Végh-ág: Őseim, s közelebbi hozzátartozóik az 1848/49-es magyar szabadságharcban

A Kossuth-szabadságharc általános, az egész országra kiterjedő történetét - legalább vázlatosan - mindenki ismeri, így én írásomban elsősorban az őseimet személyesen is érintő két település, Alsónémedi és Ócsa szempontjából mutatnám be a történteket.

A jelentősebb hadiesemények, csaták elkerülték a Pest alatt délkeleti irányban elterülő Alsónémedi-Ócsa tengelyt. Jelentősebb csatára nem került sor a szorosabban vett környéken.

A nemzetőr seregbe 106 főt állított ki Ócsa, a honvédségbe 1848. szeptember 6-án 13, és 1849. május 14-én 12 ócsai vonult be, összesen 25 ócsai teljesített katonai szolgálatot a forradalom és szabadságharc alatt. Alsónémedi 404 nemzetőrt állított ki, köztük 24 lovas nemzetőrt. Ócsán 1848. augusztus 11-16. között vonultak át kisebb honvédalakulatok.

Szemere Bertalan, az első magyar felelős minisztérium belügyminisztere 4162/1848. számú engedélyével az ócsaiak országos gyűjtést kezdeményezhettek premontrei eredetű templomuk felújítására. A befolyt pénzt azonban végül is a szabadságharc céljára ajánlották fel ezer forint kivételével.

Végh László és Halászy Károly

Az 1848. év tavaszán Halászy Károly alsónémedi református rektorhoz, tanítóhoz iratok érkeztek, melyekben a népet felszólították arra, hogy fegyverkezzen és a dühöngő szerbeket, kik a magyarokat kíméletlenül rabolták, megfékezzék. Ő akkor lelkesítő beszédet tartott s Alsónémedi község lakóit fegyverbe szólította és hadi gyakorlatokat szervezett. Halászy Károlyt kinevezték hadnagynak és egy jómódú gazdát, Végh Lászlót pedig őrmesternek. Nem sokkal ezután a nemzetőrök parancsot kaptak, hogy vonuljanak a délvidéki Szenttamásra. Halászyt ezen a csatatéren főhadnagynak nevezték ki, s egy magasabb rangú főtiszttel együtt Budára küldték. Ott Kossuth Halászy Károlyt a délvidéki harcokban való helytállása miatt századosi ranggal jutalmazta, s miután küldetésének eleget tett, szabadságolta családjához Alsónémedibe, hol állását, mint rektor, ismét elfoglalta. Ettől az időtől kezdve Halászy Károly a tanítói- és a helyettes jegyzői munkájának élt, mellette a sebesült honvédek részére tépést (kötszer), fehérneműket és pénzadományokat gyűjtött.

             1849. június 23-ra virradóra igen nagy csapat orosz katonaság érkezett Alsónémedibe, s őket még aznap egy csapat vasas német is követte. A bírótól kenyeret, zabot és harminc kocsi előállítását követelték. De mivel aki csak tudott – lóval és kocsival – elmenekült, az igényt a bíró nem volt képes teljesíteni. Ezért őt azonnal száz botütésre ítélték, amit az utca közepén azonnal végre is hajtottak. A bíró, Garai Ferenc, a kilencvennyolcadik ütés után félholtan esett le a deresről. A bírót, Halászyt és a református papot, Vörösmarty Józsefet, letartóztatták, náluk házkutatást tartottak. Halászynál megtalálták századosi csákóját, melyet durván a fejére vertek, a paphoz hozzákötözték a magyar zászlót és mindkettőjüket a bíróval együtt, vasra verve Ócsára szállították Haynau táborszernagyhoz, aki Pestről Szeged felé vonult a IV. hadtesttel, s ennek során 1849. július 25-én Ócsán tartotta főhadiszállását.. Itt, mint a gonosztevőket, fákhoz kikötötték; a katonák durván bántalmazták és sértegették őket. Este bezárták őket egy parasztházba, s másnap haditörvényszék elé kerültek. Röviden végeztek, mint ellenségnél szokás, Halászy Károlyt halálra ítélték.

             Halászy társai a rektor érdekében mindent elkövettek, hogy a halálbüntetéstől megmentsék, de ő nem alkudott meg, bátran viselkedett. „Amit tettem, hazám iránt tettem, - honvéd hadnagy voltam, újra az lennék, ha önök elbocsájtanának és újból szükség volna rá.” – szólt bíráihoz. Hóhér híján golyó általi halálra ítélték. Visszavezették a siralomházba, ott is mindvégig bátran viselkedett. A siralomház az úgynevezett Teleky-féle kastélyban volt.

             1849. július 26-án hajnalban a Teleky gróf tulajdonát képező kasznári uradalmi tiszti udvarnál egy kis gödör elé térdepeltették. „Ártatlan vagyok, Istenem, áldd meg e szegény magyar hazát, most és mindörökké, ámen.” Ekkor a három „serezsák” fegyvere eldördült, Halászy Károly halva bukott a gödörbe, kilehelve jó lelkét.

             Kontra Sándor, a volt ócsai öreg rektor, csináltatott egy koporsót, felment a hadbíróság elé és megkérte őket, engedjék meg Halászyt sírjából kivenni és az ócsai temetőbe eltemetni. Meg is engedték azon feltétellel, hogy semmi ceremónia ne legyen, minden a legnagyobb csendben történjen. A ma is álló sírkövet is Kontra Sándor indítványára, önkéntes adakozásból állíttatta a Pest megyei református tanítók közössége.

Végh László kihallgatási jegyzőkönyve

"Esküvel megerősített kihallgatási jegyzőkönyv^*(Végh László)

Cs. k. tábori törzsbíróság, 1849. jul. 25.

Felvétetett a magas cs. k. magyar hadseregfőparancsnokság parancsára az alant megnevezett tanuk előtt, Halászi Károly, Vörös Marti és Garay Ferenc vádlottak ellen, a magyar rebellisekkel való egyetértés miatt; rögtönbíráskodási eljárás alkalmával.

Először Végh László tanút hallgatták ki, felszólítva a színigazság előadására, és azzal a figyelmeztetéssel, hogy vallomására utólag meg kell esküdnie.

Végh László, Alsó Németi születésű, 46 éves, katolikus vallású, házas, 4 gyermek atyja, Németi illetőségű, földműves vagyok, bírói vizsgálat alatt eddig még nem voltam.

Tegnap egy lovasszázados úr, - akinél Halászi Károly igazgatót, a református lelkész Vörös Martit, Garay Ferencet számomra valaki ismeretlen a Kossuth-párthoz való tartozásuk miatt bevádolta, megkérdezett, hogy milyen érzelmű ez a 3 vádlott. A lovasszázados úrnak megmondtam, hogy a 3 vádlott birtokában fegyverek vannak, és a Kossuth párt hívei, és ez igaz is; továbbá az elsőnek vádolt Halászi Károly igazgatóról meg kell jegyeznem, hogy ő mindig nagyon pártját fogta Kossuthnak, a katolikusokat, mivel azok nem voltak Kossuth hívei, üldözte és a forradalmi híreket a nép előtt ismertette; ha bármilyen rossz újság is került volna a kezébe, úgy azokat is mind közölte volna. Halászinak vannak fegyverei, ezt biztosan tudom, azonban a nekem megmutatott 3 fegyver közül egyik sem a 3 vádlotté. Bizonyítékul, hogy milyen rossz érzelmű Halászi igazgató, a következőt kell előadnom:

Amint télen a császári hadsereg Windischgraetz vezetése alatt bevonult Budára, a Némethy jegyző, Balogh József összehívta a lakosságot és meghagyta nekik, hogy a császári csapatokat, mint barátot fogadják, maga a jegyző már saját jószántából 80 véka terményt ajánlott fel a császári csapatoknak a javára. Amint ezt Halászi Károly igazgató meghallotta, a jegyzőt ezért megszólta és kijelentette, hogy a lakosságnak inkább fegyvert kéne fognia és a császári csapatokat kiűznie. Halászi a jegyzőt törvényes császári érzülete miatt hazaárulónak nevezte. Egész Magyarországon nem lehet Kossuth pártjának odaadóbb híve, mint Halászi Károly igazgató; 3 héttel ezelőtt még népgyűléseket tartott: a Kossuth párt hívei népfelkelő századossá választották, az alacsonyabb rendfokozatúakat aztán a Kossuth párt tagjaiból választották ki. Az utóbbi kb. 3-4 hétben Dines Sándor szolgabíró Kossuth-proklamációkat küldött az igazgatóhoz, és még az este folyamán nyilvánosan ismertette azokat a községházán, amiket nagy lelkesedéssel fogadtak. 3 héttel ezelőtt beszélt velem Halászi és szemrehányást tett nekem, hogy bűnös vagyok abban, hogy a fegyvereket beszolgáltatták. Ez igaz, sok követőm van a császári pártban, és többnyire igazodnak is hozzám. Halászi meglátogatta a magyar katonai tábort is.

             A második vádlottról, Vörös Martiról el kell mondanom, hogy 5 héttel ezelőtt, amikor kihirdették a népfelkelést, a lakosságot felszólította, hogy tartsanak össze, egyesüljenek a fegyverfogásra és ne szakadjanak 2 pártra. Ezt a császári hadsereg elleni fegyverfogásra való felszólítást a községházán adta ki. Az is ismeretes előttem, hogy Maron Mihály lakatos még 3 héttel ezelőtt egy fegyvert vitt Vörös Marti református lelkésznek. Ő és Halászi igazgató elválaszthatatlan barátok, és ők voltak az elsők, akik Kossuth híreit terjesztették. Amennyire előttem ismeretes, bár a császári csapatok Pestet már elfoglalták, mégis a Kossuth pártot mindig vigasztalta, hogy győzni fognak.

                          /Garay Ferenc vádlottat illetően/

             Megjegyzés: Még valamit kell közölnöm Vörös Marti József református lelkészről. Amikor Rózsa Sándor rablóbandája keresztül ment Némethyn, mindig szállásra talált a református lelkésznél és a legjobb ellátásra, császári katonának azonban sohasem adott semmit. 

             Garay Ferencet illetően semmi elmarasztalót nem tudok előadni.

             A felolvasás után

             Megerősítem vallomásomat, kész vagyok a 2 vádlott előtt megismételni, s megesküdni, majd letette az alábbi esküt.

Eskü.

Én, Végh László esküszöm a Mindenható Istenre, hogy a szín igazság szerint vallottam, Isten engem úgy segéljen, Amen.

Végh László /aláírás/"

Ezután az eskü letétele után a tanút elbocsátották.

A Nemzetőrség

    A Nemzetőrség tagjai, szervezetei mind a helyi önkéntesekből szerveződtek, a polgároktól, földművesektől általában karszalagok, jelvények, egyéb jelzések különböztették meg és nagy részük fegyvert is viselt. A nemzetőrség tagjainak sorába kerülésnek anyagi és más feltételei is voltak, a nemzetőrök rendfokozattal rendelkeztek és feladatuk a rendfenntartás volt. Az 1848-49 forradalom és szabadságharcban a nemzetőrség létrejöttének társadalmi szükségszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint a márciusi ifjak 12 pontos követelésében is szerepelt a nemzetőrség megalakítása. Létrehozásának törvényi feltételeit a XXII. törvénycikk biztosította. A törvény nemzetőrségi szolgálatra kötelezte azokat a 20 és 50 év közötti férfiakat, akik 200 forint értékű házzal, földel, illetve fél jobbágytelekkel vagy ezzel megegyező nagyságú földterülettel rendelkeztek vagy jövedelmük évente elérte a 100 forintot. Tisztjeit századosi rendfokozatig maga választotta az őrnagyokat és magasabb rendfokozatúakat a nádor, Horváth országban a bán nevezte ki. Szolgálatba csak a polgári elöljárójuk utasítására léphetett, és alkalmazhattak erőszakot. A megyén kívüli - külszolgálatban - ugyan az a javadalmazás illette, meg mint minden más katonát, és ezt kormány fizette, míg megyén belüli szolgálatban a törvényhozás díjazta.

       1848. április 20-án megalakult a nemzetőrség csúcs szerve az Országos Nemzetőrségi Haditanács, ez a szerv intézte a nemzetőrségi törvény alapján a nemzetőrség ügyeit a Honvédelmi Minisztériumba történt 1848 decemberi beolvasztásig A nemzetőrség létszáma a határvidékeket leszámítva 350.000-380.000 fő volt 1848 júniusában a széleskörű mozgósítás idején. Sajnos a mozgósítás nem váltotta be a reményeket ezért, mellőzték a nemzetőrségbe történő belépéskor a fenti törvényben, leírt vagyoni cenzúrázást és elfogadták az önként jelentkezőket is, így alakultak ki a mozgó zászlóaljak.
     A nemzetőrséget szállítmányok kísérésére, biztosítására, folyóátkelők és hegyszorosok védelmére, helyőrségi feladatok ellátására alkalmazták. A Szemere-kormány 1849. május 2-i minisztertanácson úgy határozott, hogy a Nemzetőrséget a Belügyminisztérium alá rendeli, a szabadságharc leverése után a megszűnt, kiegyezés után nem szervezték újjá.

Ősök, s közelebbi hozzátartozóik a Kossuth-szabadságharcban

Honvédek:

Végh Sándor (1824-1910)

• szépapámnak, Végh Jánosnak (1829-1889) testvére, Végh Mihály (1800-1880) és Csermák Éva (1805-1847) legidősebb gyermeke,
• az újoncozási iratok szerint 1848. október 31-én, a pesti megyeházánál, mint önkéntest sorozták be katonának, 20 p(engő)f(orin)t bérért,
• az újoncozáskor eredetileg testvérét, Végh Istvánt (1827-1885) sorsolták ki bevonulónak, ám valamilyen okból az idősebb testvér vonult be,
• a szabadságharc leverését követően készített járási névjegyzék - ún. Haynau-féle összeírás - szerint 1849. május 30-án sorozták be a honvédseregbe, mint sorshúzottat, s Alsónémedire 1849. szeptember 2-án tért vissza,
• jelenlegi ismereteim szerint két feleségétől nem született gyermeke,
• 1910. szeptember 11-én hunyt el Budapesten (VII. kerület, Hajtsár utca 161.), foglalkozásként napszámos szerepel.

Z. Kis János (1827-?)

• a fentebb említett Végh Sándor legidősebb húgának, Végh Zsuzsannának (1832-1917) férje,
• az újoncozási iratok szerint honvédként sorozták be 1849. május 14-én, a pesti felső kaszárnyában, 100 pft szegődött bérért,
• eddigi ismereteim szerint két gyermeke született egyetlen feleségétől.

Konkoly István (1829-1928)

• ükapám, Viola Pál (1857-1933) testvérének, Viola Imrének (1854-1881) apósa, Konkoly Rozália édesapja,
• az újoncozási iratok szerint honvédként sorozták be 1848. október 7-én Ócsán, a pesti Károly-laktanyában avatták fel, s 50 váltóft-ot kapott,
• a szabadságharc leverését követően készített járási névjegyzék - ún. Haynau-féle összeírás - szerint 1848. október 6-án sorozták be a honvédseregbe, mint sorshúzottat, s Ócsára 1849. szeptember 2-án tért vissza, magaviselete helyes volt, a komáromi várból levéllel szerelt le,
• jelenlegi ismereteim szerint két gyermeke született egyetlen feleségétől,
• 1928. február 6-án hunyt el Ócsán, ezzel ő volt a harmadik legkésőbb elhunyt, igazolt szabadságharcos honvéd Magyarországon.

Nemzetőrök:

Végh László (1802-1881)

• édesapám szépapja; Végh István (1768-1831) és Lakatos Rozália (1771-1827) legkisebb fia,
• az újoncozási iratok szerint a vármegye 1848. augusztus 17-i közgyűlésének határozata folytán helyettesítős nemzetőrként bizonytalan időre a váci táborba bevonult, 50 ft szegődött bérért, s átvette az ellátmányt (csákó, csizma, köpeny, kitli, pantalló, két pár ruha),
• nemzetőrként 1848 második felében harcolt a Délvidéken,
• nemzetőr-őrmester, akinek tanúvallomása is vélhetően hozzájárult Halászy Károly kivégzéséhez,
• Alsónémedi bírója volt 1860-ban, unokatestvére - Végh Mihály (1804-1860) - halálát követően,
• hosszú élete során négy(!) felesége is volt, akik közül hármat temetett el,
• öt gyermeke közül mindössze ketten élték meg a felnőttkort.

Végh Gábor (1825-1861)

• szépapám, Végh János (1835-1860) legidősebb  testvére, Végh Mihály (1804-1860) és Vrabel Erzsébet (1805-1855) elsőszülött gyermeke, a fentebb említett Végh Sándor másodunokatestvére,
• az újoncozási iratok szerint a vármegye 1848. augusztus 17-i közgyűlésének határozata folytán helyettesítős nemzetőrként bizonytalan időre a váci táborba bevonult, 50 ft szegődött bérért, s átvette az ellátmányt (csákó, csizma, köpeny, kitli, pantalló, két pár ruha),
• egyetlen feleségétől hat gyermeke született, akik közül négy élte meg a felnőttkort.

a komáromi várban a magyar védők által használt szükségpénzek egyike, saját gyűjteményemből