Ha kinyitunk egy
monarchia-korabeli magyar politikai napilapot, ugyanúgy megtaláljuk benne
azokat a szenzációhajhász híreket és cikkeket, mint manapság. (Ön)gyilkosságok,
bankrablások, zajos válások, társasági pletykarovat, ezek mind-mind érdekelték
a korabeli embereket.
Az 1880-as évek
Budapestje igazi világvárossá vált. Népessége, ipara dinamikusan nőtt, egyre
több és több vidéki fiatal próbált szerencsét a fővárosban. A modernitás is
beköltözött a XIX. század végére, hiszen kisföldalatti, villamosok,
telefonhálózat szelte át egész Budapestet. A modern városhoz azonban már modern
bűnözés is dukált. A dualizmus kezdetén fővárosunkban a leggyakoribb bűnesetek
közé a tolvajlás és a kocsmai verekedés tartozott. Később már arra is volt
példa, hogy jól szervezett bandák által működtetett illegális kártyabarlangok
ellen kellett fellépnie a bűnüldözésnek. A csalás, átverés, az úgynevezett
„fehérgalléros bűnözés” elleni harc komolyabb, felkészültebb embereket
követelt. Így 1881-ben a főváros kialakulásával szinte egy időben megszületett
a Fővárosi Államrendőrség, amely – az egyébként szabadkőműves – Thaisz Elek
vezetésével meg is kezdte munkáját. Ebben az időszakban, pontosabban 1879-ben
kezdett el dolgozni a rendőrségen dr. Farkas Lajos.
 |
Dr. Farkas Lajos arcképe
|
Farkas Lajos 1853.
március 19-én született Farkas Ödön és Szalay Alojzia gyermekeként, Bugyin, a
borzashegyi birtokukon.
 |
Farkas Lajos születési bejegyzése a bugyi római katolikus anyakönyvben (legalsó bejegyzés)
|
A jogi egyetemet Budapesten végezte, majd a
rendőrséghez belépve gyorsan lépdelt a ranglétrán. 1884-ben lett a VI. kerületi kapitányság
vezetője, 1890-ben pedig az újonnan szervezett újpesti kapitányság első embere,
ahol a közbiztonságot megerősítette. 1892. október 25-étől vezette a fővárosi
bűnügyi osztályt. 1899 márciusában Pekáry József rendőrfőkapitány-helyettes
nyugdíjba vonult, helyére léptették elő Farkas Lajos rendőrtanácsost, akit
Zsarnay Győző váltott a bűnügyi osztály élén. Farkas vezetése alatt olyan új
módszereket vezettek be, mint a daktiloszkópia 1902-ben, ami az ujjlenyomat
alapján azonosította az elkövetőket. Ezt a módszert Argentínában használták
először 1896-ban, s a kontinentális Európában az egyik első ország voltunk,
ahol ezt alkalmazták. Farkas nyomozócsoportjának több bűnbanda is áldozatul
esett.
1893-ban a fővárosi
bulvár és bűnözői élet felbolydult – ideérkezett a Papacosta banda. A külföldi
kasszafúrók szerte Európában dolgoztak, több mint száz betörés köthető
hozzájuk. A bűnbanda tagjai azzal szereztek maguknak – kétes – hírnevet, hogy
rekordgyorsasággal tudták, kacsának hívott feszítőszerszámaikkal feltörni a
korszakban legbiztonságosabbnak hitt Wertheim márkájú páncélszekrényeket,
hatalmas zsákmányokhoz jutva így. Munkamegosztásban és szervezésben is igazi
profiknak bizonyultak, hiszen volt köztük lakatossegéd, mérnök, s a bandavezér,
az amúgy analfabéta görög földműves, Papacosta. Az újságok olyan szenzációként
számoltak be a betöréseikről, mint 100 évvel később a „Viszkis rabló”-ról.
Egyes elbeszélések véletlennek, mások tudatos nyomozói munkánk tulajdonítják,
hogy 1895-ben a budapesti rendőrök fogták el a nemzetközi banda tagjait.
1898-ban egy különleges
tolvajbanda akadt a nyomozók horgára – szinte mindannyian tizenéves lányok
voltak. Mintegy húsz előkelő fővárosi kereskedő észrevette, hogy
selyemáru-készletét, különösen az értékesebb anyagokat ismeretlenek
megdézsmálják. Először mindannyian a személyzetet gyanúsították, de a
megfigyeléseik nem vezettek eredményre. Az egyik üzletben bukott le az egész
hálózat. A Perl és Klein üzletben két, széles szoknyát hordó tizenéves lány
– kihasználva a nagy tolongást – két vég selymet (mintegy 56 métert!) tüntetett el a ruhájuk redőzete közt
kialakított nyíláson át. Mielőtt kiléptek volna a boltból, az egyik selyem
kicsúszott a szoknyából, amit észrevett az üzlet tulajdonosa és egy kereskedősegéd
a menekülő lányok után futott, s elkapta a tolvajt. A rendőrségi
kihallgatásokat Farkas Lajosra bízták. A vallomások alapján elfogott tolvajok
egy egész hálózatot fedtek fel a nyomozók előtt. A lopott árukat részben
Budapesten, részben Bécsben értékesítették, összesen 80 000 korona kárt
okozva a belvárosi kereskedőknek (az összeg nagyságát jól mutatja, hogy az
örkényi gyógyszertárat 1903-ban 30 000 koronáért értékesítették az
épülettel, a teljes felszereléssel, köztük egy szikvízberendezéssel együtt). Az
áruk felét később zálogházakban foglalták le a rendőrök, a banda bécsi tagjait
az ottani rendőrség vette őrizetbe.
Egy postakocsi-rablás
országos botrányt váltott ki 1901-ben. Történt, hogy a Budapest-Székesfehérvár
közt közlekedő postakocsit Vértesboglár környékén megtámadták, s a javarészt
adópénzeket tartalmazó csomagokat elvitték. Az első híradások csak párszáz
koronás zsákmányról beszéltek, később azonban kiderültek a részleteke. A rablók
negyedmillió koronát vittek magukkal, a kocsit vezető, négygyermekes Kovács Jánost
kétszer hátba lőtték, majd a fosztogatás közben – mikor látták, hogy még él –
egy csákánnyal vetettek véget az életének. A brutális rablógyilkosságon annyira
felháborodott az ország, hogy a fővárosi rendőröket is bevonták a nyomozásba. A
támadókat elfogták, a pénz azonban nem lett meg. A sikeres akcióért a
kereskedelmi miniszter Farkast 2 000 koronával jutalmazta.
Farkas Lajos sosem nősült
meg, minden energiáját hivatásának szentelte, édesanyjával élt pasaréti otthonukban.
Munkájának minőségét kiválóan jelzi, hogy a királytól megkapta a Ferenc
József-rend lovagkeresztjét, a német császártól a porosz koronarend III.
osztályú kitüntetését, a szerb királytól a Takova-rendet, a perzsa sahtól pedig
a sasrendet. 1905-ben idegbajt állapítottak meg nála (ami lehetett egyszerű
kimerültség is), ezért majd egy évre szanatóriumba vonult. Ott állapota javult,
így újra arra készült, hogy munkába álljon. Egyik délután azonban ágyban,
párnák közt hunyt el otthonában. Hatalmas sajtóérdeklődés mellett helyezték
örök nyugalomra a Kerepesi úti temetőben, síremléke ma is látható.
 |
Dr. Farkas Lajos temetési menete
|
 |
a Farkas család sírja a Kerepesi úti temetőben
|
 |
a család nemesi címere a síremléken
|
