Fejes Sándor I. világháborús hősi halott, akinek teste a bugyi temetőben nyugszik

Fejes Sándor 1890. január 21-én született Bugyin, Fejes András (1856-) földműves és Kis Fanni gyermekeként, református családban. Születése után két nappal Molnár Albert lelkész keresztelte, Szűcs György és Sallai Anna lettek a keresztszülei.

Fejes Sándor születési bejegyzése a bugyi református születési anyakönyvben (forrás: familysearch.org)

Besorozásáról sajnos nem találtam információt. A Monarchia hadvezetése heti több alkalommal adott ki úgynevezett Veszteséglistákat, ahol ABC-sorrendben felsorolták a közös hadsereg katonáinak sebesüléseit, hadifogságba esését és halálát. 1918 elején[1] olvashatunk arról, hogy Fejes Sándor 1917. szeptember 4-én, mint a császári és királyi 41. tábori tüzérezred honvédja elhunyt. Halálozási bejegyzését sajnos sem a bugyi halotti anyakönyvekben, sem az ócsai járásbírósági iratai közt nem találtam. Az ezredfordulón kiadott, a település történetét feldolgozó könyvben is üres volt a rá vonatkozó adatsor[2].

Fejes Sándor haláláról szóló bejegyzés a Veszteséglistán (forrás: Arcanum Adattár)

A szerencsés véletlennek köszönhetően azonban ráakadtam a kérdéses információra: Fejes Sándor ugyanis a kaposvári császári és királyi tartalékkórházban, vérmérgezésben hunyt el[3] a fenti időpontban; vélhetően csatában lövést kapott. Érdekes, hogy halálát hivatalosan csak 1926-ban állapította meg az illetékes járásbíróság és ekkor is anyakönyvezték, megjegyzésben ezzel: „a hazáért hősi halált halt katona”.

Fejes Sándor halálozási bejegyzése a kaposvári polgári halotti anyakönyvben (forrás: familysearch.org)

Mivel azon kevesek közé tartozott, akik a háborúban Magyarország területén hunytak el, így szülei nagyobb anyagi áldozat nélkül haza tudták hozatni a holttestét és így szülőhelyén, Bugyin temethették el. Sírköve ma is megtalálható a helyi temetőben. Felirata különösen megható, ugyanis rajta kívül csak menyasszonya, Nagyszegi Rózsika szerepel név szerint.

Fejes Sándor sírja a bugyi temetőben (saját fotó)

Neve megtalálható az 1995-ben felállított bugyi hősi emlékművön is.

A bugyi hősi emlékmű, rajta Fejes Sándor nevével (saját fotó)

 

Tisztelet a hősöknek!

---

[1] Veszteséglisták 1918. január 26-ai szám 19. oldal

[2] Czagányi László: Bugyi község története (2000) I. kötet 428. oldal

[3] Kaposvár polgári halotti anyakönyv 1926/220. bejegyzés

A kiskunlacházi zugiskola 1912-ben

A kiskunlacházi zugiskola esete kiválóan példázza azt a gondolkodásmódot, ami több mint száz éve jellemezte Magyarországot. A helyi református közösség lelkésze (és egyben az iskolaszék elnöke), Sárközy Sándor, 1912. június 8-án panaszt tett a vármegyei tanfelügyelőnek, miszerint a településen zugiskola működik. A magántanulók is fizettek tandíjat, ugyanúgy vizsgáztak, mint bejáró társaik, a jelzés a tanügyi igazgatás felé csak egy adminisztratív csörte volt, semmi más.

Sárközy lelkész jelzése szerint ugyanis ifjabb Papp János és testvére, Papp Kálmán gazdálkodók majorságaiban sok gyermek élt. Azért, hogy gyermekeik és a gazdaságaikban alkalmazott cselédek gyermekei is megfelelő oktatásban részesüljenek, egy állás nélküli okleveles tanítónőt nevelőnőként alkalmaztak. Egy helyiséget rendeztek be a legszükségesebb taneszközökkel János gazdaságában, hogy a gyermekek tanulhassanak. Kálmán majorságától mintegy 5 percnyi járásra volt az „iskola”.

A 12-16 tanköteles gyermek a kiskunlacházi református népiskola magántanulóiként szerepeltek és évzáró vizsgát tettek rendszerint június elején az iskolaszéki elnök, egy tanító és néhány iskolaszéki tag előtt. A lelkészt valamiért zavarhatta, hogy a református elemi iskolától messze lakó diákok magántanulóként, és nem bejáróként kapnak oktatást. Az iskola világi vezetője (igazgatója) ekkor Király Vilmos volt, de már ott tanított a helyi orvos leánya, Szabó Ágnes is.

A településen ekkor még csak a reformátusok nyitottak elemi iskolát, a katolikusok majd 1928-ban jutnak el eddig.

Elemi iskolai anyakönyv a századfordulós Kiskunlacházáról (forrás: saját gyűjtemény)

Az iskolai anyakönyv belső oldala (forrás: saját gyűjtemény)

A panasz végül célt ért - a vármegyei királyi tanfelügyelő 1912. július 1-jei levelében utasította a Közigazgatási Bizottságot, hogy zárják be az iskolát. A „zugiskola” további sorsáról nem tudunk, vélhetően utána már bejáróként tanulták tovább a gyermekek.

A megyei levéltárban sajnos nincsenek meg a kiskunlacházi iskolai iratok, naplók, így csak a helytörténeti magángyűjteményemben található naplókból egészíthettem ki - képekkel - a „zugiskola” történetét.

Az 1903/4-es tanév VI. osztályának naplórészlete (forrás: saját gyűjtemény)

Forrás: MNL PML IV. 415. Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai (1876-1950) b/ általános ügyek III. kútfő oktatási ügyek 80. doboz 4502/1912 számú iratköteg