Az örkényi katolikus elemi oktatás első évszázadáról nagyon kevés információval rendelkezünk (maga az önálló plébánia 1807-ben alakult Örkényben). A település történetével már korábban foglalkozó, Rogosz János által írt könyvben is csak érintőlegesen olvasható a korabeli oktatási viszonyokról, a tanulókról. Legutóbbi levéltári kutatásomkor azonban olyan anyagokat találtam, melyek bepillantást engednek a falusi elemi oktatásba.
Az 1844. évi II. törvénycikk a magyar nyelv és nemzetiségről szólt, s ennek utolsó, 9. paragrafusa szerint „Ő Felsége méltóztatott kegyelmesen rendeléseket tenni már az iránt is, hogy az ország határain belőli iskolákban közoktatási nyelv a magyar legyen.” Ez nem lehetett előtte sem másként egy akkora magyar falusi iskolában, mint az örkényi.
1845-ben jelent meg az első állami, magyar nyelvű tanügyi szabályzat, a népiskolai rendszer korszerűsítéséről. Rendszerezte a tanügyigazgatást, miszerint egy katolikus esperesi kerület katolikus népiskoláit az esperes felügyelte, aki a tankerületi főigazgató alá tartozott. A püspökök csak a népiskolai hitoktatást felügyelte, az oktatás egyéb részét nem.
Az 1850-es évektől egyre nagyobb igény merült fel a katolikus egyház részéről, hogy minél több 6-12 éves gyermek járjon folyamatosan iskolába. Ez az Örkényhez hasonló, mezőgazdasági településeken igencsak problémás volt, mert ebben a korban a gyermekek már segítséget jelentettek a családi gazdaságban, a ház körül.
A Systema scholarum elementarum kezdetű szabályozás 1854-ben előírta a diákok nemek szerinti elkülönített oktatását. Sok elemi iskola koedukált volt (Örkényben is), olykor még az osztályok is (legfeljebb külön padsorba ültették a fiúkat és lányokat). A koedukáció gyakorlata csak a II. világháború után kezdett széles körben terjedni – eleinte sok helyütt az iskola maga koedukált volt, a tanítás azonban nemek szerint elkülönített osztályokban folyt.
Az 1855/56-os tanévből fennmaradt egyházmegyei levéltári iratok[1] között találunk plébánosi jelentések is a püspök felé. Ezekben a kántortanítók számoltak be a leadott iskolai tananyagról és – Örkény esetében – a tanulókról is.
Az örkényi római katolikus elemi iskolában ekkor Romhányi István volt a tanító. Az egytanítós iskola ebben az időszakban és ekkora tanulói létszám mellett teljesen megszokott volt. A járás egyéb településein (például Alsónémedi, Bugyi, Ócsa) sem volt ez másként.
De miről mesélnek az iratok?
Elsőként a püspök felé tett jelentésben leírta a már 13 éve dolgozó kántortanító (akinek helyben ez volt az első tanéve), hogy hittanból milyen tananyagot vett a diákokkal, az Ó- és az Újszövetségből melyik részeket tanította. Ezután következett az iskola tanulóinak névsora. Örkényben az 1855/56-os tanévben 207 gyermek iratkozott be, akik közül 45-en nem jártak iskolába. A maradék 162-ből 86-an fiuk, 76-an lányok voltak. Sponga, Katona, Szeibert, Svajer, Spanyiel, Pekker – csupa ismerős név még ma is a diákok között! A tanulók mellett az összesített érdemjegy is olvasható.
 |
| A jelentés borítója (forrás: VPKL) |
 |
| Hittan tananyag (forrás: VPKL) |
 |
| Az elemista fiúk... (forrás: VPKL) |
 |
| ... és a lányok névsora (forrás: VPKL) |
.jpg)
.jpg)
