Kiskunlacháza második vasútállomás-főnöke, aki Indiában is szolgált

1882. december 5-én indult el a vasúti forgalom a Budapest-Szabadka vasútvonalon. A vonal építése nem tűrt halasztást, ugyanis 1885-re Szabadka vasúti csomóponttá fejlődött, és az új fővonal kötötte össze a Duna vonalán fekvő, mezőgazdasági termékeket előállító körzeteket Budapesttel. A MÁV 150-es számúvonala lehetővé tette a Budapest vonzáskörzetében élő munkások napi munkába járását is.

A vasútvonal megnyitásának hirdetménye a Vasúti Közlönyben (forrás: Arcanum Digitális Adattár)

De kik voltak az első MÁV-dolgozók, akik üzemeltették, felügyelték a kiskunlacházi vasútállomást? Az elmúlt hetekben erre kerestem a választ.

A kiskunlacházi vaútállomás főnökeinek névsora – jelenlegi ismereteink szerint – Gustav Zawirka-val kezdődik. A magyarországi vasúttörténelem kezdetén gyakran találkozunk cseh származú tisztviselőkkel, vélhetően ő is onnan származott. Az elején minden páros évben kiadott vasutas sematizmusok közül az 1882-es még nem tartalmazza a kiskunlacházi adatokat, ami érthető, hiszen év végén nyitották meg a vonalat. Az 1884-es könyv azonban már Gustav Zawirka-t állomásfőnöknek, Bodó Alexandert hivatalnoknak írja[1]. Hisnyay Lajos volt a következő állomásfőnök, aki 1885. január 15. és november 3. között dolgozott Kiskunlacházán. 1886-ban már Coloman Hilf az állomásfőnök, Bodó továbbra is hivatalnok[2]. Ők vélhetően együtt távoztak a hivatalukból. Némi állandóság 1888-tól olvasható ki a levéltári iratokból, ugyanis akkortól huzamosabb ideig Oláh István a vasútállomás főnöke és Nagy Eugén a hivatalnok[3]. Ezekről a vasúti alkalmazottakról sajnos semmilyen személyi anyagot nem találtam a MÁV Levéltárban, leszámítva Hisnyay Lajost.

Hisnyay Lajos – a levéltári iratok szerint – 1849. augusztus 24-én született Budapesten. Az adatot ellenőrizve egyértelmű volt, hogy Budapest ekkor még nem létezett, így az anyakönyvekben kellett keresnem a pontos születési helyet és időt. Így megállapíthatjuk, hogy Hisnyay Lajos 1849. augusztus 25-én született Budán, a budavári egyházközségben anyakönyvezték (az egy napos eltérést az okozhatja, hogy a születés és a keresztelés nem feltétlenül történehetett egyazon napon). Édesapja Hisnyay Károly királyi kincstári hivatalnok volt a Budavárban, míg édesanyja Hunckler Terézia volt. Keresztvíz alá Szevera János pesti hentes és felesége, Pflug Anna tartották.

Hisnyay Lajos születési anyakönyvi bejegyzése (forrás: familysearch.org)

A fiatal Lajos 1868-tól két és fél évet volt a pesti jogi egyetem hallgatója, de diplomát nem szerzett.

1870. november 19-én munkába állt a magyar keleti vasútnál, mint fogalmi hivatalnok, majd teherpénztárosként, állomásfőnökként és tartalékhivatalnokként is dolgozott, egészen 1875. január 25-éig, ahol a fizetése évi 800 forint volt.

1875. február 6. és 1884. június 14. között a királyi román vasútnál dolgozott ellenőrként, kocsiintézőként, a kocsiellenőrzési és -leszámolási hivatalok főnökeként, majd Buzen I. osztályú és Galac főállomásfőnökeként, a végén már igen tisztességes, 3 800 forint éves fizetésért. Ebben az időszakban két fontos dolog történt az életében: 1880. június 16-án elhunyt az édesapja, majd ő maga 1881. február 22-én feleségül vette Beck Máriát – sajnos a házasságuk gyermektelen maradt.

Hisnyay a magyar királyi államvasúthoz 1885. január 15-én lépett be, a nyilvántartás igen magasfokú műveltségről tanúskodik, ugyanis a magyar mellett németül, románul, olaszul és franciául is írt, olvasott, beszélt. A belépést követően – vélhetően a kellő tapasztalatára – rögtön (január 19.) kinevezték állomásfőnöknek Kiskunlacházára, pontosabban akkor még "Laczházára".

A kiskunlacházi vasútállomás felvételi épülete egy, az 1910-es évekből származó képeslapon (saját gyűjtemény)

Itt azonban egy évet sem maradt, november 4-én áthelyezték a vajdasági Indiába, ahonnan 1888. augusztus 26-án Kiskőrösre került.

India vasútállomása egy századfordulós képeslapon (forrás: profila.hu)

1889-ben felfigyeltek Hisnyaynak a teherkocsik jobb kihasználása körül kifejtett buzgalmára, így 1890. augusztus 16-án Zimonyban lett állomásfőnök.

1891-től haláláig hivatalnokként dolgozott a Központban, majd Miskolcon, végül a fővárosi Keleti pályaudvaron. 1897-ben vagy egy baleset történhetett Hisnyayval vagy valamilyen betegség támadhatta meg, mert élete utolsó hónapjaiban kétszer is kapott a MÁV-tól rokkantsági segélyt – először 30, majd 40 forintot.[4] Végül 1897. november 2-án hunyt el Budapesten szívizomelfajulás következtében. Nyugodjon békében!

Hisnyay Lajos halotti anyakönyvi bejegyzése (forrás: familysearch.org)

Vasúti dolgozók Kiskunlacházán az első fél évtizedben:

Vasútállomás-főnök		Hivatalnok
Zawirka Gusztáv	1884	Bodó Alexander	1884-86
Hisnyay Lajos	1885-1885	Nagy Eugén	1888-90
Hilf Kálmán	1886
Oláh István	1888-1890

---

[1] Eisenbahn-Schema für Oesterreich-Ungarn (1884) 393. oldal

[2] Eisenbahn-Schema für Oesterreich-Ungarn (1886) 440. oldal

[3] Eisenbahn-Schema für Oesterreich-Ungarn (1888) 409. oldal

[4] MÁV Levéltár Személyzeti iratok (BS100058 doboz) Hisnyay Lajos szolgálati táblázata