fuleric: október 2022

Kossuth Lajos halálával (1894. március 20.) elindult egy olyan igény a magyar emberekben, hogy emléket kell állítani az egykori kormányzónak. A temetésre a lacháziak egy 200 fős küldöttséget jeleztek, ugyanis a ráckevei kerülethez tartozó 26 község egy díszes babérkoszorút akart elhelyezni a ravatalnál[1]. A temetést követően, április 12-én a lacházi református templomban gyászistentiszteletet tartottak, ahol Vass Kálmán lelkész szónokolt. Az istentisztelet után dr. Körössy Tivadar a piactéren mondott beszédet.[2]

Képeslaprészlet a Kossuth-szoborról egy 1914-es feladású lapról (saját gyűjtemény)

A Magyar Királyságban az első Kossuth-szobrot egy alig 600 fős kisközség, a Veszprém megyei Siómaros állította 1894. június 17-én. Év végén Dunapatajon is egy mellszobor kapott helyet, melyet szintén Kiss György szobrászművész mintázott.

A Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnökének a turini remete fiát, Kossuth Ferencet választották meg 1895-ben. Így nem meglepő, hogy a már legalább 1882 óta létező[3] kiskunlacházi 48-as Függetlenségi Olvasókör 1896. január 26-ai táncvigadalmán az elnök, Besenczy János – aki egyben a város főbírája is volt – a párt Kossuth-szárnyára emelte poharát hazafias beszédének végén.[4] Március 15-én a függetlenségi polgárság közös étkezésén dr. Szabó István községi orvos felhívást intézett a jelenlévőkhöz egy maradandó Kossuth-szobor felállítására, s hogy egy kalapba dobjon valamennyi összeget – 18 korona 60 fillér jött össze[5].

Dr. Szabó István községi orvos fényképe (saját gyűjtemény)

A lacháziak egy emberként álltak a szoborállítás mellé. Ősszel Szokolay Róza óvónő és dr. Szabóné Illéssy Piroska előadásokat szervezett az iskolában 10 filléres belépődíj mellett a szoboralap javára. Egy másik alkalommal a diákok a nagyvendéglőben adták elő Hamupipőke meséjét. Az iparosokat Kertesi Rezső szobafestő, a fiatalságot Szánthó Aladár és ifjabb Bak Gábor buzdította az adakozásra.[6]

Dr. Szabóné Illéssy Piroska vizitkártyája (saját gyűjtemény)

1899 tavaszán ifjabb Galambos Antal főjegyzőt kérték fel és választották meg a szervező gyűlés elnökének. Alelnök lett dr. Szabó István, titkár Bak Károly adóügyi jegyző, pénztárnok ifjú Józan Lajos második bíró, ellenőr M. Papp János.[7] Az év folyamán felállt egy bizottság, melynek tagjai voltak: Bessenczy János, Őrsy Ferenc, Bak András, dr. Kővári László, Boltos István, Télessy József, Király Vilmos, Fekete László és Lehman Antal.[8] Az első gyűlések egyikén a megjelent tagok kimondták, hogy az addig összegyűlt pénz olyan kevés, hogy abból nem lehet egy rendes szobrot állítani, így – a járási főszolgabíró engedélyével – általános gyűjtést kell szervezni. Az összeget ideiglenesen egy pénzintézetbe tették letétbe.[9]

A századfordulón bármilyen mulatságot is tartottak Kiskunlacházán, a tiszta bevételét a szoboralap kapta. A cél az volt, hogy Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójára már álljon a szobor, ennek sikerét azonban sokan kétségbe vonták. A többség ötlete az volt, hogy az összegyűlt pénzből egy mellszobrot állítsanak, méltón megünnepelve így az évfordulót. A kisebbség ezt ellenezte. Véleményük szerint addig kell várni, míg egy teljesalakos szoborra össze nem gyűlik a pénz. A kisebbség cselekvéskényszerben volt, így a megfelelő szobor „megtalálására” egy újabb bizottság alakult: ifjabb Galambos Antal, dr. Szabó István, Besenczy János, ifjabb Sárközy Sándor, Bak Károly, Boltos István, Terelmes Endre és Sajben János személyében. A Gerenday-céget – a saját költségükön, hogy a szoborlap pénze ne fogyjon – felkeresvén egy gipszmásolatot kapott a bizottság, amit közszemlére kiállítottak, a lacháziaknak azonban nem tetszett a munkapéldány.[10]

A település főjegyzője, ifj. Galambos Antal tanácsért felkereste az országgyűlési képviselőjüket, Hegedűs Károlyt. Ő Horvay János szobrászművészt ajánlotta, megelégedéssel látta ugyanis a Cegléden 1901-ben felállított Kossuth-szobrát, amit maga Kossuth Lajos fia, Ferenc is dicsért[11]. A bizottságot meggyőzte a művész, ezért a szobor elkészítésével – a pályázat mellőzésével – végül Horvay Jánost szobrászt bízták meg. Mivel a kellő pénz még nem gyűlt össze, Horváth képviselő 1000 koronát adományozott a nemes célra, dr. Szabó István pedig egy adakozói ívet indítva, rövid időn belül 2 000 koronát szedett össze. Segítség volt még, hogy Horvay a szobor mintáját ingyen ajánlotta a közönség figyelmébe. Besenczy főbíró a vezetése alatt álló pénztárak bevonásával még 2 270 koronát szerzett.[12]

1902. február 14-én a 48-as Függetlenségi Olvasókör pénztárnoka, idősebb Szűcs Imre átadott 225 koronát a szoboralapba a bálok és majálisok jövedelméből[13]. Március 31-én este fél 8-as kezdettel a nagyvendéglőben a szoborállításhoz zártkörű táncmulatságot tartottak magánszemélyek; a belépő fejenként 1 korona volt.

Meghívó egy 1902-es táncmulatságra a szoboralap javára (saját gyűjtemény)

Augusztus 1-jén a mezőváros díszpolgárra választotta Hegedűs Károly országgyűlési képviselőt és Horvay Jánost a Kossuth-szobor felállítása körüli buzgó működéséért. A díszpolgári oklevelet a Besenczy János főbíró és Galambos Antal főjegyző által vezetett küldöttség adta át az ünnepelteknek.[14]

A Budapesti Hírlap írt a díszpolgárságról (forrás: Arcanum Digitális Adattár)

Tóth Gábor olvasóköri elnök javaslatára az augusztus 14-ei rendkívüli közgyűlés még 100 koronát szavazott meg a szoboralap javára, amit szeptember 15-éig be kellett fizetni az alap pénztárnokának[15]. A még hiányzó összegre 31-en vállaltak kezességet – felvettek hitelt, s vállalták annak törlesztését. Végül a bronzírozott szoborért 6 000, az alapzatért 2 900 koronát adtak át Horvaynak készpénzben.[16]

A szoborállítás híre hamar elterjedt a környéken. A budafoki Louis Francois & Co. pezsgőgyáros cég saját Transylvania pezsgőborát ajánlotta ifjabb Galambos Antal figyelmébe, mint a szoborbizottság elnökének. Az ajánlat szerint „minden üzleti érzék kizárásával ezen hazafias ünnepély alkalmával fogyasztandó pezsgőborokra nézve, kivételes nevezetes árkedvezményt engedünk, és azon kívül pár csomó pohárral is kedveskedünk."

Az 1902. október 10-én kelt levelében Horvay örömmel újságolta Galambos főjegyzőnek, hogy az ünnepségre sikerült megszereznie mind a negyven zászlót Ceglédről[1].

A szobor leleplezése az Uj Idők 1902. november 2-ai számának 417. oldalán (forrás: Arcanum Digitális Adattár)

A szobrot 1902. október 26-án, vasárnap leplezték le. Az ünnepségről a Pesti Hírlap már másnap beszámolt:[17] „Fényesen rótta le Kossuth Lajos iránti kegyeletét vasárnap Kiskunlacháza városa, midőn szobrot állított a magyar nemzet atyjának, olyat, mely úgy nagyságra, mint művészi értékre becsületére válnék akármelyik nagy városnak is. A másfél életnagyságú bronz szobor két méteres gránit talapzaton Horvay János, az ismert szobrász műve. A leleplezési ünnepre az országos függetlenségi és 48-as párt képviseletében Hegedűs Károly a kerület képviselőjén kívül leutaztak Kossuth Ferenc elnök, dr. Barabás Béla alelnök, gróf Benyovszky, Sándor, Papp Elek, Lengyel Zoltán képviselők, Pallay Sándor tanár. Ezenkívül megjelentek Pest vármegye képviseletében Fazekas Ágost főjegyző, Bellágh Kálmán megyei főügyész, Lángos Kálmán árvaszéki ülnök és Hikó Béla megyei jegyző, Budapest székesfőváros képviseletében Kún Gyula tanácsos. A budapesti Saskör képviseletében Dobrovszky Ágost és Boros Soma. Ott voltak: Ráckeve, Erzsébetfalva, Soroksár, Haraszti, Budafok, Áporka, Szigetbecse, Pát, Daby, Bia, Szigetújfalu, Csáp, Szigetszentmiklós és Dömsöd községek küldöttségei, lovas bandériummal és nagy kocsisorral. Az ünnep az ev. ref. templomban istentisztelettel kezdődött, ahol Sárközy Sándor lelkész mondott imát Kossuth Lajosért. Majd a piactéren a dalárda éneke után ifj. Galambos Antal főjegyző ismertette a szobor felállításának történetét, utána Barabás Béla, a függetlenségi párt alelnöke gyújtó, lelkes ünnepi beszédben emlékezett meg a magyar nemzet atyjáról, Kossuthról, mint a nemzet jövendő függetlenségének és szabadságának jelképéről és zálogáról. A beszéd óriási hatást keltett a hallgatók ezreinek körében, utána Kossuth Ferenc folytonos éljenzés közepette köszönte meg lelkes beszédben Lacháza hazafias polgárságának kegyeletes áldozatkészségét. Majd Hegedűs Károly, a kerület képviselője buzdította a függetlenséghez és Kossuth emlékéhez való hír ragaszkodásra választott. Fényi Gyula olvasta föl ezután Bartók Lajosnak ez alkalomra irt ódáját, majd Bessenyei városi főbíró, végül Pap Elek képviselő tartott lelkes beszédet. A dalárda éneke után a leleplezett szobor megkoszorúzása következett. Az ünnepély végeztével kétszáz terítéket bankett volt, amelyen számos felköszöntőben pártkülönbség nélkül ünnepelték és üdvözölték a függetlenségi párt fáradhatatlan elnökét és vezérét, Kossuth Ferencet s a pártnak jelenlevő többi tagjait is. Este még egy ötszáz terítékes bankett, táncmulatság és kivilágítás fejezte be Lacháza emlékezetes ünnepét.”

A Kossuth-szobor egy 1928-as feladású képeslapon (saját gyűjtemény)

A bizottság megbízásából a helyi orvos, dr. Szabó István megírta a szoborállítás történetét még 1902-ben, amit a ráckevei Csery István könyvnyomdája adott ki. A kis kiadvány (A Kiskunlaczházán Kossuth Lajos emlékezetére felállított állószobor létrehozásának vázlatos története) mellékletében 32 oldalon keresztül olvashatóak az adakozók nevei, melyet most közreadok az OSZK engedélyével, amiért ezúton is köszönetet mondok. Ha valaki egy-egy őse nevét olvassa, legyen rá büszke!