1918 szeptemberében már az ötödik éve tartott a háború. A hadifogolytáborok messze voltak Lajosmizsétől, következményeik mégis ott voltak a családok asztalánál, az iskolába induló gyermekek ruháján és a hónap végén számolgatott koronákban. A helyi tanító Halassy Sándor felesége, Faragó Erzsébet számára a világháború nem csupán távoli hadieseményeket jelentett: nap mint nap neki kellett előteremtenie mindazt, amiből öt gyermekét eltarthatta.

Tejért sorbanálló nők és gyerekek az I. világháború alatt Budapesten (forrás: Fortepan_256165 / OSZK / Müllner János)
1913 augusztusában Ruzsinszky Jusztina, Hegedűs Béla, Biró Elek, Boromissza Dezső mellett Halassy Sándor (1882-1961) tanítót is Lajosmizse-tanyára nevezte ki a kultuszminiszter[1]. Halassy feleségével, Faragó Erzsébettel, valamint két lányával és két fiával költözött a településre. A család számára ez akár egy nyugodtabb, kiszámíthatóbb életszakasz kezdete is lehetett volna. Alig egy évvel később azonban kitört az első világháború, és a tanítókat sem kerülte el a behívás.

A Halassy-Faragó házasságkötés a dunavecsei polgári anyakönyvben (forrás: familysearch.org)
Halassy Sándor katonai szolgálatra került. Katonaéveiről kevés adat maradt fenn: csupán annyi információ, hogy hadifogolyként a Kijev melletti Darniciából 1916. június 24-i keltezéssel küldött értesítést a hozzátartozóinak Az Est című lapon keresztül[2]. Arról viszont maradt fenn információ, hogy milyen terheket viselt közben az otthon maradt felesége.
| Halassy életjelet ad magáról Az Est című lapban (forrás: Arcanum Digitális Tudománytár) |
Erzsébetnek egyszerre kellett helytállnia anyaként, a háztartás vezetőjeként és a család megélhetésének biztosítójaként. A férj távollétében nemcsak a mindennapi élelemről és ruházatról kellett gondoskodnia, hanem a gyermekek jövőjéről is.
Halassyné 1918. szeptember 1-jén a Hadisegély Véleményező Bizottságnak írt kérelmében kérte, hogy támogatólag továbbítsák a főispánnak írt levelét, amiben 200 korona rendkívüli hadisegélyt kér[3].

A kérelem címlaprészlete (forrás: MNL PML)
A főispánnak írt levél szöveghű leirata:
„Méltóságos Főispán Úr!
Férjem már az ötödik éve katonai szolgálatot teljesítve otthonától távol van. Azóta magam és öt gyermekemet a hadisegélyből tartom fenn. Jelenleg 3 gyermekem a helybeli elemi népiskolába jár, egy pedig – tekintve általános kitűnő osztályzatú bizonyítványát – a kecskeméti kegyesrendiek főgymnasiumának tanulója.
Tekintve a rettenetes drágaságot, az iskoláztatással járó végtelen sok költséget: (beiratási díj 36 korona, tanszerek, tisztességes ruházkodás, vasúti bérletjegy, nappali tanuló szoba havi díja Kecskeméten stb, stb.) a hadisegély alacsony összegéből fedezni nem tudom! Hozzávéve még hogy magam is állandó gyógykezelés alatt állok évek óta s a szükséges gyógyszerek havonta szintén egész nagy összeget tesznek ki (27 kor. 56 fill.) tisztelettel kérem Méltóságodat, hogy részemre 200 korona rendkívüli segélyt kiutalványozni kegyeskedjék.
Kérésem megújítva vagyok Méltóságos Főispán úrnak
Lajosmizse, 1918 szept 1. alázatos szolgája:
Halassy Sándorné
Andrási út 68. sz.”
![]() |
| A kérelem (forrás: MNL PML) |
A levélben nem panaszkodó fordulatok, hanem pontos tételek sorakoznak. Beiratási díj, tanszerek, ruházat, utazás, gyógyszerek: egy anya számvetése arról, mennyibe kerül a család életben tartása és a gyermekek taníttatása. A sorok mögött ott áll az a többéves, láthatatlan munka, amelyet a háborús hátország asszonyai végeztek, miközben a férfiak a fronton vagy fogságban voltak.
A kérelmet a lajosmizsei jegyző és a települési véleményező bizottság elnöke aláírásával már 4-én továbbították a főispánnak azzal a támogató véleményezéssel, hogy Halassyné szerintük jogosult a 200 koronára, ugyanis eddig csak havi 15 korona lakbérsegélyt kap és „a kérvényező férje foglalkozása tanító, de a háború kitörése évében férje az állásától elmozdíttatott s a család tanítói fizetésben azóta nem is részesült.” A – részben – kedvező döntés gyorsan megszületett, ugyanis szeptember 7-én a főispán megküldött 100 korona rendkívüli segélyt postautalványon a feleségnek.
Az iratokból nem tudjuk, hogyan osztotta be az asszony ezt a pénzt, vagy meddig volt elegendő. Azt azonban világosan látjuk, milyen elszántan próbálta egyben tartani családja életét, és milyen fontosnak tartotta gyermekei tanulását még a legnehezebb években is. A háború történetét gyakran csaták, hadvezérek és veszteséglisták alapján írjuk meg. Halassyné kérelme arra emlékeztet, hogy a túlélésnek volt egy másik frontja is: az otthon.
A hadifogságból Halassy Sándor hazatért és a házaspár az 1922. évi országgyűlési választói névjegyzék szerint Lajosmizsén élt, 1930-ra azonban már biztosan elköltöztek. Sőt! A házassági anyakönyv későbbi bejegyzése szerint 1932-ben el is váltak. Azonban a későbbi események sem halványítják el az 1918-as levél tanúságát: egy feleség éveken át, betegséggel és drágasággal küzdve, egyedül gondoskodott gyermekeiről, miközben férje a háború miatt távol volt.
