Janikovszky Éva írónő nagyapjának, Bartos Lipótnak szegedi szükségpénzei a gyűjteményemben

1899-ben nyitotta meg könyv- és papírkereskedését Bartos Lipót (1873-1962) a szegedi Klauzál tér és a Kárász utca sarkán. Itt dolgozott feleségével, Schäffer Zsófiával (1878-1957) együtt. Az üzletben az 1910-es évek második felében úgynevezett szükségpénzeket használtak a könnyebb vásárlási folyamatok miatt. De mik is azok a szükségpénzek és mikor adták ki őket?

1915 és 1920 között, de különösen az 1919-es francia megszállás alatt azok a vállalatok, ahol a filléres fizetések nehézségbe ütköztek, ott 10 fillér és 2 korona közti névértékű, úgynevezett szükségpénzeket hoztak forgalomba. A vert pénz ugyanis eltűnt, a lakosság „tezaurálta”. Ezeket a pénzjegyeket a kiadó cégek az egymás közti forgalomban is elfogadták, így az emberek különböző helyeken is fizethettek velük. Érdekesség, hogy Szeged esetében maga a város is adott ki szükségpénzeket, igaz, nagyobb címletekben (10, 20, 50 korona) és kivitelezésben sokkal művészibb, nehezebben hamisítható megoldást használva.

A Bartos-üzlet egy századfordulós képeslapon (kép forrása: darabanth.com)

 

Szükségpénz-gyűjteményemben több, mint százféle szegedi szükségpénz található, sok-sok kiadótól. A most bemutatott két Bartos Lipót-féle szükségpénzt vélhetően maga az üzlet tulajdonosa készítette, ugyanis a nyomdai eszközök rendelkezésére álltak. A 23x27 mm-es pénzjegyek hátlapján néha megtalálható a cég 22 mm átmérőjű nedves pecsétjének lenyomata is. Bartos különböző címletekben adott ki szükségpénzt (10, 20, 40, 60, 80 fillér), ezek közül kétféle van a gyűjteményemben.

A szükségpénzek 1920 után eltűntek a mindennapi forgalomból, s – leszámítva a világháború utáni inflációs időszakot – visszaállt minden a régi kerékvágásba; egészen a holokausztig. A Bartos-házaspárt ugyanis – sok szegedi zsidóval együtt – 1944. június 18-án deportáltak. Szerencséjükre nem Auschwitzba kerültek, hanem Amstettenbe. A felszabadítás után mindketten hazatértek. Fiuk sajnos nem élte túl a II. világháborút, Bartos László (1902-1942/3) munkaszolgálatban hunyt el. Az üzletüket 1950 körül a kommunista hatalom államosította.

A család három tagja emlékére helyeztek el úgynevezett botlatókövet Szegeden 2025 novemberében; a hazatérő házaspárét az üzlet, míg fiukét a szülői ház (Bólyai János utca 19.) előtt.

A Bartos-házaspár botlatókövei (kép forrása: szeged.hu/Tari Róbert)

A Bartos-házaspárról még érdemes megemlíteni, hogy Janikovszky Éva (1926-2003) Kossuth- és József Attila-díjas írónő anyai nagyszülei voltak.

A cikk megírásához az alábbi írást használtam fel háttéranyagnak Bartosék élettörténete kapcsán.

Képes- és fotólapok a bugyi Szent Adalbert templomról a XX. századból

1761 és 1763 között épült fel a most is látható bugyi római katolikus templom, aminek védőszentje a 997. április 23-án elhunyt Prágai Szent Adalbert.

A kisebb települések képeslapjainak egyik kedvenc témája voltak a helyi templomok, nem volt ez másként Bugyin sem. A helytörténeti gyűjteményem több olyan képeslapot tartalmaz, ahol látható a bugyi Szent Adalbert templom.

 

Az 1906-ban feladott képeslapon még a hagymakupolás templomtorony látható. A másik képen lévő kastély ma művelődési ház és könyvtár. A lapot a helyi kereskedő, Tüchler Mór adta ki.

A római katolikus templom és a parókia egy 1910 körül kiadott képeslapon. A lapot Tüchler József és fia adta ki.

Egy hármas mozaiklap Bugyi fő épületeiről az 1910-es évek végéről. Felül az 1902-ben épült községháza, jobbra lent a református templom, míg balra lent a római katolikus templom már süvegkupolával az 1915-ös tűzvész után, mellette a római katolikus elemi iskola és a posta, de a háttérben a kastély is látható.

A templom már süvegkupolával, s még fakereszttel a templom előtt (1944 óta van kőkereszt). A bal oldali épület a római katolikus elemi iskola. A lap érdekessége, hogy a képet felemelve kihajthatóak kis fotók a településről, amikből képeslapok is készültek.

Templombelső az 1920-as években egy képeslapon.

A bugyi templomban majd 200 évig még háttal a híveknek miséztek a papok. Fotólap az 1930-as évekből.

A Fő tér a községházával, a templommal és a trafikkal egy 1930-as évekbeli fotólapon.

Egy képeslap az 1930-as évek végéről a Fő tér épületeivel.

A TURUL képeslapkiadó lapja az 1940-es évek elejéről. Érdekes, hogy milyen sok fa volt a Fő téren.

Az ezredforduló egyik nagy vállalása: a római katolikus templom belső és külső renoválása. Édesapám, dr. Végh László az egyháztanács világi elnökeként szervezte a felújítást. A képeslapon látható még a református templom, a községháza, a szégyenkő és a díszpolgárok emlékműve a temetőben, valamint a község címere.

Dr. Czobor Andorné Sipos Magda két, eddig ismeretlen sírverse

Temetőkben járva találhatunk olyan sírokat, ahol az elhunyt neve, születési- és halálozási évszáma mellett mást is láthatunk a sírkövön. Például egy keresztet vagy szomorúfűzt, esetleg egy pontos halálozási dátumot. Ezek mind-mind elárul(hat)nak egy kicsit többet az elhunytról. És vannak a sírversek. Véleményem szerint jellemzően gyermek halálakor vagy nagyon erős kötelékű házaspárok sírján olvashatók ismert vagy ismeretlen verssorok.

A két világháború közti gyóni orvos – Czobor doktor – felesége, Sipos Magda (1898-1953) sok kulturális tevékenysége mellett írónőként is tevékenykedett, mint ahogyan azt a sírfelirata is jelzi. A családjához köthető két síremléken saját négysorosai olvashatók!

A Czobor-sír névfelirata

A Czobor-sír a megtaláláskor...

... és a tisztítás után

Valentyik Ferenc dabasi helytörténész kérésére 2026 elején levéltári kutatásokat végeztem a Czobor-házaspárral kapcsolatban, valamint a közös sírjukat is felkerestem és megtisztítottam a Kozma utcai izraelita temetőben. Így került felszínre az egyik sírverse, ami a házaspár sírkövén olvasható:

Zárjátok be, mint enyhe kis szobát

Színes multunk e szóból szőtt csodát

Hogy viharfelhő ne üzze szét

Kettőnk hű szivét, lelkét, szellemét!

Sírvers a Czobor-házaspár síremlékén

A sírtól alig pár lépésre megtaláltam Sipos Magda szüleinek sírját, amit szintén egy sírverse díszít:

VIRÁGOT HOZOK A SZIVEM

S SZAVAM

DE ÁLDÁSAIDÉRT EZ MIND

HASZONTALAN!

 

A Sipos-szülők sírverse

Összegzésként elmondható, hogy Sipos Magda sírversei nemcsak személyes emlékek, hanem finoman megformált lírai alkotások is. A házaspár közös sírján olvasható vers képei az otthonosság és az összetartozás érzetét idézik meg: a „szelíd kis szoba” metaforája a halált nem végleges elmúlásként, hanem megőrzött, védett térként jeleníti meg. A „viharfelhő” motívuma ezzel szemben a külvilág fenyegető erőit jelképezi, amelyekkel szemben a szeretet és a lelki egység áll ellen. A vers ritmusa és képisége harmóniát sugall, mintha a halál utáni nyugalmat kívánná biztosítani.

A szülők sírján található rövidebb vers ezzel szemben sokkal tömörebb és fájdalmasabb hangvételű. A „virágot hozok a szívem s szavam” sor az érzelmek és a nyelv ajándékát kapcsolja össze, mégis azonnal megjelenik a hiábavalóság érzése. A záró kijelentés – „ez mind haszontalan” – a gyász tehetetlenségét fejezi ki, ahol a szeretet gesztusai sem képesek viszonozni a kapott áldásokat. Ez a kontraszt különösen erőssé teszi a vers hatását.

A Sipos-szülők sírja...

 

... és a sír névfelirata

A két sír mindössze pár lépésre van egymástól

A két sírvers együtt jól mutatja Sipos Magda költői világának kettősségét: az egyik a szeretet örök megőrzésének reményét hangsúlyozza, míg a másik a veszteség feldolgozhatatlanságát. Mindkettő egyszerű nyelvezettel dolgozik, mégis mély érzelmi rétegeket tár fel. Ezek a rövid költemények így nemcsak személyes búcsúk, hanem általános emberi tapasztalatokat is megszólaltatnak. A feltárásuk pedig tovább gazdagítja a korszak irodalmi és helytörténeti ismereteit.