Dr. Czobor Andorné Sipos Magda két, eddig ismeretlen sírverse

Temetőkben járva találhatunk olyan sírokat, ahol az elhunyt neve, születési- és halálozási évszáma mellett mást is láthatunk a sírkövön. Például egy keresztet vagy szomorúfűzt, esetleg egy pontos halálozási dátumot. Ezek mind-mind elárul(hat)nak egy kicsit többet az elhunytról. És vannak a sírversek. Véleményem szerint jellemzően gyermek halálakor vagy nagyon erős kötelékű házaspárok sírján olvashatók ismert vagy ismeretlen verssorok.

A két világháború közti gyóni orvos – Czobor doktor – felesége, Sipos Magda (1898-1953) sok kulturális tevékenysége mellett írónőként is tevékenykedett, mint ahogyan azt a sírfelirata is jelzi. A családjához köthető két síremléken saját négysorosai olvashatók!

A Czobor-sír névfelirata

A Czobor-sír a megtaláláskor...

... és a tisztítás után

Valentyik Ferenc dabasi helytörténész kérésére 2026 elején levéltári kutatásokat végeztem a Czobor-házaspárral kapcsolatban, valamint a közös sírjukat is felkerestem és megtisztítottam a Kozma utcai izraelita temetőben. Így került felszínre az egyik sírverse, ami a házaspár sírkövén olvasható:

Zárjátok be, mint enyhe kis szobát

Színes multunk e szóból szőtt csodát

Hogy viharfelhő ne üzze szét

Kettőnk hű szivét, lelkét, szellemét!

Sírvers a Czobor-házaspár síremlékén

A sírtól alig pár lépésre megtaláltam Sipos Magda szüleinek sírját, amit szintén egy sírverse díszít:

VIRÁGOT HOZOK A SZIVEM

S SZAVAM

DE ÁLDÁSAIDÉRT EZ MIND

HASZONTALAN!

 

A Sipos-szülők sírverse

Összegzésként elmondható, hogy Sipos Magda sírversei nemcsak személyes emlékek, hanem finoman megformált lírai alkotások is. A házaspár közös sírján olvasható vers képei az otthonosság és az összetartozás érzetét idézik meg: a „szelíd kis szoba” metaforája a halált nem végleges elmúlásként, hanem megőrzött, védett térként jeleníti meg. A „viharfelhő” motívuma ezzel szemben a külvilág fenyegető erőit jelképezi, amelyekkel szemben a szeretet és a lelki egység áll ellen. A vers ritmusa és képisége harmóniát sugall, mintha a halál utáni nyugalmat kívánná biztosítani.

A szülők sírján található rövidebb vers ezzel szemben sokkal tömörebb és fájdalmasabb hangvételű. A „virágot hozok a szívem s szavam” sor az érzelmek és a nyelv ajándékát kapcsolja össze, mégis azonnal megjelenik a hiábavalóság érzése. A záró kijelentés – „ez mind haszontalan” – a gyász tehetetlenségét fejezi ki, ahol a szeretet gesztusai sem képesek viszonozni a kapott áldásokat. Ez a kontraszt különösen erőssé teszi a vers hatását.

A Sipos-szülők sírja...

 

... és a sír névfelirata

A két sír mindössze pár lépésre van egymástól

A két sírvers együtt jól mutatja Sipos Magda költői világának kettősségét: az egyik a szeretet örök megőrzésének reményét hangsúlyozza, míg a másik a veszteség feldolgozhatatlanságát. Mindkettő egyszerű nyelvezettel dolgozik, mégis mély érzelmi rétegeket tár fel. Ezek a rövid költemények így nemcsak személyes búcsúk, hanem általános emberi tapasztalatokat is megszólaltatnak. A feltárásuk pedig tovább gazdagítja a korszak irodalmi és helytörténeti ismereteit.

Andrási János kiskunlacházi szódás irredenta feliratú szódásüvege

A trianoni békediktátum (1920. június 4.) utáni magyar társadalom traumáját és revíziós törekvéseit számos módon igyekezett kifejezni a mindennapi tárgykultúra.

A szódásüveg olyan tárgy volt, amely minden háztartásban, kávéházban és vendéglőben jelen volt. A felirat naponta többször is a kézbe került, így a revíziós eszme része lett. A szódásüvegen lévő üzenet folyamatosan ébren tartotta a nemzeti összetartozás és az elcsatolt területek visszaszerzésének igényét. A „Nem Nem Soha!” felirat azt üzente: „Nem nyugszunk bele a határokba, nem ismerjük el Trianon igazságosságát”. A revíziós falvédők, irredenta szobrok mellett a szódásüveg volt a mindennapi élet legkézzelfoghatóbb emléktárgya.

A két világháború között a szikvizes üvegek gyártása már ipari méretekben történt. Az üvegek fúvással készültek és a forma belső oldalán volt negatívban a felirat és az ábra. Egy-egy ilyen egyedi, feliratos és festett üveg gyártatása drágább volt a sima változatnál. A szikvízgyártók ezzel mégis vásárlói hűséget és nemzeti elköteleződést demonstráltak. A „Nem Nem Soha!” feliratú üveg birtoklása egyfajta tanúságtétel volt: a tulajdonos és a fogyasztó is kifejezte, hogy nem fogadja el az ország feldarabolását.

Az alábbiakban bemutatom a volt kiskunlacházi szódás, Andrási János (1886 Kunszentmiklós – 1964 Kiskunlacháza) irredenta feliratú szódásüvegét, ami 2025 nyarán került a helytörténeti gyűjteményembe. Andrási 1914-ben alapított szikvízgyárat Kiskunlacházán, azonban a hamarosan kitörő első világháborúba besorozták, ahonnan sebesüléssel és több kitüntetéssel tért haza. Így a gyár a tényleges termelést csak 1919-ban kezdhette meg. A II. világháború pusztítás után – nagy nehézségek árán – újraindította a család, azonban a kommunista hatalomátvételt követően már csak ideje volt kérdéses az államosításnak; 1953-ban a család tagjait arra kényszerítették, hogy az akkori szövetkezetbe lépjenek be, és mint szövetkezeti tagok dolgozzanak tovább a saját üzemükbe.

Andrási János lovas szódáskocsija 1923-ban (az eredeti fotó az unoka, Csiszér Zoltán tulajdona)

A bemutatott szódásüveget - a fenékjegye alapján - 1927 után gyártották Salgótarjánban, így 1928 és 1945 használhatta Andrási, akinek neve sokszor Andrássi vagy Andrásy alakban is megjelenik szódásüvegein. Az üveg értékét növeli még, hogy fejazonos, azaz az üvegen homokfúvással megjelenő forgalmazó Andrási neve olvasható a fejen is. 1945 után az államhatalom az irredenta témájú könyveket is betiltotta, így utána nem lehetett egy ilyen, "Nem Nem Soha!" feliratú üveget sem használni, birtokolni – kész csoda, hogy megmaradt az utókornak, túlélve az elmúlt 80 évet.

Andrási János unokája, Csiszér Zoltán elmondta, hogy szülei szerint 50 darabos készlete volt nagyapjának az ilyen jellegű üvegből. Volt még olyan is, amin az állt, hogy: Kis Magyarország nem ország, nagy Magyarország mennyország. Ez is színes volt, és nagy Magyarország volt rajta.