fuleric: február 2020

A XIX. században alakuló polgári társadalom egyre inkább igényt formált olyan társas kapcsolatokra, melyek túlmutatnak a családi, munkahelyi kereteken. Először Nyugat-Európában, majd hazánkban a nagyvárosokban alakultak lövészegyletek, különféle kulturális és szakmai tömörülések, mint például olvasó- és dalkörök, iparos és gazdatestületek.

A század végére azonban már megerősödött annyira az ócsai társadalmi középréteg, hogy a faluban is igény mutatkozott hasonló szerveződésre. Elsőként az Ócsai Olvasókör alakult meg 1880. október 23-án. „A kör czélja az időközi sajtó termékeinek, könyveknek olvasása, eszmecsere utján ismeretek gyűjtése és terjesztése, s tagjainak művelt társasághoz illő szórakoztatása." – olvasható az alapító okiratban. A különféle, nem vallási szerveződésű egyleteknél is megtaláljuk a katolikus egyházközség vezetőit éppúgy, mint a híveket is, akár vezető pozícióban is. Így lett korelnöke az Ócsai Levente Egyesületnek Szűcs Gyula, s világháborús helytállásáért tag Práger Kálmán alsópakonyi tanító az Országos Frontharcos Szövetség ócsai helyi csoportjánál. Természetesen az egyházközségi tagok is hoztak létre egyesületeket, ilyen volt például az Ócsai római katholikus Dalegyesület, melynek alapító közgyűlését 1931. június 1-jén tartották Ócsán, az elnök Szűcs Gyula plébános, a karnagy Galambos János kántortanító volt.

a dalegyesület pecsétje

1932. szeptember 4-én tartotta zászlószentelési ünnepélyét a Ócsai római katholikus Dalegyesület, mely újabb értékes hajtása volt a Pest megyei virágzó dalegyesületi kultúrának – írta a Néptanítók Lapja. A díszközgyűlés ünnepi szónoka Szűcs Gyula helybeli esperes volt, aki beszédében vázolta, Ócsa példáján bemutatva, a magyar falu színvonalának emelkedését, ha megérti az idők tanulságait és megfelelő művelői, vezetői vannak. A világháborús hősi halottak szobrának megkoszorúzásával és a helybeli leventeegyesületek felvonulásával a délelőtti program véget ért, délután pedig a kultuszminiszter kiküldöttjének és Frühwirth Mátyás országgyűlési képviselő, a Dalosszövetség elnökének buzdító beszédei után az emlékplakettel megajándékozott környékbeli és helybeli dalárdák hangversenyében gyönyörködött a nagyszámban megjelenő közönség. Az ünnepélyen részt vett Erdélyi Lóránt alispán családjával és Kehrer Károly pestmegyei vezető-tanfelügyelő is,[1] zászlóanya Szánthó Pálné, a dabasi főszolgabíró neje lett.[2]

A dalegyesület célja volt az alapító okirat szerint: „Általában a magasabb énekművészetet fejleszteni, ápolni és eziránt tapasztalt közönyt oszlatni”. A tagságot három részre osztották. Alapító tag lehetett az, aki a dalegyesület alaptőkéjéhez egyszer s mindenkorra 10 pengővel hozzájárul. Pártoló taggá válhatott az, akit a dalegyesület választmányának legalább két tagja ajánl, aki azután tetszése szerinti összeggel járul hozzá a dalegyesület alaptőkéjéhez. Működő tag az lehetett, aki az énekléshez szükséges hanganyaggal és zenei hallással rendelkezik, s kötelezi magát az éneklésben való közreműködésre, felvételét a karnagy kezdeményezi. Kiskorúak egyesületi tagnak csak szülői, gyámi vagy törvényes képviselői beleegyezéssel vehetők fel, az iskolai fegyelem alatt állók pedig egyáltalán nem lehetnek az egyesület tagjai. A dalegyesület tisztikara egy-egy elnökből, alelnökből, jegyzőből, karnagyból, titkárból, pénztárnokból és két ellenőrből. Az egyesület kötelezte magát, hogy minden volt tisztviselő vagy működő tag elhunytával, annak temetésén megjelenik, s alkalmi gyászdalt énekelnek és az elhunytat a nyugalom helyére kísérik.

a dalegyesület utólag színezett csoportképe

Működő tagok 1932. március 8-án:

NÉV	ÉLETKOR	FOGLALKOZÁS
Alberti György	28	földműves
Alberti Mihály	38	földműves
Bebők Pál	23	földműves
Bebők Sándor	33	földműves
Berecz Béla	24	kovács
Dencsi Menyhárt	32	földműves
Dömötör Ferenc	39	földműves
Dömötör László	21	földműves
Fülöpp István	23	tanító
Galambos János	33	kántortanító
Gáll Árpád	22	szűcs
Gazsik József	36	cipész
Hefler János	23	szabó
Huszár István	36	ács
Janicsák József	46	kőműves
Juhász István	22	földműves
Juhász Pál	25	földműves
K. Szabó István	39	nyugalmazott vasúti altiszt
Kánai István	21	földműves
Kánai Pál	27	gyári munkás
Kiss Ferenc	37	földműves
Konkoly Ferenc	32	földműves
Konkoly Imre	20	földműves
Konkoly István	29	földműves
Konkoly Károly	35	földműves
Konkoly Pál	21	földműves
Konrád Antal	36	borbély
Orbán István	19	asztalos
Ordasi János	35	földműves
Pekker Antal	36	földműves
Pekker György	29	földműves
Pekker Imre	28	földműves
Rózsa Imre	28	földműves
Rózsa István	32	földműves
Rózsa Pál	26	földműves
Rupp György	32	földműves
Rupp János	20	földműves
Rupp József	22	földműves
Ruska Mihály	24	földműves
Sallai István	35	földműves
Szabó Imre	24	földműves
Szalkári Ferenc	33	lakatos
Szűcs Gyula	56	plébános
Szvercseg András	32	gyári munkás
Viola Albert	24	földműves
Viola Boldizsár	21	földműves
Viola Imre	20	földműves
Viola Károly	29	földműves
Virág Albert	35	földműves
Virág István	33	földműves
Virág József	38	földműves
Virág Pál	24	földműves
Vizi Albert	39	vízművek alkalmazottja
Vizi Antal	21	hentes
Vizi István	34	földműves
Zorek István	38	földműves

Az 56 férfi által alapított dalkör számos alkalommal fellépett, sokszor messze túllépve Ócsa közigazgatási határait. Egy ilyen fellépés volt 1938. április 30-án, amikor a megyei pedagógia szeminárium tízedik napját Ócsán rendezték meg a református Kultúrházban. A délutáni program keretében a katolikus és a református dalárdák együttes hangversenyt tartottak, Galambos János és Darázsy János karnagyok vezetésével.[3] Máté Jánosné Vellai Margit 2011-ben a Felsőpakonyi Agora újságnak elmesélte, hogy vallásos élménye egy temetésről van, amikor a 21 évesen elhunyt Tóth Lászlót temették Ócsán, s Galambos János karnagy ezt énekelte:

"Harangok csengése hirdeti népnek,

ma egy szép vőlegényt visznek esküvőre.

Meghal gazdag szegény, meghal öreg ifjú..."