Egy kiskunlacházi cipész fia, aki pesti vendéglős lett

Sipos Benő 1879. október 25-én született Kiskunlacházán, Sipos Benjámin (1853-1909) helyi cipész és Kamrás Borbála (1858-1939) gyermekeként, református családban. Apai nagyapja csizmadiaként, anyai nagyapja földművesként kereste kenyerét. A szülők később – egy kis kitérővel – a fővárosba költöztek és az édesapa posta- és távírdai altisztként dolgozott.

Sipos Benő családfája (saját kutatás alapján)

A kis Benő a tanoncéveit Budapesten, a II. kerületi Fő utca 8. szám alatti „Pilseni sörcsarnok”-ban, Gráf Sándor vendéglősnél töltötte, majd több nevesebb vendéglátóhelyen szerzett még gyakorlatot.

Az 1910-es évet Sipos Benő, még mint Mayer János budapesti éttermének főpincére üdvözölte[1], ám egy hónappal később már arról számoltak be az újságok, hogy „Sipos Benő, a budapesti Mayer Ferencz éttermének kedvelt főpinczére megvette a Király-utcza 100. szám alatt levő vendéglőt Teller Vilmostól.”[2], ami még 1893-ban nyitotta meg kapuit. Sipost vélhetően édesapja 1909-es halála juttatta akkora tőkéhez, melyből meg tudta vásárolni a terézvárosi „Aranyfácán”-hoz címzett vendéglőt.

A vendéglő átvételéről szóló újsághír a Vendéglősök Lapjában (forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

Sipos Benő a vendéglője előtt, vélhetően az 1910-es években (forrás: MVKM)

Az épület történetét külön nem kutattam, de érdekes belepillantani – vagy inkább belegondolni – abba a miliőbe, ami az 1860-as években fogadhatta a Király és a Rózsa utca sarkánál sétálókat. A mostani, többemeletes épületek akkor még javában egyszintesként szolgálták ki az ottlakók vagy dolgozók igényeit. Külön érdekesség, hogy az épületet 1862-ben az a Lohr Antal (1824-1887) építész tervezte, akinek például az állatkerti zsiráfházat is köszönhetjük.

A nyugodt, szorgalmas évekbe szólt azonban közbe a nagypolitika. A világháború 1914-es kitörésekor Sipos Benő is bevonult, a fronton teljesített szolgálatot és mint őrmester, több kitüntetéssel szerelt le. Legfiatalabb testvére, József (1892-1917) szintén katonaként harcolt; ő azonban hősi halált halt. Emlékét sajnos nem őrzi szülőhelye, Hévízgyörk hősi emlékműve.

A világháborús időkből – vélhetően 1918-ból – fennmaradt a vendéglő egy magyar-német nyelvű nyomtatott étlapja, melyben az italok alatt megemlítik a „Heti étlapot”, amely érdekes bepillantást enged az akkori éttermi vendéglátásba: „Vasárnap: pörköltcsirke tarhonyával; Hétfő: parasztgulyás; Kedd: köményes sertésczomb párolt káposztával (mexikói gulyás); Szerda: szűz-sült, székely-gulyás; Csütörtök: kolozsvári káposzta; Péntek: paprikás hal; Szombat: foghagymás-sült, székely-gulyás.”[3]

A szükségpénz-, pénzhelyettesítő-gyűjteményem egyik szép és ritka darabja a vendéglőé, aminek kiadását – a rajta szereplő filléres összegek miatt – én az 1910-es évekre datálok. A kis szelvényeket visszajáró gyanánt adhatta Sipos a vendégeknek, akik azokat aztán csak a vendéglőben vásárolhatták le, így generálva nagyobb forgalmat.

A Sipos-vendéglő pénzhelyettesítője vélhetően az 1910-es évekből (saját gyűjtemény)

1919 végén Benő feleségül vette Némethy Rozinát (1894-1950), Némethy Mátyás vendéglős lányát.

Már a békeidők étlapjából válogathatott az, aki 1920. december 15-én betért Sipos éttermébe. Fogas vajban, pörkölt csirke, savanyú burgonyafőzelék feltéttel, marhasült, borjúpörkölt, pirított borjúmáj, hagymás sült vagy „becsinált paczal” is kerülhetett az asztalra.[4]

1921-ben megszületett a házaspár egyetlen gyermeke, Zsuzsanna. 1923 decemberében Sipos megvett egy óbudai házat[5] a Vörösvári úton 18 millió koronáért a Faltys családtól, amit aztán – mint házasság alatt szerzett vagyont – megosztott feleségével. Az erről szóló vagyonrendezési szerződés kutatható Budapest Főváros Levéltárában[6].

Sipos Benő aktív közéleti tevékenységét jól mutatja, hogy a szakmai ipartestület elöljáróságának és békéltető bizottságának tagja volt, de több mint 25 évig dolgozott a budapesti református egyházközség presbitereként is.[7] A 150 férőhelyes, kilenc fős személyzetet foglalkoztató vendéglátóhely[8] törzshelye volt az aranyozó mesterek szövetségének – itt tartották például Mikulás-estélyüket is 1924-ben[9].

Sipos Benő arcképe 1930 körül (forrás: A Magyar Ipar Almanachja)

Több mint 30 évig vezethette vendéglőjét Sipos Benő, ugyanis 1941. május 23-án, 61 és fél évesen hunyt el, a kerepesi úti temetőben[10] helyezték örök nyugalomra. 1950-ben feleségét is mellé temették, „nyugodalmuk” azonban nem tarthatott sokáig. A parcellát ugyanis 1974-ben felszámolták és a temetőnek nincsen információja sem áttemetésről, sem a sírhely újbóli megváltásáról[11], így a Sipos házaspár sírja ma már nem megtalálható.

Sipos Benőné gyászjelentése 1950-ből (forrás: OSZK)

A II. világháború utáni kommunista berendezkedés alatt az Aranyfácán sem kerülhette el sorsát, 1949-ben államosították (és természetes az utcanév sem maradhatott, 1950 és 1990 között Majakovszkij[12] utcának hívták). Néhány évig még vendéglátóhelyként működött a hely, míg végül heavy metal klubként zárt be az 1980-as években. Az újjáéledés 1992-ben kezdődött el, amikor a Radvánszki-házaspár megvette az éttermet, majd felújítás után, 1994-ben újranyitotta, Haxn Király Sörház néven. Az étterem jelenleg Király 100 Gastro Corner néven működik.[13] 

Aki a Király utcában jár, gondoljon a Kiskunlacházáról indult Sipos Benőre!

Az étterem 2023-ban I. (saját fénykép)

Az étterem 2023-ban II. (saját fénykép)

---

[1] Vendéglősök Lapja 1910. január 1-jei szám 7. oldal

[2] Vendéglősök Lapja 1910. február 5-ei szám 6. oldal (Vendéglő-átvétel)

[3] MKVM DA 1981.835.

[4] Élet és Irodalom 2011. október 7-ei szám 13. oldal („Hát, nem bánom, együnk tüdőt”)

[5] A kettős házas telek az akkori Vörösvári út 25. és Kórház utca 44. szám között volt, ami a 4232. számú telekkönyvi betét 887. helyrajziszámú ingatlanénak felelt meg.

[6] BFL – VII.203 – 1924 - 0247

[7] Ballai Károly és Tábori Kornél: Negyven év a magyar szállodás- és vendéglősipar életéből 185. oldal

[8] A Magyar Ipar almanachja (1930) 412. oldal

[9] Magyar Festőipar 1924. december 4-ei szám 5. oldal (Az aranyozó mesterek szövetsége)

[10] 50/1. parcella 3. sor 7. sírhely.

[11] A Nemzeti Örökség Intézetének telefonos tájékoztatása 2023. március 3-án.

[12] Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (1893-1930) szovjet-orosz költő, drámaíró, az orosz futurizmus egyik szülőatyja.

[13] http://elteonline.hu/kozelet/2019/12/06/zsigeri-elmeny-a-multbol/ (letöltés: 2023. március 1.)