Szent Imre herceg, mint az ócsai római katolikus elemi népiskola névadója

Az 1929-ben felépült új ócsai római katolikus elemi népiskolát 1935-ben áldották meg Szent Imre herceg tiszteletére, aki a magyar ifjúság védőszentje. Darkó Gyula ifjú festőművész november végén 40 pengőért készített el az iskolának egy Szent Imre festményt, amit az iskolás gyermekek fizettek.

Az Ócsai Szent Imre Római Katolikus Elemi Népiskola pecsétje (forrás: saját gyűjtemény)

Nagymamám, Viola Margit elemi iskolai értesítő könyve, benne az iskola pecsétjével (forrás: saját gyűjtemény)

Az elemi népiskola a mai plébánia épületében működött 1929-től, s egészen a rendszerváltás utánig alapfokú oktatási intézményként és tanárlakásként funkcionált.

Képeslap az iskolával 1930-ból (forrás: saját gyűjtemény)

 

Az iskola utcai homlokzatának részleti rajza (forrás: ócsai Halászy Károly Általános Iskola irattára)

Apró érdekesség, hogy az 1907 és 1921 közti ócsai római katolikus tanító, Egry Ferenc – Ceglédre távozván – az ottani Szent Imréről elnevezett központi római katolikus elemi iskola tanítója, majd igazgatója lett.

Egy nagykőrösi első világháborús hadirokkant temetésén elhangzott gyászbeszéd

Temetéseken elhangzott beszédek általában akkor maradtak fenn az utókornak, ha az elhunyt egy neves személyiség volt. Ezért is örültem meg ennek a levéltári találatnak, amiben egy nagykőrösi hadirokkant, Bende János temetésén elhangzott beszéd olvasható. Milyen az élet? – nem ezt kerestem, de nagyszerű, hogy megtaláltam!

A beszéd felépítése is érdekes. Megismerhetjük, merre harcolt Bende. A szerb és a román/orosz fronton teljesített szolgálatot, majd meg is sérült. És mintha egy közelgő (világ)háborút is vizionálna a beszéd.

A nagykőrösi református temető (forrás: foursquare.com)

Elhangzott az 1938. március 11-én elhunyt 25 százalékos hadirokkant, Bende János temetésén Nagykőrösön[1]. Bende János 59 évesen hunyt el tüdőgyulladásban a VII. Sas utca 8. szám alatti házában, kisföldbérlőként dolgozott. Felesége Sallay Julianna volt, már elhunyt szülei pedig Bende János és Bodonhegyi Mária.

„Ezeréves Magyar dicsőségnek lángpallossal született fia!

Árpádnak hős gyermeke. A legszentebb magyar anyaföldnek véres viharokban határainkért és minden magyarért vérét és életét áldozó hős honvéd katonája Becsületében legázolt, hősiességében megláncolt, szívünkben és lelkünkben összetört, felsebzett testű csonka katonák bajtársi szövetsége veszi körül hulló könnyekkel áztatott koporsódat.

Az ezeréves történelem szimbólumát – a hősök zászlóját – hajtjuk meg előtted, hogy egy utolsó köszönetet mondjuk néked, hősiességedért és hazaszeretetedért. Köszönjük néked, hogy 1914-ben a Száva partján előre szegzett szuronnyal álltál szilárdan őrséget annyi vad ellenséggel szemben a magyar határ védelméért. Köszönjük Néked, hogy a Kárpátok égbenyúló hegycsúcsairól bajtársainkkal együtt – oroszlánbátorsággal – megfélemlítetted és elűzted akkor a százszorta több ellenséget. Akkor nem volt előtted félelem csak a hazaszeretet és mint a megváltó Krisztus – némán kétségbeesés lázadás nélkül – 23 esztendőn keresztül hurcolta bensődben a háború sorvasztó betegségeit.

Megilletődve és összetört lélekkel állunk e sírnál, egy újabb sír mely napról napra több és több lesz a hősök temetőjében és kétségbeesésünkben kiáltunk segítségért, vajon mi lesz, ha mindannyian elpusztulunk.

Viruló tavasznak ibolyaillattal telített levegőjében dermesztő hideg fuvallatot hoz felénk nyugatról a szél. És e viharfelhőket látva újabb kétségbeesésünkben a Magyarok mindenható Istenéhez fordulva kérdezzük, hogy nincs még elég hősi sír a magyar temetőkben, hogy nincs még elég gyászt hordó özvegy és atyát veszített árva e csonka földön?

Magyarok Mindenható Istene, árvák, özvegyek és katona bajtársaink nevében leborulva e hős katona sírjánál, előtted kérünk, ne engedd, hogy emberi mivoltukból kivetkőzött dölyfös nagyurak a saját érdekükből letiporjanak bennünket és ne engedd, hogy hősi sírokat csináljanak a magyar búzamezőkből.

Tenéked pedig kedves bajtársunk adjon a legfelsőbb hadúr – fáradalmaidért és hazaszeretetedért – megdicsőülést és örök nyugodalmat. Isten veled Bende János bajtársunk. Ott fent találkozunk a Viszontlátásra.”[2]

---

[1] MNL PVL X. 214. Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Nemzeti Szövetsége iratai – Nagykőrösi Fiók 1923-1946 2. doboz 1938. évi iratcsomó.

[2] Az írásban fennmaradt szövegben csak az elütéseket és a régies írásmódot javítottam.

Egy cigányzenész-dinasztia, a Farkas család (I. rész)

Az, hogy egy család gyermekei a szülő foglalkozását viszik tovább, egyáltalán nem egyedülálló. Az viszont, hogy egy családfán majd minden férfi ugyanazzal keresse a kenyerét, már lehet meglepő! A most bemutatott cigány Farkas családban a zenélés volt az a foglalkozását, ami a megélhetésüket biztosította.

Az első ismert zenész a családban, Farkas Pál 1836. június 28-án született Bugyin, Farkas Mátyás és Villás Zsuzsanna gyermekeként, cigány családba. A szülők 200 évvel ezelőtt, 1823-ban kötöttek házasságot Bugyin. Farkas Pál (1836-1904) életéről keveset tudunk. Feleségével, Losó Zsófiával (1841-1909) kilenc gyermekük született; az első anyakönyvi bejegyzést 1863-ban találjuk meg Sáriban, ugyanis ekkor még ott anyakönyvezték az alsódabasiakat (is). Az apa foglalkozásánál nem egy mesterség, hanem a czigány szó szerepel – ez abban a korban teljesen általános volt. Sokatmondó az is, hogy a lakhelynél nem szerepel egy szám, azaz vélhetően nem házban, hanem egy kunyhóban laktak, valahol a sűrűn lakott területtől kintebb. Farkas Pálról azonban tudjuk, hogy cigányzenészként kereste a kenyerét, akiről Mády Ferenc (1834–1911) költő verset is írt, Megemlékezés a czigányprímásról címmel[1]. A helyi bálokhoz, a kúriák világához, a szüreti mulatságokhoz vagy épp a sorozásokhoz a cigányzene akkor hozzátartozott.[2]

A XIX. század elején a cigányzenészek váltak a magyar nemzeti zene képviselőivé. Az 1848/49-es szabadságharc számára a cigányzene a magyar identitás, a rebellisség egyik megnyilvánulása volt. A csatákat megelőzően cigányok játszottak a katonák előtt, hogy zenéjükkel ösztönözzék és szórakoztassák őket. Ezután alakult ki az úgynevezett városi cigányzene, ami egyfajta magyar népies műzene volt, amiben az akkorra megerősödött cigánymuzsikus-dinasztiák erősen részt vettek. Ugyanebben az évszázadban alakult ki egy új műfaj is: a magyar nóta.[3]

A XIX-XX. század fordulóján a cigányzene fogalma erősen kibővült, a hagyományos cigányzenén kívül a szalonzene, az operett, a klasszikus művek átiratai éppúgy beletartoztak, mint a Magyarországon is elég korán megjelenő dzsessz. A XX. század első felében Budapest majd minden éttermében, presszójában, bárjában, éjszakai szórakozóhelyén neves zenészek, zenekarok muzsikáltak, de nem volt ez másképp a nagyobb városokban sem. Sok cigánynak adtak munka- és pénzkereseti lehetőséget ezek a helyek.[4]

Farkas Pál és Losó Zsófia életük végéig Alsódabason éltek, itt is hunytak el. Gyermekeik és vejeik azonban már Budapesten és Kispesten zenéltek. Az 1889-ben megnyílt Budapest-Lajosmizsei vasútvonal adta lehetőség könnyű feljutást biztosított Alsódabasról a fővárosba és a környékbeli városokba (Pesterzsébet, Kispest).

Az alsódabasi vasútállomás képeslapja a századfordulón (saját gyűjtemény)

Azt, hogy a Farkas-gyerekek meddig jártak fel Pestre vagy már esetleg korábban odaköltöztek, nem tudjuk. A kilenc gyermek közül hatnál találtam felnőttkori adatokat (házasságkötés, halálozás); mind a négy fiú és a két lány három férje (Zsófiának két férje is volt) is zenészek lettek. Az anyakönyvek a foglalkozásaik közt említik a zenész, népzenész, cigányprímás, hegedűművész kifejezéseket is. Kispest mellett a fővárosban mindannyian a nagykörút környékén éltek a VII-VIII-IX. kerületekben, közel ahhoz a kulturális közegben, ahol dolgozhattak. A gyermekek közül a legismertebb Dabasi Farkas Pali lett.

Farkas Pali 1873. október 21-én született Alsódabason a már említett Farkas Pál és Losó Zsófia gyermekeként. A zenét már az anyatejjel együtt szívta magába, aki mindössze 16 évesen, 1889-ben átvette édesapja zenekarát. Hamarosan azonban a fővárosban is megismerték a Farkas nevet.

Farkas Pali születési bejegyzése (középen) a sári római katolikus anyakönyvben (forrás: familysearch.org)

1901-ben, a Vígszínház akkori igazgatója, Ditrói Mór felkérte Farkas Palit és bandáját az Ocskay brigadéros című színdarab kurucdalainak előadására. A darabot száznál többször tűzték műsorra, ami önmagáért beszél, de a Pesti Hírlap 1902. január 7-i híradása jól tükrözi Farkas Pali személyes sikerét az előadás-sorozatban: „Czigányzene a Vígszínházban: az Ocskay brigadéros hétfői előadásán, a második felvonásban Lavotta szerenádját Farkas Pali, dabasi születésű cigányprímás játszotta, igazán művésziesen. Majd a 2. és 3.-ik felvonás közt a lebocsátott függöny előtt több darabot játszott, s Bihari kesergőjével olyan sikert ért el, hogy a közönséget szinte lázba hozta, és majd minden darabot ismételnie kellett.” Ettől kezdve a közönség rokonszenve kísérte minden törekvését és emelkedett a művészi pályán.

Farkas Pali és zenekara az Ocskay brigadéros-ban (forrás: Csemer 192. oldal)

Fővárosi szórakozóhelyek listája 1899-ből, az Otthon kávéházban Farkas Pali és zenekara zenélt (forrás: Budapesti Napló, Arcanum Digitális Adattár)

1903-ban, a Népszínház Cigányélet című darabjának előadásáért vetélkedtek többen is, akkorra már eléggé ismert cigányzenészek, cigánybandák. Szeptember 11-én mutatta be műsorát Farkas Pali, amiről a következő kritika jelent meg: „Három prímás állt ki a színpadra, Farkas Pali, Egri Balogh Károly és Pege Károly. Farkas Pali kezdte, és első is maradt mindenképp. Gyönyörűen játszik ez a fiatal prímás, érzéssel, tisztán és majdnem minden cikornya nélkül. Szembetűnő az is, milyen pompásan vezeti bandáját. Egész sor gyönyörű Dankó-nótát játszott, szomorút, vígat, végül rázendített a Rákóczi-indulóra, majd pedig a Himnuszt játszotta, amelyet az egész közönség állva hallgatott végig. Rengeteg tapsot kapott.” A verseny után Farkas Pál játékát aranyéremmel jutalmazták. Farkas Pali a színházban kapott koszorúját Dankó Pista sírjára helyezte és gyászmisét mondatott a szegedi belvárosi templomban a dalköltő lelki üdvéért, majd több fellépésének bevételét Dankó Pista szobra javára ajánlotta.

1903-ban unokaöccsével, az akkor 18 éves "dabasi kis" Csorba Zsigával is fellépett (forrás: Magyarország, Arcanum Digitális Adattár)

1908-ban is fellépett még Csorba Zsigával (forrás: Magyarország, Arcanum Digitális Adattár)

Farkas Pali gyakran lépett fel jótékonysági rendezvényeken, 1901-ben adományozott Vörösmarty Mihály szobrára, 1909-ben pedig az olaszországi földrengés károsultjait támogatta több estjének bevételével. A legjobb fővárosi vendéglők szerződtették, a báli szezonban állandóan dolgozott. Pályája egybeesett a magyar hanglemezgyártás kezdeteivel, így még ma is hallgathatjuk zenearának zenéjét. Dalait – többek között – a Gramophone Concert Record, az Odeon Record és a Jumbola Record adta ki.[5] Fennmaradt dalait ITT lehet meghallgatni.

Dabasi Farkas Pali egy korabeli képeslapon (forrás: darabanth.hu)

A fiatal prímás végül tüdőbajban, mindössze 40 évesen hunyt el 1913. március 1-jén, itt hagyva feleségét, Rácz Irmát.

Farkas Pali halotti bejegyzése a VIII. kerületi polgári anyakönyvben (forrás: familysearch.org)

 

Farkas Pali gyászjelentése (forrás: OSZK)

A rákoskeresztúri Új köztemetőben temették el. Temetéséről így írtak:

Az Ujság írása Farkas Pali temetéséről (forrás: Arcanum Digitális Adattár)

Zenekarát egyik unokaöccse, Csorba Gyula vette át[6], majd a zenekar külföldi körútra ment. Farkas Pali sírja ma már nincs meg, felszámolták.

---

[1] http://www.pestmegye.hu/ertektar/3715-dabasi-farkas-pali-muveszete (2023. október 16-ai letöltés)

[2] Csemer Géza: Habiszti. Cigányok élete – étele (1994) 192. oldal

[3] https://hu.wikipedia.org/wiki/Cig%C3%A1nyzene (2023. október 16-ai letöltés)

[4] https://hu.wikipedia.org/wiki/Cig%C3%A1nyzene (2023. október 16-ai letöltés)

[5] https://www.dabas.hu/index.php/onkormanyzat/teb-ertektar/1945-dabasi-farkas-pali-eloado-muveszete (2023. október 16-ai letöltés)

[6] Csemer Géza: Habiszti. Cigányok élete – étele (1994) 192. oldal