Husvéti vásár a kiskunlacházi Weitzenfeld-üzletben

Helytörténeti gyűjteményem egyik becses darabja ez a 31x23 cm-es plakát. A Kossuth tér 1. szám alatti Weitzenfeld-üzlet bejáratánál, illetve településszerte találkozhattak a lakosok hasonló „hirdetésekkel”. A szerencsének köszönhető, hogy fennmaradt, ugyanis az „akció” végeztével vélhetően letépték a papírlapokat és eltüzelték.

Weitzenfeld Miklós plakátja (forrás: saját gyűjtemény)

A több, mint fél évszádig fennállt családi vegyeskereskedést Weitzenfeld Sámuel (1861-1904) 1892-ben alapította. Hazafias érzelmeit jól példázza, hogy 1902-ben 32 koronával támogatta a helyi Kossuth-szobor felállítását. Sajnos élete zenitjén, mindössze 43 évesen elhunyt tüdő- és gégegümőkórban; a helyi izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra. Üzletét vélhetően özvegye, Waldhauser Henriette (1861-1931) vitte tovább egészen addig, míg Miklós (1894-1944) fiuk át nem vette a bolt vezetését.

 

Kiskunlacházi képeslap Weitzenfeld Sámuel üzletével 1906 előttről (forrás: saját gyűjtemény)

Kiskunlacházi képeslap a már átépített Weitzenfeld-üzlettel 1920 körülről (forrás: saját gyűjtemény)

Weitzenfeld Sámuel és felesége sírja a kiskunlacházi izraelita temetőben (forrás: saját fénykép 2021-ből)

A plakát nyomtatását az 1930-as évekre tehetjük, pontosabban 1933 utánra; ugyanis 1932 végétől kezdte el gyártani a Goldberger gyár a Csillagfény nevű műselymét[1] és mindenhol egységes áron, 98 fillérért kezdték el árulni. A többi termék árai is az 1930-as évek közepét, második felére voltak jellemzők. A plakát tartalmából egy kis betekintést nyerhetünk, hogy mi minden volt kapható a húsvéti időszakban egy kiskunlacházi vegyeskereskedésben. Mivel a II. világháború előtt még nem volt jellemző a konfekció, így sok üzlet árult alapanyagot is a kész ruha helyett. Bár húsvéti vásárt hirdet a lap, tojást mégsem találunk a kínált portékák közt. Abban az időben még minden vidéki háztartás tartott annyi tyúkot, hogy a saját, családi igényeket kielégítsék. A lap nyomtatását Münich Jenő ráckevei nyomdája végezte. Érdekesség, hogy a nyomda épületében 1987-től működik az Árpád Múzeum.

 

Weitzenfeld Miklós fényképe (forrás: yadvashem.org)

A német megszállás alatt Weitzenfeld Miklós üzletét elvették, majd a többi zsidó lakossal együtt deportálták, 1944-ben halt mártírhalált Bergen Belsenben. A kiskunlacházi zsidó temetőben lévő emléktáblán olvasható a neve, mint a holokauszt áldozata.

A holokauszt helyi áldozatainak emléktáblája a kiskunlacházi izraelita temetőben (forrás: saját fénykép 2021-ből)

---

[1] Textil Ipar 1932. november 30-ai szám 2. oldal (A Goldberger gyár)

Levél az ócsai gettóból

2001 óta minden év április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. Ekkor emlékezünk arra, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása.

Az általam kutatott, hosszúkás területű alsódabasi járásban két gettót alakítottak ki, egyet Ócsán, egyet pedig Lajosmizsén. A hatályos törvények szerint a zsidónak számító embereket 1944 májusának végén szállították e két településre, ahonnan aztán június 30-tól vitték a monori gyűjtőtáborba, az ottani téglagyárba, majd egy héttel később Auschwitzba.

Ócsán nem egy külön elkerített településrészen laktak az odaköltöztetett zsidók, hanem a helyi zsidókhoz szállásolták be őket egy hónapra. Erről a rövid időszakról, az ócsai gettó történetéről nagyon kevés tárgyi emlék, levéltári forrás maradt meg. Ezek egyike azonban a helytörténeti gyűjteményemben van.

Az Ócsán 1944. június 4-én feladott levelezőlapot másnap ellenőrizték, a cenzúrán átment, semmit sem húztak ki belőle. A feladónál az édesapa, Dr. Czobor Andor, gyóni községi orvos neve mellett ott szerepel kiegészítésként, hogy Ócsán, Dr. Lusztignál van az akkori címe. Vélhetően Lusztigékhoz kellett Czobornak beköltöznie. A címzett, a fiú, Czobor Mihály (becenevén Totó) pedig Vácon volt a magyar királyi IX. közérdekű munkaszázadnál.

 

A levelezőlap szó szerinti leirata:

„Drága – kis Totim Emberem! Várom Jánost, hogy Tőled hírt hozzon, meg Anyádtól, akivel este beszéltem telefonon. A lakásom jó, de bizonytalanságban várjuk a további intézkedéseket. A két Szilárd fiu holnap indul Vácra. Az utolsó simításokat végzik a felszerelésükön. Nagy az izgalom. Én megpróbálok keddre utazási igazolványt szerezni Pestre. A jobb térdem megvizsgálására, mert ugy fáj, hogy csak erősen sántítva tudok járni. Nem tudom, mi a baja? Tegnap itt járt balkezes Karcsi, hozott anyádtól levelet. Elhagyott otthonunk már szinte kitörlődött az emlékemből. Még eljövetelem napján ellopták a gangról az összes virágokat, csak ennél nagyobb baj ne lenne! A pénteki támadásokból mi nem éreztünk semmit. A lapokból tudjuk. Vigyázz magadra Drága kisfiam! Légy erős, gondos és elővigyázatos. Sokszor csókol és vissza vár Apád /”

Czobor doktor szavaiból a fia, a saját sorsa iránti aggódás mutatkozik meg. Az elhagyott gyóni házuk (mely a községházával szemben volt) emléke is egyre halványul. Ez talán egy védekező reflex volt a részéről. A Budapestre való feljutás sikerült végül a doktor úrnak, feleségével Budapesten vészelték át a holokausztot.

A lap két Szilárd-fiút is említ. Vélhetően ők a már nyugdíjas alsódabasi orvos, dr. Szilárd Bertalan fia és lányának gyermeke. Szilárd Jánost és feleségét (Schillinger Melánia), valamint a doktor lányát, Szilárd Erzsébetet a holokauszt során Auschwitzban ölték meg. Utóbbi fia, a mindössze 18 éves Sós István András 1945. február 11-én a budapesti Sziklakórházban. Sajnos egyikük neve sem olvasható a dabasi Holokauszt Emlékpont emléktábláján.

Lusztig doktor - akinél lakott Czobor Andor - pedig nem lehet más, mint dr. Lusztig Imre helyi ügyvéd, aki túlélte a holokausztot és a II. világháború után folytatta praxisát. 1947-ben családnevét Lányi-ra változtatta.

A háborút ugyan túlélte a Czobor-házaspár, ám a doktor úr nehezen kapott állást. Végül az Országos Társadalombiztosító Intézetnél (OTBI) dolgozott, mint körzeti orvos. Sajnos azonban ebben a munkakörben nem dolgozhatott sokáig, ugyanis 1945. október 6-án, a Szent István kórházban elhunyt. A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra, s mellé temették 1953-ban elhunyt feleségét is, Sipos Magdolnát.

 

Dr. Czobor Andor halotti anyakönyvi bejegyzése (forrás: familysearch.org)

Nemeskéri Kiss János, az 1848/49-es szabadságharc bugyi születésű őrnagya

Czagányi László kiváló monográfiájában (Bugyi község története I-II., 2000) két, Bugyin született nemest is említ, akik az 1848/49-es szabadságharc forradalmi seregének tisztikarában harcoltak katonaként. Gaál Ágostonról már korábban is írtam.

