1924. június 15-én vasárnap avatták fel a kiskunlacházi első világháborús hősi emlékművet. De mik voltak az előzmények, ki volt a szobor alkotója? Ennek próbáltam meg utánajárni.
 |
| A hősi emlékmű 2024. június 2-án (saját fénykép) |
A harcokban elhunytak emlékének megörökítése iránti igény szinte egyidős a háború kezdetével. Már az első világháború (1914-1918) elején, 1915-ben kiadott Sándor János belügyminiszter egy körrendeletet a hadi emlékművek emeléséről. A rendeletben a miniszter közölte, hogy a frissen felállított Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság (HEMOB) „a megemlékezés megörökítésének legalkalmasabb módját az emléktábla, vagy szabadon álló emlékmű létesítésében látja s azt reméli, hogy a városok és községek sietve fogják törvényhatóságaik és községi elöljáróságaik utján elhunyt hős szülötteik iránti kegyeletből megszerezni ez emlékműveket.”[1] A HEMOB „Szabadon álló hadiemlékek, katonasírok, emléktáblák és emléklapok” című 1916-ban kiadott kiadványában már katalógusba foglalt emlékmű-kínálattal is jelentkezett.
Az 1917. évi VIII. törvénycikk („A most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről”) azonban már kötelességként írta elő a településeknek a hősi emlékek felállítását. A törvény második paragrafusa szerint „Minden község (város) anyagi erejének megfelelően, méltó emléken örökíti meg mindazok nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáéit életüket áldozták.”[2] Ugron Gábor belügyminiszter körrendeletében elismerte, hogy „kis- és nagyközségekben megfelelő lehet egy egyszerű művészies kivitelű érc- vagy márványtábla, amelyet valamely középület falán helyeznek el. Nagyobb és tehetősebb községben azonban teljesen önálló emlékmű lesz egyedül méltó kifejezője a kortársak köteles hálájának, és ébrentartója az utókor hazafias kegyeletének. […] Az emlékművek helyének jó megválasztása szintén elsőrendű fontosságú. […] megfelelőbbnek látszik a község belterületén választani ki erre a célra a legszebb helyet, hogy a hősök emlékezete mintegy állandóan a község lakosai közt éljen, hogy a megbecsülés mértéke ebben is méltó kifejezésre jusson, és hogy ez a megbecsülés is segítsen a háború rokkantjainak, özvegyeinek és árváinak lelkéről lehetőleg eloszlatni a bánat felhőit, és ébrentartani a késő utókor számára is a hazaszeretet, az önfeláldozás és a kötelességteljesítés nemes érzéseit.”[3]
A vesztes világháború utáni zűrzavarban és anyagi bizonytalanságban az emlékművek ügye nem volt elsődleges a települések számára. 1921 után azonban egyre nagyobb számban érkeztek megrendelések a HEMOB-hoz, ahol több száz típustervet tartalmazó szoborkatalógusból választhattak a megrendelők.
Kiskunlacháza elöljárósága különös levelet kapott 1923 augusztusának legelején a HEMOB ügyvezető alelnökétől. Az augusztus 4-én keltezett levélben Árkay Aladár arról értesítette a község vezetőit, hogy Schaeffner Béla nyugalmazott huszárkapitány folyó hónap második felében felkeresi a ráckevei járás településeit, hogy tájékoztatót tartson a hősi emlékművek felállítási lehetőségeiről és bemutassa a kivitelre jóváhagyott terveket. A levél szerint 19-én este érkezik majd Peregről a huszárkapitány Kiskunlacházára, így azt kérte Árkay az elöljáróságtól, hogy másnapra – vasárnapra – hívja össze délelőttre az ottani lelkészeket egy megbeszélésre.[4]
A kiskunlacháziak összehívták aznapra a képviselőtestületet, meghallgatták Schaeffner-t és meghozták a 122/1923. számú határozatot[5], amiben eldöntötték, hogy „a világháborúban elesett hőseink emlékét méltó módon megörökítjük.” Pásztor János szobrát választották. A fizetendő összeg – 100 mázsa búza ára[6] – előteremtéséről is döntöttek, miszerint „minden egyes polgár a reá kivetendő hozzájárulási összeget mint önkéntes adományt, határidőhöz kötve szolgáltatná be. Ezért utasítjuk Kiskunlacháza község Elöljáróságát hogy a fent megszavazott költség összeget 6 napon belül vesse ki és a polgárságot az önkéntes beszolgáltatásra a kivetés megtörténtét követő 3 napon belül hívja fel.” A döntést még aznap felterjesztették a HEMOB-nak[7]. A levéltári iratok közt 15 oldalon keresztül olvasható annak a többszáz kiskunlacházi lakosnak a neve, akik befizetéseikkel hozzájárultak az emlékmű felállításához[8].
Másnapi, augusztus 21-ei keltezéssel Huszár M. Gábor főbíró és Bak Károly főjegyző – a HEMOB-on keresztül – megrendelte Pásztor István szobrász alkotását. Az irat szerint a 4 és fél méter magas emlékmű műkőből készül, körülbelül 100 nevet kell majd bevésni. A szobor költségét 100 mázsa búza árában határozták meg, aminek felét 8 napon belül kell befizetni, a második részletet pedig az emlékmű átvételekor, azaz – a szerződés szerint – 1923. október 25-én.[9]
A helyi elöljáróság – az 1902-ben helyben felállított Kossuth-szobornál már bevált módon – most is létrehozott egy szoborbizottságot, aminek a tagjai voltak[10]:
|
|
Józan Imre szabó |
|
Bak Antal bognár |
|
|
Bak Gyula |
Koroknay Gábor |
|
Bak P. Ignác |
Kovács F. Ignác ifjabb |
|
Becze András ifjabb |
Kovács Károly |
|
Becze András ifjú |
M. Tóth Antal (Sándor fia) |
|
Becze Antal ifjabb |
|
|
Besenczy Gyula |
Papp Zoltán |
|
Bodizs Mózes |
Polya Pál |
|
Boross Ferenc |
Seregély Ferenc alsó |
|
D. Tóth József |
Szabó Ignác |
|
Deák István |
Szecsei I. Máté |
|
Faragó Gyula |
Szödi Károly ifjabb |
|
Galambos I. Sándor |
Tóth A. Antal |
|
Gere Miklós |
Tóth Lajos bádogos |
|
Jaksa Imre ifjabb |
Vörös Károly |
|
Jakus István |
|
A szoborbizottság a megalakulása után azonnal elkezdte a hősi halottak és az eltűntek összeírását, hogy minél teljesebb legyen a névsor. A levéltári iratokban több változat, pótlás, kiegészítés is található a névsorban. A bizottság továbbá árajánlatot is kért az alapozási munkákra a kiskunlacházi Kiskunsági Cementipari Vállalattól, aminek nevében Kamrás István kőműves és ácsmester november 11-én kelt költségvetésében 928 080 koronás ajánlatot tett[11]. Ezt vélhetően a bizottság elutasította, talán a magas összeg miatt.
 |
| Kamrás István ajánlattétele (forrás: MNL PVL V. 1167. Cb 113. doboz 11. irat) |
November 20-án a budapestvidéki magyar királyi pénzügyigazgatóság megadta az adómentességet az emlékmű beszerzésére az elöljáróságnak egy pénzügyminisztériumi rendeletre hivatkozva[12]. 28-án a szoborbizottság levelet írt Pásztor János szobrásznak, melyben sajnálatukat fejezték ki, hogy a szobor nem készült el az októberi határidőre. Egyben jelezték, hogy a mostani esős időjárás nem teszi lehetővé a szobor beszállítását a faluba, mert nagyon sarasak az utak, valamint aggódtak, hogy „a mostani nedves idő késlelteti a szobor keményedését”. Így arra kérik a művészt, hogy december 3-án jöjjön le Kiskunlacházára, hogy megbeszélhessék a továbbiakat.[13]
Vélhetően a befizetésekkel is akadtak gondok, ugyanis a HEMOB 1924. január 16-án kelt levelében elutasította az elöljáróság azon kérését, hogy a búza értékét a pestvidéki minőségű búza középárfolyama szerint számítsák be, ne a tiszavidéki szerint[14]. A két árfolyam közti különbség sok-sok koronát jelenthetett a község javára vagy kárára.
A
befizetések idővel szépen lassan teljesültek, mert április 26-án a budapesti
Spalt János árajánlatát elfogadta az elöljáróság a szoborfelállítási munkára[15], ami miatt aztán Pásztor
János és Spalt május 21-én megbeszélést is tartottak Kiskunlacházán[16].
Az ünnepségre a tervek szerint 60 főnek személyre szóló meghívót küldtek, ám sajnos többen nem tudtak eljönni[17]. A – még nem felállított – szoborról a ráckevei Münich Jenő könyvnyomdája képeslapot is adott ki. Az alkotás a feleségét és a fiát oltalmazó katonát ábrázolja.
 |
| Münich Jenő képeslapja (saját gyűjtemény) |
Ugyancsak 1924-ben avatták fel Pásztor két – szinte száz százalékban megegyező – hősi emlékművét, egyiket Békésen, másikat Tiszaszőlősön; vélhetően az a két település is a szoborkatalógusból választott.
%20(700%20x%20420%20mm).png) |
| bal és középső képek forrása: kozterkep.hu, jobb kép saját fotó |
A leleplezési program fennmaradt a levéltári iratok között[18]. Eszerint az ünnepség 1924. június 15-én vasárnap délelőtt 9 órakor a helyi református templomban istentisztelettel kezdődött, ahol Soós Ferenc lelkész mondott beszédet, majd a résztvevők elénekelték a Himnusz-t. A Templom téri avatáson elsőként a helyi dalárda énekelte el a Hiszekegy-et, majd Szabó Balázs református lelkész mondott ünnepi beszédet. Utána József Ferenc királyi herceg (Pintér Elemér szárnysegéd kíséretben) megadta az engedélyt a szobor leleplezésére, majd a dalárda elénekelte a Nyugszanak ők a hős fiak kezdetű éneket. A szobrot ezután átadta Bak Károly főjegyző Huszár M. Gábor főbírónak, aki megígérte, hogy a szobrot a község kegyeletesen gondozza majd. Ezt követően a kormányzó és a miniszterelnök képviseletében Preszly Elemér, Pest vármegye főispánja mondta el ünnepi beszédét, majd a szobrot megkoszorúzták a jelenlévők, többek közt a honvédelmi miniszter képviseletében László tábornok, valamint Kiss Tibor főszolgabíró is. Az ünnepi pillanatokat a Szózat zárta a dalárda előadásában, majd az ünnepség után a Gazdakörben – egyes források szerint a 48-as Körben – rendeztek díszebédet, amin még részt vett József Ferenc főherceg is.[19],[20],[21],[22] A banketten többen is felköszöntőt mondtak: Preszly Elemér főispán a kormányzóra, Bak Károly főjegyző József Ferenc hercegre, Szabó Balázs lelkész a kormányra, míg Soós Ferenc lelkész a fő- és az alispánra[23].
 |
| László tábornok távirata, hogy ott lesz az ünnepségen (forrás: MNL PVL V. 1167. Cb 113. doboz 16. irat) |
Az avatási híradások szerint eredetileg 134 hős neve szerepelt az emlékmű hátoldalán, ami mára 142-re növekedett. Vallási hovatartozás nélkül kerültek fel oda Kiskunlacháza hősi halottjai. Illetve a rendszerváltozás után a bal oldalra felkerülhetett egy újabb névsor: felirat szerint azé a 84 kiskunlacházié, akik „A hazáért és a kereszténységért folytatott harcban hősi halált haltak 1941-1945 évben”. A nevek közt azonban hiába keressük azon zsidó férfiak neveit, akik munkaszolgálatosként, fegyver nélküli hadi szolgálat közben haltak hősi(?) halált. A II. világháború zsidó elhunytjai 2011. április 17-én kaptak emléktáblát, amikor adakozásból felállították a helyi izraelita temetőben a mártírok emlékművét.
 |
| Az első világháborús hősi halottak nevei (saját fénykép) |
 |
| A második világháborús hősi halottak nevei (saját fénykép) |
Képeslapokon a hősi emlékmű (saját gyűjteményből)
A szobrász, Pásztor János[24],[25]
 |
| Pásztor János fényképe 1936-ból (forrás: Színházi élet 1936. évi 36. lapszám - Arcanum) |
1881. január 29-én született Gyomán Pásztor József és Bordé Terézia gyermekeként. Nem volt jó tanuló, kézügyessége azonban hamar megmutatkozott. A budapesti Országos Magyar Iparművészeti Iskolában tanult szobrászatnak, majd 1903 és 1905 között állami ösztöndíjjal a párizsi Julian Akadémia hallgatója volt. Hazatérése után Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1910-től Budapesten élt és műtermet kapott a budai Várbazárban. Fiatal művészként kisebb pályázatokon vett részt ekkoriban, és főleg aktszobrokat mintázott. Szobrászatának mindvégig meghatározó eleme volt a paraszti, népi alakok megformálása. A Horthy-korszakban foglalkoztatott szobrászként élt, számos köztéri szobra áll még ma is. Művészetének elismeréseként 1930-ban megkapta a Corvin-koszorút, majd 1941-ben a Magyar Corvin-láncot is. Élete tragikus véget ért. Az 1944-45-ös budapesti ostromkor egy aknaszilánk oltotta ki az életét.
[1] Magyarországi Rendeletek Tára, 1915. Budapest, 1915. 831-833.
[2] A törvény szövege: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7380 (2024.06.15-ei letöltés)
[3] Magyarországi Rendeletek Tára, 1917. Budapest, 1917.1913-1916.
[4] V. 1167. Kiskunlacháza mezőváros iratai C. b) Nagyközségi elöljáróság közigazgatási iratai 113. doboz (Hősi emlékmű) számozatlan/olvashatatlan számozású irat
[5] V. 1167. Kiskunlacháza mezőváros iratai C. a) Képviselőtestületi iratok 31. kötet (1922-1927) 57-58. oldal
[6] Mivel az infláció magas volt, ezért kellett egy piacképes terményben meghatározni a végső árat.
[7] V. 1167. Kiskunlacháza mezőváros iratai C. b) Nagyközségi elöljáróság közigazgatási iratai 113. doboz (Hősi emlékmű) 43. számú irat
[8] V. 1167. Kiskunlacháza mezőváros iratai C. b) Nagyközségi elöljáróság közigazgatási iratai 113. doboz (Hősi emlékmű) 22. számú irat
[9] V. 1167. Kiskunlacháza mezőváros iratai C. b) Nagyközségi elöljáróság közigazgatási iratai 113. doboz (Hősi emlékmű) 66. számú irat
[10] V. 1167. Kiskunlacháza mezőváros iratai C. b) Nagyközségi elöljáróság közigazgatási iratai 113. doboz (Hősi emlékmű) 67. számú irat
[11] V. 1167. Kiskunlacháza mezőváros iratai C. b) Nagyközségi elöljáróság közigazgatási iratai 113. doboz (Hősi emlékmű) 11. számú irat
[12] V. 1167. Kiskunlacháza mezőváros iratai C. b) Nagyközségi elöljáróság közigazgatási iratai 113. doboz (Hősi emlékmű) számozatlan irat
[13] V. 1167. Kiskunlacháza mezőváros iratai C. b) Nagyközségi elöljáróság közigazgatási iratai 113. doboz (Hősi emlékmű) 17. számú irat
[14] V. 1167. Kiskunlacháza mezőváros iratai C. b) Nagyközségi elöljáróság közigazgatási iratai 113. doboz (Hősi emlékmű) 4. számú irat
[15] V. 1167. Kiskunlacháza mezőváros iratai C. b) Nagyközségi elöljáróság közigazgatási iratai 113. doboz (Hősi emlékmű) 63. számú irat
[16] V. 1167. Kiskunlacháza mezőváros iratai C. b) Nagyközségi elöljáróság közigazgatási iratai 113. doboz (Hősi emlékmű) 60. számú irat
[17] V. 1167. Kiskunlacháza mezőváros iratai C. b) Nagyközségi elöljáróság közigazgatási iratai 113. doboz (Hősi emlékmű) számozatlan irat
[18] V. 1167. Kiskunlacháza mezőváros iratai C. b) Nagyközségi elöljáróság közigazgatási iratai 113. doboz (Hősi emlékmű) 61. számú irat
[19] Pesti Napló 1924. június 21-ei szám 6. oldal (Hősök emlékszobrának leleplezése)
[20] Új Barázda 1924. június 18-ai szám 3. oldal (Hősök emlékezete)
[21] Magyarság 1924. június 11-ei szám 7. oldal (Hősök emlékszobrának leleplezése)
[22] Magyarság 1924. június 18-ai szám 10. oldal (Szoborleleplezés Lacházán)
[23] V. 1167. Kiskunlacháza mezőváros iratai C. b) Nagyközségi elöljáróság közigazgatási iratai 113. doboz (Hősi emlékmű) 55. számú irat
[24] https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1sztor_J%C3%A1nos_(szobr%C3%A1sz) (2024.06.15-ei letöltés)
