Örkény I. világháborús hősi halottjai II. rész: Brust Béla, aki orosz hadifogságban hunyt el

Brust Béla 1888-ban született Tatárszentgyörgyön Brust Borbála gyermekeként, római katolikusnak keresztelték. Fiatal felnőttként Örkényben földművesként dolgozott, amikor 1912. május 8-án feleségül vette a helyi születésű Horváth Annát (1891-), Horváth Ferenc és Sponga Teréz leányát. Két fiuk született: Ferenc 1913. november 19-én, Béla pedig 1915. február 28-án [1]. Brust a háború előtti időszakban urasági kocsisként dolgozott. Hogy hol – Jemelkáéknél, Vogtéknál esetleg a pálóczi Horváth családnál –, ezt nem tudjuk.

A pálóczi Horváth kastély egy 1906 és 1912 közötti képeslapon (forrás: saját gyűjtemény)

A világháború kitörésekor a magyar királyi 6. honvéd huszárezredbe vonult be, majd lett beteg 1914/15 fordulóján, ezért a budapesti egyetemi klinikán kezelték[2].

Hír Brust Béláról a Veszteséglistában (forrás: Arcanum Digitális Adattár)

Vélhetően utána hazaengedték egy rövid szabadságra második gyermeke születésére. Később átvezényelték és tizedesként szolgált a magyar királyi I. honvéd gyalogezredben. A harcok során orosz fogságba esett. 1917 májusáig igen gyakran írt haza Brust, utána azonban már semmiféle értesítés nem jött tőle. Egy 1920-ban hazatért fogolytársa szerint ragályos betegségben hunyt el 1917-ben. Temetéséről így tett esküt az örkényi Fokk György az örkényi helyettes plébános, Lantos Lajos előtt 1920. október 24-én: „Én Fokk György esküszöm az egy élő Istenre, hogy én, mint orosz hadifogoly jelen voltam Brust Béla fogolytársam halálánál Petrosarosdkban[3] 1917. május 10-én. Többször láttam őt a koporsóban és többször meg is győződtem róla, hogy valóban az általam személyesen ismert Brust Béla fogolytársam fekszik holtan a koporsóban. Isten engem úgy segéljen!”[4]

Fokk György eskü alatt tett nyilatkozata Brust Béláról (forrás: VPKL)

A holttányilvánítást az özvegy kezdeményezte, ugyanis házasságra kívánt lépni az alberti születésű, de örkényi földművessel, Venczel Józseffel. Mind az egyházi, mind a polgári holttányilvánítás megtörtént még 1920-ban[5]. Az egyházi házasságot 1920. november 11-én tartották. 1928-ban a házaspár már Örkénytáborban lakott, ahol a férj gulyásként dolgozott (a „település” akkor még közigazgatásilag Örkényhez tartozott, 1949-ben lett önálló falu Táborfalva néven). Tíz évvel később azonban már nem találjuk ott őket az összeírásokban.

Bruszt Béla özvegye az örkényi hősi emlékmű 1926-os felavatásakor még helyi lakos volt, ezért volt férje nevét felirattatta az emlékműre. Brust Béla szülőhelyén azonban nem olvashatjuk nevét a hősöket felsoroló emléktáblán. Legyen áldott az emléke!

Az örkényi hősi emlékmű (forrás: saját fotó)

Brus(z)t Béla neve az emléművön - bal oszlop, felülről a 9. név (forrás: saját fotó)

---

[1] Brust Béla házasságot kötött Tóth Máriával 1941. november 23-án.

[2] Veszteséglista 1915. január 11-ei szám 12. oldal.

[3] A település mai nevét sajnos nem sikerült beazonosítani.

[4] Váci Püspöki és Káptalani Levéltár (VPKL) 1. A Püspöki Hivatal iratai bm. Mortis declarationis 1. doboz (1865-1922) 5289/1920 számú iratköteg.

[5] Bár a polgári holttányilvánításának iratai nem maradtak fenn az ócsai királyi járásbíróság iratai között.

Szent Imre herceg, mint az ócsai római katolikus elemi népiskola névadója

Az 1929-ben felépült új ócsai római katolikus elemi népiskolát 1935-ben áldották meg Szent Imre herceg tiszteletére, aki a magyar ifjúság védőszentje. Darkó Gyula ifjú festőművész november végén 40 pengőért készített el az iskolának egy Szent Imre festményt, amit az iskolás gyermekek fizettek.

Az Ócsai Szent Imre Római Katolikus Elemi Népiskola pecsétje (forrás: saját gyűjtemény)

Nagymamám, Viola Margit elemi iskolai értesítő könyve, benne az iskola pecsétjével (forrás: saját gyűjtemény)

Az elemi népiskola a mai plébánia épületében működött 1929-től, s egészen a rendszerváltás utánig alapfokú oktatási intézményként és tanárlakásként funkcionált.

