2013. szeptember 14-én,
egy rövid kirándulást tettünk Jászkisérre. Sajnos az időjárás
nem volt kegyes hozzánk, azonban az időpontot nem mi választottuk;
aznap délutánra egy esküvőre voltunk hivatalosak Jászberénybe.
S hogy miért éppen Jászkisér?
Szépapám, Fazekas
Szűcs Mihály 1846. november 14-én született Jászkiséren,
református családban, Fazekas Szűcs András és Orosz Eszter
egyetlen gyermekeként. Mihály 1870. december 13-án Nagykőrösön
vette feleségül a szintén református Cseh Máriát (Cseh József
és Bene Erzsébet leányát). Házasságukból aztán 4 fiú-, s 4
lánygyermek született. Közös boldog életük azonban sajnos nem
tartott sokáig, Mihály 1890. október 14-én, Nagykőrösön
elhunyt, a hivatalos bejegyzés szerint ajakrákban. Ezt követően
felesége majd 42 (!) évig élt özvegységben.
Mihály édesanyja, Orosz Eszter 1830. január 7-én született Cegléden, evangélikus
családban, Orosz Mihály és Kondai Julianna leányaként. Mihály
édesapja, Fazekas Szűcs András az első a Szűcs-családban, aki a
„fazekas” előnevet, jelzőt kapta a jászkiséri anyakönyvekben;
s 1822. július 28-án látta meg a napvilágot Jászkiséren.
Jászkiséren az 1840-es években – mint ahogy vélhetően több
más településen is – több Szűcs-család is élt a faluban,
vélhetően a könnyebb megkülönböztethetőség érdekében kapta
ezt az előnevet (a korabeli írásmódban nagyon nehéz volt
különbséget tenni a Szűcs és a Szüle családnevek között).
A továbbiakban
Jászkiséren az egyenes ág között csupa olyan nevű őssel
találkozhatunk, akiknek nevei általánosak (Szűcs, Molnár, Tót,
Tóth). Az 1760-70-es években sajnos az anyakönyveket úgy vezették
a lelkészek, hogy csak az újszülöttek/házasultak édesapjainak
neveit írták be, nehezítve így a további kutatásokat. A
jászkiséri református anyakönyvi dokumentáció 1733-ban
kezdődött, számomra Tót Miklós (született: 1734 februárjában,
édesapja neve: Tót Ferenc) az első, akit megtaláltam ezekben a
könyvekben.
Az interneten kutakodva
vált számomra ismertté, hogy létezik ott egy faluház, melynek
neve: Csete Balázs Helytörténeti Gyűjtemény. A helyszínen egy
kedves hölgy tartott közel kétórás idegenvezetést, bár
elmondása szerint ez jóval hosszabb is lehetett volna, ha nem lenne
hivatalos ő is éppen egy esküvőre. A kommunista időkben
kisajátított nemesi házban és annak kiszolgáló épületeiben is
egy nagyon kellemes, hangulatos kiállítást rendeztek be a
hozzáértők. Láthattunk tárgyi emlékeket ásatásokról a római
korból és a népvándorlások időszakából, a népi élethez
szükséges eszközöket, különféle okleveleket, iratokat, egy-egy
kompletten berendezett konyhát és hálószobát, s természetesen a
névadó, Csete Balázs személyes tárgyait is. A tájház
bemutatása mellett képet kaphattunk a ház korábbi
tulajdonos-családjának szomorú történetéről is – elmondta az
idegenvezető többek között azt, hogy a hajdan volt tulajdonos
lánya – immáron idős asszonyként – sokszor eljött a házhoz,
de bemenni a kapun,már nem volt lelki ereje.
a kiállítás egy kis részlete
A tájházból elindulva
még megnéztük – kívülről – a nemrég felújított református
templomot, ahol őseim igen sokszor megfordultak! Felemelő élmény
volt ez a kicsit több, mint két óra, melyet életemben először –
s nem utoljára – eltölthettem szépapám szülőföldjén!
a jászkiséri református templom