Most nézzük nemeskéri Kiss Jánost, aki 1798. április 1-jén született Bugyin, nemeskéri Kiss Gábor (1756-1799) és Hoffmann Katalin (1764-1832) fiaként, római katolikus családban. Róla lényegesen kevesebbet ír Czagányi is, pontos halálát pedig nem említi.

nemeskéri Kiss János születési bejegyzése a legfelső sorban (forrás: VPKL, bugyi római katolikus születési anyakönyv)

Az édesapa 1782. április 28-án vette feleségül Taksonyban Hoffman Katalint, Hoffman Mihály varsányi árendásnak (birtok haszonbérlőnek) és Laub Katalinnak a lányát. Nem sokkal később, 1782. szeptember 16-án nemeskéri Kiss Gábor pesti polgárságot szerzett. Öt gyermekük született, Katalin (1791-?) szülőhelye ismeretlen, Ferenc (1792-?) Taksonyban, Gáboré (1794-1863) Pesten, József (1796-?) és János (1798-1861) Bugyin.

nemeskéri Kiss Gábor (1756-1799) szűk családja, saját kutatás alapján, a marcali ágra fókuszálva

Az ifjú János 1813 és 1840 között a 32. gyalogezredben szolgált. Ebben az időszakban a család egy része Marcaliba került, ugyanis a testvér, Gábor 1823-ban elvette a helyi gyógyszerész, Duliczky János (1769-1823) lányát, Franciskát (1809-1888), majd apósa halála után átvette annak Szentháromság nevű gyógyszertárát. Vélhetően Marcaliban lakva lett a forradalom kitörése után nemeskéri Kiss János 1848. június 19-től a Somogy megye 3. (marcali járási) nemzetőr zászlóaljának őrnagya. Mozgósított alakulatával júliustól szeptemberig a Dráva vonalát őrzi Csurgónál. Ősszel részt vesz Perczel Mór tábornok alatt a Dél-Nyugat-Dunántúl felszabadításában, illetve a Nugent császári tábornok elleni stájerországi becsapásban.

A császáriak 1849 januári bevonulása után hadbírósági eljárás indul ellene, április elején Pesten megfosztják rangjától. Május elejétől Noszlopy Gáspár őrnagy és kormánybiztos alárendeltségében újra mozgósított zászlóaljával közreműködik Somogy megye felszabadításában. Július 23-ától a megye népfelkelőinek parancsnoka. Augusztus 19-én Noszlopy csapataival csatlakozik a komáromi várőrséghez, ahol szeptember 11-től az egyik katonai kórház főfelügyelője.

Komáromi szükségpénz a szabadságharc idejéből (forrás: saját gyűjtemény)

Komárom feladása után Pesten ismét hadbíróság elé kerül, amely helyben hagyja korábbi rangfosztását és nyugdíjelvonását (1850. ápr. 28., illetve 1851. márc. 18.), de kegydíjat ítélnek meg számára.[1] Vélhetően 1851 után Marcaliban, testvére közelében élt, aki anyagilag támogat(hat)ta. Sohasem nősült meg.

A nemeskéri Kiss család címere (forrás: wikipedia)

1862. január 16-án hunyt el Marcaliban, nyugalmazott császári és királyi kapitányként. Sírja ma már nem megtalálható, felszámolták[2]. A szakirodalomban – tévesen – pesti elhalálozásáról írtak, most ezt sikerült pontosítani.

nemeskéri Kiss János halotti bejegyzése a legfelső sorban (forrás: familysearch.org, marcali római katolikus halotti anyakönyv)

---

[1] Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. III. ÉLETRAJZI ADATOK Kiss János szócikk

[2] Somogy Temetkezési Kft. 2023. október 19-i válasze-mailje.