Az alábbi fotó a 19 éves Feith Paulát (1895-1942) ábrázolja - Bugyin született édesapja ekkor már Rákospalotán élt a családjával.
Paula az első világháború alatt nővérként dolgozott egy
Budapest melletti katonai kórházban. A háború végén egy arany kitűzőt
kapott a Vöröskereszttől.
A II. világháborúban férjével (Schossberger József) és fiatalabb fiukkal (Schossberger Adolf) együtt az 1942-es újvidéki vérengzés áldozatai lettek.
Schossberger Józsefné Feith
Paula (forrás: centropa.org)
1881 őszén egy fiatal pár kötötte össze az életét Ócsán és előtte pár nappal Budapesten. Tüchler Mór bugyi kereskedő és Löwy Emília ócsai hajadon lépett házasságra. Ebből az alkalomból Budapesten házassági szerződést kötöttek.
 |
| A házaspár házasságkötési anyakönyvi bejegyzése (forrás: familysearch.org) |
Már 141 évvel ezelőtt is szokás volt a vagyoni helyzet biztosítása házasságkötéskor. A tehetősebb földesurak, vállalkozók, kereskedők igyekeztek mindent írásba foglalni. A szerződés fontos pontja volt megállapítani, mi történik váláskor, az ara milyen értékű hozományt hoz a házasságba, mi történik az egyik házastárs halálakor.
A szerződés - szerintem - legérdekesebb része azon ingóságok jegyzéke, amikkel a feleség rendelkezett. A ruhaneműk, a háztartási és mindennemű használati tárgyak felsorolása ad képet egy vidéki zsidó házaspár vagyoni állapotáról. Sokat mond a 4 000 forint értékű hozomány is, ami nagyon nagy összeg volt. Összehasonlításképpen: ugyanebben az évben a pesti izraelita nőegylet leányárvaháza pályázatot írt ki gondnoki állásra, évi 300 forintos fizetésért. Az, hogy a felek saját aláírásukkal látták el a szerződést, árulkodik, hogy írástudók voltak - a férj kereskedői mivolta erre mondjuk utal is. A korabeli, sőt, az 1900-as évek első évtizedében is sokszor találunk olyan házassági anyakönyvi bejegyzést, ahol a feleség csak egy X jellel hitelesítette a házasságkötést, mert analfabéta volt.
A házaspárnak sajnos nem adatott meg a hosszú, boldog élet: a feleség 1886. november 23-án hunyt el Bugyin, sírja a falu zsidó temetőjében ma is áll. A férj később újranősült és a budapesti Kozma utcai zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra 1912-ben.
 |
| Löwy Emília sírja Bugyin (saját fotó) |
 |
| Tüchler Mór sírja Budapesten (saját fotó) |
A házassági szerződés eredeti fotói itt megtalálhatóak.
A házassági szerződés szószerinti leirata:
Előttem dr. Weiser Károly budapesti királyi körjegyző előtt alólírt, helyen, évben, hónapban és napon megjelentek a következő felek úgymint általam személyesen ismert Löwy Emília kisasszony magánzó, atyja Löwy Márton úr kereskedő hozzájárultával és beleegyezésével (laknak Ócsán) és Tüchler Mór úr, kereskedő (: Bugyin); továbbá általam szintén személyesen ismert Weitzenkorn Lázár úr kereskedő (V. váczikörút 66.) és Löwy Adolf úr kereskedő (V. nádorutca 15.) mint ügyleti tanúk és megköttették a következő szerződést.
Házassági egyezmény
Miután Löwy Emília kisasszony, mint ara és Tüchler Mór úr, mint vőlegény legközelebb törvényes házasságra szándékoznak lépni, az ezen kötendő házasságból származó vagyonjogi viszonyok rendezési czéljából következő megállapodásra léptek, mihez Löwy Márton úr, a menyasszony atyja hozzájárulását és beleegyezését adja, és pedig:
1. 1. Löwy Emília kisasszony saját vagyonából négyezer osztrák értékű forintot hozott hozományképen a házhoz, mely összeget jelen okirat aláírása alkalmával készpénzben tényleg átadta a vőlegénynek, Tüchler Mór úrnak, ki is ezennel elismeri, mikép Löwy Emília kisasszony hozományát készpénzben tényleg kézhez átvette kezelés és haszonélvezet végett, a hozományhoz való tulajdonjog azonban mindig Löwy Emíliát fogja illetni.
2. 2. Ezenkívül Löwy Emília kisasszony házhoz hozza mindazon ingóságokat, melyeknek jegyzéke ezen okirathoz van fűzve és mely tárgyak az ő kiházasítási tárgyait képezik. Ezen kiházasítási tárgyak is folyton a nő kizárólagos tulajdonát fogják képezni.
3. 3. Tüchler Mór úr menyasszonya Löwy Emília kisasszony hozománya szaporítása czéljából hitbér fejében leköt és biztosít fentnevezett jövendőbéli nejének kétezer (2000) osztrák értékű forintot.
4. 4. A házasfelek vagyonközösséget állapítanak meg mindazon vagyonra nézve, melyet ők a házasság folyama alatt közös szorgalmuk és tevékenységük által vagy bármi jogszerű módon – az örökösödést és szerencsés véletlent és beleértve – szerezni fognak és mindebből mindegyik hitvestársat egyenlő arány fogja illetni.
5. 5. Azon nem várt esetre, ha a hitvestársak között a házasságban oly mérvű egyenetlenkedések és viszályok fordulnának elő, hogy ők együttesen vagy akármelyik közülük pert kényteleníttetnék vinni a házasság felbontása iránt, úgy a férj köteles leszen mindenek előtt neje hozományát kellőképen biztosítani, kiházasítási tárgyait szabad rendelkezésére bocsátani és ezenfelül a házassági per jogérvényes eldöntéséig nejének élelmezés és tartásdíj fejében havonkint mindig előre hatvan forintot készpénzben megfizetni.
6. 6. A hitvestársak kölcsönös örökösödésére nézve a jelenleg érvényben lévő hazai törvények lesznek irányadók, azon egyetértőleges módosítással, hogy a férj köteles lesz mind a készpénzbeli hozományt neje szüleinek visszaszolgáltatni és pedig az egész négyezer forintot azon esetre, ha neje előtte hal el a házasság két első évében magtalanul, ha pedig a nő férje előtt a házasság harmadik vagy negyedik évében múlnék ki gyermektelenül, úgy köteles mind a férj csupán a hozomány felét a nő szüleinek visszaadni.
Mely közokirat kiállítók előtt az ügyleti tanúk folytonos jelenlétében felolvastatván, általuk mindenben helybenhagyatott és előttem aláiratott, kelt Budapesten ezernyolcszáznyolcvanegyedik évi Szeptember negyedikén.pecsét és aláírások
36 női ing
24 ágy lepedő
28 asztalterítő
30 asztalkendő
30 törülköző
48 zsebkendő
18 háló köntös
24 alsó szoknya
12 alsó nadrág
12 kenyér ruha
36 pár harisnya
4 paplan
12 huzat ágynemű
2 ágy toll
6 kendő téli és nyári kisebb nagyobb
- téli öltönyök
3 selyem ruha
4 ágyterítő ás asztal terítő
6 szövet ruha
6 nyári mosóruha
1 esküvő ruha fehér
4 női kalap és hat pár czipő
24 por és konyha törülő
különféle divatczikkek
24 kávés kendő
24 különféle kötény
6 paplan lepedő
ékszer arany, ezüst és gyémánt
2 chiffon[1], egy garnitura: 1 diván[2], 6 szék
1 étagére[3]
1 ágy, egy éjjeli szekrény
1 álló tükör
1 asztal fényezett
2 függönytartó
Kelt Budapesten ezernyolcszáznyolcvanegyedik évi szeptember hó negyedikén.
pecsét és aláírások
 |
| Klein Erzsébet születési bejegyzése (forrás: familysearch.org) |
A gyermekek közül a legidősebb Világoson (Julianna, 1878-1937), majd Kecskeméten (Árpád, 1880-?, László 1889-1918 és Rozália, 1891-1905), végül a már említett két lány és még két fiú, Jenő (1895-1944) és Sándor (1900-1929) Lajosmizsén születtek.
 |
| Klein Sándor síremléke a lajosmizsei zsidó temetőben (fotó: Balog Csaba Sántaőz) |
 |
| Klein László síremléke a lajosmizsei zsidó temetőben (fotó: Balog Csaba Sántaőz) |
A családfő, Klein Lázár 1910. június 7-én hunyt el Lajosmizsén, gyomorfekély következtében.
 |
| Klein Lázár halotti bejegyzése a lajosmizsei polgári halotti anyakönyvben (forrás: familysearch.org) |
 |
| Klein Lázár borostyánnal benőtt síremléke a lajosmizsei zsidó temetőben (fotó: Balog Csaba Sántaőz) |
Erzsébet 1914. június 28-án férjhez ment Buchwald Rezső (1889. április 23., Marosvásárhely – 1961. szeptember 27., Budapest) szolnoki pincérhez, akitől 1920-ban el is vált.
 |
| Klein Erzsébet első házasságkötési bejegyzése (forrás: familysearch.org) |
Négy évvel később, 1924. szeptember 21-én másodszor is férjhez ment: Berger Ernő (1883. február 20., Szabadka – 1935. június 9., Budapest) felesége lett. A házaspár Kispesten élt a Sárközy Pál utca 28. alatt. Berger a székesfővárosi elektromos műveknél volt óraleolvasó, felesége háztartásbeli.
 |
| Klein Erzsébet második házasságkötési bejegyzése (forrás: familysearch.org) |
1935. június 9-én hunyt el
egy budapesti kórházban szervi szívbajban a férj, akit a Kozma utcai temetőben
temettek el.
 |
| Berger Ernő halotti bejegyzése (forrás: familysearch.org) |
A magyar zsidóságot 1938-tól a zsidótörvényekkel és egyéb adminisztratív eszközökkel egyre inkább jogfosztott állapotba taszították. A kispesti zsidókat 1944. június 30-án deportálták a monori gettóba, köztük özvegy Berger Ernőnét és a városban lakó testvéreinek családjait. A tábort a helyi elöljáróság a város szélén, a téglagyár területén jelölte ki, ahol a gyárat bérlő Vadász Kálmán részére kiállított községi igazolás szerint július 1-től 9-ig állt fenn. A VI. deportálási zóna, vagyis Budapest környékének zsidóságát a gettósítás után a hatóságok két fő gyűjtőtáborban tömörítették Budakalászon és Monoron, ahonnét július 6. és 8. között Auschwitz-Birkenauba deportálták őket.
A monori gettóban borzalmas
állapotok uralkodtak, mintegy 20-an hunytak el a tábor területén azokban a
napokban (több szakirodalmat is átolvasva 16 és 20 közti számot találtam, a
halotti anyakönyvben én 18 bejegyzést számoltam össze). Több túlélő is élete
legszörnyűbb napjaiként emlékezett vissza a monori időszakra. Íme két példa:
S.P. kispesti tanonc visszaemlékezése (DEGOB jkv 636.): „Ezek a legrosszabb napok voltak, még a legrosszabb németországinál is rosszabbak. Nem volt víz, rettenetes forróság volt, őrültek meg az emberek. Később, pedig zuhogott az eső, és nem volt fedél. Ennivalónk nem volt, miért vegyünk, rengeteg öngyilkos volt, kínlódott az egész terem. Asszonyok, akik soha életükben nem feküdtek földön, ott kellett nekik feküdni a sárban, köveken, a hatalmas esőben úsztak a csomagok.”[1]
S.E. váci háztartásbeli visszaemlékezése (DEGOB jkv 3554.): „Nem tudtuk, hogy hová visznek bennünket. A zsidótanács süttetett részünkre kenyeret, ezt magunkkal vihettük. Másnap délben Monorra érkeztünk. Az itt eltöltött hét legborzalmasabb időszaka volt deportálásunknak. Már a kiszállásnál hajszoltak, de azután természetesen órákon át álldogáltunk a forró júliusi napon. Akik nem tudtak menni, az öregek, betegek rettenetesen szenvedtek, hajszolták őket, miközben ilyen és hasonló megjegyzések, szidalmak hangzottak: "Ha nem tudsz menni vén büdös zsidóasszony, majd belédlövök!" A téglagyár előtt egy SS katona állott, akkor már láttuk, hogy sok jót nem remélhetünk. A súlyos betegek, öregek, gyermekek mind-mind a szabad ég alatt tanyáztak az egyre szakadó esőben, ami külön istenverése volt akkori helyzetünkben. Mikor este lefekvésre került a sor, óriási probléma volt, hogyan fogunk elhelyezkedni a földön, a vizes gödrökben. Meg kell jegyeznem, hogy a pestkörnyékiekkel együtt kb. 12.000-en voltunk: a Jászság, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Csepel, Vác és a váci járás, továbbá néhány pesti internált is. Élelmezésünkről a hatóság egyáltalában nem gondoskodott. Zsiradékot, tejterméket, sajtot be kellett szolgáltatni a közös konyhára, ellenkező esetben szigorú vizsgálatot helyeztek kilátásba megfelelő büntetéssel. Vártuk, hogy az említett élelmiszereket összeszedjék, ez azonban nem történt meg, céljuk kizárólag az volt, hogy ezzel is remegésben tartsanak. Kineveztek zsidó rendőröket, a katonaviseltek közül, halálra rémisztgetve őket, hogy ők felelősek mindenért és mindenkiért, ha legcsekélyebb dolog előfordulna, őket lövik főbe. Általában tízpercenként jelentek meg a rendeletek. Vizünk nem volt, a téglagyár területén lévő kút tele volt bacilussal, abból nem volt szabad innunk. Időnként százas csoportokat állítottak össze, akik bementek a faluba vízért, ez azonban mindig verekedéssel járt. Felállítottak tízes sorokba, az SS-ek ordítozva a csendőröket keresték, azután elhelyezték őket köröskörül gépfegyverrel felszerelve, ijesztgetésül el is sütötték a fegyvereket, azután tíz percig halotti csend volt. Mikor már teljesen ki voltunk merülve, sokan az öregek és gyerekek közül félig elájultak, ránk szóltak, hogy csináljunk helyet és feküdjünk le. Ismét véres verekedés, tülekedés a fekvőhelyekért. Egyáltalában borzalmas volt a légkör és a környezet. Egyik éjszaka, amikor ismét szünet nélkül zuhogott az eső, az öregek, nem bírva már az állást, lefeküdtek a sárba, ott kimerülten elaludtak. 3 és fél 4 között megérkezett két SS, mikor meglátták a gödrökben fekvő embereket, műfelháborodást rendeztek, hogy ide terelték őket és rendes szállásról nem gondoskodtak. Természetesen ezután is minden maradt a régiben. A nappalok továbbra is azzal teltek el, hogy az éjszaka csurom vizesre ázott holminkat teregettük széjjel. Akkoriban négy napig jóformán szünet nélkül esett az eső.”[2]
A monori gettóban elhunytak
névsora olvasható a MOZSA (Dr. Miklós László Monori Zsidó Alapítvány) honlapján
is: https://mozsa.hu/dynamic/visszaemlekezesek_elem_pdfhu_7.pdf.
A levéltári iratok alapján egyértelmű, hogy Berger Ernőné Klein Erzsébet 1944. július 8-án délután 5 órakor hunyt el a monori gettóban. Halálát tüdővizenyő, szervi szívbaj okozta.[3] A helyi zsidó temetőben temették el, jeltelen sírban.
 |
| "Nem selejtezhető" irat Klein Erzsébet haláláról (forrás: MNL PML V. 1075 Cb 62. doboz 6340/1944. számú irat 3. lap) |
 |
| A monori jegyző jelentése Klein Erzsébet haláláról (forrás: MNL PML V. 1075 Cb 62. doboz 6340/1944. számú irat 4. lap) |
 |
| Klein Erzsébet halottvizsgálati bizonyítványa Monorról (forrás: MNL PML V. 1075 Cb 62. doboz 6340/1944. számú irat 1. lap) |
 |
| A monori izraelita temető (saját fotó) |
Klein Erzsébet halálozási dátumát
és helyszínét is valótlanul állapította meg a kispesti járásbíróság 23961-1947
számú végzése. Eszerint ugyanis Auschwitz-ban hunyt el 1944. augusztus 15-én, ami téves.
 |
| Klein Erzsébet - téves - halotti anyakönyvi bejegyzése Kispesten, valamint még négy családtagjának bejegyzései (forrás: familysearch.org) |
A kispesti halotti anyakönyvekben 1944-től folyamatosan olvashatók a holokauszt áldozatainak halálozási bejegyzései. 1947-ben a 632. bejegyzés Klein Erzsébeté, míg a következő három is a Klein családhoz köthető: testvére, az ugyancsak Lajosmizsén született Klein Gizella (özvegy Garzó Ernőné) és annak gyermekei: a 18 éves Mária és a 19 éves László. Mind a hárman Auschwitz-ban lelték halálukat. A haláltáborban pusztították el még öccsét, Klein Jenőt, annak feleségét, Grószhausz Elzát és leányukat, a 16 éves Évát. Őket hármukat a lajosmizsei halotti anyakönyvbe jegyezték be.
A Lajosmizse történetét feldolgozó könyvben Berger Ernőné Klein Erzsébet neve a haláltáborban elhunytak közt szerepel[4]. Jelenlegi kutatásom igazolta, hogy Klein Erzsébet még Magyarországon, Monoron hunyt el, s ott is temették el, így a halálvontra – ami Auschwitz-ba szállította volna – már nem került fel. A könyvben megemlítik még, hogy – visszaemlékezések szerint – Schwartz Ferenc lajosmizsei hentes vagy a monori téglagyárban vagy az onnan induló vonaton hunyt el[5]. Levéltári bizonyítékot egyik helyszínre sem találtam, vélhetően a vonaton történt halálozásokat már nem is dokumentálták sem a magyar hatóságok, sem a németek.
Berger Ernőné Klein Erzsébet neve
sajnos nem szerepel a kispesti holokauszt-emlékművön, amit az izraelita
temetőben állítottak fel. Ugyancsak hiába keressük nevét a lajosmizsei II.
világháborús emlékművön vagy Dabason, a Térségi Holokauszt Emlékpontnál
2014-ben felállított emléktáblán. Igaz, utóbbin szerepel öccse és családja,
Klein Jenő, a felesége és leányuk.
Úgy érzem, van még tennivalónk!
Legyen áldott az áldozatok emléke!
 |
| Holokauszt-emlékmű a kispesti izraelita temetőben (saját fotó) |
 |
| Az alsódabasi járás holokausztáldozatainak emléktáblája Dabason (forrás: a Holokauszt Emlékpont Facebook-oldala) |
 |
| Klein Erzsébet közeli családtagjainak családfája (saját kutatás) |
A kutatásomhoz segítséget nyújtott az MNL PML és az Arcanum Adatbázis, a családfa összeállítása nem sikerült volna a MACSE adatbázisa és a familysearch.org nélkül.
[1] http://www.degob.hu/index.php?showjk=636 – 2022.01.17-ei letöltés
[2] http://www.degob.hu/index.php?showjk=3554 – 2022.01.17-ei letöltés
[3] MNL PML Monor polgári halotti anyakönyv 1944/124 bejegyzés, 1944. július 11-én
[4] Kürti László: Lajosmizse II. kötet (2019) 128. oldal
[5] Kürti László: Lajosmizse II. kötet (2019) 124. oldal
