2026. november 17., kedd

Egy lajosmizsei tanító feleségének hadisegélye

1918 szeptemberében már az ötödik éve tartott a háború. A hadifogolytáborok messze voltak Lajosmizsétől, következményeik mégis ott voltak a családok asztalánál, az iskolába induló gyermekek ruháján és a hónap végén számolgatott koronákban. A helyi tanító Halassy Sándor felesége, Faragó Erzsébet számára a világháború nem csupán távoli hadieseményeket jelentett: nap mint nap neki kellett előteremtenie mindazt, amiből öt gyermekét eltarthatta.

Tejért sorbanálló nők és gyerekek az I. világháború alatt Budapesten (forrás: Fortepan_256165 / OSZK / Müllner János)

1913 augusztusában Ruzsinszky Jusztina, Hegedűs Béla, Biró Elek, Boromissza Dezső mellett Halassy Sándor (1882-1961) tanítót is Lajosmizse-tanyára nevezte ki a kultuszminiszter[1]. Halassy feleségével, Faragó Erzsébettel, valamint két lányával és két fiával költözött a településre. A család számára ez akár egy nyugodtabb, kiszámíthatóbb életszakasz kezdete is lehetett volna. Alig egy évvel később azonban kitört az első világháború, és a tanítókat sem kerülte el a behívás.

A Halassy-Faragó házasságkötés a dunavecsei polgári anyakönyvben (forrás: familysearch.org)

Halassy Sándor katonai szolgálatra került. Katonaéveiről kevés adat maradt fenn: csupán annyi információ, hogy hadifogolyként a Kijev melletti Darniciából 1916. június 24-i keltezéssel küldött értesítést a hozzátartozóinak Az Est című lapon keresztül[2]. Arról viszont maradt fenn információ, hogy milyen terheket viselt közben az otthon maradt felesége.

Halassy életjelet ad magáról Az Est című lapban (forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

Erzsébetnek egyszerre kellett helytállnia anyaként, a háztartás vezetőjeként és a család megélhetésének biztosítójaként. A férj távollétében nemcsak a mindennapi élelemről és ruházatról kellett gondoskodnia, hanem a gyermekek jövőjéről is.

Halassyné 1918. szeptember 1-jén a Hadisegély Véleményező Bizottságnak írt kérelmében kérte, hogy támogatólag továbbítsák a főispánnak írt levelét, amiben 200 korona rendkívüli hadisegélyt kér[3].

A kérelem címlaprészlete (forrás: MNL PML)

A főispánnak írt levél szöveghű leirata:

„Méltóságos Főispán Úr!

Férjem már az ötödik éve katonai szolgálatot teljesítve otthonától távol van. Azóta magam és öt gyermekemet a hadisegélyből tartom fenn. Jelenleg 3 gyermekem a helybeli elemi népiskolába jár, egy pedig – tekintve általános kitűnő osztályzatú bizonyítványát – a kecskeméti kegyesrendiek főgymnasiumának tanulója.

Tekintve a rettenetes drágaságot, az iskoláztatással járó végtelen sok költséget: (beiratási díj 36 korona, tanszerek, tisztességes ruházkodás, vasúti bérletjegy, nappali tanuló szoba havi díja Kecskeméten stb, stb.) a hadisegély alacsony összegéből fedezni nem tudom! Hozzávéve még hogy magam is állandó gyógykezelés alatt állok évek óta s a szükséges gyógyszerek havonta szintén egész nagy összeget tesznek ki (27 kor. 56 fill.) tisztelettel kérem Méltóságodat, hogy részemre 200 korona rendkívüli segélyt kiutalványozni kegyeskedjék.

Kérésem megújítva vagyok Méltóságos Főispán úrnak

Lajosmizse, 1918 szept 1. alázatos szolgája:

                                    Halassy Sándorné

                                    Andrási út 68. sz.”

A kérelem (forrás: MNL PML)

A levélben nem panaszkodó fordulatok, hanem pontos tételek sorakoznak. Beiratási díj, tanszerek, ruházat, utazás, gyógyszerek: egy anya számvetése arról, mennyibe kerül a család életben tartása és a gyermekek taníttatása. A sorok mögött ott áll az a többéves, láthatatlan munka, amelyet a háborús hátország asszonyai végeztek, miközben a férfiak a fronton vagy fogságban voltak.

A kérelmet a lajosmizsei jegyző és a települési véleményező bizottság elnöke aláírásával már 4-én továbbították a főispánnak azzal a támogató véleményezéssel, hogy Halassyné szerintük jogosult a 200 koronára, ugyanis eddig csak havi 15 korona lakbérsegélyt kap és „a kérvényező férje foglalkozása tanító, de a háború kitörése évében férje az állásától elmozdíttatott s a család tanítói fizetésben azóta nem is részesült.” A – részben – kedvező döntés gyorsan megszületett, ugyanis szeptember 7-én a főispán megküldött 100 korona rendkívüli segélyt postautalványon a feleségnek.

Az iratokból nem tudjuk, hogyan osztotta be az asszony ezt a pénzt, vagy meddig volt elegendő. Azt azonban világosan látjuk, milyen elszántan próbálta egyben tartani családja életét, és milyen fontosnak tartotta gyermekei tanulását még a legnehezebb években is. A háború történetét gyakran csaták, hadvezérek és veszteséglisták alapján írjuk meg. Halassyné kérelme arra emlékeztet, hogy a túlélésnek volt egy másik frontja is: az otthon.

A hadifogságból Halassy Sándor hazatért és a házaspár az 1922. évi országgyűlési választói névjegyzék szerint Lajosmizsén élt, 1930-ra azonban már biztosan elköltöztek. Sőt! A házassági anyakönyv későbbi bejegyzése szerint 1932-ben el is váltak. Azonban a későbbi események sem halványítják el az 1918-as levél tanúságát: egy feleség éveken át, betegséggel és drágasággal küzdve, egyedül gondoskodott gyermekeiről, miközben férje a háború miatt távol volt. 



[1] Budapesti Hírlap 1913. augusztus 1-jei szám 11. oldal

[2] Az Est 1916. december 11-i szám 5. oldal

[3] MNL PVL IV. 401. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispáni iratai f.) Hadisegélyezési iratok 34. doboz 1888. számú ügyirat

2026. november 15., vasárnap

Az I. világháborús hősi halott pénzügyőr, akinek neve két emlékművön is olvasható

Rab Győző névbeírásai a hősi emlékművökön (forrás: saját fotó)

Rab Győző Rezső 1884. február 29-én született Galgahévízen, Rab István (*1829) és Laczkovics Aranka (*1852) fiaként, római katolikus családban. Rab Győző életútja azért is figyelemre méltó, mert egyetlen ember sorsában találkozik a századforduló vidéki Magyarországának iskolai világa, a gyógyszerészi pálya szigorú képzési rendszere, az állami szolgálat és végül az első világháború tragédiája. Életének fennmaradt adatai nem egy előre kijelölt, egyenes pályát rajzolnak ki, hanem egy olyan fiatalember történetét, aki kudarcok és újrakezdések után talált hivatást a pénzügyőrségnél.

Rab Győző keresztelési bejegyzése a galgahévízi római katolikus anyakönyvben (a képen a középső sorban; forrás: familysearch.org)

Elemi tanulmányait a helyi elemi iskolában végezte, majd 1896-ban megkezdte középfokú képzését az aszódi evangélikus gimnáziumban[1], ahol 1900-ig, IV. osztályos koráig tanult[2]. Az évkönyvek szerint III.-osként Petőfi Sándor: A vándorlegény című versét szavalta az évzárón[3]. Az V.[4] és VI.[5] osztályt a hajdúnánási református gimnáziumban végezte közepes érdemjegyekkel, előbbi tanévet magántanulóként. Az iskolai évek egyik apró, mégis különösen emberközeli mozzanata a szavalat emléke. A későbbi pénzügyőr alakját többnyire hivatalos iratokból, szolgálati helyekből és minősítésekből ismerjük, ezért különösen értékes az a néhány sor, amely diákként mutatja meg őt. Petőfi versének előadása egy pillanatra kilépteti Rab Győzőt a személyi nyilvántartások száraz adatai közül, és egy tizenéves fiú képét villantja fel előttünk az aszódi iskola évzáróján. Az iskolaváltás és a hajdúnánási évek ugyanakkor arra is utalnak, hogy tanulmányai nem egyetlen intézményhez kötődtek, s már fiatalon többféle környezethez kellett alkalmazkodnia.

A századfordulón a leendő gyógyszerészhallgatóknak az egyetemi képzés előtt kötelező volt hároméves gyakorlatot szerezniük valamilyen patikában, majd gyógyszerész-gyakornokként levizsgázniuk, ami után megkezdhették a gyógyszerészeti tanulmányaikat. Hogy saját vagy családi döntésre, azt nem tudjuk, de 1902 és 1905 között Rab Győző a tiszalöki Szarvas gyógyszertárban[6] dolgozott gyakornokként. A patikát a – vélhetően rokon – Rab József (1858-1917) vezette. Rab Győző gyakornoki vizsgája 1905 elején azonban nem sikerült az egyetemen, ugyanis bár a törvényekből, gyógyszerészetből és botanikából elégségesre vizsgázott, kémiából elégtelent kapott[7] és a pótvizsgája sem sikerült három hónappal később[8]. A gyógyszerészi pálya ekkor komoly elméleti tudást és hosszú gyakorlati felkészülést kívánt. Rab Győző három esztendeje a tiszalöki patikában ezért nem egyszerű munkavállalás volt, hanem egy tervezett hivatás első, nélkülözhetetlen állomása. A vizsgajegyzőkönyvek azonban egy olyan fordulópontot őriztek meg, amely később egész életét más irányba terelte. A kémiából kapott elégtelen, majd a sikertelen pótvizsga lezárta előtte azt az utat, amelyre éveken át készült. A fennmaradt forrásokból nem tudjuk, miként élte meg ezt a kudarcot, de a következő eseményekből az látszik, hogy gyorsan új pályát választott: alig néhány hónappal később már a pénzügyőrség kötelékében találjuk.

Rab Győző sikertelen gyógyszerész-gyakornoki vizsgájának bejegyzése (forrás: Semmelweis Egyetem központi Levéltár)

A sikertelen gyógyszerész-gyakornoki próbálkozás után belépett a pénzügyőrségbe és 1905. június 25-én letette a hivatalos esküjét a budapestvidéki magyar királyi pénzügyigazgatóságnál és év végén sikeres letette a fővigyázói vizsgáját.

Rab Győző pénzügyőr szolgálati és minősítési táblázatának előoldala (forrás: MNL PML)

Tényleges katonai szolgálatát a következő évben teljesítette, amikor a 32. gyalogezred póttartalékosaként szolgált. Több helyen is teljesített szolgálatot pénzügyőrként (Budafok 1905-1906, Monor 1906-1908, Kecskemét 1908-1909, Nagykáta 1909-1911, Bátorkesz 1911-1912, Erzsébetfalva 1912-1914, Kecskemét 1914), közben 1911-ben szemlész lett. A minősítésekor rendszerint megbízhatónak, rendszeretőnek, önállóan dolgozni tudónak és kellemes megjelenésűnek jellemezték, többször is kapott dicséretet.

Dicsérő szavak Rab Győző pénzügyőr jellemzésében (forrás: MNL PML)

1914. július 26-án hadba vonult hévízgyörki lakosként, így az 1914 és 1918 közti minősítéseken is ez a kurta mondat szerepel. Mígnem 1919-ben a „Hősi halált halt 1914 XI 14” rövid bejegyzést írták be.[9] A pályaváltás végül tartósnak bizonyult. A pénzügyőri szolgálat fegyelmet, pontosságot, megbízhatóságot és önállóságot kívánt, vagyis éppen azokat a tulajdonságokat, amelyeket későbbi minősítései rendre kiemeltek. Szolgálati helyeinek hosszú sora azt is mutatja, hogy a testület tagjaként mozgalmas évek vártak rá: rövid idő alatt több, egymástól távoli településen kellett helytállnia. Az 1911-es előrelépés, amikor szemlész lett, szakmai pályájának fontos állomása lehetett. A dicséretek és kedvező jellemzések alapján úgy tűnik, hogy a gyógyszerészi pálya kudarca után a pénzügyőrségnél megtalálta a helyét. Éppen ezért különösen éles törést jelentett 1914 nyara. A békeidőben épülő szolgálati karriert egyik napról a másikra felváltotta a katonai behívás és a frontszolgálat. A személyi iratban évről évre ismétlődő rövid megjegyzés – hogy hadba vonult – szinte teljesen elfedi azt, mi történhetett vele ezekben a hónapokban. A hivatal számára a tisztviselő távolléte néhány szó volt; mögötte azonban egy ember eltűnése állt a megszokott szolgálati világból.

Rab Győző pénzügyőr szolgálati helyeinek nyilvántartása, utolsó sorban a tragikus bejegyzéssel (forrás: MNL PML)

A gödöllői királyi járásbíróság 1933-ban indította el Rab Győző holttányilvánítási eljárását, így 1934-ben halottá is nyilvánították[10] a volt pénzügyőri szemlészt, a polgári anyakönyvbe is bejegyezték a halálesetét[11]. Az elhalálozás idejét 1914. október 22-ében, a helyét orosz harctérinek állapította meg a járásbíróság. A források között eltérés mutatkozik halálának pontos időpontjában. A pénzügyőri személyi irat 1914. november 14-ét rögzítette, míg a jóval későbbi bírósági eljárás 1914. október 22-ét állapította meg. Ez az ellentmondás jól érzékelteti az első világháborús veszteségek kutatásának egyik nehézségét: a fronton eltűnt vagy elesett katonák sorsáról sokszor csak töredékes, egymásnak sem mindenben megfelelő adatok maradtak fenn. Rab Győző esetében is közel két évtized telt el addig, amíg a jog számára is lezárhatóvá vált a történet. A holttányilvánítás nem pusztán adminisztratív aktus volt: hivatalosan is pontot tett egy olyan bizonytalanság végére, amely 1914 óta kísérhette családját és egykori szolgálati közösségét.

Rab Győző pénzügyőr halotti bejegyzése a hévízgyörki polgári anyakönyvben (forrás: adatbazisokonline.mnl.gov.hu)

A holtnaknyilvánítási eljárás hírüladása a Budapesti Közlönyben (forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

Neve mind a pénzügyőrség, mind lakóhelye hősi emlékművén megtalálható. Ez a kétféle emlékezeti hely különös módon foglalja össze az életútját. Az egyik a hivatásához, a másik ahhoz a közösséghez köti, ahonnan elindult. Rab Győző története így több mint egy név a hősi halottak névsorában. Egy galgahévízi fiúé, aki gimnáziumokban tanult, gyógyszerésznek készült, egy sikertelen vizsga után új hivatást választott, majd pénzügyőrként évről évre bizonyította rátermettségét. Harmincéves volt, amikor a világháború megszakította ezt a pályát. Sorsát ma éppen a fennmaradt iskolai évkönyvek, vizsgajegyzőkönyvek, pénzügyőri személyi iratok és anyakönyvek apró adataiból lehet újra összeilleszteni. Ezek a töredékek együtt adják vissza annak az embernek az alakját, akinek életét a hivatalos nyilvántartás végül mindössze néhány szóval zárta le: hősi halált halt.

A pénzügyőrök hősi emlékműve... (forrás: saját fotó)

... rajta Rab Győző nevéből a bal oldali oszlop végén (forrás: saját fotó)

A hévízgyörki hősi emlékmű... (forrás: saját fotó)

... jobb oldali márványlapján... (forrás: saját fotó)

... szerepel Rab Győző neve. (forrás: saját fotó)

Tisztelet a hősöknek! 



[1] Az aszódi evangélikus gimnázium évkönyve az 1896/1897-ik tanévről (1897) 30. oldal

[2] Az aszódi evangélikus gimnázium évkönyve az 1899/1900-ik tanévről (1900) 32. oldal

[3] Az aszódi evangélikus gimnázium évkönyve az 1898/1899-ik tanévről (1899) 29. oldal

[4] A hajdúnánási református gimnázium évkönyve az 1900/1901-ik tanévről (1901) 119. oldal

[5] A hajdúnánási református gimnázium évkönyve az 1901/1902-ik tanévről (1902) 70. oldal

[6] A tiszalöki Szarvas gyógyszertárat 1847-ben alapították, majd Rab József 1888-ban vette meg a tulajdonjogát; innentől kezdve az 1950-es államosításig a Rab család tulajdonában volt a patika.

[7] Semmelweis Egyetem Központi Levéltár. 7. fond Gyógyszerésztudományi Kar Dékáni Hivatala. 7.e állag A gyógyszerész gyakornokokat vizsgáló bizottság jegyzőkönyvei 1888-1949. 2. kötet 105. lapszám

[8] Semmelweis Egyetem Központi Levéltár. 7. fond Gyógyszerésztudományi Kar Dékáni Hivatala. 7.e állag A gyógyszerész gyakornokokat vizsgáló bizottság jegyzőkönyvei 1888-1949. 2. kötet 109. lapszám

[9] MNL PML VI. 162. Vám- és Pénzügyőrség Közép-Dunántúli Regionális Parancsnoksága jogelőd szerveinek személyi iratai 80. csomó R1-es köteg

[10] Holttá nyilvánító rendelet száma: Pk. 18314/933/4

[11] Hévízgyörk polgári halotti anyakönyv 3. kötet 1934/12. bejegyzés