltak.

Feith Mór születési bejegyzése az alsódabasi izraelita hitközség anyakönyvében a 4. sorban (forrás: familysearch.org)

A Feith-házaspárnak még egy fiuk született 1894-ben – Jenő –, azonban ő néhány hónaposan elhunyt. Mór vélhetően Bugyin járt ki a hat elemit.

A kis Feith az iskola elvégzése után inasnak állt egy budapesti bádogosnál. Ott azonban nem volt könnyű élete. 1908. június 18-án Back János bádogosmester egy seprűnyéllel úgy megverte az akkor 16 éves Feith Mórt, hogy jobb alkarja eltört. A brutális verést azért kapta, mert nem takarította ki a műhelyt. Az ügyészség Back-ot súlyos testi sértés miatt feljelentette.[1]

Mór édesanyja 1914 előtt elhunyt, így az apa 1913-ban újranősült és feleségül vette Ferenczi Karolina (1873-?) szakácsnőt. A család ekkor már a Józsefvárosban lakott a Német (ma: Bacsó Béla) utca 10. szám alatt, az édesapa hajcsárként dolgozott.

Feith Márton és második feleségének házasságkötési bejegyzése (forrás: familysearch.org)

Adatot nem találtam arra, hogy az első világháborúban harcolt-e. Feith Mór, mint vízvezetékszerelő-segéd, 1919. február 4-én a Ferencvárosban feleségül vette a református vallású, gyulafehérvári születésű Csejdy Arankát (1897-1959), az akkor már elhunyt Csejdy Lajos-Szlafkay Katalin házaspár gyermekét.

Feith Mór és Csejdy Aranka házassági bejegyzése (forrás: familysearch.org)

1920-ban lopás miatt Feith Mórt börtönbüntetésre ítélte a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék[2]. A fogolytörzskönyvből sok érdekes adatot megismerhetünk róla. Megtudjuk, hogy 168 centiméter magas volt, fekete hajú, barna szemű, nyírott bajszú bádogosként dolgozott és a IX. kerületi Gróf Haller (ma: Haller) utca 48. szám alatt lakott feleségével. A börtönbevonulás alól halasztást kapott, így csak 1922. szeptember 29-én vonult be a gyűjtőfogházba és november 10-én szabadult.

A halasztás ideje alatt azonban egy fontos dolog történt – 1921-ben helyi kereskedők és szolgáltatók megalapították a Ferencvárosi Sport Egyletet. A korban szokás volt, hogy különféle baráti-, üzleti- vagy asztaltársaságot egyesületeket alapítanak, így segítve a körülöttük élőket. Sokan sportegyesületet támogattak, hogy a környékbeli gyerekek szervezett módon sportolhassanak a környékbeli grundokon. Az egylet székhelye a Gát utca 21. szám alatti vendéglő volt. Az 1922/23-as kiírásban 4. helyezett lett az ILSZ (Ifjúsági Labdarúgók Szövetsége) szervezte bajnokságban. Az egylet 1925-ben tagja lesz az MLSZ-nek (Magyar Labdarúgó-szövetség) és ott a 4. osztályba sorozták be. Az egyesületet 1926-ban Stanzer Szilárd és Scheffner János vezette.[3] 1924-ben az ILSZ intézőbizottsága a Ferencvárosi Sport Egyletnek az FSE rövidített nevet állapította meg[4], így ezután már sokszor így hivatkoztak az egyletre. Az egyesület 1926-28-ban három alkalommal nyerte meg az ILSZ-bajnokságot[5].

Feith Mór az egylet támogatása mellett továbbra is dolgozott, az 1930-as években például többször is újsághirdetés útján keresett tanoncokat Mester utca 51. szám alatti műhelyébe.

Feith Mór apróhirdetése az Esti Kurír 1932. augusztus 14-ei szám 10. oldalán (forrás: Arcanum Adatbázis)

1931 februárjában az FSE tisztújító közgyűlésen az alábbi vezetőséget választották meg: díszelnökök Stanczel Szilárd, Stanczel Róbert, Csiszár József, elnök Feith Mór, társelnök Süveges Sándor.[6] Hamarosan azonban a teljes vezetőség lemondott, így került sor a híres novemberi lóvacsorára. A lemondott vezetőség ellenére nem széledt szét a csapat. Együtt maradtak és el­határozták, hogy baráti összetartá­suknak közös vacsora keretében ad­nak kifejezést. Pénzük azonban nem volt, így megrendezték a vacsorát anélkül. Egyikük — Nagy Lajos — „patkós baromfit”, azaz lókolbászt szállított; őt megválasztották elnöknek. Feith Mór hagymát adott, őt díszelnöknek szavazták lett, míg az újonnan alakult társaság többi tisztségét a játékosok töltötték be. A jelenlévők megfogadták jóbarátsággal, hogy továbbra is együtt maradnak, együtt küzdenek.[7] A helyzet rendezettségét mutatja, hogy 1932-ben a III. osz­tály bajnoka lett az FSE, így bekerült a II. osztályba[8].

1934. május elsejével felmondták a Forinyák utcai pálya használatát az FSE-nek, mivel ott egy strandfürdőt létesítenének; ami azonban sosem készült el[9]. Feith Mór, az FSE vezetője aggodalmát fejezte ki a Nemzeti Sport tudósítójának, hogy nem tudják, hol játszanak majd a jövőben.[10]

1936-ban nagy ünnepséget szerveztek, ugyanis tizenötéves lett az FSE, amit egy díszközgyűléssel ünne­peltek meg – erről a Friss Ujság is beszámolt. „A díszköz­gyűlésen a BLASz-ból is többen meg­jelentek s méltatták az egyesület ér­demeit. Az FSE a jubileum alkalmá­ból nagy örömet szerzett híveinek, mert a csapat ismét visszakerült a II. osztályba. Két éve, hogy a klub ve­zetői és játékosai elhatározták, hogy a csapatot visszaviszik a II. osztályba s ez a nagy akarat már az idén meg­hozta gyümölcsét. A klub sikerében nagy része van ifj. Barabás Endre elnöknek. Amióta ő vezeti az egyesületet, azóta újból a régi FSE támadt fel. Lelkes segítőtársa Saffner János főtitkár, aki teljes odaadással dolgo­zott az egyesület újbóli felvirágozta­tásán. Kívülük elismerés illeti még Feith Mórt, Feith Zsigmondot, Oláh Józsefet, Reiter Márkust és Ruisz Lajost, akik mindent elkövettek a csapat jó szerepléséért. A csapat igazi szívvel-lélekkel játszott s a tavaszi szereplése külön bravúr volt. Különö­sen Ludwig Imre csapatkapitány és Szűcs László centerhalf és Király balszélső érdemel említést. Az FSE-nek ifjúsági és újonccsapata is ki­tűnő.”[11]

1940-ben a II. osztályban a harmadik helyen végzett, 1941-ben az amatőr Déli-csoport I. osztályában játszott, ahol hetedik helyezett volt.[12]

1942-ben az egyesület székhelye már a Vágóhíd utca 33. szám alatt volt, míg a sporttelepét a 15. szám alatt találtuk, aminek befogadóképessége 1000 fő volt[13]. Három mű­ködő szakosztálya is volt: labdarúgó, atlétika, asztalitenisz. Igazolt játékosainak száma: 89 labdarúgó, 20 atléta és 17 asz­taliteniszező. Az egyesület felépítése 1941-ben: elnök dr. Töttössy Miklós; ügyvezető elnök: dr. Nagy I. István; szakosztályvezetők: Ruff Mi­hály, Lubás Ferenc és Wielzitzky Károly; intézők: lab­darúgó: Purzl Károly és Kocsis Ferenc; asztalitenisz: Lubás Ferenc és Vigh Sándor; atlétika: Wielzitzky Ká­roly. A II. világháború kitörésétől a katonai bevonulások erősen megtizedelték a csapatot s így nem tudtak eredményesen szerepelni, mint az azt megelőző években. Az asztaliteniszezők ifjúsági és III. osztályú baj­nokságot nyertek, ám az atlétikai-szakosztálya különö­sebb kimagasló eredményt nem ért el.[14]

Feith Mór és felesége vélhetően a budapesti gettóban élték túl a II. világháború borzalmait, s próbáltak új életet kezdeni. Nem volt ez máshogy az egyesület életében sem.

1945 decemberében a(z) – akkor már – Kini­zsi FSE nevű egyesület évadzáró vacsoráján a Népsport tudósítója azt láthatta, hogy a fehér asztal mellett ülő játékosgárda csupa fiatal, szinte gyerekemberből áll. „Igen, a legtöbb játékos nálunk még ifjúsági sorban van, van olyan is, amelyik a kölyökcsapatban is játszhatna, a legidősebb huszon­egy éves...” - mondta az egyik ve­zető. A jó hangulatú összejövetelen részt vett az FSE teljes vezérkara Szelnár Aladár elnökkel és Nagy István ügyvezető elnökkel az élen. Megjelent továbbá Orbán Béla, az atlétikai szakosztály vezetője, Abonyi György a Kinizsi Sportközpont részéről, Gallowich Tibor szövetségi kapitány, továbbá az egyesület meg­alapítója, Feith Mór is. A vacsorán a legnagyobb hatást Gallowich beszéde váltotta ki, aki ezt mondta: „Csodát lehet művelni tizenegy gyengébb képességű futballistá­ból álló csapattal is, ha egy gondolat hatja át a játékosokat.” Az FSE eddig csak a futballt űzte, aztán a kosárlabdázók is elkezdték működésüket, sőt a Kinizsi FSE arra készült, hogy újraalapítsa atlétikai szakosztályát is.[15]

Az 1945/46-os kiírásban a Budapesti Labdarúgó Alszövetség (BLASZ) I. osztályának 2. csoportjában 3. helyét érte el az FSE, majd a következő két szezonban az NB II. Középső csoportjában végeztek a tabella hátsó harmadában.[16] A későbbiekben a kommunista államhatalom a kénye-kedve szerint beolvasztotta a különféle sportegyesületeket is, így lett vége az FSE-nek is, amit a Famunkások Szakszervezetének egyesülete, a Fások SC olvasztott magába 1949-ben. Az egyesületről a Fővárosi Levéltárban sajnos csak igen szegényes, mindössze néhány iratra korlátozott anyag érhető el, az „összeolvadásról” néhány információcsepp csupán.

Feith urat tíz évvel az általa (is) alapított sportegyesület megszűnése után újabb nagy csapás érte; 1959. április 16-án az Uzsoki úti kórházban, májelégtelenségben elhunyt felesége, Csejdy Aranka. Ekkor a házaspár már a XVI. kerületben, a Kendermag utca 16. szám alatt lakott.

Feith Mórné Csejdy Aranka halotti bejegyzése (forrás: familysearch.org)

Az egyesület megszűnése ellenére a régi öreg harcostársak azonban továbbra is tartották a kapcsolatot. Ezt erősíti meg egy cikk, miszerint az egylet alapításának 50. évfordulójáról megemlékeztek a nagy öregek, köztük Feith Mór is 1971-ben.[17]

Feith Mór aztán 1974. április 12-én hunyt el a VI. kerületben vesegyulladásban, akkor a rákospalotai Sándor utca 16. szám alatt lakott.

Feith Mór halotti bejegyzése (forrás: familysearch.org)

---

[1] Az Ujság 1910. augusztus 11-ei szám 15. oldal

[2] BFL – VII. 102.a – fogoly – 1920 – 3749

[3] Földessy János: A Magyar Futball és a Magyar Labdarúgók Szövetsége (1926) 508. oldal

[4] Nemzeti Sport 1924. október 11-ei szám 4. oldal

[5] Pluhár István: Magyarországi sportegyesületek története (1942) 475. oldal

[6] Nemzeti Sport 1931. február 10-ei szám 4. oldal

[7] Nemzeti Sport 1931. november 11-ei szám 4. oldal

[8] Pluhár István: Magyarországi sportegyesületek története (1942) 475. oldal

[9] A Forinyák Géza joghallgatóról (1840-1860) elnevezett utca már nem létezik – az Üllői útra merőleges utca a mai Népliget buszmegálló és az MVM Dome között volt, itt volt anno az FTC gyakorlópályája is. Jelenleg is van a Ferencvárosban egy Forinyák Géza utca, de az a Lurdy Bevásárlóközpont mögött található.

[10] Nemzeti Sport 1934. március 15-ei szám 4. oldal

[11] Friss Ujság 1936. július 3-ai szám 11. oldal

[12] Pluhár István: Magyarországi sportegyesületek története (1942) 475. oldal

[13] A sporttelep a mai kerületi tűzoltóparancsnokság épülete mögött volt.

[14] Pluhár István: Magyarországi sportegyesületek története (1942) 475. oldal

[15] Nemzeti Sport 2020. december 14-ei szám III. oldal

[16] https://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/3137 (2022. november 15-ei letöltés)

[17] Népsport 1971. július 30-ai szám 5. oldal

Örkény I. világháborús hősi halottjai I. rész: Volecz Károly, akinek neve egy emlékművön sem szerepel

Volecz Károly 1888. október 8-án született a Heves megyei Ludas 10. számú házában, Volecz Anna törvénytelen gyermekeként.

Volecz Károly születési bejegyzése a detki római katolikus anyakönyvben (forrás: familysearch.org)

Hogy mikor került Örkénybe, azt pontosan nem tudjuk, de vélhetően jóval 1914 előtt, ugyanis később két örkényi lakos is azt nyilatkozta, hogy „gyerekkora óta ismeri”. 1914-ben már bizonyíthatóan Örkényben dolgozott munkásként a vasút szolgálatában, itt ismerked(het)ett össze a pusztavacsi származású Juris Máriával. Mária 1912. október 18-án és 1914. május 6-án egy-egy egészséges fiúnak adott életet (Károly és József), akiket törvénytelen gyermekekként írtak be a katolikus anyakönyvbe. A fiúkat „törvényesítették” azzal, hogy Volecz és Juris június 13-án házasságot kötött a helyi Szent Lipót templomban. Hogy a gyermekek vér szerinti apja volt-e Volecz, azt nem tudjuk. A korábbi „vadházasság” tényét erősítheti, hogy az első gyermek a későbbi férj keresztnevét kapta – korábban rendszeres volt, hogy az elsőszülött gyermek a szülő keresztnevét kapja.

Volecz Károly és Juris Mária házassági bejegyzése az örkényi római katolikus anyakönyvben (forrás: VPKL)

Az örkényi római katolikus templom egy 1914-ben feladott képeslapon (forrás: saját gyűjtemény)

A családfőnek volt egy szőlője a Tinójárási dűlőben, valamint egy háza udvarral, kerttel és gazdasági épülettel, összesen 1030 négyszögölen. A fiatal pár azonban nem sokáig élhette a boldog házasok életét – hat héttel később ugyanis, július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának és kitört az első világháború. Volecz Károly 1914. augusztus 2-án vonult be Budapestre az I. honvéd gyalogezred munkásosztagához az országosan kiadott mozgósítási parancsra. Feleségével szinte naponta váltottak levelezőlapot, melyekben „mindig azt írta, hogy egészséges”. Októbertől azonban nem jött több levél, csak már az orosz hadifogságból, 1915. május 1-jén. Ekkor Kisázsiában, Kraszna Rocka/Kraszna Voczká/Krasznovická-n volt hadifogolytáborban[1]. Az ócsai királyi járásbíróság iratanyagában[2] megtalálhatóak Volecz Károly holttányilvánítási iratai. Ezek szerint Turkesztánban (Közép-Ázsia) volt hadifogoly, az egyházi anyagban is említett Krasznovická-ban.

Juris Mária kihallgatási jegyzőkönyve férjével kapcsolatban (forrás: VPKL)

A feleség előbb a polgári holttányilvánítási eljárást indította el, így a helyi anyakönyvvezető 1921. június 10-én bejegyezte Volecz halálát. Itt az alakulatát przemysl-i munkásosztagként adták meg[3]. Két nappal később, június 12-én a feleség kezdeményezte férje egyházi holttányilvánítását[4] is a helyi plébánosnál. Egy erre az esetre rendszeresített formanyomtatványon kellett minden információt megadnia férjéről, s lehetőleg tanúkkal igazolva. Ezekből az iratokból kapunk információt Volecz haláláról. Zátrok János örkényi lakos eskü alatt vallotta, hogy ott volt Volecz mellett a hadifogolytáborban, ahol négy napi betegség után, 1915. augusztus 20-án elhunyt, ott volt a temetésén, ő is a hantolók között volt. Zátrok még azt is elmondta katonatársáról, hogy mindig szeretettel beszélt feleségéről és a gyermekeit is emlegette. Szintén látta holtan a koporsóban Voleczet Ulicska János örkényi lakos a hadifogolytáborban. A bemutatott iratok alapján a váci püspök a holttányilvánítási eljárást lezárta, így nem volt akadálya, hogy az özvegy újra egyházi házasságot kössön. Így Juris Mária 1921. július 3-án házasságot kötött a helyi 32 éves földművessel, Petrányi Jánossal. A házaspár további életét nem kutattam.

Juris Mária második házasságkötése az örkényi római katolikus anyakönyvben (forrás: VPKL)

Volecz Károly neve sajnos nem szerepel sem születési helyén a ludasi, sem pedig későbbi lakóhelyén, az örkényi hősi emlékművön. Legyen áldott az emléke!

TISZTELET A HŐSÖKNEK!

A ludasi hősi emlékmű (forrás: kozterkep.hu)

A ludasi hősi emlékművön olvasható névsor (forrás: kozterkep.hu)

Az örkényi hősi emlékmű egy 1928-ban feladott képeslapon (forrás: saját gyűjtemény)

Az örkényi hősök névsor az emlékművön I. tábla (forrás: saját fénykép)

Az örkényi hősök névsor az emlékművön II. tábla (forrás: saját fénykép)

A kutatásomhoz segítséget nyújtott a Váci Püspöki és Káptalani Levéltár, a Magyar Nemzet Levéltár Pest Megyei Levéltára, de az életrajzi adatok összeállítása nem sikerült volna a familysearch.org nélkül.

---

[1] Ezt a várost nem sikerült beazonosítani. Mivel Kis-Ázsia nagyjából a mai Törökországnak felel meg, ott nem valószínű, hogy hadifogságban volt, ugyanis a törökök a magyarokkal egy oldalon harcoltak a világháborúban. Valószínűbb a szibériai Krasznojarszk, ahol például a szomszédos településről, Gyónról származó Gyóni Géza (1884-1917) költő hunyt el, szintén hadifogságban.

[2] Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára VII. 4. Ócsai királyi járásbíróság iratai a) Peres iratok 9. doboz (1921) 1921/1631 számú iratköteg.

[3] A przemysl-i katonáskodást azért valószínűsíthetjük, mert Gyóni Géza is ott esett hadifogságba, és így vélhetően egy hadifogolytáborba is kerültek.

[4] Váci Püspöki Levéltár 1. A Püspöki Hivatal iratai bm. Mortis declarationis 1865-1922 1. doboz 2808/1921 számú iratköteg.

Az ócsai temető legmagasabb katolikus síremlékének története

A temető legmagasabb pontján lévő kápolna mellett állva a vasút felé nézve feltűnik egy magányosan álló síremlék, az ifjú Kégl Györgyé. Hányattatott sorsú sír, nem igen gondozzák, a borostyán is rendszeresen be-beborítja. Mérete és gyönyörű mintázata is arról árulkodik, hogy egy gazdag család tagját rejti a föld alatta.

A sír felirata (saját fénykép)

A Kégl-család a XIX. század elejétől bérelt 6 000 hold földet Alsópakony-pusztán. Az első itt gazdálkodó családtagok Kégl János és Kégl György (1792-1869) testvérek voltak. Utóbbitól aztán fia, Kégl István (1823-1908) vette át a gazdaság irányítását. István a fóti orvos leányát, Mátray Szerafint vette feleségül. A házaspárnak három lánya és két fia született.

Kégl György születési bejegyzése az alsónémedi római katolikus anyaegyházközség anyakönyvében (forrás: familysearch.org)

Történetünk főszereplője, Kégl György 1870. június 6-án született Alsópakonyon. Az elemi tanulmányait vélhetően otthon, magántanulóként végezte, majd az esztergomi bencés gimnáziumba[1] járt. Katonaként a magyar királyi 3. honvédhuszárezredtől szerelt le, s lett tartalékos hadnagya. Apjával együtt gazdálkodott, különösen, miután bátyja élete tragikus véget ért – öngyilkos lett.

Kégl György VI. osztályos gimnazista évvégi eredménye az esztergomi bencéseknél az 1886/7-es tanévben (forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

1897. december 7-án az ifjú Kégl kilovagolt az alsópakonyi pusztára és észrevette, hogy egy orvvadász tőröket helyez el, hogy fácánra vadászhasson. Erre rákiáltott Kégl, mire az futásnak eredt. A földesúr utolérte, majd megfordult, hogy segítséget hozzon a majorból. A vadorzó azonban hátulról lelőtte és ő leesett a lováról. Mikor a majorságbeliek meglátták, hogy az ifjú nélkül érkezik haza a ló, egyből Kégl keresésére indultak, akit erősen vérző állapotban találtak meg. Hazavitték, azonban másnap este elhunyt. Annyi ereje még volt Kéglnek, hogy elmondta, mi történt vele, így még aznap elkapták a gyilkost, Juhász Józsefet, aki az egyik szomszédos tanyán lakott. Kégl Györgyöt 10-én temették el az ócsai temetőben.

A Pesti Napló is beszámolt a halálesetről (forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

Ifjabb Kégl György gyászjelentése (forrás: OSZK)

A síremlék (forrás: saját fénykép)

A síroszlop (forrás: saját fénykép)

A családfő szeretett fiának egy emlékkövet is állíttatott a tragédia helyszínén 1898 nyarán[2]. Sajnos, hogy jelenleg megtalálható-e valahol az emlékkő, nem találtam választ...

Az emlékkő avatásáról a Hazánk előfizetői is olvashattak (forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

Az emlékkőavatásról Schmidt Ágoston készített fényképet (forrás: saját gyűjtemény)

A fénykép egy kinagyított részlete (forrás: saját gyűjtemény)

---

[1] Ma: Szent István Gimnázium.

[2] Hazánk 1898. június 11-ei szám 6. oldal