Sajnos nem az időgépet találtam fel, csak szeretném bemutatni, hogy a száz évvel ezelőtt éltek hogyan kívántak egymásnak boldog új évet a névjegykártyáikon.
Ezeken
a kis papírlapok ugyanis üzentek egymásnak még az egy településen élők is –
névnapra, vacsorameghívásra vagy bármilyen jókívánságra is alkalmasak voltak
ezek a névjegykártyák. Szóval pont olyan funkciót láttak el, mint a mai modern
eszközök üzenetküldő alkalmazásai. A mai névjegykártyákkal ellentétben azonban a
pontos lakcím (pláne a telefonszám) még nem szerepelt a lapokon. A tulajdonos
nevén kívül – általában – az adott település (Kiskunlacháza is különféle
írásmódban szerepel), a tulajdonos foglalkozása és ha volt, a családi címere
volt olvasható.
Egy névjegykártya birtoklása egy olyan kölcsönös bizalmi, baráti viszonyt feltételezett, ami bármikor jól jöhetett. Elég csak az egyik kedvenc történelmi filmemre, az Egy magyar nábob-ra gondolni: a Barna Sándor asztaloslegény és Kárpáthy Abellino közti párbajt is egy névjegykártya-csere előzi meg, ahol Kárpáthy küldöttei meglepődnek, mikor egy grófi névjegykártyát nyújt át az egyszerű asztaloslegény, amivel megnevezi segítőjét.
Névjegykártyát
nem készíttetett akárki, de bárki készíttethetett volna. Jellemzően az
értelmiségiek, a kereskedők, a szolgáltatók és a politikusok éltek ezzel a
lehetőséggel. Szabvány nem létezett a névjegykártyáknál, így mind méretben,
mind papírminőségben rendkívül széles a skála.
Helytörténeti gyűjteményemben a dr. Szabó István községi orvosnak és lányának, Szabó Ágnes tanítónőnek adott névjegykártyák találhatók, mintegy ötven darab. Ezekből válogattam.
BAK GÁBORNÉ HEGYESY IRÉNKE főjegyző felesége
BAK KÁROLY községi jegyző (1911)
BALASA F. PÉTER kereskedő
BOROSS FERENCZ evangélikus református tanító
FEHÉR SÁMUEL néptanító
SÁRKÖZI SÁNDOR református lelkész (1911. január 1.)
SZÁNTHÓ PÁL királyi postamester (1911. január 1.)
TRESZKONY JÓZSEF segédjegyző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése