Egy bugyi születésű zsidó, Tüchler Elemér szomorú élete és tragikus halála

A családi iratok, levelezések sokkal többet mondanak, színesítik egy-egy ember élettörténetét, mint a hivatalos iratok. Ezért is örültem, mikor meg tudtam venni egy internetes árverésen egy Bugyin született, de aztán Budapesten élt izraelita vallású férfi, Tüchler József (1896-1979) irathagyatékának egy részét. Jelenleg az iratok feldolgozásánál tartok, így rajzolódott ki előttem testvérének szomorú, majd tragikus véget ért élete…

Tüchler Elemér 1889. október 30-án született Bugyin, Tüchler Mór (1851-1912) és Fleischer Sarolta (1864-1941) középső gyermekeként. Az édesapa egy gazdag vállalkozó volt, kocsmája, temetkezési cége volt a faluban. Első házasságából Szilárd fia született (ő később az első világháborúban halt hősi halált), a felesége azonban 1886-ban tüdőgyulladásban elhunyt. Mór fél évvel később újra oltár elé állt és feleségül vette az apostagi származású Fleischer Saroltát. A házaspárnak három fia született (Géza, Elemér, József). A gyermekek Bugyin végezték az elemi iskolát. A legidősebb, Géza 1900-ban, mindössze 12 évesen elhunyt, sírja megtalálható a bugyi izraelita temetőben.

Írásom főszereplője, Elemér 1901-ben kezdte meg középfokú tanulmányait a Budapest székesfővárosi IX. kerületi községi polgári fiúiskolában[1]. Nem volt jó tanuló. Már az első osztály végén javítóvizsgát kellett tennie[2], majd a következő két tanévet is elégséges eredménnyel végezte[3]^,[4]. Ezután átiratkozott a Rőser János-féle nyilvános polgári iskolába[5]. A negyedik osztályt itt végezte 1905-ben, elégséges eredménnyel, egy tantárgyból javítóvizsgát kellett tennie. Bizonyítványából kitűnik, hogy átlagon felüli kézügyességgel rendelkezett, talán művészi tehetsége is volt. Elemér életének következő negyedszázadáról sajnos nem találtam információt.

Tüchler Elemér bizonyítványa a IV. polgári osztályról (saját gyűjtemény)

Életének következő – szomorú – állomása volt, mikor a budapesti királyi törvényszék egy 1933-ban jogerőre emelkedett döntésében[6] gondnokság alá helyezte.

Újsághír Tüchler Elemér gondnokság alá helyezéséről (Arcanum Digitális Tudománytár)

Vélhetően ezután egy egészségügyi intézetbe adta anyja és/vagy testvére. 1944-ben a gyöngyösi kórházban élte mindennapjait. 1944 júliusában már javában zajlott a vidéki zsidók deportálása, amikor sógornője, az akkor már egy budapesti csillagos házban élő Tüchler Józsefné Molnár Lívia levelet írt a gyöngyösi kórháznak, Elemér után érdeklődve. A kórház igazgatója július 4-i válaszlevelében leírta, hogy „Tüchler Elemér elmebeteget a zsidótörvény értelmében a helybeli rendőrkapitányság VI.8-án ismeretlen helyre szállította.” Elképzelhető, hogy már a deportálás során a vonatúton elhunyt vagy röviddel a haláltáborba érkezéskor.

A kórházi válaszlevél (saját gyűjtemény)

A kórházi válaszlevél (saját gyűjtemény)

Tüchler Elemér haláláról nem találtam adatot sem a Yad Vashem, sem az USHMM internetes adatbázisában. Az ismert tények és körülmények alapján azonban kijelenthetjük, hogy biztosan elhunyt a holokauszt során.

---

[1] Az épület ma is az oktatást szolgálja, a Bakáts téri Ének-Zenei Általános Iskola működik benne.

[2] A Budapest székesfővárosi IX. kerületi községi polgári fiúiskola huszonkilencedik értesítője az 1901-1902. tanévről (1902) 7. oldal

[3]A Budapest székesfővárosi IX. kerületi községi polgári fiúiskola harmincadik értesítője az 1902-1903. tanévről (1903) 9. oldal

[4] A Budapest székesfővárosi IX. kerületi községi polgári fiúiskola harmincadik értesítője az 1903-1904. tanévről (1904) 15. oldal

[5] Az iskolaépületet azóta lebontották, ma egy modern irodaház van a helyén (VI. kerület, Aradi utca 10.)

[6] Budapesti Közlöny 1933. március 22-ei szám 10. oldal (Gondnokság)

Zalesák Ferenc, aki 36 évig volt az alsódabasi kerület kéményseprő mestere

A kéményseprők munkájának szabályozása sok-sok évszázadra nyúlik vissza. A XIX. század végén például nem dolgozhatott kéményseprőként akit gyújtogatásért vagy tűzvészokozásért már büntettek, vagy aki a hatóság előtt, mint iszákos volt ismeretes. A kéményseprő köteles volt a saját munkakerületében lakni s lakására – a település lakóinak tájékoztatására – címtáblát kifüggeszteni. Minden használatban lévő kéményt havonta kellett tisztítania, de azokat, amiket sűrűn használtak, kéthetente. Engedmény volt, hogy a községek külterületén lévő kéményeket az ingatlan tulajdonosai házilag is tisztíthatták.

Zalesák Ferenc kéményseprő mester számlája a felsődabasi állami iskolának

 

A fenti számlát a(z akkor) felsődabasi kéményseprő mester, Zalesák Ferenc állította ki a helyi magyar királyi állami elemi iskolának 1916. január 10-én, az 1915. évi „kéménytisztogatásért”. A számlán láthatunk még egy illetékbélyeget, illetve két képet. A felsőn több ház, kémény és kéményseprő látható. Az alsón pedig Szent Flórián, a kéményseprők (és a tűzoltók) védőszentje. Kezében jelképei, a zászló és egy kézi dézsa, amiből egy égő házra önt vizet.

1905-ös feladású felsődabasi képeslap, alul az állami elemi iskola képével (forrás: saját gyűjtemény)

De ki is volt Zalesák Ferenc?

Zalesák Ferenc 1865 körül született Zalesák Ágoston és Dobrovolszki Jozefa gyermekeként, római katolikus családban. Születési helyének és idejének pontos meghatározása még várat magára, ugyanis az esketési anyakönyvi bejegyzése szerint 1869-ben született Havriczban (Morvaország), a halotti bejegyzése szerint 1865-ben Radicskán (Morvaország), a választói névjegyzék szerint pedig Bródban (Kárpátalja).

1894. november 5-én, Sáriban vette feleségül a hat évvel idősebb, római katolikus vallású Kecskés Máriát. A házasság törvényesítette Mária 1893-ban, szintén Sáriban született fiát, Györgyöt.

Zalesák Ferenc és Kecskés Mária házassági bejegyzése a sári római katolikus egyházi anyakönyvben (forrás: familysearch.org)

Zalesák 1894-től 36 évig volt az alsódabasi kerület kéményseprő mestere. Hozzá tartozott Gyón, Alsó- és Felsődabas, Sári, Újhartyán, Inárcs-Kakucs és Tatárszentgyörgy.

A házaspárnak egy közös gyermeke született, Franciska (1897-1966). 1902-ben a család már Felsődabason lakott. Felesége halála után újranősült Zalesák és a veresegyházi születésű, evangélikus vallású Huszárik Juliannával éltek együtt a Gróf Vay Sándor utca 15. szám alatti házukban.

1930. február 25-én hunyt el Zalesák Ferenc agyvérzésben, két nappal később temették el. Utána özvegye vitte tovább a kéményseprést egy üzletvezetővel és két segéddel.

Zalesák Ferenc halotti bejegyzése a gyóni római katolikus egyházi anyakönyvben (forrás: Váci Püspöki és Káptalani Levéltár)