Az első alsónémedi orvos, dr. Magyary István

Az egészségügy a XIX. század elejéig falun egyet jelentett a gyógynövények ismeretével. A bölcs öregek tanították a fiatalokat, melyik virág mire jó, miből hogyan kell főzetet készíteni, hogy enyhítsen bizonyos fájdalmakat. Az abszolutizmus korának végén jelennek meg az Alsónémedi környéki településeken az orvosok. Ócsán már az 1850-es években is volt állandó orvos, Alsónémedin és Bugyin azonban egyidőben, 1861-ben kezdték meg működésüket a falvak első orvosai, Némedin dr. Magyary István.

dr. Magyary István fotója (saját gyűjtemény)

Magyary István 1836. augusztus 15-én a felvidéki Rimaszombaton született református családban.

Magyary István születési bejegyzése (1836)

Édesapja Magyary Mihály, édesanyja nemes Soós Julianna volt[1]. Szülei 1829. február 17-én házasodtak össze a városban. Az apa Molnár Erzsébet özvegyeként nősült, míg az anya árvaként állt az oltár elé; szülei (nemes Sós Miklós és Pap Erzsébet) akkor már elhunytak[2].

a Magyary-szülők házassági bejegyzése (1829)

Magyary a pesti orvosi egyetemen 1861-ben diplomázott, záróvizsgáit május 17-én[3] és július 17-én[4] tette le.

Magyary májusi záróvizsgái, például leíró bonctanból és gyakorlati sebészetből

1861. szeptember 20-án került hivatalosan Alsónémedire, mint községi orvos. 1861. november 27-én Alsónémedin feleségül vette a pesti belvárosi néhai Kolb Ignác leányát, Máriát[5]. Ekkor Alsónémedin, a 190. számú házban lakott a doktor (utcanevek ekkor még nem voltak jellemzőek a kisebb településeken). Ez a házassága gyermektelen maradt, s 1863. március 7-én megözvegyült Magyary.

Magyary doktor első házassági bejegyzése Alsónémedin (1861)

1873. október 5-én feleségül vette a budai születésű, de Alsónémedin lakó Borbély Karolinát, néhai Borbély József sebész leányát[6].

dr. Magyary István második házasságkötése (1873)

Első fia, István 1874. április 30-án született, azonban május 2-án elhunyt. Második fia szintén az István nevet kapta, s 1876. július 20-án született Alsónémedin. Mindkét gyermekének Veresmarthy József korábbi némedi református lelkész volt a keresztapja. A XX. század előtt szokás volt a családoknál, hogy ha egy utód még gyermekkorban meghalt, akkor a következő, azonos nemű gyermek az ő nevét kapja, némileg feledtetve így a szülőkkel korábbi gyermekük elvesztését.

Magyary doktort a mindennapi munka mellett a kultúra is érdekelte. Így nem meglepő, hogy 1900-ban, a Budapesten felállítandó Vörösmarty-szoborra - a Csenki Imre alsónémedi református tanító által - szervezett gyűjtésen is az adakozók között találjuk a község orvosát, 1 korona felajánlásával. Az adomány súlyát jól mutatja, hogy a falu összesen 32 korona 98 fillér gyűjtött össze. A kultúra mellett a helyi közéletbe is bekapcsolódott Magyary, hiszen az Alsónémedi takarékpénztár részvénytársaság elnökének választották 1909-ben. Hasonló tisztséget már korábban is betölthetett, ugyanis 1905-ben Kubányi Istvánnal együtt, mint Alsónémedi küldöttjei, részt vettek az Országos Központi Hitelszövetkezet küldöttjeinek kongresszusán, de presbiterként és tűzoltóparancsnokként is szolgálta egyetlen állomáshelyét.

Magyary doktor bizonyítványa Thier András alsónémedi katolikus pap részére az egészségügyi állapotáról (a Váci Püspöki és Káptalani Levéltár gyűjteményéből)

dr. Magyary István viaszpecsétjének lenyomata

A település vezetői annyira tisztelték az idős orvost, hogy az életében egyedül itt praktizáló doktorra tekintettel nem engedték, hogy valaki is gyógyszertárat nyisson Alsónémedin, megfosztva így Magyaryt egy rendszeres jövedelemforrástól, a házi patikájából származó bevételétől. Így a környéken utolsóként, 1917-ben nyílhatott csak patika a faluban.

Dr. Magyary István községi orvos 1911. november 16-án hunyt el Alsónémedin érelmeszesedés következtében, a mai ótemetőben helyezték örök nyugalomra, sírját sajnos nem találtam meg. Özvegyének további sorsáról nem tudunk többet, csupán annyit, hogy 1931-ben még élt, Budapesten.

Egyetlen gyermekük, Magyary István kereskedőként, akkor még alsónémedi lakosként, 1909-ben Kőbányán vette feleségül a nagykőrösi születésű Kun Karolin magánzónőt[7].

az egyetlen fiú, István házassági bejegyzése a kőbányai anyakönyvben (1909)

A házasságkötés után Kőbányán, a Liget utca 28. szám alatt laktak. Az ifjabb Magyary borkereskedőként dolgozott a városban, a házasságából utód nem született. A világháború kitörésekor Magyary István 1914. október 10-én bevonult Péterváradra az 1. honvéd népfelkelő gyalogezred 5. századához, s december 12-én, a szerbiai visszavonuláskor nyoma veszett; hősi halottá 1920-ban nyilvánították. Sajnálatos, hogy a világháborús emlékműveken neve nem szerepel sem születési helyén Alsónémedin, sem utolsó lakóhelyén, Kőbányán.

A világon mindenhol emléket állítanak a települések saját, megbecsült tagjainak, s néhol közterületeket neveznek el utánuk, nincs ez máshogy Alsónémedin sem, ahol a Magyari utca őrzi a nevét. Bugyin dr. Abay Frigyes, Dabason dr. Lakos János orvosok neveit őrzi egy-egy utca.

utcanévtábla Alsónémedin

  

Egy kérdés felmerülhet még az olvasóban, hogy hogyan írjuk helyesen: Magyari vagy Magyary. Kutatásaim során azokat az iratokat vettem számításba, melyeken a doktor sajátkezű aláírása szerepel, aki nevét mindenhol y-nal, Magyary-ként írta.

Magyary István aláírása

---

[1] Rimaszombat református születési anyakönyv 1836/48. bejegyzés

[2] Rimaszombat református házassági anyakönyv 1829/13. bejegyzés

[3] SE 1c 11. kötet 269. oldal 212. sor

[4] SE 1c 11. kötet 285. oldal 263. sor

[5] Alsónémedi református házassági anyakönyv 1861/23. bejegyzés

[6] Alsónémedi református házassági anyakönyv 1873/14. bejegyzés

[7] Kőbánya polgári házassági anyakönyv 1909/12. bejegyzés

Ócsai útmenti keresztek

A keresztekről általában

A Magyar Katolikus Lexikon[1] szerint az útmenti kereszt nem más, mint határoknál, az út mentén állított kő-, fa-, pléh- vagy bádogkereszt. Szerepe a napi gyakorlatban a tájékozódás segítése földrajzi tájegységek (falu, tanya, birtok) végének, kezdetének jelzésével. Átvitt értelemben az útmenti kereszt a lelki eligazodást szolgálja, figyelmeztet a határok (a kezdet és a vég) jelentőségének felismerésében. Ezáltal imádságra vagy legalább egy keresztvetésre késztet, ha elhaladunk egy-egy mellett. Latin elnevezése (crux viator) ezen kívül arra is utal, hogy a Kereszt (azaz Isten Fia) az emberrel együtt járja a küzdelmes földi utat, ott van vele határ- és döntéshelyzeteiben.

A keresztállítás különösen a XVIII. században lett gyakori. Ezeket az útszéli kereszteket legtöbbször nem az egyház(község) állíttatta, hanem a hívek fizették költségüket. Az egyház csak felszentelte, megáldotta az egyéni buzgóságból állított kereszteket. A szentelés nagy ünnepséggel, a helyszínen bemutatott misével és prédikációval történt.

A régi szokások szerint az útszéli kereszteknek asszonyok, lányok viselik gondját. Általában szombatonként friss virágot visznek hozzájuk, halottak napján gyertyát gyújtanak a tövükben. A keresztek előtt elhaladó férfiak megemelik kalapjukat, keresztet vetnek. Búcsújárások útvonalába eső kereszteket énekkel és imákkal köszöntenek, így ezek a tárgyi emlékek a zarándokutak hagyományos megállói.

Az áldozócsütörtök előtti hétfőt, keddet és szerdát „körösztjáró napok”-nak nevezi az egyház és a nép egyaránt. Ezeken a – legtöbbször – májusi napokon a hívők papjuk vezetésével kereszttel és lobogókkal körmenetszerűen, harangzúgás közepette kivonulnak a határ egy-egy keresztjéhez, annak emlékezetére, hogy Krisztus kivezette tanítványait az Olajfák hegyére. A kereszteknél és útközben a hívek énekelnek, imádkoznak.

A keresztek első felállításakor és minden egyes felújításához általában alapítványt is tettek a hívők, amely összeget valamilyen módon kamatoztattak (pénzintézetnél, a püspökségnél vagy egy magánszemélynél), s ebből a pénzből finanszírozták a fenntartást, felújítást.

Az ócsai keresztek történetei

Némedi út – Árpád utca sarok

A keresztet – ami a Historia Domus szerint az eddigi ismereteink szerinti legrégebbi Ócsán - 1794-ben Hehl János állíttatta, melyre alapítványt is tett. A kereszthez egy érdekes legenda fűződik: Boda Menyhért (1889-1989) visszaemlékezése szerint gróf Tihanyi István ellovagolt a Némedi úti kereszt előtt, a ló megijedt a kereszttől. Erre a gróf kivágatta a keresztet, ezután pedig a váci püspök beperelte A per végén Tihanyinak pénzbüntetést kellett fizetnie.[2] A legendához két dolog fűzhető: egyrészt az Ócsán is birtokkal rendelkező református ebeczki Tihanyi-családnak nem volt grófi címe. Másrészt Tihanyi Tamás beazonosítása is nehézkes, hiszen többen is voltak Ócsán, s hogy melyikükkel történt az eset (ha megtörtént), nem tudjuk. A Ferenc király (1792-1835) idején történt pénzleértékelések miatt az alapítvány értéke csökkent, ezért gróf Nádasdy Ferenc váci püspök (1823-1845) úgy döntött 1825-ben, hogy az alapítványi pénzeket összevonja egy Pekker Ádám által Ócsán létesítendő új keresztre vonatkozó alapítványával (ezáltal nem engedélyezve egy új kereszt új helyszínen történő felállítását), s arra fordítsák az összeget, amelyik kereszt hamarabb javításra szorul[3]. 1832-ben elérkezett az idő a kereszt felújítására, az összeget a püspök egészítette ki, az új keresztet Pál András áldotta meg húsvét utáni harmadik vasárnap, azaz május 13-án[4]. Pekker György 1855-ben új, 12 forintos alapítványt tett a keresztre, amit fel is újíttatott. Az új fakeresztet Thier András plébános áldotta meg[5]. 1931. május 13-án özvegy Kalmár Jánosné készíttette az új fakeresztet, amit keresztjáró napok 3. napján szenteltek fel; a kereszt 117 pengőbe került.[6]

Mindszenti tér 4. (templom)

1810. augusztus 31-én szentelte fel nagytisztelendő Paukl József újhartyáni plébános, az alsónémedi kerület helyettes esperese az ócsai templom előtti fakeresztet, amit Rerich Emmánuel, ócsai kocsmáros finanszírozott. Az adományozó 30 forintot is adott a plébánosnak, hogy azt adja oda valakinek 6 százalékos kamatra, s a bevételből tartsa rendben a keresztet. Egy alsónémedi lakoshoz került az így adott adomány[7]. Az alapítványt a pénzleértékelések miatt 1825-ben összevonták két másikkal[8]. 1865-ben a hívek megjavíttatták a templom előtti keresztet, „amit megevett a rozsda”. Thier András plébános 12 forintos alapítványt tett a keresztre, majd 1865. május 21-én, pünkösd másnapján megáldotta[9]. A XX. század első felében kiadott képeslapokon már látszik a fakereszt a templom előtt, így ez a legkorábbi képi ábrázolása egy ócsai keresztnek.

Egészen 1919-ig állt a templom előtt a fakereszt, ugyanis 1919 nagyhetében, nagycsütörtök előtti szerdai napon, április 16-án felszentelték az új keresztet, immáron kőből. A kereszt tövében egy márványtáblán az alábbi, (az időponthoz odaillő) szöveg olvasható:

Isten úgy szerette

a világot,

hogy egyszülött fiát

adta érte.

Készitetettt

az Isten dicsőségére

1919 ápril. 16^án.

Bajcsy-Zsilinszky utca 123.

Első felállítását nem ismerjük, de az első katonai felmérés (1763-1787) térképén már jelölik a keresztet. Ha ezt igaznak fogadjuk el, akkor ez a legrégebbi kereszt Ócsán.

 

az első katonai felmérés térképen jelöli a keresztet a volt "postaúton"

Annyi bizonyos, hogy 1824-ben a korabeli postaút mellett a(z egyház)község finanszírozásából egy új keresztet emeltek, amit a következő évben szentelt fel – püspöki felhatalmazással – Lehoczky Endre helyi plébános[10]. 1869-ben a kereszt kidőlt, a hívek megjavították, s a Thier András plébános újabb 12 forintos alapítványa mellett 1870. július 3-án megáldotta azt[11].

Temető utca 1. (temető)

1832-ben emeltek új keresztet a temetőben a régi helyébe többek adományából, elsősorban pedig Podruzsik József kántortanító buzgalmából. A keresztet Pál Endre plébános áldotta meg húsvét utáni harmadik vasárnap, azaz május 13-án[12]. A temetőben új fakeresztet állítottak és szenteltek fel érc feszülettel Zsigovics János, Szőnyi János és mások adományából, amire 20 forintos alapítványt is tettek[13].

Bajcsy-Zsilinszky utca 76.

A fakereszt az 1960-as években már biztosan állt, előbbi adatok jelenleg nem ismertek.

Alsópakonyi buszmegálló ócsai irányba

A keresztről nagyon keveset tudunk: első térképes említése a harmadik katonai felmérésben (1872-1884) látható, így az első felállítását 1881 és 1884 közé tehetjük, ugyanis az 1881-es a kataszteri térképen még nem szerepel.

Alsópakony a harmadik katonai felmérésen, rajta a kereszttel

Székesi utca

1937. augusztus 29-én áldotta meg Szűcs Gyula a Rieger Lajos százados birtokán lévő keresztet, aminek fenntartására Rieger 50 pengős alapítványt tett. A Rieger-vadászkastélyt a Magyar Kastélylexikon című könyvsorozat pest megyei kiadványa mint lebontott, ismertelen történetű épületet említi[14]. Az igazság az, hogy az államosítások után idősotthon működött a kastélyban, majd később – s jelenleg is – a szenvedélybetegeknek ad otthont.

Somogyi Béla utca 24.

A kőkeresztet a szomszédos Alsónémediről elszármazottak emelték 1991-ben. A rajta lévő emléktábla szövege:

ISTEN DICSŐSÉGÉRE

ALSÓNÉMEDI SZÜLÖTTEI

Végh Albert Végh Gábor

Farkas István Surányi István

Surányi Imre Surányi Dániel

Bálint József

Gudmonné Pelsőczi Klára

Farkasné Bircsák Anna

Violáné Bircsák Margit

Albertiné Lovas Teréz

Bainé Kiss Jolán

Virágné Surányi Mária

Rózsáné Nagy Etelka

Ordasiné Bálint Ilona

Szabóné Galambosi Ida

Szabóné Szuróczki Mária

Virágné Surányi Ilona

Ruppné Bényei Teréz

Vellainé Surányi Jolán

Varga László és családja

1991

a keresztállítók Tóth Péter Domonkos ócsai plébánossal

Egyéb, ócsai keresztekkel kapcsolatos bejegyzések

1810-ben Czinka András 15 forintot adott Vesánszky István plébánosnak azzal, hogy állítson keresztet Ócsán. Mivel nem kamatra adta ezt az összeget, így a pap ezt a kérdést a püspökséggel meg akarta később vitatni.[15] A kereszt felállításáról nem tudunk.

1937. október 30-án a Halász József újerdei földbirtokos által állított keresztet áldotta meg Szűcs Gyula, s 50 pengős alapítványt tett a kereszt ápolására.[16] Erről nem tudjuk, hogy valahol a birtoka mellett volt az új kereszt (ez a valószínű, Rieger Lajoshoz hasonlóan) vagy egy, a faluban találhatót újíttatott fel.

Ha bárki új információkkal ki tudja egészíteni az írásomat vagy javítaná a benne leírtakat, az kérem keressen meg itt hozzászólásban vagy e-mailen: veghflorian@gmail.com.

---

[1] http://lexikon.katolikus.hu/U/%C3%BAtmenti%20kereszt.html

[2] Ócsai Hírmondó 1994. évi 3. szám 10. oldal

[3] Alsónémedi HD I. kötet 17. oldal

[4] Alsónémedi HD I. kötet 19. oldal

[5] Alsónémedi HD I. kötet 29. oldal

[6] Ócsa HD II. kötet 10. oldal

[7] Alsónémedi HD I. kötet 12. oldal

[8] Alsónémedi HD I. kötet 17. oldal

[9] Alsónémedi HD I. kötet 34. oldal

[10] Alsónémedi HD I. kötet 17. oldal

[11] Alsónémedi HD I. kötet 34. oldal

[12] Alsónémedi HD I. kötet 19. oldal

[13] Alsónémedi HD I. kötet 46. oldal

[14] VIRÁG: 257. oldal

[15] Alsónémedi HD I. kötet 13. oldal

[16] Ócsa HD II. kötet 18. oldal