"1950-től a fejadagon kívül minden gabonát - még a vetőmagot is - elvitték, majd 1-2 hét múlva még a korábban meghagyott fejadagot is. Leseperték a padlást, átkutatták a házat. Ugyanakkor kötelező volt az állattartás. Ezért a gazdák a vetőmagot és az állatoknak való takarmányt Lajosmizsén vagy máshol vásárolták meg a piacon sokkal magasabb áron. Azért, hogy a tojás- és baromfi-beszolgáltatást teljesítsék, és ne kerüljenek bíróságra, kénytelenek voltak Lajosmizsére, Kecskemétre, Kiskunfélegyházára, de még Berettyóújfaluba is elmenni tojásért, baromfiért.
Több alkalommal a lakásba, a szekrényekben is terményt keresettek a megbízottak. A főzésnél még a fedőket is felvették, mondván: No lássuk mit főz a kulák?
A lovak és sertések trágyáját is piszkálgatták, azt ellenőrizték, hogy az állatok ettek-e gabonát. Az udvarokat összeszurkálták, rejtett helyeket kerestek. A terményt és néha még az ingóságokat is az egyik nagygazdától a másik nagygazdával vitették el.
1952-ben disznóvágásra egyik kulák sem kapott engedélyt. Aki rendezte a beadási kötelezettségét, arra pótkivetést adtak. Ha nem teljesítette, bíróság elé állították. Így kapott Viola Flórián 8 hónap börtönbüntetést és 1000 forint pénzbüntetést.
Előfordult, hogy néhány liter tej elmaradása miatt a bíróságtól egy-egy gazda hónapos büntetéseket kapott. Ugyanakkor a gazdák jogosan nehezményezték, hogy nem egyenlő az elbánás.
A kulákokat a békekölcsönjegyzéssel is külön fenyegették. 1952-ben több kulák feleségét bezárták a tanácsházára azért, hogy öt- vagy tízezer forintos békekölcsönjegyzést tegyenek. Aki aláírta, az hazamehetett. Akik nem írtak alá annyit, azokat többször is megidézték, de ülőhely nem volt a helyiségben, fél napokat ültek a földön vagy álltak az asszonyok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése