2025 év végén egy internetes aukción vettem meg Ott Zoltán Hazafelé című olajfestményét. A megszerzett alkotás arra sarkalt, hogy a festőművész életét felkutassam.
 |
| Ott Zoltán Hazafelé című olajfestménye (saját gyűjtemény) |
Ott Zoltán 1881. március 15-én született Örkényen, Ott Ferenc helyi jegyző (1874-1891) és Késői Mária gyermekeként, római katolikus családban. A keresztvíz alá Szarka István és Sánta Gizella birtokosok tartották. Az ifjú Zoltánnak a születésén kívül még azért is fontos március 15., mert anyai nagyapja a bajai nemzetőrség parancsnoka volt a szabadságharcban.
 |
| Ott Zoltán születési bejegyzése az örkényi római katolikus anyakönyvben az alsó sorban (forrás: familysearch.org) |
A családi emlékezet szerint Ott Zoltán már fiatalkorában arról álmodozott, hogy külföldön tanulva elismert festő lesz; felmászva a házuk padlására, a távoli templomtornyokat kémlelve ezt mondta: „Látjátok, arra messze van Róma és Párizs, oda fogok én egyszer eljutni!”. Mindössze tízéves volt, amikor a család a szomszédos Tatárszentgyörgyre költözött. De mi okozhatta a családfő munkahelyváltását? A pontos választ nem ismerjük, de vélhetően közrejátszott benne az, hogy 1887-ben az örkényiek egy csoportja feljelentette és beperelte közokirat-hamisítás vádjával. Történt ugyanis, hogy korábban az örkényiek nem írásos szerződés, hanem szóbeli megállapodás szerint adták-vették földjeiket. Igen ám, de a sok-sok év alatt egy-egy földterület többször is gazdát cserélhetett, ám ennek a hivatalos nyilvántartásokban, a telekkönyvben nem maradt nyoma. A per későbbi döntéseit ismerve ekkor jött a települési aljegyző, Soltész Endre, aki fiktív szerződéseket írt meg, földhöz juttatva így azokat, akik neki pénzt fizettek. a királyi törvényszék végül Soltészt két év letöltendő fegyházbüntetésre ítélte, míg Ott Ferencet felmentette. Ez a jogi ügy is hozzájárulhatott az Ott család elköltözéséhez Örkényből
 |
| Ott Zoltán családfája (saját kutatás alapján) |
A századforduló után eljutott Német- és Olaszországba, ahol festészetet tanult; itthon pedig nagy jövőt jósolt neki Szinyei Merse Pál festőművész. 1913-tól tájképeket, aktokat állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban.
Az I. világháborúban az olasz fronton harcolt, majd a főváros közeli Tinnyén telepedett le. 1918-ban megkapta a bronz vitézségi érmet, mint az I. honvéd gyalogezred népfelkelője, míg 1920-ban, mint népfelkelő őrvezető, a 2. osztályú ezüst vitézségi érme büszke tulajdonosa lehetett.
Országszerte sok kiállításon vett részt az 1920-as években, munkásságára a realizmus volt jellemző, gyakran ábrázolt népi életképeket. Házasságai nem voltak szerencsések, négyszer nősült, az első két felesége korán elhunyt, a harmadiktól elvált – sajnos egyikük sem volt igazi, támogató társa a művészetben.
A II. világháború után nem jutott munkához a festészetből. Elfeledve, szegényen élte utolsó éveit, egy mészégetőnél volt éjjeliőr. 1953. május 16-án hunyt el Pilisjászfalun, ahol utca/sétány is nevét viseli.
Örkényben 2000-ben volt egy kiállítása, ugyanis a helyi születésű, de akkor már dabasi lakos Rácz Nándor öt képből álló gyűjteményét két évre letétbe helyezte az önkormányzatnál, a képeket a házasságkötő teremben lehetett megtekinteni. Később, 2016-ban két Ott-képet vásárolt az örkényi önkormányzat. Talán öt év múlva, Ott születésének 150. évfordulóján lesz egy nagyobb volumenű kiállítása szülőhelyén – én szívesen kölcsönadom a most vásárolt festményemet.
És végezetül arra biztatnék mindenkit, hogy legyen büszke a helyi születésű vagy kötődésű művészekre, és ha teheti, vásároljon az otthonába egy-egy ilyen festményt. Legyen vitéz Litkey György mű az ócsai, Végh Gusztáv alkotás az alsónémedi, Tóth Rozália festmény a lajosmizsei, Domián Árpád kép a dabasi házak falán, s természetesen ne feledkezzünk el az örkényi születésű Ott Zoltánról sem!
Felhasznált források:
Budapesti Hírlap 1887. június 14-i szám melléklete (Okmányhamisító községi jegyző)
MI ÚJSÁG Örkényen 2000. évi márciusi szám 21. oldal
MI ÚJSÁG Örkényen 2016. évi márciusi szám 3. oldal
Művészeti Lexikon 2. kötet (Budapest, 1935) 244. oldal
Népszabadság – PestVidék melléklet 2000. április 29-i szám 47. oldal (Egy méltatlanul elfelejtett piktor)
Rendeleti Közlöny a magyar hadsereg számára 1918. június 1-jei szám 1962. oldal
Rendeleti Közlöny a magyar hadsereg számára 1920. május 29-i szám 1232. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése