1899-ben nyitotta meg könyv- és papírkereskedését Bartos Lipót (1873-1962) a szegedi Klauzál tér és a Kárász utca sarkán. Itt dolgozott feleségével, Schäffer Zsófiával (1878-1957) együtt. Az üzletben az 1910-es évek második felében úgynevezett szükségpénzeket használtak a könnyebb vásárlási folyamatok miatt. De mik is azok a szükségpénzek és mikor adták ki őket?
1915 és 1920 között, de különösen az 1919-es francia megszállás alatt azok a vállalatok, ahol a filléres fizetések nehézségbe ütköztek, ott 10 fillér és 2 korona közti névértékű, úgynevezett szükségpénzeket hoztak forgalomba. A vert pénz ugyanis eltűnt, a lakosság „tezaurálta”. Ezeket a pénzjegyeket a kiadó cégek az egymás közti forgalomban is elfogadták, így az emberek különböző helyeken is fizethettek velük. Érdekesség, hogy Szeged esetében maga a város is adott ki szükségpénzeket, igaz, nagyobb címletekben (10, 20, 50 korona) és kivitelezésben sokkal művészibb, nehezebben hamisítható megoldást használva.
A Bartos-üzlet egy századfordulós képeslapon (kép forrása: darabanth.com)
Szükségpénz-gyűjteményemben több, mint százféle szegedi szükségpénz található, sok-sok kiadótól. A most bemutatott két Bartos Lipót-féle szükségpénzt vélhetően maga az üzlet tulajdonosa készítette, ugyanis a nyomdai eszközök rendelkezésére álltak. A 23x27 mm-es pénzjegyek hátlapján néha megtalálható a cég 22 mm átmérőjű nedves pecsétjének lenyomata is. Bartos különböző címletekben adott ki szükségpénzt (10, 20, 40, 60, 80 fillér), ezek közül kétféle van a gyűjteményemben.
A szükségpénzek 1920 után eltűntek a mindennapi forgalomból, s – leszámítva a világháború utáni inflációs időszakot – visszaállt minden a régi kerékvágásba; egészen a holokausztig. A Bartos-házaspárt ugyanis – sok szegedi zsidóval együtt – 1944. június 18-án deportáltak. Szerencséjükre nem Auschwitzba kerültek, hanem Amstettenbe. A felszabadítás után mindketten hazatértek. Fiuk sajnos nem élte túl a II. világháborút, Bartos László (1902-1942/3) munkaszolgálatban hunyt el. Az üzletüket 1950 körül a kommunista hatalom államosította.
A család három tagja emlékére helyeztek el úgynevezett botlatókövet Szegeden 2025 novemberében; a hazatérő házaspárét az üzlet, míg fiukét a szülői ház (Bólyai János utca 19.) előtt.
A Bartos-házaspár botlatókövei (kép forrása: szeged.hu/Tari Róbert)
A Bartos-házaspárról még
érdemes megemlíteni, hogy Janikovszky Éva (1926-2003) Kossuth- és József
Attila-díjas írónő anyai nagyszülei voltak.
A cikk megírásához az alábbi írást használtam fel háttéranyagnak Bartosék élettörténete kapcsán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése