Édesapjuk halála után a Drahos-fivérek
nem csupán az apai vállalkozást folytatták, de közéleti és adományozói
tevékenységének is folytatói voltak. Imre mindössze 28 évesen, 1897-ben lett a
Budapesti bérkocsi ipartársulat pénztárosa. Két forintot ajánlott fel 1898-ban
a felállítandó Erzsébet-szoborra, mely a volt királynénak állított emléket, 1901-ben
pedig a Kálvin téri templom felújítására ajánlott fel 14 koronát édesanyjával
együtt, valamint 1 koronát a Vörösmarty-szoborra is. 1907-ben elnöke lett az
Első Magyar Általános Bérkocsitulajdonosok önsegélyező egyletének, egészen egy
évvel későbbi haláláig. Drahos Imre halálát súlyos elmezavara okozta, s hunyt
el 1908. november 11-én, otthonában. A családi sírboltban temették el.
 |
| a családi sírhely a Fiumei úti temetőben |
 |
| Drahos Imre halotti bejegyzése (1908) |
 |
| Drahos Imre családi gyászjelentése (1908) |
 |
| Drahos Imre egyleti gyászjelentése (1908) |
A közéletben részt venni azonban
nem csak adományozással és tisztségek viselésével lehetett, hanem például, ha lóversenyeken
indult valaki, amelyek igazi társasági eseményeknek számítottak a
századfordulón. Drahos Imre bérkocsija a korabeli ügetőn 1900-ban, 1902-ben és
1905-ben is részt vett a versenyeken Pompás és Vezér nevű
lovaival – adta hírül a Vadász- és Versenylap tudósítása. Budapesten
1879-ben kezdődtek el az ügetőversenyek, s a következő évben már a fiákeresek
is versenghettek a program utolsó felvonásaként. A versenypálya az akkori
lóvásártér területén, a Kerepesi út és a Kerepesi temető között volt, ahol ma
egy bevásárlóközpont található. A pálya kerülete 750 méter volt, mindkét
oldalán korláttal elkerítve. A közönség részére 1 000 ülőhelyes tribün épült, s
a fogadópénztárakat is úgy helyezték el, hogy mindenki kényelmesen megtehesse
tétjeit. A versenyeken azok a kétlovas bérkocsisok indulhattak, akik engedélyszámmal
és rendes állomáshellyel, azaz fővárosi engedéllyel rendelkeztek. A szabályok
szerint a hajtóknak ki kellett mutatniuk, hogy a bejelentett saját lovaikat
legalább 6 héttel a verseny előtt nyilvános bérkocsiban fuvarozásra használták.
Egy későbbi rendelet már azt is előírta, hogy milyen ló nem fogható a
konflis elé: elcsigázott, szánalmat vagy undort keltő, testi hibás, sebes,
sánta, félszemű, piszkos, rúgós és harapós állat nem versenyezhetett. A
hajtóknak vállalniuk kellett, hogy a kétnapos versenyen a második napon is elindulnak,
ezért csak a második nap után fizették ki a versenydíjakat. Az első napi dobogósoknak
a második versenynapon 50 vagy 100 méter hátrányból kellett indulniuk.
 |
| a Vadász és Versenylap című újság 1900-as beszámolója a bérkocsisok versenyéről |
A másik Drahos-fiú, Zsigmond is
aktív szerepet vállalt a szakmai testületekben a Budapesti bérkocsi iparosok
szövetkezetének igazgatósági tagja volt 1906-tól 1919-es haláláig, s egy évig
(1913) a pénztárosi tisztséget is betöltötte. A család jó anyagi viszonyairól
tanúskodik, hogy amikor 1908. február 8-án Drahos Zsigmondék Viola utca 48.
szám alatti házukba betörtek, a tettesek 1 200 korona készpénzt,
ékszereket, valamint egy 5 000 koronáról szóló takarékkönyvet is elvittek
(viszonyításként: akkoriban egy kiló liszt fél koronába, míg egy kiló krumpli
10 fillérbe került). Drahos Zsigmond 1919. augusztus 9-én hunyt el Budapesten a
kor betegségében, tbc-ben – apjához hasonlóan.
 |
| Drahos Zsigmond halotti bejegyzése (1919) |
A két fiú halála után a családi
vállalkozás továbbviteléről nem találtam információt, s ahogyan az ügetői
lovasversenyeket az első világháború, úgy a fiákeres személyszállítást a
gépkocsik, a taxik ítélték nem is olyan lassú halálra. A család sírja - talán
tudatosan - nem messze található a volt ügetőtől, ahol Drahosék bérkocsija 120
évvel ezelőtt rótta a versenyköröket. Isten nyugosztalja őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése