A nemi gyönyörök mértéktelen
kívánása vagy élvezésének bűnös készsége, azaz a bujaság a hét főbűn egyike a
keresztény tanításban. A mózesi tízparancsolatban is olvasható: Mások
tulajdonát ne kívánd! Ennél részletesebben fogalmaz az evangélikus
változat: Ne kívánd felebarátod házastársát, vagy bármiféle tulajdonát!
 |
| Hieronymus Bosch: A hét főbűn című festménye (forrás: wikipedia.hu) |
A szexualitás évszázadokon át tabunak számított, ennek megfelelően a büntetése is szigorú volt. Az úriszéki gyakorlatok a 18-19. században kezdtek el enyhébb ítéleteket hozni paráznaság, házasságtörés esetén, amit előtte minden esetben halálbüntetéssel toroltak meg. Mária Terézia királynő (1740-1780) uralkodásától kezdve már csak tömlöc vagy korbácsbüntetés járt ezekért a bűnökért.[1]
A mai Magyarországon a 18. század első felében elindult anyakönyvezés sokféle információt ad a mai kutatóknak egy-egy adott településről. Arra azonban például nem ad választ, hogy a házasságkötések mekkora aránya történt szerelemből és mennyi érdekből. (bár erre a mai anyakönyvek sem adnak választ – a szerző) A házasságok minőségét sem tudjuk ezekből az iratokból rekonstruálni. Az egyéb iratok azonban érdekes képet adnak egy-egy házaspár életéről.
És itt jönnek képbe kutatásom egyik ágának, a mezőváros Lacháza tanácsi iratai az 1700-as évek utolsó harmadából. Egy doboznyi[2] iratkötegben mintegy 30 olyan jegyzőkönyvet találtam (1772 és 1784 közötti felvétellel), ahol paráznaság vagy házasságtörés miatt hallgatták ki az érintetteket.
Előfordultak családon belüli esetek, legalábbis erre enged következtetni Tót János vallomása[3], akit azért fogtak el, mert „hogy Varga Erzsébettel, kinek az édes Annya az én édes Atyámmal egy testvér, testiképpen közösültem.” Tót elmondása szerint nem egyszer, hanem „számtalanúl közösködtem vele”, tehát az unokatestvérével. Ugyanakkor Tót szexuális étvágyát jól mutatja, hogy így nyilatkozott Sánta juhásznéval kapcsolatban: „volt szándékom vele közösülnöm, minthogy szóbeli Asszonynak hallottam, de magát semmi módon nem engedte, hanem inkább igen kiáltozott, hogy majd a' Biróhoz mégyen.” A „szóbeli asszonynak hallottam” kifejezés vélhetően arra utal, hogy a helyi pletykák szerint nem volt hűséges típus a férjéhez. Tót még Fodor szabónéval is kisértésbe esett volna, „mert egy pár csizmát igértem neki hogy vészek, de azután soha nem engedett, jóllehet sok izben próbálgattam.” Vélhetően a megkörnyékezett asszonynak nem tetszett Tót és a férjével is jó volt a kapcsolata.
És ha már szóba került a – vélt vagy valós – „könnyűvérűség”; a bugyi származású Munkácsi Sárát is ezzel vádolták, aki a nótáriusnál volt szolgáló. A 21 éves Seregély András ugyanis vallotta[4], hogy a lánnyal közösködött, mikor a „Nótárius Úr Feleségestül Szönyre volt Atyafiakat látogatni.” Történt pedig, hogy „a Görög Gyermeket érettem küldötte a' Leány olly véggel, hogy az ő Kegyelme szolgájá hivattya egy kevéssé. Mellyre nézve én oda el mentem, és ott egy darab ideig múlatván, annakutánna el akartunk menni, de engem a' Leány vissza szólított, és nyakamban borulván meg csókolt, és akképpen a' gonoszra kényszerített.” A jegyzőkönyv szerint Seregély kétszer a kis házban és egyszer a konyhában volt együtt a szolgálólánnyal, akiről állította, „hogy jártak elegen hozza”, utalva arra, hogy több partnere is lehetett Munkácsi Sárának.
Az érdekkapcsolat is felmerült több esetben. A szerelem helyett voltak, akik egy ajándékkal próbálták rávenni a másik felet az együttlétre – nem volt ez máshogy Szenes József esetében sem. A takácslegény Bendes Mihály takácsmesternél töltötte inaséveit, mikor Pap Erzsébetnek, a ház asszonyának vallomása[5] alapján „az Uram távol létében a’ magam ágyára hozzám jőtt, és 27-a Septembr Ejtszaká egyszer, és következő Estve ismét egyszer testiképpen velem közösködött.” Az együttlétért Szenes „azzal ketsegtetett, hogy ollyan keszkenőt vesz nékem, tsak engedje kivánságának, mellynek a’ Faluba sints párja.” A takácslegény azonban nem tartotta a szavát, mert Pap azt vallotta, hogy „nékem tellyességgel semmit sem adott.” Furcsa ezt a mai világból visszaolvasni, hogy egy szép kendőért valaki lefeküdt a másikkal, akivel vélhetően amúgy nem akart. A jegyzőkönyv egyik kérdése szerint Bendesné terhes lett a kalandtól és úgy érezte, hogy Szentes a leendő gyermeke apja. Ezt erősíti meg vallomása, miszerint „az Urammal az oltártól fogva nem is háltam, mivel észre vette hogy engem a’ természet s.r. nem jár, és valósággal ettől vagyok viselős.” Hogy kényszerházasság, esetleg valamilyen testi fogyatékosság, probléma miatt nem volt köztük szexuális kapcsolat, az ma már kideríthetetlen. A születési anyakönyvek szerint Bendes Mihálynak 1784. május 31-én született meg fia, Péter János – az édesanya nevét nem írták be, mint ahogyan abban az időben senkinél sem. Vélhetően a jegyzőkönyv felvételekor (1783. december 3.) már ennek a gyermeknek a meglétét érezte az anya, akinek az elmondása szerint Szentes Péter volt a születendő fiú biológiai apja.
 |
| Bendes Péter János születési bejegyzése a lacházi református anyakönyvben - alulról a 3. sor (forrás: familysearch.org) |
Talán az örökség miatti vita, esetleg személyes ellentét, de az is lehet, hogy valós történet miatt jelentette fel[6] Posár János a 27 éves testvérét, Posár Istvánt. A vád szerint szodómiát[7] követett el István, akire azt fogta bátyja, „hogy az kutyámat akarom meg dolgozni.” A tanács előtti védekezésében István tagadta a vádat és azzal védekezett, hogy „tsak szűkségemre űltem le, és azon szelid kutya hozzám lustalkodott; melyet a Bátyám az Kapun által meglátván, azt mondta, Ugyan Menkű Űsse meg a Kutyádat Űsd, olyan ember találna meglátni, hogy azt fogná reád, hogy talán dolgozni akarod azon kutyát.” Azaz nagydolgát ülhetett/guggolhatott le elvégezni István, mikor a kutya odament hozzá – legalábbis elmondása szerint. A tanács szerint a kutyával való közösülés „irtóztató vétek” volt. Gyanússá tette még Istvánt, hogy az eset után két hétre elbújdosott, s csak utána jött vissza Lacházára. A kihallgatás szerint a két testvér nem volt jó viszonyban, így előfordulhat hátsó szándék is a feljelentésben. Istvánt korábban már három egyéb ügyben is büntették „holmi csekélységekért de mindég kevés páltzákkal szabadultam”, azaz botütést kapott büntetésül.
Végezetül jöjjön egy laza erkölcsű életet élő lacházi, Gózon Illés története. A 40 éves helyi lakos a tanács kérdésére elismerte[8], hogy „Gacs János Feleségevel gyakran paráználkodtam, három vagy 4 esztendőtül fogva, Földvári Ádám Feleségével 8 esztendőtül fogva, Kamrás János Feleségivel pedig 7ízben úgy reménylem paráználkodtam. Alsó Tot Jánosnéval[9] háromszor, Csordás Bak Mihálynéval is háromszor ez előtt esztendővel. Ismét Pomázi lakos Pap Péter Feleségivel egynehányszor.” Gózon partnerei is elismerték a félrelépéseket. Földvéri Ádámné Tót Zsuzsanna szerint „regtül fogva élek ő vele vétekbe, mert van talán 8 esztendeje is.” Kamrás Jánosné Bak Zsuzsanna elmondta, hogy „mind öszve ötször, még ez előtt 6. esztendőkkel” volt szexuális kapcsolat közöttük. A bugyi születésű Gacs Jónásné Kováts Zsuzsannának 5 évvel korábban „mind öszve ötször” volt köze Gózon Illéshez. (igaz, egy másik jegyzőkönyv szerint Zsuzsanna mással is félrelépett – a szerző) A Komárom váregyéből származó Csordás Bak Mihályné Cserna Zsuzsanna is csak korábban, „két esztendővel esett vele közösen, és akkor tájban mind öszve háromszor.” Alsó Tot Jánosné Kis Judit „első cselekedetem volt vele ez előtt esztendővel, és az olra mind öszve háromszor esett véle közöm.”
 |
| Gózon Illés és Dömény Anna házassági bejegyzése a lacházi református anyakönyvben 1765. január 15-én - alulról a 2. bejegyzés (forrás: familysearch.org) |
Az említett esetekkel arra szerettem volna rávilágítani, hogy a régvolt emberének is nehéz volt irányítani az érzelmeit, a házasok közt akkor is voltak problémák. A szó mai értelmében vett válás ekkor gyakorlatilag lehetetlen volt. A katolikusok a házasságot felbonthatatlan szentségnek tekintették, a protestánsok pedig, ha el is választották „ágytól-asztaltól” a feleket, újraházasodásukat csak igen ritkán engedték meg. A hűtlenség a 18. században is gyakori volt.[10]
[1] Kállay István: A nagybirtok (In.: História 1985/3. szám 6. oldal)
[2] MNL PVL V. 102. Kiskunlacháza mezőváros tanácsának iratai B) Tanácsi iratok 2. doboz
[3] MNL PVL V. 102. Kiskunlacháza mezőváros tanácsának iratai B) Tanácsi iratok 2. doboz Fasc. 5. No. 16.
[4] MNL PVL V. 102. Kiskunlacháza mezőváros tanácsának iratai B) Tanácsi iratok 2. doboz Fasc. 5. No. 14.
[5] MNL PVL V. 102. Kiskunlacháza mezőváros tanácsának iratai B) Tanácsi iratok 2. doboz Fasc. 5. No. 47. és 48.
[6] MNL PVL V. 102. Kiskunlacháza mezőváros tanácsának iratai B) Tanácsi iratok 2. doboz Fasc. 5. No. 46.
[7] Jelen esetben az állatokkal űzött fajtalankodást jelenti.
[8] MNL PVL V. 102. Kiskunlacháza mezőváros tanácsának iratai B) Tanácsi iratok 2. doboz Fasc. 5. No. 31.
[9] Az, hogy az ebben az írásomban elsőként említett Tot János feleségével azonos-e az itteni Alsó Tot Jánosné, azt nem tudom.
[10] Tóth István György: Férj, feleség, gyerek a 18. századi parasztcsaládban (In.: História 1992/2. szám 30-31. oldal)
