2023. október 21., szombat

Egy cigányzenész-dinasztia, a Farkas család (I. rész)

Az, hogy egy család gyermekei a szülő foglalkozását viszik tovább, egyáltalán nem egyedülálló. Az viszont, hogy egy családfán majd minden férfi ugyanazzal keresse a kenyerét, már lehet meglepő! A most bemutatott cigány Farkas családban a zenélés volt az a foglalkozását, ami a megélhetésüket biztosította.

Az első ismert zenész a családban, Farkas Pál 1836. június 28-án született Bugyin, Farkas Mátyás és Villás Zsuzsanna gyermekeként, cigány családba. A szülők 200 évvel ezelőtt, 1823-ban kötöttek házasságot Bugyin. Farkas Pál (1836-1904) életéről keveset tudunk. Feleségével, Losó Zsófiával (1841-1909) kilenc gyermekük született; az első anyakönyvi bejegyzést 1863-ban találjuk meg Sáriban, ugyanis ekkor még ott anyakönyvezték az alsódabasiakat (is). Az apa foglalkozásánál nem egy mesterség, hanem a czigány szó szerepel – ez abban a korban teljesen általános volt. Sokatmondó az is, hogy a lakhelynél nem szerepel egy szám, azaz vélhetően nem házban, hanem egy kunyhóban laktak, valahol a sűrűn lakott területtől kintebb. Farkas Pálról azonban tudjuk, hogy cigányzenészként kereste a kenyerét, akiről Mády Ferenc (1834–1911) költő verset is írt, Megemlékezés a czigányprímásról címmel[1]. A helyi bálokhoz, a kúriák világához, a szüreti mulatságokhoz vagy épp a sorozásokhoz a cigányzene akkor hozzátartozott.[2]

A XIX. század elején a cigányzenészek váltak a magyar nemzeti zene képviselőivé. Az 1848/49-es szabadságharc számára a cigányzene a magyar identitás, a rebellisség egyik megnyilvánulása volt. A csatákat megelőzően cigányok játszottak a katonák előtt, hogy zenéjükkel ösztönözzék és szórakoztassák őket. Ezután alakult ki az úgynevezett városi cigányzene, ami egyfajta magyar népies műzene volt, amiben az akkorra megerősödött cigánymuzsikus-dinasztiák erősen részt vettek. Ugyanebben az évszázadban alakult ki egy új műfaj is: a magyar nóta.[3]

A XIX-XX. század fordulóján a cigányzene fogalma erősen kibővült, a hagyományos cigányzenén kívül a szalonzene, az operett, a klasszikus művek átiratai éppúgy beletartoztak, mint a Magyarországon is elég korán megjelenő dzsessz. A XX. század első felében Budapest majd minden éttermében, presszójában, bárjában, éjszakai szórakozóhelyén neves zenészek, zenekarok muzsikáltak, de nem volt ez másképp a nagyobb városokban sem. Sok cigánynak adtak munka- és pénzkereseti lehetőséget ezek a helyek.[4]

Farkas Pál és Losó Zsófia életük végéig Alsódabason éltek, itt is hunytak el. Gyermekeik és vejeik azonban már Budapesten és Kispesten zenéltek. Az 1889-ben megnyílt Budapest-Lajosmizsei vasútvonal adta lehetőség könnyű feljutást biztosított Alsódabasról a fővárosba és a környékbeli városokba (Pesterzsébet, Kispest).

Az alsódabasi vasútállomás képeslapja a századfordulón (saját gyűjtemény)

Azt, hogy a Farkas-gyerekek meddig jártak fel Pestre vagy már esetleg korábban odaköltöztek, nem tudjuk. A kilenc gyermek közül hatnál találtam felnőttkori adatokat (házasságkötés, halálozás); mind a négy fiú és a két lány három férje (Zsófiának két férje is volt) is zenészek lettek. Az anyakönyvek a foglalkozásaik közt említik a zenész, népzenész, cigányprímás, hegedűművész kifejezéseket is. Kispest mellett a fővárosban mindannyian a nagykörút környékén éltek a VII-VIII-IX. kerületekben, közel ahhoz a kulturális közegben, ahol dolgozhattak. A gyermekek közül a legismertebb Dabasi Farkas Pali lett.

Farkas Pali 1873. október 21-én született Alsódabason a már említett Farkas Pál és Losó Zsófia gyermekeként. A zenét már az anyatejjel együtt szívta magába, aki mindössze 16 évesen, 1889-ben átvette édesapja zenekarát. Hamarosan azonban a fővárosban is megismerték a Farkas nevet.

Farkas Pali születési bejegyzése (középen) a sári római katolikus anyakönyvben (forrás: familysearch.org)

1901-ben, a Vígszínház akkori igazgatója, Ditrói Mór felkérte Farkas Palit és bandáját az Ocskay brigadéros című színdarab kurucdalainak előadására. A darabot száznál többször tűzték műsorra, ami önmagáért beszél, de a Pesti Hírlap 1902. január 7-i híradása jól tükrözi Farkas Pali személyes sikerét az előadás-sorozatban: „Czigányzene a Vígszínházban: az Ocskay brigadéros hétfői előadásán, a második felvonásban Lavotta szerenádját Farkas Pali, dabasi születésű cigányprímás játszotta, igazán művésziesen. Majd a 2. és 3.-ik felvonás közt a lebocsátott függöny előtt több darabot játszott, s Bihari kesergőjével olyan sikert ért el, hogy a közönséget szinte lázba hozta, és majd minden darabot ismételnie kellett.” Ettől kezdve a közönség rokonszenve kísérte minden törekvését és emelkedett a művészi pályán.

Farkas Pali és zenekara az Ocskay brigadéros-ban (forrás: Csemer 192. oldal)

Fővárosi szórakozóhelyek listája 1899-ből, az Otthon kávéházban Farkas Pali és zenekara zenélt (forrás: Budapesti Napló, Arcanum Digitális Adattár)

1903-ban, a Népszínház Cigányélet című darabjának előadásáért vetélkedtek többen is, akkorra már eléggé ismert cigányzenészek, cigánybandák. Szeptember 11-én mutatta be műsorát Farkas Pali, amiről a következő kritika jelent meg: „Három prímás állt ki a színpadra, Farkas Pali, Egri Balogh Károly és Pege Károly. Farkas Pali kezdte, és első is maradt mindenképp. Gyönyörűen játszik ez a fiatal prímás, érzéssel, tisztán és majdnem minden cikornya nélkül. Szembetűnő az is, milyen pompásan vezeti bandáját. Egész sor gyönyörű Dankó-nótát játszott, szomorút, vígat, végül rázendített a Rákóczi-indulóra, majd pedig a Himnuszt játszotta, amelyet az egész közönség állva hallgatott végig. Rengeteg tapsot kapott.A verseny után Farkas Pál játékát aranyéremmel jutalmazták. Farkas Pali a színházban kapott koszorúját Dankó Pista sírjára helyezte és gyászmisét mondatott a szegedi belvárosi templomban a dalköltő lelki üdvéért, majd több fellépésének bevételét Dankó Pista szobra javára ajánlotta.

1903-ban unokaöccsével, az akkor 18 éves "dabasi kis" Csorba Zsigával is fellépett (forrás: Magyarország, Arcanum Digitális Adattár)
1908-ban is fellépett még Csorba Zsigával (forrás: Magyarország, Arcanum Digitális Adattár)

Farkas Pali gyakran lépett fel jótékonysági rendezvényeken, 1901-ben adományozott Vörösmarty Mihály szobrára, 1909-ben pedig az olaszországi földrengés károsultjait támogatta több estjének bevételével. A legjobb fővárosi vendéglők szerződtették, a báli szezonban állandóan dolgozott. Pályája egybeesett a magyar hanglemezgyártás kezdeteivel, így még ma is hallgathatjuk zenearának zenéjét. Dalait – többek között – a Gramophone Concert Record, az Odeon Record és a Jumbola Record adta ki.[5] Fennmaradt dalait ITT lehet meghallgatni.

Dabasi Farkas Pali egy korabeli képeslapon (forrás: darabanth.hu)

A fiatal prímás végül tüdőbajban, mindössze 40 évesen hunyt el 1913. március 1-jén, itt hagyva feleségét, Rácz Irmát.

Farkas Pali halotti bejegyzése a VIII. kerületi polgári anyakönyvben (forrás: familysearch.org)
 
Farkas Pali gyászjelentése (forrás: OSZK)

A rákoskeresztúri Új köztemetőben temették el. Temetéséről így írtak:

Az Ujság írása Farkas Pali temetéséről (forrás: Arcanum Digitális Adattár)

Zenekarát egyik unokaöccse, Csorba Gyula vette át[6], majd a zenekar külföldi körútra ment. Farkas Pali sírja ma már nincs meg, felszámolták.



[2] Csemer Géza: Habiszti. Cigányok élete – étele (1994) 192. oldal

[3] https://hu.wikipedia.org/wiki/Cig%C3%A1nyzene (2023. október 16-ai letöltés)

[4] https://hu.wikipedia.org/wiki/Cig%C3%A1nyzene (2023. október 16-ai letöltés)

[6] Csemer Géza: Habiszti. Cigányok élete – étele (1994) 192. oldal

2023. szeptember 29., péntek

Kerülhet-e a mennyországba egy felsődabasi római katolikus tanító, aki nem egyházi iskolában dolgozik?

A kérdés ma már megmosolyogtatja az embert, százötven évvel ezelőtt azonban nem volt ilyen egyszerű a helyzet. A helyi egyházi vezetők és az állami intézmények vezetői/dolgozói többször kerültek konfliktusba vallási témákban. Valami hasonló történhetett Felsődabason is 1878-ban. A részletek ennyi év távlatából már szinte felgöngyölíthetetlenek, információmorzsákat azonban találhatunk erről a szomorú esetről.

Történt ugyanis, hogy a felsődabasi községi elemi népiskola tanítója, Erős Imre mindössze 26 évesen, tüdővészben elhunyt 1878. augusztus 26-án, aki a tanítás mellett kántorként is szolgálta a helyi római katolikus közösséget.

Erős Imre halálozási bejegyzése a sári római katolikus halotti anyakönyvben - középső sor (forrás: familysearch.org)

A temetést Varga Antal káplán végezte, ami botrányba fulladt. A káplán ugyanis azt mondta prédikációjában, hogy Erősnek „csak egy bűne volt, az, hogy pogány vagyis községi iskolában tanított”.[1] Bár a tanító meggyónt a halála előtt, így ki akart békülni Istennel, de kérdés, hogy Isten megbocsátott-e neki – gondolkodott hangosan a káplán. A kijelentésre Cserna József 36 éves földbirtokos is felszólalt és azt mondta a gyászoló tömegnek, hogy ne hallgassanak a káplánra. Erre a jelenlévők nagy része elhagyta a gyászos udvart.[2] Ezután a káplánt nem látták szívesen Felsődabason, mert nagy tisztelet övezte a fiatal tanítót.

A Hon című lap írása a botrányos temetésről (forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

Erős Imre két árvát hagyott maga után. Különösen fájó, hogy második gyermeke, Etelka csak halála után, október 7-én látta meg a napvilágot – és ugyanaz a Varga Antal káplán keresztelte, aki édesapját temette.

Erős Etelka születési bejegyzése a sári római katolikus keresztelési anyakönyvben - legalsó sor (forrás: familysearch.org)

Hogy a káplán tudatosan mondta-e ezeket a szavakat az elhunytra és egy korábbi konfliktus miatt volt problémás a viszonyuk vagy csak általánosan vélekedett így a nem katolikus iskolában tanító katolikusokról, nem tudjuk. Az egyházközség Historia Domusa nem is említi ezt a konfliktust, így csupán két újságcikkre hagyatkozhattunk…


