Koncz József, a kecskeméti piarista gimnázium első II. világháborús hősi halottja

A II. világháború – az iskolai tananyagok szerint – 1939. szeptember 1-jén kezdődött. A kecskeméti piarista gimnázium 1943-ban felavatott emléktábláján a hősi halottak közt eredetileg szerepelt ifjabb Koncz József neve is, aki jóval korábban hunyt el a II. világháború „hivatalos” kezdetétől, szolgálatteljesítés közben. A világháborús emléktáblát az akkor már folyó harcokban elhunyt öregdiákoknak is tervezték felállítani, nem csupán a Nagy Háborúban elhunytakért, ezért is szerepelt rajta Koncz József neve. Nézzük most meg az ő történetét.

A gimnázium eredeti világháborús hősi emléktáblája (forrás: Gimnáziumi évkönyv 1942/43. tanév 1. oldal ; Arcanum Digitális Tudománytár)

Koncz József 1906. november 23-án született Kecskeméten, Koncz József (1880-1951) felesszántó és Csorba Magdolna (1884-1969) gyermekeként, római katolikus családban. Alapfokú tanulmányait a kecskeméti elemi iskolában végezte, jeles eredménnyel. A család jobb anyagi körülményeit jelzi, hogy édesapja az 1910-es évek közepén már egy, Köncsög-pusztán (ma Helvécia) bérelt földön gazdálkodott.

Koncz József születési anyakönyvi bejegyzése (forrás: familysearch.org)

A gimnáziumi tanulmányait a helyi piaristáknál végezte az ifjú Koncz, 1917 és 1925 között volt a főgimnázium diákja; elsősként még jó, aztán már közepes tanulónak számított. Hetedikesként mennyiségtanból, nyolcadikosként magyar nyelv és irodalomból kellett pótvizsgáznia, ezért csak 1925. szeptember 4-én tudott érettségizni. Természettanból azonban elégtelenre vizsgázott, amit a decemberi ismétlő-érettségin elégségesre javított.[1]

A korabeli gimnázium épülete (forrás: saját gyűjtemény)

Sajnos az 1925 és 1938 közötti életéről nem találtam adatot az internetes adatbázisokban, személyes lehetőségem nem volt kutatni a vármegyei levéltárban. Annyi azonban bizonyos, hogy 1938-ban már katonaként szolgált Kárpátalján, mint a Rongyos Gárda tagja. De hogyan került Kárpátaljára?

Az 1920. június 4-ei trianoni békeszerződés alapján Kárpátalja az akkor frissen megalakult Csehszlovákiához került. A II. világháború előestéjén, 1938. november 2-án meghozott első bécsi döntés értelmében Kárpátalja déli része (is) visszakerült az anyaországhoz. Így lett újra magyar város például Beregszász, Munkács és Ungvár. Mivel a hadsereget már októberben mozgósították, nem volt akadálya, hogy november 5. és 10. között megszállják a Magyar Királyságnak ítélt területet. A magyar honvédek 1938. november 10-én érkeztek meg Munkácsra, ahol az ősi erőd bástyájára kitűzhették a magyar lobogót. A két hadsereg közti feszült légkör azonban nem enyhült.

 

Egy munkácsi képeslap 1938 végéről...

... amit a Visszatért bélyegzővel ellátva küldtek Kecskemétre (forrás: saját gyűjtemény)

1939. január 6-án a csehek – Oroszvég felől – megtámadták Munkácsot, amelyet a város kis létszámú védői hősiesen visszavertek. A védők közt volt Koncz József főhadnagy is. Vitéz leveldi Kozma Miklós korábbi belügyminiszter (1935-37) így beszélt az eseményekről: „Minden magyarnak tudni kell, hogy 8 magyar férfi verte vissza, a cseh orvtámadás első lökését. Álmukból felriasztva, egy tankokkal kísért hadilétszámú cseh század támadását verte vissza 8 magyar katona. (…) Haditettük több mint katonai teljesítmény és apotheózisa az önkéntes harcba rohanó önfeláldozó magyar harcos gondolatnak, amely tudja, hogy a túlerővel szemben el kell pusztulnia és elpusztul, hogy a többi győzhessen.”

(forrás: Sorakozó 1939. február 25-ei szám 3. oldal; Arcanum Digitális Tudománytár)

A támadásról a Magyar Világhíradó is beszámolt.

A hős védekezésben hatan haltak hősi halált:

Ecsedi-Csapó József főhadnagy

Koncz József főhadnagy

Rozs József zászlós

Szarka Péter karpaszományos tűzmester

Krisztin Péter szakaszvezető

Sepentál Ferenc tűzoltó

Ifjabb Koncz József család gyászjelentése (forrás: OSZK)

Őket január 8-án a munkácsi városháza előtt ravatalozták fel, és innen kísérték utolsó útjukra. A nem munkácsi halottakat később exhumálták és elszállították; Csapó József századost Szegedre, Koncz József tartalékos főhadnagyot Kecskemétre vitték. Krisztin Péter holttestét Szamoskérre, Szarka István földi maradványait Pestszentlőrincre szállították. Mintegy két hónappal a csatában szerzett sérüléseibe halt bele Budapesten Kiss Ernő főhadnagy, akit Pestszenterzsébeten kísértek utolsó útjára.

