160 éve hunyt el gróf Széchenyi István, akiről patikát is elneveztek

Furcsa, de nem egyedülálló, hogy egy gyógyszertárat olyan személyről neveznek/neveztek el, akinek a gyógyszerészethez, gyógyításhoz, egészségügyhöz semmi köze sincsen. A múltban volt Petőfiről, Deákról vagy éppen Szent Istvánról elnevezett patika is. Napra pontosan 160 évvel ezelőtt (1860. április 8., Döbling) hunyt el a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István, ezért gondoltam, bemutatom az anno róla elnevezett fővárosi gyógyszertárat.

a patikának otthont adó épület napjainkban (Budapest, Széll Kálmán tér 11.)

a patika helye (pirossal jelölve) egy 1937-es térképen - forrás: hungaricana.hu

 

A személyes jogú gyógyszertár első tulajdonosa Darás József gyógyszerész volt. A gyógyszertár felállítását a belügyminiszteri rendelet a Hidegkúti útnak a Fogaskerekű vasút állomásától a Lipótmezőig terjedő városrészre engedélyezte. A gyógyszertár 1901. július 4-én nyílt meg a Budakeszi út 11. szám alatt, gróf Széchenyi István néven. Mivel később kifogás merült fel a gyógyszertár helyisége ellen – mert az alkalmatlan volt a patika működtetésére –, így az 1904. november 26-án átkerült a Retek utca 53. szám alá, majd a következő évben az 50. számhoz. A gyógyszertárat innen is áthelyezték 1908 elején a Retek utca 36. szám alá, s itt még nem volt vége: 1909-es címe a Krisztina körút 33., míg 1929-től a Széll Kálmán tér 11. volt, ami megegyezett az 1908-as címmel, sarokház lévén. A patikában a kornak megfelelően a gyógyszereken kívül a patikus saját készítésű szépségápolási termékei, konyak és tokaji bor is kapható volt.

a patikai receptboríték hátoldala

A beváltott recepteket díszes receptborítékokban adták vissza a betegnek, akinek azt a következő orvosi vizsgálatra vissza kellett vinnie.

a receptboríték fotón is bemutatta a patikabelsőt

A gyógyszertárat – mint mindet az országban – 1950-ben államosították, ma már csak az erkélyeken lévő kereszt-díszítések árulkodnak arról, hogy ott valaha egy patika működött.

az első emeleti erkélyen láthatóak a gyógyszertárra utaló kereszt-díszítések

A gyógyszertár tulajdonosai és életrajzaik:

1901-1905           Darás József

1905-1906           Czingelly Árpád

1906                     Dr. Batáry István

1906-1935           Marton Manó

1935-1939           Marton Éva Zsuzsanna (dr. Janovics Andrásné)

1939-1950           Lukács Ferenc és Lukács Dénes (testvérek)

Darás József

A budapesti gróf Széchenyi István gyógyszertár alapítója 1901-ben, amit négy évig vezetett. 1905-ben a patikáját elcserélte Czingelly Árpádéval, s így 1923-ig vezette Dárdán a Magyarország Védasszonya gyógyszertárat. Ezt eladván 1923-ban a marcali Szentháromság patika tulajdonosa lett.

Czingelly Árpád

Czingelly Árpád a századfordulón

1875 körül született. Apja, Czingelly Sándor Magyarország Védasszonya nevű patikájában beosztott gyógyszerészként dolgozott Dárdán, majd annak halála után, 1900 és 1905 között tulajdonosként üzemeltette. 1905-ben elcserélte patikáját a budapesti gróf Széchenyi István gyógyszertárra, amit a következő évben el is adott.

Czingelly Árpád dárdai patikájának 1905-ben feladott képeslapja (saját gyűjtemény)

1907 és 1922 között vezette Bián a Magyar korona patikát, majd 1923-ig a Szigethy Frigyes vezette pécsi Remény patikában volt alkalmazott, s 1924-ben ő alapította Rácpetrén az Isten anyja gyógyszertárat, amit 1931. február 19-i haláláig vezetett.

Dr. Batáry István

1868. március 29-én született Nagyváradon, Batári Imre és Pálfi Mária gyermekeként, református családban. A kezdő időpontját még nem tudjuk, de Hagen Sándor gyógyszerésszel együtt tulajdonolták a püspökladányi Megváltó gyógyszertárat, majd 1901-ben Batáry megvásárolta Hagen tulajdonrészét, így önállóan vezette a gyógyszertárat 1906-ig. 1905-ben feleségül vette Budapesten a jászberényi születésű Pozsgay Anna Mária Rozáliát (az egyik tanú Beretvás Tamás kispesti gyógyszerész volt).

dr. Batáry István házassági anyakönyvi bejegyzése (1905)

1906-ban megvásárolta a budapesti gróf Széchenyi István gyógyszertárat, amit még abban az évben eladott. 1908 és 1911 között Budafokon a Kígyó patikát, majd 1912 és 1914 között a fülöpszállási Isteni Gondviselés gyógyszertárat vezette. A debreceni Csokonai patika tulajdonosa volt 1917-től egészen 1938. május 16-ai haláláig. A gyógyszertárat fia, Batáry István okleveles gyógyszerész vitte tovább.

dr. Batáry István halotti anyakönyvi bejegyzése (1938)

dr. Batáry István gyászjelentése (1938)

Marton Manó

1880. december 26-án született Marton Gáspár és Duchs Hermin fiaként, izraelita családban. 1905-ben Budapesten feleségül vette Braun Margitot. 

Marton Manó házassági anyakönyvi bejegyzése (1905)

1906-ban vásárolta meg a budapesti gróf Széchenyi István gyógyszertárat, s az üzletvezetés mellett aktív szerepet vállalt a szakmai közéletben is; a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület választmányi és igazgatótanácsi tagja volt.

a patika 1929 és 1935 között használt receptborítékja (ekkor voltak ötjegyűek a telefonszámok Budapesten)

A gyógyszertárát 1935. december 17-i haláláig vezette, utána lánya vette át a patikát.

Marton Manó halotti anyakönyvi bejegyzése (1935)

Marton Manó gyászhíre a Pesti Naplóban (1935)

Marton Manó temetésének tudósítása a Gyógyszerészi Közlönyben (1935)

Marton Éva Zsuzsanna (dr. Janovics Andrásné)

1909. július 5-én született Marton Manó gyógyszerész és Braun Margit lányaként, izraelita családban. 1931-ben Budapesten ment férjhez dr. Janovics András orvoshoz. Apósa is a gyógyítás területén dolgozott, kerületi tisztiorvos, Budapest egészségügyi tanácsosa volt.

Marton Éva Zsuzsanna házassági anyakönyvi bejegyzése (1931)

Férjének apai nagybátyja volt Janovics Jenő mozitulajdonos, forgatókönyvíró, színész, színházigazgató, akinek élete – szerintem – filmre kívánkozik. A budapesti gróf Széchenyi István gyógyszertárat apja halála után, 1935-ben vette át, s 1939-ben adta el a Lukács-testvéreknek. Az eladásban közrejátszhatott a II. zsidótörvény, ami a gyógyszertári engedélyeket ugyan nem vonta meg rögtön a zsidó tulajdonosoktól, csak néhány év türelmi időt adott.

gyógyszertári üveg 1936 és 1939 között - forrás: bedo.hu

Marton Éva Zsuzsanna későbbi életéről sajnos többet nem tudunk, a holokausztot túlélte férjével, ugyanis anyósa 1955-ös gyászjelentésén mindketten szerepelnek. A II. világháború utáni első gyógyszerészi összeírásban (1971) neve már nem szerepel.

a Retek utca egy 1937-es fényképen, jobb oldalán a patika reklámtáblájával - forrás: Fortepan/Lissák Tivadar

Lukács Ferenc és Lukács Dénes

Lukács Ferenc 1900. április 18-án született Bűdszentmihályon. Édesapja és nagyapja is gyógyszerész volt, dédapja, Lukács Dénes pedig az 1848/49-es szabadságharc ezredese volt. 1935-ig bérlőként vezette a hajdúdorogi Megváltó gyógyszertárat, majd utána a Segítő Máriát. 1939-ben vette meg a testvérpár a budapesti gróf Széchenyi István gyógyszertárat, melyet tőlük államosított 1950. július 28-án a kommunista hatalom.

a receptboríték összképe megmaradt az új tulajdonosok alatt is

Az anyakönyvi bejegyzések forrása a familysearch.org, a gyászjelentésé az OSZK internetes képtára, az újságcikkek az Arcanum Digitális Tudománytár, a receptborítékoké a saját gyógyszerészet-történeti gyűjteményem volt. 

Drahos Imre bugyi fiákeres a fővárosban II. rész

Édesapjuk halála után a Drahos-fivérek nem csupán az apai vállalkozást folytatták, de közéleti és adományozói tevékenységének is folytatói voltak. Imre mindössze 28 évesen, 1897-ben lett a Budapesti bérkocsi ipartársulat pénztárosa. Két forintot ajánlott fel 1898-ban a felállítandó Erzsébet-szoborra, mely a volt királynénak állított emléket, 1901-ben pedig a Kálvin téri templom felújítására ajánlott fel 14 koronát édesanyjával együtt, valamint 1 koronát a Vörösmarty-szoborra is. 1907-ben elnöke lett az Első Magyar Általános Bérkocsitulajdonosok önsegélyező egyletének, egészen egy évvel későbbi haláláig. Drahos Imre halálát súlyos elmezavara okozta, s hunyt el 1908. november 11-én, otthonában. A családi sírboltban temették el.

a családi sírhely a Fiumei úti temetőben

Drahos Imre halotti bejegyzése (1908)

Drahos Imre családi gyászjelentése (1908)

Drahos Imre egyleti gyászjelentése (1908)

A közéletben részt venni azonban nem csak adományozással és tisztségek viselésével lehetett, hanem például, ha lóversenyeken indult valaki, amelyek igazi társasági eseményeknek számítottak a századfordulón. Drahos Imre bérkocsija a korabeli ügetőn 1900-ban, 1902-ben és 1905-ben is részt vett a versenyeken Pompás és Vezér nevű lovaival – adta hírül a Vadász- és Versenylap tudósítása. Budapesten 1879-ben kezdődtek el az ügetőversenyek, s a következő évben már a fiákeresek is versenghettek a program utolsó felvonásaként. A versenypálya az akkori lóvásártér területén, a Kerepesi út és a Kerepesi temető között volt, ahol ma egy bevásárlóközpont található. A pálya kerülete 750 méter volt, mindkét oldalán korláttal elkerítve. A közönség részére 1 000 ülőhelyes tribün épült, s a fogadópénztárakat is úgy helyezték el, hogy mindenki kényelmesen megtehesse tétjeit. A versenyeken azok a kétlovas bérkocsisok indulhattak, akik engedélyszámmal és rendes állomáshellyel, azaz fővárosi engedéllyel rendelkeztek. A szabályok szerint a hajtóknak ki kellett mutatniuk, hogy a bejelentett saját lovaikat legalább 6 héttel a verseny előtt nyilvános bérkocsiban fuvarozásra használták. Egy későbbi rendelet már azt is előírta, hogy milyen ló nem fogható a konflis elé: elcsigázott, szánalmat vagy undort keltő, testi hibás, sebes, sánta, félszemű, piszkos, rúgós és harapós állat nem versenyezhetett. A hajtóknak vállalniuk kellett, hogy a kétnapos versenyen a második napon is elindulnak, ezért csak a második nap után fizették ki a versenydíjakat. Az első napi dobogósoknak a második versenynapon 50 vagy 100 méter hátrányból kellett indulniuk.

a Vadász és Versenylap című újság 1900-as beszámolója a bérkocsisok versenyéről

   

A másik Drahos-fiú, Zsigmond is aktív szerepet vállalt a szakmai testületekben a Budapesti bérkocsi iparosok szövetkezetének igazgatósági tagja volt 1906-tól 1919-es haláláig, s egy évig (1913) a pénztárosi tisztséget is betöltötte. A család jó anyagi viszonyairól tanúskodik, hogy amikor 1908. február 8-án Drahos Zsigmondék Viola utca 48. szám alatti házukba betörtek, a tettesek 1 200 korona készpénzt, ékszereket, valamint egy 5 000 koronáról szóló takarékkönyvet is elvittek (viszonyításként: akkoriban egy kiló liszt fél koronába, míg egy kiló krumpli 10 fillérbe került). Drahos Zsigmond 1919. augusztus 9-én hunyt el Budapesten a kor betegségében, tbc-ben – apjához hasonlóan.

Drahos Zsigmond halotti bejegyzése (1919)

A két fiú halála után a családi vállalkozás továbbviteléről nem találtam információt, s ahogyan az ügetői lovasversenyeket az első világháború, úgy a fiákeres személyszállítást a gépkocsik, a taxik ítélték nem is olyan lassú halálra. A család sírja - talán tudatosan - nem messze található a volt ügetőtől, ahol Drahosék bérkocsija 120 évvel ezelőtt rótta a versenyköröket. Isten nyugosztalja őket!