 |
| Sallai Péter végrendeletének előoldala |
Az alábbi sorok egy különleges, Bugyin kelt falusi végrendeletet idéznek meg 1854-ből. A dokumentum nemcsak egy család életének – ebben a formában – utolsó pillanataiba enged bepillantást, hanem a korabeli paraszti társadalom mindennapjait, értékrendjét és jogi gyakorlatát is tükrözi. Sallai Péter, „nyavalyák által leveretve”, még ép elmével, békésen igyekezett rendezni javait, hogy halála után ne maradjon viszály az örökösök között. Szavai egyszerre őrzik a XIX. századi falusi ember józanságát, vallásos megnyugvását és a család iránti felelősségérzetét.
A falusi végrendelkezés ebben az időszakban többnyire szóbeli formában történt, s csak ritkábban rögzítették írásban, mint jelen esetben. A végrendeletet rendszerint a falu elöljárói – a bíró, az esküdtek és a jegyző – jelenlétében mondta el az örökhagyó, akinek elméje még „ép” volt, vagyis cselekvőképessége nem volt kétséges. A tanúk jelenléte biztosította az irat hitelességét, és megelőzte az örökösök közti későbbi pereskedést. A dokumentum egyszerű, világos szerkezete a korszak falusi gyakorlatát követi: előbb a földekről és ingatlanokról rendelkezik, majd a kisebb értékű javakról, végül a családtagok gondozásáról és az özvegy eltartásáról.
Sallai Péter végrendelete jól példázza, miként gondolkodott a XIX. század közepén egy parasztember a vagyonról és igazságról. A föld – a legnagyobb érték – két gyermek között oszlik meg, a második, még életben lévő feleség számára pénz és hajlék biztosíttatik, s még a mindennapi használati eszközök felosztása is pontosan meghatározott. Az egész irat mögött a rend, a mérték és az emberség szándéka húzódik: hogy az élet munkájának gyümölcse békében maradjon a család kezében.
E rövid, de hiteles falusi végrendelet egy letűnt kor nyelvét és jogi gondolkodását őrzi. Kézzel írt sorai nemcsak a halál pillanatát, hanem az élet rendjét is dokumentálják – a magyar falu jogérzékének, hagyománytiszteletének és emberi bölcsességének egyik szép emlékeként.
 |
| A végrendelet külső oldala |
 |
| Bugyi község 1852-es pecsétje egy másik, korabeli iratról |
 |
| A végrendelet tartalmi része |
A végrendelet szöveghű leirata:
Sallai Péter Bugyi lakos a nyavalyák által leveretve érezvén végóráját közeledni, a’ midőn még ép elmével lévén, gyermekei jólléte tekinteteből, utána maradandó vagyonokrol következő végrendeletét zette, alol irottak elött:
1., Van féltelek földem belső és külső kertel, és lakóházzal együtt – mindezen javak fele részét hagyom első házasságbol származott Sallai Péter fiámnak,- a’ másik fele részét a’ fentebbi javaknak hagyom, a’ második házasságbol származott Ersébet leányomnak.
2., Van a’ Tarhegybe egy laniz szöllöm, azt hasonlóul kis részre felosztva, Péter, és Ersébet leányomat illesse.
3., Második feleségem Pamuk ’Susánnának hagyok 50 – ötven váltóforintokat, mely összeget Péter fiam, halálom után rögtön kifizetni tartozzék.
4., Minden néven nevezendő házi eszközeim szinte Péter és Ersébet leányom közt két egyenlő részre ósztassék fel_ Végül Pamuk Susanna feleségemnek míg nevem viseli, lakást adni.
Mely végrendeletét élő szavaival Sallai Péter ekképpen adta elő; annak valóságát, mint e’ végre meg hivott tanúk, hitelessen bizonyítjuk.
Kelt Bugyin April. 15kén 1854.
Elöttünk
Szalai István Bíró mk Sallai Péter mk
Kiss János esküt mk
Szivos Károly mk
jegyző
Sallai Péter még egy évig élt azután, hogy írásba adta végrendeletét. 1855. május 2-án, 55 évesen hunyt el Bugyin, a halál okaként patécs van feltüntetve, ami különböző betegségek bevérzéses, kiütéses tünetét jelenti. Két nappal később temették. Halotti bejegyzése megtalálható a bugyi református anyakönyvben.
 |
| Sallai Péter halotti bejegyzés a bugyi református anyakönyvben (forrás: familysearch.org) |
Forrás: MNL PVL IV. 77. Végrendeletek és alapítványok levéltári gyűjteménye a) Végrendeletek és alapítványok (5. doboz) 1310. iktatószámú végrendelet