A Magyar Fajvédők Országos Szövetségének gyászjelentése (forrás: OSZK)

Koncz József főhadnagyot katonai gyászpompával temették el 1939. január 11-én, szerda délelőtt szülővárosában. „A ravatalt a városháza előtt állították fel, s a bronzkoporsó két oldalán a helyőrség állt díszőrséget. Kivonult a temetésre a Rongyos Gárda három díszszázada is. A gyászszertartást Kovács Sándor pápai prelátus végezte. Ezután a város valamennyi harangjának zúgása közben megindult a menet a temető felé. Kozma Miklós volt belügyminiszter gyászbeszédében meleg szavakkal búcsúzott el a hős főhadnagytól. Katonát temetünk – mondotta – aki harcban esett el Munkácsért, Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc váráért és városáért. Koncz József mint katona élt és mint katona esett el. Élete munkájában szerény, de büszke harcosa volt a magyar gondolatnak. Minden magyarnak tudnia kell, hogy nyolc magyar férfi verte vissza a cseh orvtámadás első lökését. Haditettük több mint katonai teljesítmény és valóságos felmagasztalása az önkéntes harcba rohanó, önfeláldozó harcos magyar gondolatnak. Rámutatott arra, hogy a magyarság az eddigieknél is nehezebb történelmi idők előtt áll és ezekben az időkben Koncz József és a világháborúban elesett sok kecskeméti bajtársa tanítómesterünk lehet.”[2] Máté József törvényhatósági bizottsági tag mondott ezután gyászbeszédet, majd Zsabka Kálmán a Magyar Fajvédők Országos Szövetsége és a rongyos bajtársak, Schubert Aurél pedig a Frontharcosok nevében búcsúzott a halottól. Temetésén ott voltak a piarista gimnázium, a református leánygimnázium, valamint az angolkiasszonyok tanítóképző növendékei is.

(forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

(forrás: Kecskeméti Közlöny 1939. január 13-ai szám 1. oldal; Arcanum Digitális Tudománytár)

(forrás: Körösvidék Képes híradója 1939. január 22-ei szám 2. oldal; Arcanum Digitális Tudománytár)

A temetésről a filmhíradó is beszámolt.

A hőstett nem merült feledésbe. 1939. július elején leplezték le a cseh betörés alkalmával hősi halált halt honvédek emlékművét a Latorca-híd gránitfalába. Az emléktábla Ecsedi-Csapó József főhadnagy, Koncz József főhadnagy, Rozs József zászlós, Szarka Péter karpaszományos tűzmester, Krisztin Péter szakaszvezető és Sepentál Ferenc tűzoltó emlékét örökíti meg az utókor számára. A leleplezési ünnepélyen a Rongyos Gárda is nagyobb küldöttséggel képviseltette magát.[3]

Az emléktábla a hídfővel (forrás: Fortepan / Mohai család)

(forrás: Magyar Cserkész 1940. január 15-ei szám 7. oldal; Arcanum Digitális Tudománytár)

A megemlékezés azonban később sem maradt el. 1940-ben Kecskemét városa virágcsokrot helyezett el a hősi sírra és táviratban köszöntötte Munkács közönségét „első évfordulóján annak a napnak, amelyben kecskeméti vér is ömlött Munkács város védelmében.”[4] Valamint a Rongyos Gárda az ötéves évfordulón is tisztelgett a hősök emléke előtt, amiről a filmhíradó felvételt is készített.

Koncz József sírja ma is megtalálható a kecskeméti köztemetőben.

Koncz József és családja síremléke (forrás: billiongraves.com)

A történelem viharai a II. világháborús hősi halottak neveit – a Tanácsköztáraság áldozatainak neveivel együtt – kitörölték a piarista gimnázium emléktáblájáról. Az 1919-es halottak oda kerültek vissza, míg az 1939 és 1945 közötti világégés áldozatai új emléktáblát kaptak, melyen ott olvasható ifjabb Koncz József neve is.

A gimnázium II. világháborús hősi emlékműve (forrás: magyarhosok.hu)

Tisztelet a hősöknek!

---

[1] PMKL-3-08-Kecskemét-a-2-05-Érettségi anyakönyvek 1921-1930 083. oldal (Kimutatás a kecskeméti római katolikus főgimnáziumban 1925. évi szeptember hóban megtartott pótló- és kiegészítő érettségi vizsgálatról 6. sorszám)

[2] Friss Ujság 1939. január 12-ei szám 4. oldal (Kecskemét eltemette hős fiait)

[3] Friss Újság 1939. július 5-ei szám 4. oldal (Leleplezték a munkácsi hősök emlékművét)

[4] Függetlenség 1940. január 10-ei szám 2. oldal (Kecskemét városa virágcsokrot)