A trianoni békediktátum (1920. június 4.) utáni magyar társadalom traumáját és revíziós törekvéseit számos módon igyekezett kifejezni a mindennapi tárgykultúra.
A szódásüveg olyan tárgy volt, amely minden háztartásban, kávéházban és vendéglőben jelen volt. A felirat naponta többször is a kézbe került, így a revíziós eszme része lett. A szódásüvegen lévő üzenet folyamatosan ébren tartotta a nemzeti összetartozás és az elcsatolt területek visszaszerzésének igényét. A „Nem Nem Soha!” felirat azt üzente: „Nem nyugszunk bele a határokba, nem ismerjük el Trianon igazságosságát”. A revíziós falvédők, irredenta szobrok mellett a szódásüveg volt a mindennapi élet legkézzelfoghatóbb emléktárgya.
A két világháború között a szikvizes üvegek gyártása már ipari méretekben történt, de a feliratos darabokhoz különleges öntőformákra volt szükség. A jellegzetes domború felirat a gyártási folyamat során, a forró üveg formába öntésekor jött létre. Ahogy az üveg lehűlt és megszilárdult, a szöveg kiemelkedett az üvegtest síkjából. Egy-egy ilyen egyedi, feliratos és festett üveg gyártatása drágább volt a sima változatnál. A szikvízgyártók ezzel mégis vásárlói hűséget és nemzeti elköteleződést demonstráltak. A „Nem Nem Soha!” feliratú üveg birtoklása egyfajta tanúságtétel volt: a tulajdonos és a fogyasztó is kifejezte, hogy nem fogadja el az ország feldarabolását.
Az alábbiakban bemutatom a volt kiskunlacházi szódás, Andrási János (1886 Kunszentmiklós – 1964 Kiskunlacháza) irredenta feliratú szódásüvegét, ami 2025 nyarán került a helytörténeti gyűjteményembe. Andrási 1914-ben alapított szikvízgyárat Kiskunlacházán, azonban a hamarosan kitörő első világháborúba besorozták, ahonnan sebesüléssel és több kitüntetéssel tért haza. Így a gyár a tényleges termelést csak 1919-ban kezdhette meg. A II. világháború pusztítás után – nagy nehézségek árán – újraindította a család, azonban a kommunista hatalomátvételt követően már csak ideje volt kérdéses az államosításnak; 1953-ban a család tagjait arra kényszerítették, hogy az akkori szövetkezetbe lépjenek be, és mint szövetkezeti tagok dolgozzanak tovább a saját üzemükbe.
 |
| Andrási János lovas szódáskocsija 1923-ban (az eredeti fotó az unoka, Csiszér Zoltán tulajdona) |
A bemutatott szódásüveget 1920 és 1945 használhatta Andrási, akinek neve sokszor Andrássi vagy Andrásy alakban is megjelenik szódásüvegein. Az üveg értékét növeli még, hogy fejazonos, azaz az üvegen homokfúvással megjelenő forgalmazó Andrási neve olvasható a fejen is. 1945 után az államhatalom az irredenta témájú könyveket is betiltotta, így utána nem lehetett egy ilyen, "Nem Nem Soha!" feliratú üveget sem használni, birtokolni – kész csoda, hogy megmaradt az utókornak, túlélve az elmúlt 80 évet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése