2001
óta minden év április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja.
Ekkor emlékezünk arra, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság
gettóba zárása.
Az általam kutatott, hosszúkás területű alsódabasi járásban két gettót alakítottak ki, egyet Ócsán, egyet pedig Lajosmizsén. A hatályos törvények szerint a zsidónak számító embereket 1944 májusának végén szállították e két településre, ahonnan aztán június 30-tól vitték a monori gyűjtőtáborba, az ottani téglagyárba, majd egy héttel később Auschwitzba.
Ócsán nem egy külön elkerített településrészen laktak az odaköltöztetett zsidók, hanem a helyi zsidókhoz szállásolták be őket egy hónapra. Erről a rövid időszakról, az ócsai gettó történetéről nagyon kevés tárgyi emlék, levéltári forrás maradt meg. Ezek egyike azonban a helytörténeti gyűjteményemben van.
Az Ócsán 1944. június 4-én feladott levelezőlapot másnap ellenőrizték, a cenzúrán átment, semmit sem húztak ki belőle. A feladónál az édesapa, Dr. Czobor Andor, gyóni községi orvos neve mellett ott szerepel kiegészítésként, hogy Ócsán, Dr. Lusztignál van az akkori címe. Vélhetően Lusztigékhoz kellett Czobornak beköltöznie. A címzett, a fiú, Czobor Mihály (becenevén Totó) pedig Vácon volt a magyar királyi IX. közérdekű munkaszázadnál.
A levelezőlap szó szerinti leirata:
„Drága – kis Totim Emberem! Várom Jánost, hogy Tőled hírt hozzon, meg Anyádtól, akivel este beszéltem telefonon. A lakásom jó, de bizonytalanságban várjuk a további intézkedéseket. A két Szilárd fiu holnap indul Vácra. Az utolsó simításokat végzik a felszerelésükön. Nagy az izgalom. Én megpróbálok keddre utazási igazolványt szerezni Pestre. A jobb térdem megvizsgálására, mert ugy fáj, hogy csak erősen sántítva tudok járni. Nem tudom, mi a baja? Tegnap itt járt balkezes Karcsi, hozott anyádtól levelet. Elhagyott otthonunk már szinte kitörlődött az emlékemből. Még eljövetelem napján ellopták a gangról az összes virágokat, csak ennél nagyobb baj ne lenne! A pénteki támadásokból mi nem éreztünk semmit. A lapokból tudjuk. Vigyázz magadra Drága kisfiam! Légy erős, gondos és elővigyázatos. Sokszor csókol és vissza vár Apád /”
Czobor
doktor szavaiból a fia, a saját sorsa iránti aggódás mutatkozik meg. Az
elhagyott gyóni házuk (mely a községházával szemben volt) emléke is egyre halványul.
Ez talán egy védekező reflex volt a részéről. A Budapestre való feljutás sikerült
végül a doktor úrnak, feleségével Budapesten vészelték át a holokausztot.
A lap két Szilárd-fiút is említ. Vélhetően ők a már nyugdíjas alsódabasi orvos, dr. Szilárd Bertalan fia és lányának gyermeke. Szilárd Jánost és feleségét (Schillinger Melánia), valamint a doktor lányát, Szilárd Erzsébetet a holokauszt során Auschwitzban ölték meg. Utóbbi fia, a mindössze 18 éves Sós István András 1945. február 11-én a budapesti Sziklakórházban. Sajnos egyikük neve sem olvasható a dabasi Holokauszt Emlékpont emléktábláján.
Lusztig doktor - akinél lakott Czobor Andor - pedig nem lehet más, mint dr. Lusztig Imre helyi ügyvéd, aki túlélte a holokausztot és a II. világháború után folytatta praxisát. 1947-ben családnevét Lányi-ra változtatta.
A háborút ugyan túlélte a Czobor-házaspár, ám a doktor úr nehezen kapott állást. Végül az Országos Társadalombiztosító Intézetnél (OTBI) dolgozott, mint körzeti orvos. Sajnos azonban ebben a munkakörben nem dolgozhatott sokáig, ugyanis 1945. október 6-án, a Szent István kórházban elhunyt. A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra, s mellé temették 1953-ban elhunyt feleségét is, Sipos Magdolnát.
 |
| Dr. Czobor Andor halotti anyakönyvi bejegyzése (forrás: familysearch.org) |
