A ma élő Jeszenszkyek két, egymástól teljesen különböző eredetű, de szorosan egymás mellett élő, és később egymással többször is házasodó családból származnak. A kisjeszeni-ág első ismert őse Temérdek András volt, aki 1255-ben kapott nemességet IV. Béla királytól (1235-1270). A nagyjeszeni-ág első ismert őse pedig Mágya, aki az 1278-as, második morvamezei csatában tanúsított hősiességért kapta a nemességet.
A XVIII-XIX. században az akkor Bugyihoz tartozó Délegyházapusztán az egyik földbirtokos a nagyjeszeni Jeszenszky-család volt. (ehhez az ághoz tartozik a volt külügyminiszter, Jeszenszky Géza is, de a konkrét kapcsolati hálót nem kutattam) Temetkezési helyük a mai Délegyházán volt, ami ma már nem megtalálható.
 |
| Alsó-Délegyháza puszta egy XIX. század eleji kataszteri térképen (forrás: arcanum.com) |
Történetünk főhőse, Jeszenszky Jánost 1812. november 14-én keresztelték a Bugyihoz tartozó Délegyházapusztán, mint Jeszenszky Mihály (1766-?) és Bogyay Terézia (1768-?) fia.
 |
| Jeszenszky János keresztelési bejegyzése a bugyi római katolikus anyakönyvben - felső sor (forrás: VPKL) |
1848. március 15. után nemcsak az abonyi városvezetőség, hanem a közbirtokosság is a forradalom híve volt. A helyi események egyik vezetője, Jeszenszky János, 1848/49-ben egyben a közbirtokosság testületének az igazgatója volt.[2] A forradalmi hevületet csak növelhette, hogy Kossuth Lajos 1848. szeptember 26-án a városban egy gyújtó hangulatú beszédet tartott, ami nagy hatást gyakorolt a hallgatóságra. Dacára annak, hogy a városból az Adony alatti táborban már ott volt 120 nemzetőr, a honvédséghez már elment vagy 150, a városból 4-500 népfelkelő indult Jeszenszky János választott hadnagyuk vezérlete alatt a horvátok ellen s részt vett Roth és Philippovich seregének Tolna megyében Ozoránál lefegyverzésében.[3] Az ozorai ütközet a szabadságharc első olyan diadala volt, amelyet magyar részről népfelkelők és nemzetőrök vívtak meg. 1848. október 7-én a Perczel Mór vezette magyar sereg fogságba ejtette a Karl Roth és Nicolaus Philippovich császári-királyi vezérőrnagyok által vezetett császári hadtestet.
 |
| Az ozorai fegyverletételről készült vízfestmény (forrás: HIM) |
1849. február 13-án Mészáros Lázár hadügyminiszter századosnak nevezte ki Jeszenszkyt az egy év szolgálatra alakult nagykunsági önkéntes lovasszázadnál[4], a 12. (Asbóth-) hadosztályban. Pálinkás István őrnagy április 28-i jelentése szerint Jeszenszky súlyos beteg. Május 12-én már Abonyból küldi be Soroksáron kelt leköszönő levelét a hadügyminisztériumhoz.[5]
1849 nyarán az abonyi tisztek nagy része a komáromi várba ment, ezért amnesztiában részesültek. A többi tisztet évekig zaklatták. Danielisz János, Szily István, Jeszenszky János az aradi fogságból szabadulva rövid időre a Neugebaude-ba, a hírhedt Újépületbe kerültek[6], ami Budapesten, a mai Szabadság téren álló katonai épület volt. Helyén látható ma a Batthyány-örökmécses.
Szabadulása
után, Jeszenszky 1849. október 15-én vette feleségül Abonyban a bécsi
születésű, 20 éves Pinx Rózát.
 |
| A Jeszenszky-Pinx házasságkötés az abonyi római katolikus anyakönyvben - alsó sor (forrás: VPKL) |
Egyetlen gyermekük, nagyjeszeni, Jeszenszky Vilma Róza Jozefa is a településen született 1850. július 30-án. A boldog családi élet azonban nem tarthatott sokáig, ugyanis előbb Jeszenszky János hunyt el Abonyban 1851. február 24-én, majd alig egy évvel később, 1852. március 7-én az özvegy is örökre lehunyta szemét. Síremlékük már nincs meg[7].
 |
| Jeszenszky János halotti bejegyzése az abonyi római katolikus anyakönyvben (forrás: VPKL) |
 |
| Jeszenszky Jánosné Pinx Róza halotti bejegyzése az abonyi római katolikus anyakönyvben - alsó sor (forrás: VPKL) |
Leányukról nem találtam későbbi adatot: talán ő lehet az, aki 1896-ban Trencsénben, mint a Szent Vince testvérek főnöknője hunyt el[8].
A délegyházapusztai birtok Jeszenszky Jánosra eső részét, ami a Pesttől négy, Bugyiról fél órányi távolságra, az alsónémedi járásban fekvő 276 holdból és 900 négyszögölből álló, 43 100 váltóforintra és 5 krajcárra becsült részbirtokot és a hozzá tartozó 1/6-od korcsmarészt jelentette, árverésre hirdette meg Battka György császári és királyi végrehajtási bíró 1854. március 3-án[9], majd két hónap múlva az árverést felfüggesztette az alsónémedi járásbíró[10]. A terület későbbi tulajdonosait nem kutattam, vélhetően János testvére, Károly (1806-1880) maradt a birtokon.
 |
| Jeszenszky János közeli családtagjainak ágrajza (saját kutatás alapján) |
„Ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak.”
[1] Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. III. ÉLETRAJZI ADATOK nagyjeszeni Jeszenszky János szócikk
[2] G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig 444. oldal (In.: Studia Comitatensia 25.,1995)
[3] G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig 446. oldal (In.: Studia Comitatensia 25.,1995)
[4] Közlöny 1849. március 13-i szám 178. oldal
[5] Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. III. ÉLETRAJZI ADATOK nagyjeszeni Jeszenszky János szócikk
[6] G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig 450. oldal (In.: Studia Comitatensia 25.,1995)
[7] A Váci Egyházmegyei Temetőüzemeltető Kft. 2025. március 20-ai válasze-mailje.
[8] Vasárnapi Ujság 1896. november 1-jei szám 742. oldal
[9] Budapesti Hírlap 1854. március 7-i szám 2025. oldal
[10] Budapesti Hírlap 1854. május 2-i szám 2307. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése