A XX. század elején került a Székely-család birtokába a Bugyi község melletti Borzaspuszta. Akkor már a korábbi Bánffy-birtok hajdani tulajdonosára, báró Bánffy Dánielre csupán egy haranglábon álló, később ereklyeként őrzött 1711-es évszámmal jelölt harang és a Bánffyhalma elnevezésű dűlő emlékeztetett.
Sári és a szomszédos Bugyi községek között az I. világháború után egy újonnan épülő vicinális utat terveztek. Az úthoz közel szeretett volna felépíteni Székely József, volt sári jegyző egy új templomot, hogy „a művelődés és Istenfélelem szent érzésében nevelődjenek és növekedjenek kicsik és nagyok egyaránt”. A területen két szobor is áll mind a mai napig. A Jézus a jó pásztor szobrot Buócz Rezső kerületi esperes áldotta meg az 1936. május 10-ei körmenet alkalmával. Szent Antal szobra a kisded Jézussal a másik alkotás.
A templomot Kerekes József pestszenterzsébeti kőműves építette, a munkát Szelle Kálmán építészmérnök ellenőrizte. Az építést 1936. június 8-án kezdték el, szeptemberben pedig már be is fejezték. Az építés évében Kis József és felesége, Baranyi Mária bérelték a területet, akik az építéshez sok fuvarral járultak hozzá. Székely József alapító ötven hold földet adományozott birtokából a templom fenntartására a bugyi római katolikus egyházközségnek.
A templom egy fotólapon, rajta Székely József kézírása |
A templomot Vedres Béla pestújhelyi apátplébános szentelte fel 1936. október 29-én. Ekkor temették el az oltár alatti templomkriptában Székely Kázmért és édesanyját, valamint Székely József szüleit. Templomépítő tevékenységéért Székely József egyházat támogató tevékenységéért vehette át XI. Piusz pápa „Pro Ecclesia et Pontifice” kitüntetését. A templom országzászlót is kapott Székelytől.
Hír a templomszentelésről az Új Nemzedék című újságból |
Kisznyér Kálmán bugyi plébános bejegyzése a Historia Domusban |
Székely a templom környékét tanyaközponttá kívánta fejleszteni, iskolát is tervezett hozzá, ám halála ezt a tervét megakadályozta (Bugyi két pusztáján volt ekkor elemi iskola: Ürbőn és Délegyházán).
A templom szabadon álló, egytornyú, egyhajós épület volt, a szentély oltár mögötti része alatt kriptával. Homlokzatával kissé kiemelkedő torony félkörívvel és csúcsban végződő párkánnyal zárt kapuja, melyen kis kereszt állt, ugyancsak kiugrik a toronyfal síkjából. A félköríves záródású toronyablak és a kapu között rozetta, amit a főfal íves oromfalai fognak közre. A torony zárópárkánya felett piramis alakú sisak, oldalfalain félköríves záródású ablakok.
A II. világháború után a templom harangjai eltűntek. Borzashegy a kommunista államosítások után a Kiskunsági Állami Gazdasághoz került, a dombot legyalulták, s a templom melletti tanya udvarán égetőtelepet alakítottak ki; teljes volt a pusztítás. A nyílt égetést az 1980-as években beszüntették egészségkárosító hatása miatt. 1979-ben lebontásra ítélték a templomot, azonban Csáky Tibor sári káplán felkarolta a templom sorsát, s rajta kívül az özvegy, Székely Józsefné és a bugyi önkormányzat is támogatta a felújítást, utóbbi 100 000 forinttal.
Az 1990-es években Tóth Sándor bugyi plébános már tartott szentmiséket a borzashegyi templomromnál. 2015-ben megújult a Magyar Zarándokút dabas-felsőszentiváni szakasza, melynek egyik állomása lett a borzashegyi templomrom is. 2019-ben Bugyi község és Dabas város közösen pályázati forrást nyertek a templom méltó helyreállítására. 2021 márciusában el is kezdődött a rekonstrukció. A felújításkor a sírkamra tetején egy időkapszulát találtak. Az üvegbe rejtett iratokat az építéskor falazták be, s teljes képet adnak a templom alapításáról.
Az időkapszula nyaka |
Az időkapszula egy oldala |
2021. október 3-án egy szentmise keretében adták át és áldották meg a templomot. Az ünnepi szentmisét Ország Tibor Dabas esperesi kerület esperese celebrálta.
A templom előtti ismertető |
A templom szentélye |
A szentély belülről |
A templomosok (Édesapám és én) az átadáson |