Képeslap az iskolával 1930-ból (forrás: saját gyűjtemény)

 

Az iskola utcai homlokzatának részleti rajza (forrás: ócsai Halászy Károly Általános Iskola irattára)

Apró érdekesség, hogy az 1907 és 1921 közti ócsai római katolikus tanító, Egry Ferenc – Ceglédre távozván – az ottani Szent Imréről elnevezett központi római katolikus elemi iskola tanítója, majd igazgatója lett.

Egy nagykőrösi első világháborús hadirokkant temetésén elhangzott gyászbeszéd

Temetéseken elhangzott beszédek általában akkor maradtak fenn az utókornak, ha az elhunyt egy neves személyiség volt. Ezért is örültem meg ennek a levéltári találatnak, amiben egy nagykőrösi hadirokkant, Bende János temetésén elhangzott beszéd olvasható. Milyen az élet? – nem ezt kerestem, de nagyszerű, hogy megtaláltam!

A beszéd felépítése is érdekes. Megismerhetjük, merre harcolt Bende. A szerb és a román/orosz fronton teljesített szolgálatot, majd meg is sérült. És mintha egy közelgő (világ)háborút is vizionálna a beszéd.

A nagykőrösi református temető (forrás: foursquare.com)

Elhangzott az 1938. március 11-én elhunyt 25 százalékos hadirokkant, Bende János temetésén Nagykőrösön[1]. Bende János 59 évesen hunyt el tüdőgyulladásban a VII. Sas utca 8. szám alatti házában, kisföldbérlőként dolgozott. Felesége Sallay Julianna volt, már elhunyt szülei pedig Bende János és Bodonhegyi Mária.

„Ezeréves Magyar dicsőségnek lángpallossal született fia!

Árpádnak hős gyermeke. A legszentebb magyar anyaföldnek véres viharokban határainkért és minden magyarért vérét és életét áldozó hős honvéd katonája Becsületében legázolt, hősiességében megláncolt, szívünkben és lelkünkben összetört, felsebzett testű csonka katonák bajtársi szövetsége veszi körül hulló könnyekkel áztatott koporsódat.

Az ezeréves történelem szimbólumát – a hősök zászlóját – hajtjuk meg előtted, hogy egy utolsó köszönetet mondjuk néked, hősiességedért és hazaszeretetedért. Köszönjük néked, hogy 1914-ben a Száva partján előre szegzett szuronnyal álltál szilárdan őrséget annyi vad ellenséggel szemben a magyar határ védelméért. Köszönjük Néked, hogy a Kárpátok égbenyúló hegycsúcsairól bajtársainkkal együtt – oroszlánbátorsággal – megfélemlítetted és elűzted akkor a százszorta több ellenséget. Akkor nem volt előtted félelem csak a hazaszeretet és mint a megváltó Krisztus – némán kétségbeesés lázadás nélkül – 23 esztendőn keresztül hurcolta bensődben a háború sorvasztó betegségeit.

Megilletődve és összetört lélekkel állunk e sírnál, egy újabb sír mely napról napra több és több lesz a hősök temetőjében és kétségbeesésünkben kiáltunk segítségért, vajon mi lesz, ha mindannyian elpusztulunk.

Viruló tavasznak ibolyaillattal telített levegőjében dermesztő hideg fuvallatot hoz felénk nyugatról a szél. És e viharfelhőket látva újabb kétségbeesésünkben a Magyarok mindenható Istenéhez fordulva kérdezzük, hogy nincs még elég hősi sír a magyar temetőkben, hogy nincs még elég gyászt hordó özvegy és atyát veszített árva e csonka földön?

Magyarok Mindenható Istene, árvák, özvegyek és katona bajtársaink nevében leborulva e hős katona sírjánál, előtted kérünk, ne engedd, hogy emberi mivoltukból kivetkőzött dölyfös nagyurak a saját érdekükből letiporjanak bennünket és ne engedd, hogy hősi sírokat csináljanak a magyar búzamezőkből.

Tenéked pedig kedves bajtársunk adjon a legfelsőbb hadúr – fáradalmaidért és hazaszeretetedért – megdicsőülést és örök nyugodalmat. Isten veled Bende János bajtársunk. Ott fent találkozunk a Viszontlátásra.”[2]

---

[1] MNL PVL X. 214. Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Nemzeti Szövetsége iratai – Nagykőrösi Fiók 1923-1946 2. doboz 1938. évi iratcsomó.

[2] Az írásban fennmaradt szövegben csak az elütéseket és a régies írásmódot javítottam.