A történet főszereplőinek rövid életrajzai

Erős Imre 1852. április 12-én született Kisvárdán, Erős Imre és Leffelholcz Eszter gyermekeként. Hogy mikor és hol szerezte meg tanítói végzettségét, nem tudjuk, de – a kor oktatási rendszerét ismerve – joggal feltételezzük, hogy már 18 éves kora után taníthatott. Feleségül Marton Teréziát vette, akitől két gyermeke született. A felsődabasi községi elemi iskolában tanított, és a templomban kántorként is dolgozott. Erős Imre tüdővészben hunyt el Felsődabason 1878. augusztus 26-án, a helyi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Erős Imre születési bejegyzése a kisvárdai római katolikus keresztelési anyakönyvben - középső sor (forrás: familysearch.org)

Varga Antal 1839. október 12-én született a Pozsony vármegyei Tósnyárasdon. A gimnáziumot Nagyszombatban, a teológiát Vácon végezte el; 1866. augusztus 12-én szentelték pappá. Tizennégy évig káplánkodott (köztük Felsődabason), majd 1880-ban lett Berkenye plébánosa. Ott is hunyt el 1885. április 3-án, vérfeloszlás[3] következtében.[4]

Varga Antal plébános halálozási bejegyzése a berkenyei római katolikus halotti anyakönyvben - középső sor (forrás: familysearch.org)


[1] Fővárosi Lapok 1878. szeptember 7-ei szám 998. oldal (Vidéki hírek)

[2] A Hon 1878. szeptember 6-ai szám 3. oldal (Közbotrány)

[3] üszögös orbánc

[4] Chobot Ferenc: A Váczi Egyházmegye történeti névtára. Második rész: A papság életadatai (1917) 959. oldal

2023. szeptember 8., péntek

Börtönpénzek a numizmatikai gyűjteményemben

A büntetőintézetekben több rab is lehetőséget kapott a régmúltban (is) a munkavégzésre, melyért fizetséget kaptak. A - jelenleg - legrégebbi ismert magyarországi börtönpénzt a XIX. század második felében használták a szamosújvári fegyintézetben.

Az 1979. évi 11. tvr. szerint az elítéltek munkavégzésre kötelezhetők voltak két fő formában. Az egyik a minden fegyintézetben alkalmazható - házon belüli - foglalkoztatás, például konyhai munkára, takarításra. Ez díjazás nélküli, de jutalom adható volt érte. A másik lehetőség az igazságügyi tárca felügyelete alatt működő börtönvállalatokban végzett munka volt, ahol az elítéltek - megfelelő biztonsági feltételek mellett - teljesítményhez kötött ellenértékért dolgoztak. Az így megkeresett pénzt aztán a helyi kantinban lehetett levásárolni. Szükségpénz/pénhelyettesítő-gyűjteményemben több ilyen fizetőeszköz is található, ezek mutatom most be.

A többféle foglalkoztatási formából is adódik ezen börtönpénzek elnevezési sokszínűsége: utalvány, kiétkezési utalvány, vásárlási utalvány, bon, mozgóbér. Készültek papírból, kartonpapírból, műanyagból vagy éppen fóliázva is gyártottak néhányat. Sokféle változatot lehet belőlük összegyűjteni: sorszámozott-sorszámozatlan, pecsételt-pecsét nélküli, aláírt-aláíratlan és ezek kombinációi.

Felhasználási idejüket a legnehezebb meghatározni, ugyanis a beváltást/juttatást nem volt érdemes ráírni, mert akkor nem volt többször felhasználható. Ettől függetlenül volt, ahol így használták (például Sopronkőhida). A konkrét kiadást a gyűjteményi darabjaim közül kettőnél ismerem: a kalocsai műanyag bonokat 1996. szeptember 1-jétől, míg a fóliázott kecskemétieket 1997. november 1-jétől használták.

Tudtommal manapság már egy, a bankszámlához hasonló elektronikus nyilvántartásban rögzítik a fogvatartottak keresetét a büntetés-végrehajtási intézményekben.

A fenti kis összegzéshez felhasználtam a Balaton Pál - Leányfalusi Károly - Takács István szerzőtrió által jegyzett Börtönpénzek című, 2001-es kiadványt, mely numizmatikai könyvgyűjteményem egyik becses példánya.


BALASSAGYARMAT


BARACSKA


BUDAPEST

KALOCSA



KECSKEMÉT

MÁRIANOSZTRA

NYÍREGYHÁZA


SOPRONKŐHIDA