Az első világháború alatt és után Magyarországon – is – szükségpénzeket bocsájtottak ki a városok, vállalatok, kereskedők. Ezeket a pénzeket aztán összegyűjtve beváltották nagyobb címletű forgalmi pénzekre. Az alábbiakban bemutatom gyűjteményemből a szentgotthárdi óragyár filléres szükségpénzeit, amiket 1921. február 1-ig lehetett beváltani. A pénzek képi oldalán egy karórát, a gyárépületet és egy tengerpartot láthatunk, egy világítótoronnyal és egy zsebórával.
Az óragyár rövid története
A millenium évében, 1896-ban jegyezték be a cégbíróságon az Első Magyar Óragyár Rt. Szentgotthárd elnevezésű vállalatot. A gyárépület már az első évben el is kezdte a gyártást, 66 000 darab órát készítettek ekkor. 70 svájci és 30 magyar dolgozóval indult el a termelés. A dolgozók kiválasztásánál elsődleges szempont volt a kézügyesség.
1902-ben az Első Magyar Óragyárat felszámolták és egy budapesti órás, Stern Antal órás vette meg. Két évvel később tragédia történt, a gyárépület leégett, de újjáépítették. 1908-ban az óragyár hivatalos neve egy újabb tulajdonosváltás után "Nemzeti Óragyár Szentgotthárd, Kohn Fülöp" lett. 1911-ben már 460 munkása volt a gyárnak és félmillió darab volt az évest termelés. 1917-ben Kohn Fülöp maga mellé vette fiát is, így a gyár hivatalos neve ismét változott, ezúttal "Nemzeti Óragyár Szentgotthárd, Kohn Fülöp és fia"-ra.
1920-ban a trianoni békeszerződés következtében minden harmadik dolgozónak a lakóhelye az elcsatolt területekre került. Kedvezőtlenül alakultak a piaci lehetőségek is, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, és nehéz volt külföldről nyersanyagot vásárolni, még nehezebb termékeiket külföldön eladni.
1921-ben aprópénz hiányában pénztárjegyekkel fizetik a dolgozókat, melyet a gyár főintézeteinél (Szentgotthárdon, Bécsben, és Budapesten a Wesselényi utcában, Prágában a Rittergasse 26. szám alatt) lehet beváltani 1921. február 1-ig.
1924-ben a Nemzeti Óragyárat egy német cég vásárolta meg, ami elküldte a dolgozókat és beszüntette a termelést. Ennek oka volt, hogy a gyár csaknem kizáróan külföldi nyersanyaggal dolgozott, amelyekre akkorra már olyan súlyos vámdíjakat szabtak ki, hogy azokat megfizetni nem tudta.
Öt évig még minimális kapacitással működött a cég, de 1929-ben az óragyár végleg megszűnt, a cég Bécsbe költözött, Ettől kezdve a gyár épületeiben iskolaszanatórium működött egészen 1969-ig.
A szöveg forrása: https://magyarorasok.blogspot.com/2021/08/elso-magyar-oragyar-szentgotthard.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése