Karay Ambrus 1886. január 22-én született Nagykőrösön, református
családban. Édesapja Karay Mihály földműves (a világháború után városi képviselő), édesanyja Daru Lídia volt, a VII.
kerület 125. számú házában laktak. A gimnázium IV. osztályát szülővárosában
végezte el 1901-ben, majd megkezdte négyéves tanulmányát a Nagykőrösi és
Dunamelléki Református Tanítóképző-intézetben, ahol az 1904/05-ös tanévben
végzett.
 |
| Karay Ambrus születési bejegyzése a nagykőrösi református anyakönyvből (forrás: familyserach.org) |
A tanítói végzettségét megszerezve a tószegi református elemi iskolában kapott kántortanítói (igazgatói) állást. Itt a szerelem is rátalált, ugyanis 1907. november 19-én feleségül vette Földi Emmát (1886-1972), Földi Bálint és Szabó Lídia leányát. A házasságot nyilván siettette, hogy az ifjú ara már várandós volt első gyermekükkel, Karay Emmával (1908. január 14 – február 9.), aki azonban csupán három hétig élt.
A vallás- és közoktatásügyi miniszter Tószegről az 1909/10-es tanévre a szinyei állami elemi iskolához nevezte ki Karayt rendes tanítóvá[1]. A friss kinevezést egy gyors váltás követte, ugyanis egy hónappal később már a tőtösi állami elemi iskola tanítója lett[2]. Az 1912/13-as tanévre Tőtösről került a frissen alapított ócsai állami elemi iskolához[3] mint igazgató[4], Vitárius Margit tanítónővel együtt[5]. Az alsódabasi járásban a következő évben két új állami elemi iskolát is alapítottak: a Bugyihoz tartozó Alsódélegyházán egy, míg Lajosmizsén tizenkét tanerővel[6]. Állami elemi iskolára azért is volt szükség Ócsán, mert a lakossága dinamikusan növekedett, így a gyereklétszám is nőtt. Az egyházi elemi iskolák nem tudták jogilag kikényszeríti a diákok iskolába járását, egy állami azonban igen. (ezzel egyidőben az Ócsához tartozó Felsőpakony-pusztán is épült állami elemi népiskola balatoni Farkas László földbirtokos támogatásából)
 |
| Karay Ambrus családfája (saját kutatás) |
Az első világháború idején szinte minden településen gyűjtéseket
szerveztek a hadbavonultak, hadiárvák számára. Hasonló gyűjtéseket a környező településekről
is tudunk (Alsónémedi, Bugyi), elsősorban a tanítók, jegyzők jártak élen a
szervezésben. 1916-ban Karay is szervezett egyet, amiről az alábbi felhívás
tette közzé Karay a Néptanítók Lapjában:
„Az özvegyekért és árvákért.
— A magyar tanítósághoz. —
Gyűjtésünk eddigi eredménye: 154 526 korona 29 fillér
Az ócsai áll. el. népiskola tanítótestületének 1916. jan. 16-án tartott
rendkívüli ülésén az elnök a következőket indítványozta:
Amikor rágondolunk a mi hős katonáinkra, akik óriási
erőmegfeszítéssel küzdenek a hazáért, ezek között küzdő kartársainkra, szinte
látni véljük a magyar tanítót a maga szerénységében, aki vérével is kész
megpecsételni azt a nagy hazaszeretetet, amit tanítványai lelkébe csepegtetett,
aki az iskolában és a harctéren egyforma lelkesedéssel küzd a nemzeti
jobblétért! Különösen mélyen érint bennünket azon kartársak sorsa, akiknek
kezéből az ellenség golyója, vagy a betegség kiütötte a fegyvert, akiknek talán
hitvesei, árvái hiába várják haza a szerető szívet, nem érezhetik többé a
hitvesi s
apai szeretetet, gondoljunk ezekre különösen, siessünk részt venni abban a
segítésben, melynek célja letörölni a sírók könnyjeit, elviselhetőbbé tenni
számukra az életet... ajánljunk fel mi is a f. évben havonkénti és
személyenkénti bizonyos összeget a «Néptanítók Lapja» szerkesztősége által
kezelt ilyen célú alap javára.
T. Szerkesztő úr! A fenti határozat értelmében a tantestület által a
háborúban elesett tanítók özvegyei és árvái javára megajánlott összeg első
részletét ma elküldöttem. Ezzel természetesen nem szűnik meg a szívünkhöz olyan
közel álló ügy támogatása, az erre a célra tartandó hazafias előadásra nézve az
előkészületeket már megtettük. Kegyeskednék küldeni gyűjtőívet, ha ugyan van,
mert nem ismerem teljesen a mozgalmat, magam is csak nem régen
szabadságoltattam katonáéktól, társadalmi úton is akarunk gyűjteni!
Koronázza siker Szerkesztő úr nemes fáradozását, Isten áldása legyen
rajta!
Hazafias tisztelettel Karay Ambrus ig.-tanító.”[7]
Vélhetően családi érintettsége is közrejátszott a gyűjtés szervezésben, ugyanis öccsét, Karay Mihályt 1915-ben, mint sebesült katonát, a nagykőrösi hadikórházban ápolták[8]. 1918 nyarán aztán a fiatal testvér elhunyt, mint a császári és királyi 38. gyalogezred katonája[9], neve olvasható a nagykőrösi hősi emlékművön.
A világháború végén a termelést és a javak elosztását is központilag
szabályozták. 1918-ban az alispán minden településen kinevezte a terményátvevő
bizottságokat. Ócsán az elnök Gerber János, hatósági tagjai Régner Lipót és a
három elemi iskola igazgatói lettek (Karay Ambrus, Folkmer Ferenc, Káldy Pál)[10].
1919. március 21-én jött létre hazánkban a tanácsköztársaság, melyben
az ócsai direktórium elnöke Karay lett[11].
A dabasi járásban a szegényparasztság a napszámosokkal együtt relatív többséget
alkotott a tanácsokban. Azonban a 2-10 kataszteri holddal rendelkező parasztok
zömét is ehhez a kategóriához számíthatjuk. A középparasztság és a kisiparosság
jelentős számú képviselete a tanácsok viszonylag széles tömegbázisát tükrözi. A
gyári munkások különösen Ócsán jutottak erősebb képviselethez, azonban pusztán
a munkásság viszonylagos jelentős képviselete a tanácsban még automatikusan nem
biztosíthatta a tanács proletárvezetését.
Az ócsai tanács elnökévé Karay Ambrus állami elemi iskolai tanítót
választották, alelnöknek G. Barizs János kisbirtokost, jegyzőnek Hencz Jánost.
A tanács összesen 39 főből állt.
A Belügyi Népbiztosság politikai kiküldötte - Gerényi András - 1919.
április 12-ei választási jelentésében közli Ócsáról, hogy bár a választás
szabályszerűen folyt le, de az öttagú intéző bizottságba nem a
proletárdiktatúra hívei kerültek, hanem a régi rend és a vagyonos rétegek
képviselői. Karay Ambrus iskolaigazgató azelőtt munkapárti (Tisza-párt)
agitátor volt, dr. Saskeőy József azelőtt járásbíró, G. Barizs Béni 30 holdas
gazda, Szabó Lajos művezető és Mészáros József 70 holdas gazda[12].
A tanácsköztársaság alatt alakulóban volt a termelőszövetkezet gróf
Károlyi László és balatoni Farkas László egykori birtokain, közel 5 000
holdon[13].
A tanácsköztársaság bukása (1919. augusztus 1.) után az alsódabasi
járásban 134, a gyömrői járásban pedig 121 fő letartóztatásáról érkezett
jelentés. A lajosmizsei direktórium két tagját a románok lőtték le a bevonulás
alkalmával, a többit Kecskemétre szállították. Az ócsai munkástanács tagjait a
budapesti gyűjtőfogházba vitték[14].
A vármegye közigazgatási bizottságának 1919. október 9-ei ülésén
felhívást fogalmazott gróf Ráday Gedeon kormánybiztos, mint elnök, hogy
jelentkezzen Karay a bizottság előtt vagy tartózkodási helyét írásban jelentse
be[15].
Karay további sorsáról szinte semmit sem tudunk, csak annyi biztos,
hogy igazgatói pozíciójáról leváltották.[16]
Később vélhetően elítélték, mint a direktórium elnökét, s eltiltották
hivatásától. Ezt a vélekedést erősíti, hogy a második világháború végén, mint
volt állami tanítót állami népiskolai állásába visszahelyezte tényleges
szolgálatba az illetékes miniszter 1945-ben és a szolgálaton kívül töltött
idejét is figyelembe véve egy magasabb fizetési fokozatba sorolták be. Ezzel
egyidejűleg a betöltött szolgálati idő jogcímén nyugállományba helyezték[17].
Nyugdíjasként a Pedagógusok Szakszervezete nyugdíjas tagozatának
titkára lett[18]. Az
1963-ban kiadott Kioltott fáklyák című könyvben két fejezetet is írt. A
kötet a fehérterror idején elhunyt vagy meghurcolt tanítók/tanárok
élettörténeteit mutatja be, két pályatársa életrajzát is Karay írta: Hegedűs
Rezsőét és Nemes Gusztávét[19].
Karay Ambrus 1969. április 20-án hunyt el egy budapesti kórházban,
ekkor feleségével a VII. kerületi Murányi utca 32. III./30. szám alatti
lakásban laktak. Az újpesti Megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomra,
sírhelyének[20]
megváltása 1994-ben lejárt[21],
a sírkövet nem találtam meg. Első felesége, Földi Emma 1972. február 11-én
hunyt el Budapesten, a rákoskeresztúri Új Köztemetőben temették el, csak úgy,
mint második feleségét, Kopp Vilmát is, aki 1975. november 18-án hagyta itt a
földi létet.
 |
| Karay Ambrus gyászjelentése (forrás: OSZK) |
Fényképet sajnos sem
a nagykőrösi gimnáziumból, sem a tanítóképző intézetből nem tudtak nekem
küldeni Karayról, az ócsai állami elemi iskoláról pedig csak olyan képeslapom
van, ami már az 1929-ben átadott új épületet ábrázolja, így ezeket a képi
anyagokat nem használ(hat)tam fel. A polgári anyakönyvi adatok felkutatásában nagy segítséget nyújtott a MACSE adatbázisa.
[1]
Néptanítók Lapja 1909.09.02-ei szám 16. oldal
[2]
Budapesti Közlöny 1909.10.21-ei szám 1. oldal
[3]
A M. Kir. Kormány 1912. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló
jelentés és statisztikai évkönyv (1914) 164. oldal
[4]
Budapesti Közlöny 1912.08.02-ai szám 5. oldal
[5]
Hivatalos Közlöny 1912.08.01-jei szám 480. oldal
[6]
A M. Kir. Kormány 1913. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló
jelentés és statisztikai évkönyv (1915) 152. oldal
[7]
Néptanítók Lapja 1916.03.02-ai szám 2. oldal
[8] Veszteség
lajstrom 1915.02.09-ei szám 22. oldal
[9] Veszteség
lajstrom 1918.09.28-ai szám 28. oldal
[10]
Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja 1918.06.27-ei szám 277. oldal
[11]
Köznevelés 1961.03.07-ei szám 156. oldal
[12] Vígh
Károly: Vörös Pest vármegye (1979) 74-75. oldal
[13] Vígh
Károly: Vörös Pest vármegye (1979) 126. oldal
[14] Vígh
Károly: Vörös Pest vármegye (1979) 187. oldal
[15]
Budapesti Közlöny 1920.01.15-ei szám 2. oldal
[16] utódja az
igazgatói székben Szüts Jenő, az ócsai plébános, Szűcs Gyula testvére lett
[17] Magyar
Közlöny 1945.09.02-ai szám 2. oldal
[18] Magyar
Hírlap 1969.04.24-ei szám 8. oldal
[19]
Pedagógiai Szemle 1963/5. szám 472. oldal
[20]
46/0/1/21-22
[21] a
Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. 2020. október 25-ei e-mailje szerint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése