Az 1901-ben megnyitott
bugyi Szent István király gyógyszertárat az alapító, Liszkay István vezette
egészen haláláig. Élete végén érezte, hogy egészsége megrendült, ezért újsághirdetésben
keresett maga mellé egy szaktársat, akire rábízhatta a patika szakmai
vezetését. A jelentkezők közül Bossányi Jenőre esett a választása, akivel
azonban nagyon rövid ideig, mindösszesen két hónapig dolgozhattak együtt.
Bossányi Jenő 1897.
december 22-én született Temesváron, Bossányi György MÁV üzletvezetőségi ellenőr
és Schwab Mária gyermekeként, római katolikus vallású családban. Édesapja
1914-ben öngyilkos lett, mint ahogyan korábban vonatvezető nagyapja és dédapja
is, így nehéz teherrel indult a felnőtt életnek. A középiskolai tanulmányait
Budapesten végezte 1915-ben, majd rokonánál, Schwab Manónál, Melencén (ma falu
Szerbiában) volt gyógyszertári kisegítő egy évig. Utána bevonult a magyar
királyi 30. honvéd gyalogezredhez és a román, olasz frontokon küzdött. 1918-ban
a piavei offenzívánál megsebesült és az összeomlásig teljesített szolgálatot.
Zászlósi rangban szerelt le, több kitüntetést is szerzett.
 |
| Bossányi Jenő fiatalkori fényképe |
Gyógyszerészi
diplomáját 1920-ban szerezte meg Budapesten, s Nagykőrösön, Lengyel Miklós
gyógyszertárában kezdett el dolgozni. Az alföldi városban a szerelem is
rátalált, 1921. február 22-én feleségül vette az izraelita vallású Weisz
Rózsát, Weisz Jenő vendéglős és Bleier Berta leányát. Az ifjú pár Nagykőrösön,
a Széchenyi tér 12. szám alatt lakott, s Bossányi még két patikában dolgozott
egymás után; Klein Gyula "Megváltó" és Schreiber Mihály, a
"Magyar koronához" címzett gyógyszertárában.
 |
| az egyetem bejegyzése a diplomáról |
1923 nyarában a
fiatal házasok Pilisvörösvárra költöztek, s a Fő utca 347. szám alatti, Szabó
Eszter tulajdonában lévő "Segítő Szűz Mária" gyógyszertárban
dolgozott Bossányi gondnokként. A patikának 1925 elején lett új tulajdonosa
Safáry Gyula gyógyszerész személyében. Pilisvörösváron született meg aztán a
család egyetlen leánygyermeke, Bossányi Mária 1925. április 12-én.
1925. július
15-én került Bossányi Jenő Bugyira a már említett hirdetés útján, s lett a
Szent István gyógyszertár kezelője. Az ifjú patikus 1925. szeptember 23-ig
Liszkay Istvántól, majd utána az özvegyétől, Szalay Ilonától bérelte a
gyógyszertárat. A család így a Kossuth utca 46. szám alatt lévő patika mögötti
lakóépületben lakott, a tulajdonossal együtt.
 |
| a bugyi gyógyszertár belső tere 1930-ban |
A gyógyszertár
tulajdonosa, özvegy Liszkay Istvánné Szalay Ilona 1943. június 20-án rákban elhunyt.
A halálesetet követően a minisztérium pályázatot írt ki a gyógyszertár
tulajdonjogára, amit Bossányi Jenő nyert el 1944-ben.
 |
| Bossányi Jenőné a patika kertjében 1929-ben |
A második világháború ideje alatt Bossányi Jenőt egyszer sem sorozták be, bár többször is kértek róla adatokat az önkormányzattól. Ellenben a falu orvosa, dr. Abay Frigyes a szovjet fronton egy katonai kórház parancsnokhelyettese volt 1942 májusától 1943 áprilisáig, s a helyi állatorvost, dr. Werner Károlyt is besorozták. A patikus feleségének a zsidóüldözéskor nem esett bántódása, hogy hogyan és hol élte túl a háborút, nem tudjuk. A gyógyszertár épülete nem szenvedett kárt sem a német, sem a szovjet megszállás alatt.
Bossányi a
helyi politikában aktívan részt vett a háború után, ugyanis 1945 márciusától
1948. május 22-ig a Nemzeti Bizottság elnöke volt, mint a Szociáldemokrata Párt
tagja és delegáltja. Úgy tűnt, a béke korszaka következik.
1950. július
28-án reggel azonban az ország mintegy 1 200 magángyógyszertárába hívatlan
vendégek érkeztek és bejelentették: az 1950. évi 25. számú törvényerejű
rendelet értelmében a gyógyszertárat azonnali hatállyal államosítják. A
háromtagú bizottságok átadták a népjóléti államtitkár által aláírt értesítést
az állami kezelésbe vételről, a rolót lehúzták, a kasszát lezárták, és azonnal
elkezdték az ún. „vagyonmegállapító leltárt”, amely a gyógyszerkészlet és a
készpénz mellett kiterjedt a követelések és tartozások számbavételére, a
berendezésre és felszerelésre, beleértve az autókat, kerékpárokat, valamint sok
esetben a személyes tulajdonú tárgyakat is. A bizottságok átadtak egy másik
értesítést is, amely a gyógyszertár-tulajdonos gyógyszerész további sorsáról
rendelkezett, s amelyből a címzett értesült arról, hogy ezek után hol és melyik
gyógyszertárban dolgozhat állami alkalmazottként, gyógyszertárvezető vagy
beosztott státuszban. Korabeli visszaemlékezések szerint a megrendítő esemény
ellenére a vagyonmegállapító leltárak végrehajtásában a gyógyszerészek nagy
többsége együttműködő magatartást tanúsított, s az új körülmények között is
igyekeztek emberi tartásukhoz és gyógyszerészi esküjükhöz méltó módon
helytállni.
Az
államosítást követően a gyógyszertártól elvették a nevét is (Szent István), s
az 1/15. számot kapta. Bossányi Jenő gyógyszerész és felesége a szomszédos
településre, Ócsára kerültek, s ott dolgozott 1968-as nyugdíjba vonulásáig. Érdekesség
(vagy inkább szomorúság), hogy az ócsai patikát Kenéz Ferenc tulajdonostól kétszer
is elvették; először zsidó vallása miatt, majd 70 éve azért, mert a kommunisták
mindenkitől elvették. Ócsa után a házaspár a fővárosba, Kőbányára költözött.
Bossányi Jenőné Weisz Rózsa 1973. január 2-án hunyt el szívizomelfajulás következtében,
Bossányi Jenő gyógyszerésszel 1978. május 9-én kétoldali tüdőgyulladás végzett.
A kispesti új temetőben helyezték őket végső nyugalomra, sírjuk most is megtalálható.
 |
| Bossányi Jenő gyászjelentése (forrás: OSZK) |
 | |
|
 |
| a Bossányi-házaspár sírja a kispesti temetőben 2014-ben (saját fénykép) |
A bugyi gyógyszertárat az államosítás után Soós István, volt dömsödi patikus
vezette, akitől ugyanúgy elvették szeretett gyógyszertárát, de ez már egy másik
történet…
