Egy képeslap sokszor az írott oldalával is hordoz(hat) olyan információt, ami érdemessé teszi arra, hogy helyet kapjon egy gyűjteményben.
A most bemutatott képeslap-variáns már ismert volt előttem. Az 1900-as évek első évtizedében készült képen a római katolikus templom látható. A templom bejárata mellett még fakereszt, aminek tövében két kisfiú áll. A lap jobb oldalán paraszti viseletben, bőszárú nadrágban két férfi néz a kamerába.
Ami viszont megfogott a lapban (és ezért bekerült a gyűjteményembe), az a hátoldala volt. Egy Irén nevű hölgy írta budapesti barátnőjének, Füry Margitkának. A bélyegző szerint a lapot az ócsai vasútállomáson adta fel Irén, az ötfilléres bélyegen pedig egy, általam fel nem oldott perforáció is olvasható: PNA. Az írás szerint Irén egy barátnőjéhez érkezett Ócsára, ahol - többek közt - egy nagy, fantasztikus séta után az esti nyolcas vonattal indul is haza.
A hátlap szöveghű leirata:
"Édes Gittám! Ma vasárnap itt vagyok Linával, ki édesapja sírját hantoltatta fel délelőtt. Délután bejártuk a falut, és most hét óra felé kijöttünk a mezőre barangolni. Itt írom e lapot, ez isteni helyen számtalan tücsök és madár zenéjétől körülvéve, földön ülve. Oly gyönyörű e hely; a merre szemem ellát, csak végtelennek tetsző zöld mezőt látok. Sajnos már nyolckor indúlúnk hazafelé. Csaknem ujjá éledek.
1909.V/23 Csókolja szeretettel Irénje"