Az áporkai I. világháborús hősi emlékmű

Mint minden magyarországi település, úgy Áporka is igyekezett ápolni az I. világháborúban hősi halált halt katonái emlékét. Ennek tanúbizonyságul döntött úgy a település vezetése, hogy egy emlékművet állíttat.

1925. június elsején – pünkösdhétfőn – leplezte le a község a 30 hősi halottja emlékére készült hősi emlékművet, amit egybekötöttek a szomszédos református templom új orgonájának és – pótolva a világháborúban elvittet – harangjának felszentelésével. A szobrot Horváth Béla (1888-1973) és Kalotay Kreipel Ottó (1886-1938) szobrászok készítették, akik nevéhez több hősi emlékmű is fűződik. 

A korabeli tudósítások szerint az ünnepségen részt vett József királyi herceg képviseletében Szurmay Sándor tábornok, a vármegye nevében Agorasztó Tivadar alispán, de ott volt a kerület képviselője, Dénesfay-Dinich Ödön is.

Az ünnepségről egy fotót is közölt a Magyarság Képes Mellékletének 1925. június 14-i száma.

Az avatás utáni pillanat (forrás: Magyarság, Arcanum)

A Horthy-korszakban kiadott helyi képeslapok gyakran ábrázolták a hősi emlékművet. A helytörténeti gyűjteményemben ezek a lapok találhatók:

Karinger-féle budapesti kiadás az 1920-as évek végéről

Németh fényképész pestszenterzsébeti kiadása az 1930-as évek első feléből

Az áporkai Hangya kiadása az 1930/40-es évek fordulójáról

1990. október 24-én egy, a II. világháborúban elesett, illetve eltűnt személyek emlékét megörökítő táblát helyeztek el az emlékművön, amin 20 név volt olvasható, később még eggyel kiegészült.

A II. világháborús emléktábla (forrás: saját fotó)

2000-ben még egy márványtábla került az emlékműre, mely szerint Mészáros Lajos polgármester ebben az évben felújíttatta a szobrot.

A 2000-es felújítás emléktáblája (forrás: saját fotó)

2025. május 3-i, saját fényképek a hősi emlékműről és környezetéről:

Tisztelet a Hősöknek!

Az alsópakonyi római katolikus uradalmi népiskola története (1914-1948)

Ócsán a római katolikus gyermekek szervezett, központi oktatása a XVIII. század közepén indult el. Az egyházközség állandó, főállású tanítót alkalmazott, aki kántorként a templomban is szolgálatot teljestett. A településhez tartozó pusztákon lakó gyermekek oktatása azonban sokáig nem volt megoldott, sőt, nagyon levéltári adatokat sem találunk erre vonatkozóan.

1845-ben jelent meg az első állami, magyar nyelvű tanügyi szabályzat, a népiskolai rendszer korszerűsítéséről. Rendszerezte a tanügyigazgatást, miszerint egy katolikus esperesi kerület katolikus népiskoláit az esperes felügyeli, aki a tankerületi főigazgató alá tartozik. A püspökök csak a népiskolai hitoktatást felügyelik, az oktatás egyéb részét nem. 

Géczy Lajos alsónémedi és ócsai plébános 1845. november 26-án egy összeírást küldött az elemi tanodák állapotáról a pozsonyi kerület közoktatási főigazgatójának. Eszerint Ócsán 2 002 fő élt (1 386 evangélikus, 508 katolikus és 108 izraelita vallású), melyből 160 házaspár volt, akik 100 telken (házhelyen) osztoztak. A 89 tanuló korú katolikus gyermek (59 fiú és 30 lány) közül 77-en (42 fiú és 35 lány) járnak rendszeresen iskolába a faluban, ami a korban egy kiváló arány volt. A jelentés szerint a „tanodai épület új fedelet kiván, a tanító lak egésszen rossz, udvara, kertje, kerítése javítandó”. A javításokkal kapcsolatban „itt a község épen semmit sem akar tenni”, sajnos a szomszédos alsónémedi vezetés hozzáállásáról is hasonlót írt a plébános.[1]

Az alsópakony pusztai oktatásról is ez a tankerületi jelentés tesz először említést. Eszerint a pusztán – aminek Kégl György volt akkor a haszonbérlője – nem létezett iskolaépület, s reménytelen, hogy a közeljövőben iskolát építenek. A tanulók vasárnaponként jártak tanulni Alsónémedire és Ócsára, azonban „igen gyéren”. A jelentés szerint ekkor 18 házaspár élt Alsópakonyban, összesen 110 fő, amiből öten evangélikus vallásúak, a többiek római katolikusok. A 20 tanuló korú katolikus gyermek fele-fele arányban volt fiú és lány. Kégl a gyermekei számára korábban tartott magántanárt; a korban szokványos volt, hogy a nemesi családok gyermekei magántanulóként végezték el az elemi tanulmányaikat.[2] A következő ötven évről nem találtam információt.

Géczy Lajos ócsai plébános 1845-ös jelentése a helyi oktatás állapotáról (forrás: MNL OL)

1903-ban az alsónémedi képviselőtestület felhívta – az Ócsához tartozó Alsópakony puszta melletti – Felsőpakony puszta tulajdonosának, dr. Degenfeld József figyelmét, hogy az adott területen 97 tanköteles él, akik közül 52 rendes tankötelezett, azaz 6 és 11 év közötti. Így kötelezik egy pusztai iskola építésére és egy tanító alkalmazásához – hasonlóan a gróf Károlyi gyálpusztai iskolához.[3]

1912-ben egy fontos esemény történt Ócsán, ugyanis november 15-én megkezdődött a tanítás a kéttantermű ócsai állami elemi iskolában, így a református és a római katolikus elemi iskola mellett megjelent egy állami fenntartású tanoda is.[4]

Az ócsai leányegyházközség már a XIX. század közepén is tervezte az elszakadást és az önálló egyházközség létrehozását az alsónémeditől, ám a püspök ezt nem támogatta, hasonlóan az iskola államosításához. 1913. november 20-án újra levelet írt az ócsai római katolikus iskolaszék a püspöknek, hogy a római katolikus iskola államosítását, valamint az önálló lelkészség megszervezését engedélyezze. Az iskola államosítását azért kérték a vezetők, mert a háromtantermes iskola dologi és személyi kiadásait csak 31 százalékos iskolaadóval tudnák fedezni a jelenlegi 11 helyett, ami rendkívüli adóemelést jelentene a helyi katolikusoknak. Eddig évente összesen 900 koronát adtak ebből az összegből balatoni Farkas László felsőbabádi és gróf Károlyi László alsópakonyi földbirtokosok, hogy a pusztáikon lakó gyermekeket tanítsák a falusi egyházi iskolák. Most azonban önálló állami iskolát alapítanak majd a pusztán, így ezzel a támogatással már nem számolhat az iskolaszék – vélhetően ezt felismerve győzte meg az iskolaszék Károlyi grófot, hogy egyházi iskolát alapítson Alsópakonyban.

Az alsópakonyi uradalmi elemi iskola épülete 1914-ben épült fel. Tégla volt az alapja és a fala, a fedele eternit.[5] A 4 méter belmagasságú tantermet és tanítói lakást deszkapadló borította. A tanterem 72 m²-es volt, a tanítói lakrész kétszobás.[6] A tanítás 1914. szeptember 1-jén kezdődött meg, Koch Ella tanítónővel,[7] akinek alapfizetése évi 1 390 korona, amin felül még 260 koronára volt jogosult.[8]

Koch Ella tanítónő javadalmi jegyzőkönyve... (forrás: MNL PVL)

 

... és díjlevele 1915-ből (forrás: MNL PVL)

Alsópakonyi álláspályázat-hirdetés (forrás: Néptanítók Lapja, Arcanum)

1917. május 1-jei hatállyal Csenke István, esztergomi születésű okleveles tanítót nevezte ki gróf Károlyi László az alsópakonyi gazdaságban felállított iskolához tanítónak.[9]

1918. június 8-án kelt levelében gróf Károlyi László jelezte Szűcs Gyula plébánosnak, hogy „az alsópakonyi rom. kath. tanítói állás betöltése esetén kinevezési jogommal élni óhajtok, míg az iskola szellemi vezetését, valamint az általam kinevezett tanerőnek állásában való megerősítését a váci egyházmegyei tanfelügyelőségre ruházom át.”[10] Az 1918/19-es tanévben már Batisweiler Gizella oktatta az alsópakonyi diákokat.

Az 1919-ben házasodott Batisweiler Gizella tanítónő és dr. Galambos Ferenc első gyermeke, az 1920-ban született, későbbi bencés szerzetes, dr. Galambos Ferenc Iréneusz úgy emlékezett vissza, hogy „hároméves koromban már iskolába jártam”, mert édesanyja bevitte magával az alsópakonyi iskola tantermébe, ugyanis nem volt, aki vigyázzon rá. „Ötéves koromban meg már egyetemre jártam”, mondta később az ifjabb Galambos. A családfő gondnoki állást kapott az egyik fővárosi egyetemen, így 1925 őszén a család felköltözött Alsópakonyról Budapestre.[11] Az iskolaszék álláshirdetést jelentetett meg, melyben azonban jelezte: az uradalomnak van jelöltje,[12] az új tanító Práger (1939-től Pakonyi) Kálmán lett.

Órarend Alsópakonyon az 1926/27-es tanévben (forrás: VPKL Schola iratok 98. doboz)

1928-ban az ócsai református lelkész panaszt tett Prágerre, mert az a református diákokat arra kényszerítette, hogy római katolikus imákat, „valamint a római katolikusoknál szokásos köszöntéseket” mondjanak. Szűcs, mint tanfelügyelő, jelentésében elbagatellizálta az ügyet, rosszindulatúnak állítva be a lelkészt.[13] A tanító végül feljelentette a lelkészt a járásbíróságnál rágalmazás és valótlan tényállítás miatt. Az ügy kimeneteléről nincsenek információink.

1930. október 7-én Ócsán tartották a kecskemét-örkényi esperesi kerületek katolikus tanítóinak évi nagygyűlését, melyen a tagság „nagy lelkesedéssel” elfogadta Práger Kálmán alsópakonyi tanító indítványát, miszerint a tanítók ajánlják fel fizetésük egy százalékát a szegények nyomorának enyhítésére.[14] Ez a nemes gesztus is megerősíti Práger szociális érzékenységét.

Práger Kálmán alsópakonyi tanító tankönyvlistája 1933-ból... (forrás: VPKL Informatio Scholaris 14. doboz)

... és az iskola pecsétje (forrás: VPKL Informatio Scholaris 14. doboz)

1939 októberében Pakonyi engedélyt kért, hogy a téli hónapokban a tanítást egyhuzamban megtarthassa. A diákok messzi tanyákról jártak iskolába, s különösen a téli hónapokon célszerű, hogy ne járják meg az otthon és az iskola közti utat többször is, hanem egymás után legyen az iskolai és a leventeoktatás. A kérést a tanfelügyelő felterjesztette a püspöknek.[15]

A tanulói létszámokról csak  néhány tanévről találtam adatokat:

Az alsópakonyi iskola elsősorban nem vallási, hanem területi alapon oktatta a gyermekeket. Ezt erősíti meg az 1942/43-as tanévről fennmaradt összeírás, melyben a tanulók vallását is rögzítették. Eszerint a 71 diákból 54-en római katolikus, 11-en református, 3-an evangélikus, 3-an pedig baptista vallásúak voltak.[16]

Az alsópakonyi iskola és környezetének rajza 1942-ből (forrás: MNL PVL)

Az alsópakonyi iskola rajza 1942-ből (forrás: MNL PVL)

Az alsópakonyi iskolaépület műszaki rajza (forrás: Ócsai Halászy Károly Általános Iskola irattára)

1943. május 26-án Szűcs, mint tanfelügyelő, az egyházmegyei főhatóságnál felterjesztette Pakonyi Kálmán az igazgatói címre, mert „oly sok esztendőn keresztül az alsópakony-pusztai híveknek minden vasár és ünnepnapokon istentiszteletet tartott és saját hitbuzgóságával is mindég példaképe volt az uradalmi cselédségnek, akiket a népművelés keretében is igyekezett oktatni”[17]. A püspök a felterjesztést elfogadta. A ’40-es években Pakonyi lett az alsópakonyi gazdaság segédtisztje is. Ezt a feladatát a világháborús harcok alatt és utána is ellátta.[18]

A II. világháborús pusztításról nincsenek pontos adataink az alsópakonyi iskola kapcsán. A második világháború utáni gazdasági nehézségek miatt 1945. július 22-én a főispán egy levelet intézett az alsópakonyi iskolát fenntartó plébánosnak, hogy nyilatkozzon, szeretnék-e továbbra is fenntartani az iskolát, vagy az állami népiskola szervezze meg az oktatást Alsópakony pusztán.[19] Az ócsai egyházközség – a károk dacára – is szerette volna fenntartani az iskolát, tovább vállalva a dologi kiadásokat is. Erről tájékoztatták a püspököt is.[20] Októberben alsópakonyi lakosok panaszt tettek Pakonyira, mert az oroszok bevonulása óta nem tanít. Az iskolát az orosz katonaság lefoglalta, azonban más tanítók a szomszédos településeken más épületekben folytatták a tanítást, míg Pakonyi nem oktatta a helyi gyermekeket. Mikor már kiköltöztek a katonák az épületből, akkor sem kezdődött újra az oktatás, így a körülbelül 45-50 tanuló már 1944. november 2-a óta nem járt iskolába. A szülők kérték, hogy új tanítót nevezzen ki a püspök. Kiegészítésként Szűcs atya tájékoztatta a püspököt, hogy a tanító szeretne inkább egy állami iskola alkalmazottja lenni, s ennek megfelelően többször is a plébános háta mögött fordult a tanfelügyelőséghez. Javasolta a plébános, hogy a püspök mentse fel állásából Pakonyit.[21]

Az 1945/46-os tanévben bár a falusi római katolikus elemi iskola „átadta” a felsős évfolyamokat az állami elemi iskolának, Alsópakonyban továbbra is összevontan tanították az 1-8. osztályosokat.[22]

A háborús nehézségek dacára az egyházközség igyekezett minél több mindent pótolni, hogy az iskolai oktatás megvalósulhasson. Írótáblákat, krétát és a szükséges nyomtatványokat beszerezte a plébános mind az ócsai, mind az alsópakonyi iskolának. Szűcs megjegyezte, hogy a katolikus iskola diákjai több felszerelést kaptak, mint mások, mert például az állami elemi iskola az 1945/46-os tanévet három kocsmában kezdte meg, írótáblájuk nincsen, hanem otthonról hozott deszkára írnak. Az állami polgári iskola a baptista imaházban van elhelyezve, ami siralmas állapotban van.[23]

Pakonyi Kálmán tanító végül 1947. január 31-én nyugdíjba vonult, így a második félév kezdetétől a tanítás szünetelt. Vélhetően könnyebb volt így neki, hiszen nem kellett tovább konfrontálódnia sem a plébánossal, sem a szülőkkel. A tanítás a második félévben már nem kezdődött el, nem tudták időben pótolni a tanítót. Május 4-én a Nemzeti Bizottság ülésén a Magyar Kommunista Párt nehezményezte, hogy „az alsópakonyi iskolába már hónapok óta tanítás nincs, tanító hiánya miatt”[24]. Az egyháztanács vélhetően tudomást szerzett az ülésen történtekről, ezért még a bizottsági döntés előtt, május 28-ára, egy képviselőtestületi ülést hívott össze, amire meghívta tanítónőnek Hamdi Máriát[25], aki ezt el is fogadta. A csonka félévet így a diákok mindösszesen pár hét alatt abszolválták. A kommunisták jóval később, július 24-én egy bizottsági ülésen előterjesztésükben párttagjukat, Paulik Béla okleveles tanítót ajánlották. A bizottság elfogadta a jelölést[26], ám ekkor már lezárta a tanévet az iskola. Furcsa is lett volna egy 1919-es kommunista az egyházi iskola tanítójaként. A következő tanévben is Hamdi tanítónő oktatta a diákokat.

Az alsópakonyi iskolát – hasonlóan az ország szinte valamennyi iskolájához – az 1947/48-as tanévet követő nyáron államosították, s beolvadt az ócsai általános iskolába, de ez már egy másik történet...

 

Az alsópakonyi római katolikus uradalmi népiskola tanítóinak életrajzai: 

Koch Ella (1914-1915)

Az 1914/15-ös tanévre a besenyőfalvai állami elemi népiskolához nevezte ki a miniszter,[27] azonban a tanévet már az alsópakonyi római katolikus uradalmi iskola tanítónőjeként kezdte meg. Életének korábbi és további eseményei nem ismertek. Az bizonyos, hogy nem azonos az 1920 és 1938 között a kalocsai állami polgári fiúiskolában tanító Koch Gabriellával, ő ugyanis csak 1920-ban kezdte hivatását.

Csenke István (1917-1918) 

1898. augusztus 6-án született Esztergomban, római katolikus családban, Csenke István kisbirtokos és Pifkó Katalin gyermekeként, római katolikus családban. Az esztergomi városi reáliskolában az 1912/13-as tanévben elvégezte a IV. osztályt, majd az esztergomi érseki római katolikus tanítóképzőben tanult tovább. 1917 januárjában hadioklevelet szerzett, s 29-én bevonult katonának. Nem tudjuk, hogy volt-e fronton vagy hol szolgált, esetleg megsebesült-e, de 1917. május elsejével gróf Károlyi László kinevezte az ócsa-alsópakonyi római katolikus uradalmi iskola tanítójává, ahol 1918-ig tanított. 1924. augusztus 16-án vette feleségül Esztergomban Tölgyessy Erzsébetet. 1931-ben Annavölgyön iskolaigazgató. 1967-ben még megszervezte az 50éves diplomaosztó-találkozót; 1973-ban hunyt el.

Batisweiler Gizella (1918-1925)

Batisweiler Gizella 1894. március 16-án született Szegeden, Batisweiler János (1866-1946) őrmester és Heim Adelheid (1874-1946) gyermekeként, édesapja később Batizfalvy-ra változtatta a nevét. 1919. április 12-én férjhez ment dr. Galambos Ferenc János egyetemi fogalmazóhoz Budapesten, a II. kerületben. 1918 és 1925 között tanított az alsópakonyi római katolikus elemi iskolában. 1970. október 17-én hunyt el Budapesten, nyugalmazott székesfővárosi tanítónőként, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírja[28] már nem megtalálható, lejáratkor nem váltották meg újra[29].

Batisweiler Gizella gyászjelentése 1970-ből (forrs: OSZK Gyászjelentés-gyűjtemény)

Práger (később: Pakonyi) Kálmán (1925-1947)

Práger Kálmán 1888. június 19-én született Vérteskethelyen, Práger János (1852-?) községi jegyző és Cservenka Ilona (1861-?) gyermekeként. Léván végezte az állami tanítóképzőt 1907-ben, majd a segesvári állami elemi iskolába került helyettes tanítónak az 1907/8-as tanévre.

Práger Kálmán tablóképe a lévai tanítóképzőből, 1907-ből (forrás: saját gyújtemény)

1908. szeptember 1-jével kinevezték az újbánya-óhutai állami elemi népiskola tanítójává[30].  Az első világháborúban a magyar királyi 31. honvéd gyalogezredhez vonult be őrvezetőként, azonban 1914. november 25-én hadifogságba esett, több szibériai hadifogolytáborban raboskodott, 1920-ban jutott haza[31]. Hivatalosan 1921-ig volt tanító Újbányán, ahol feleségül vette a helyi születésű Vokáts Adriennt (1892-?). 1923-ban született egy lánya, Lea[32], akivel vezetéknevüket egy belügyminiszteri rendelet[33] alapján Pakonyi-ra változtatták. 1925. november 1-jétől mint ideiglenes tanító, majd 1926. augusztus 28-ától mint rendes tanító oktatott az Ócsa-alsópakonyi római katolikus uradalmi népiskolában. Közéleti szerepét jól mutatja, hogy a Katholikusok Lapja folyóirat szerkesztője, 1925 és 1936 között pedig leventeoktató is volt Ócsán, valamint az Országos Frontharcos Szövetség ócsai csoportjának alapító tagja lett, mint karpaszományos őrvezető[34]. 1947. január 31-ével nyugdíjba vonult. 1967-ben gyémántdiplomát kapott[35], majd 1970-ben költözött be feleségével a Nyugdíjas Pedagógusok Otthonába[36]. Életének további alakulásáról sajnos nem tudunk.

Hamdi Mária (1947-1948)

1925. március 5-én született Munkácson a török származású Hamdi Sándor (születési neve: Hekimoglu Sükrü) cukrász és Hernádi Etelka leányaként. A munkácsi állami tanítóképző intézetben végezte el az első négy évfolyamot 1940 és 1944 között, majd a nyíregyházi Kálvineum tanítóképzőben szerzett tanítónői oklevelet 1945-ben. A közoktatási miniszter nevezte ki ideiglenes jelleggel helyettes tanítónak az alsópakonyi római katolikus népiskolához 1947. május 28-án.[37] Később férjhez ment Galgóczy Ernőhöz, két leányuk született. 2016. július 14-én hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra[38], sírja[39] ma is megtalálható.

---

[1] MNL OL C szekció 69

[2] MNL OL C szekció 69

[3] MNL PVL V. 1007 Alsónémedi képviselőtestületi közgyűlés jegyzőkönyve (1903-1911) 54. oldal

[4] VPKL Ad Schola Ócsa 6011/1912

[5] Cementből és azbeszt rostjaiból nagy nyomás alatt készült, vízálló, éghetetlen, kemény lemez, amit tetőfedésre használtak

[6] MNL PVL VI. 502 a 4. doboz Tanfelügyelőség iratai – Elnöki iratok – Népiskolai épületek 1942. október 1. állapotáról jelentés, ócsai rész, számozatlan lapok

[7] MNL PVL IV. 415. b III. iskolai ügyek 130. doboz 1034/1916 iktatószámú irat

[8] VPKL Ad Schola Alsónémedi 1386/1915

[9] VPKL Ad Schola Ócsa 2550/1917

[10] VPKL Ad Schola Alsónémedi 3297/1918

[11] Honismeret 2007. évi 4. szám 113. oldal

[12] Néptanítók Lapja 1925. október 15-ei szám 47. oldal

[13] VPKL Ad Schola Ócsa 5896/1928

[14] Kecskemét és Vidéke 1930. október 12-i szám 1. oldal

[15] VPKL Ad Schola Ócsa 6178/1939

[16] MNL PVL VI. 502 a 4. doboz Tanfelügyelőség iratai – Elnöki iratok – Népiskolai épületek 1942. október 1. állapotáról jelentés, ócsai rész, számozatlan lapok

[17] VPKL Ad Schola Ócsa 3277/1943

[18] MNL PVL V. 1083 Db Ócsa közigazgatási iratok 2. doboz 185/1945

[19] VPKL Ad Schola Ócsa 1328/1946

[20] VPKL Ad Schola Ócsa 750/1946

[21] VPKL Schola Ócsa 3590/1945

[22] dr. Mikulási Béla – dr. Mikulási Béláné: Ócsa község 25 éve (kézirat, 1971) 351. oldal

[23] VPKL Ad Schola Ócsa 1328/1946

[24] MNL PVL V. 1083 DB Ócsa Bizalmas iratok 1. doboz, számozatlan, nem iktatott irat

[25] VPKL Ad Schola Ócsa 3392/1947

[26] MNL PVL V. 1083 DB Ócsa Bizalmas iratok 1. doboz, számozatlan, nem iktatott irat

[27] Néptanítók Lapja 1914. augusztus 1-jei szám 22. oldal

[28] 17-ES-KOR/0/1/2 számú sírhely

[29] Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. 2019. július 30-i e-mailje

[30] Hivatalos Közlöny 1908. szeptember 15-i szám 307. oldal

[31] VPKL A I. 1. f. 6.) 8. doboz Práger Kálmán minősítési lapja

[32] Práger (Pakonyi) Lea 1933 és 1941 között a soproni Magyar Királyi Állami Leánygimnázium tanulója volt, ott is érettségizett

[33] 230778/1939. számú

[34] HORVÁTH (2000) 167. oldal

[35] Pest Megyei Hírlap 1967. szeptember 29-i szám 4. oldal

[36] Magyar Nemzet 1971. szeptember 12-i szám 10. oldal

[37] VPKL A I. 1. f. 6.) 8. doboz Hamdi Mária minősítési lapja

[38] Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. 2021. január 29-ei e-mailje

[39] 48-2/0/1/15 számú sírhely