A bugyi gazdák is
megszervezték a saját szövetkezetüket, a Bugyi-i Tejszövetkezetet. Az 1933.
május 25-ei alakuló közgyűlésen elfogadták a szövetkezet célját, ami nem volt
más, mint a „tej- és egyéb gazdasági termékek feldolgozása és legelőnyösebb
értékesítése, az ezek előállításához szükséges anyagok, gépek, és eszközök
beszerzése, a tejtermelés előmozdítása és ez által tagjai anyagi helyzetének
javítása.”
A tagok üzletrészt
vásárolhattak 12 pengő értékben, amiről részvényt kaptak. A bugyi részvényt –
is – a híres Pallas Nyomda nyomtatta. Az eddigi kutatásaimban más címletű
részvényeket is találtam (2 pengő - Gyoma és Vidéke Tejszövetkezet, 10 pengő - Jászberényi
Tejszövetkezet).
A Bugyi-i Tejszövetkezet részvénye |
A részvényhez tartozó szelvényutalványok |
Az igazgatóság 3-7 tagból
állt, az első tagjai volt dr. Garay László, dr. Pajor Aladár, Kristóffy Endre,
Sáska Kálmán és Holczmann Mihály.[1] Jól látszik, hogy a község
prominens tagjai – a jegyző, nagygazdák – lettek a szövetkezet vezetői.
Az igazgatósági tagok
idővel cserélődtek:
igazgatósági tagok |
||
|
|
|
Garay László dr. |
1933 |
1941 |
Kristóffy Endre |
1933 |
1941 |
Holczmann Mihály |
1933 |
1938 |
Pajor Aladár dr. |
1933 |
1937 |
Sáska Kálmán |
1933 |
1937 |
Sáska László id. |
1937 |
1941 |
Albusz Frigyes dr. |
1937 |
1941 |
Szalay János |
1938 |
|
Fazekas Zsigmond |
1938 |
|
Szadai László |
1941 |
|
Szalay Gábor |
1941 |
1942 |
Sáska László ifj. |
1941 |
|
Szadai János |
1941 |
|
A tejtermelés felfutásának több kiváltó oka is volt: a legelők, kaszálók méretei csökkentek és gyengült a minőségük is, ami kedvezett a takarmánynövény-termesztésnek. Az így termelt „felesleget” a magyar szürkemarháknál jobban tejelő, úgynevezett pirostarkák tartására fordították. Soroksárról milimárok (tejkereskedő asszonyok) járták a környező falvakat – így Bugyit is – és vásárolták fel a tejet. Skripecz Ágoston azonban saját Ford-T típusú autójával szállította a tejet a fővárosba.[2]
A szövetkezet utolsó ismert taglétszáma 1943 évvégi adat; ekkor 438-an tagja volt Bugyin[3].
1947-ben az új
szövetkezeti törvény szerint fokozatosan kezdték beterelni az állami ellenőrzés
alá a szövetkezeteket. A kibontakozó szocialista diktatúra a szövetkezeti
mozgalmak államosítását és az erőszakos szövetkezetesítést tűzte
zászlajára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése