Végh-ág: Kis Ágoston naplója

      Néha az ember nem várt helyről kap segítséget. Ezalatt nem azt értem, hogy rosszban lenne az illetővel, csupán annyit, hogy nem gondolja, ő tud neki segíteni.

     Édesapámtól Szőke Kati néni egyszer régen kérdezte, hogy "Doktor úr, nem vagy mi rokonok?". Ez a kérdés 2010-ig nem is nagyon jött fel újra, nem lévén bizonyítéknak ezen felvetésre.

     2010-ben aztán - miután már egy éve kutattam őseimet - a kérdés egy beszélgetést eredményezett, melyből kiderült, hogy Kati néni dédapja, Kis Ágoston (1823-1891), jászladányi tanárember naplót vezetett, pontosabban anno, már idősebb fejjel megírta élete történetét. A visszaemlékezés első lapjain az őseiről is ír Kis Ágoston, s megemlíti, hogy édesanyja Végh Anna (1798-1831) volt, aki Alsónémedin született; nagyszülei pedig Végh István (1768-1831) alsónémedi telkes jobbágy és Lakatos Rozália (1771-1827) kerepesi tót leány voltak. Az én részemről Végh Annának két öccse is egyenesági ősapám volt (Mihály és László), lévén hogy apai nagyapám négy nagyszülője közül három is Végh volt; mindannyian rokonok! Így Szőke Kati néni és köztem rokonság mutatható meg! Sőt! Ezáltal az ő testvérének unokája - aki osztálytársam volt általános iskolában - is rokonom, amiről eddig nem is tudtam!

a szerző Végh-őseinek rövid leírása naplója elején

    A Szőke család jászsági eredetével korábban is tisztában voltam, azt azonban nem gondoltam, hogy rokonok lehetünk. A naplóból nem derül ki, hogy a jászladányi születésű Kis Sándor (1800-1878) hogyan és miként találkozott későbbi feleségével, Végh Annával, azonban az esküvőre sor került Alsónémedin, 1821.október 25-én, s a fiatal pár Jászladányra költözött. Érdekes, hogy a naplóíró húga, Krisztina egy alsónémedi legényhez, Z. Kis Józsefhez ment később feleségül.

    A visszaemlékezés segített megtalálni ősanyám - Lakatos Rozália - kerepesi születését, s Végh Anna testvérének, Józsefnek (1796-?) kecskeméti házasságkötését Pokomándi Veronikával (1803-?), s ottani letelepedését is. Sok érdekes adalékot találtam, olvastam a közel ezer oldalas irományban. A terjedelme miatt azonban lemásolni nem tudtam, csupán beszkennelni néhány oldalt, ahol olyan eseményeket ír le a szerző, amik szorosan köthetőek Alsónémedihez vagy a családhoz. A naplóban leírt katonaévek, a Ferenc József és Erzsébet királyné koronázási népünnepélyét leíró részek több, mint olvasmányosak - megelevenedik előttünk a régmúlt.

  A napló természetesen tartalmaz névelírásokat (elsősorban a családnevek tekintetében) és évszámtévesztéseket, ezért is gondolom, hogy nem napról napra írta a szerző, hanem vagy voltak leírt vázlatai, vagy nagyon jó volt az emlékezőtehetsége. A XIX. század közepéről legtöbbször csak (fő)nemesek naplóival találkozhatunk, ezért is tartom különösen fontosnak megemlíteni etz az írásos visszaemlékezést!

    A naplóból a továbbiakban még biztosan idézni fogok!

Szűcs-ág: Nagykőrösi séta

    2013. szeptember 28-án anyai nagyapám nővérével, dr. F. Szűcs Máriával és keresztlányával (édesanyámmal) látogatást tettünk Nagykőrösön és Csemőben. A kirándulás célja volt egy nosztalgikus nap eltöltése gyermekkoruk színterein. Dédapám, F. Szűcs Lajos (1902-1991) 1933-tól mint iskolaszolga, majd 1936. január elsejétől, mint II. osztályú városi altiszt dolgozott a Mentovich utca 2. szám alatt lévő, 1905-ben átadott új épületű négyosztályos Polgári Leányiskolában ("iskolánk 1923-ban felvette a régi magyar nagyasszonyok egyik legnagyobbjának, Lorántffy Zsuzsánnának nevét, annak bizonyságául, hogy a női erények fejlesztését, ápolását ez az intézet mindenkor elsőrendű feladatának tekinti" - olvasható az 1936/37. évi iskolai értesítő 5. oldalán). A nagykőrösi levéltárban talált iskolai évkönyvek egészen az 1943/44. évi tanévig megtalálhatóak és sok utalás található benne F. Szűcs Mária iskolai tevékenységére is.

dédapám (leghátul középen, az ajtónál) egy végzős évfolyammal és a tanári karral

     Az iskola udvarán található külön álló épületben laktak dédszüleim és nagyapám a nővérével. Néhány fotó is fennmaradt ebből az időből!

egy családi kép 1943-ból

    Az iskola az államosítást követően koedukált lett, s felvette Arany János nevét. Ebbe az iskolába járt édesanyám is, mint általános iskolás. Jelenleg a Kolping Katolikus Általános Iskola található az épületben. A nagykőrösi kirándulás részeként - Papp József gondnok segítségével - megtekintettük az iskola épületét, s a szolgálati lakásnak otthont adó épületet is, ahol azóta a gangot befalazták. Az udvarból eltüntették a kutat, s természetesen maga az épület is megújult.

a tornaterem hátsó bejárata a '40-es évek elején, nagyapámmal

a tornaterem hátsó bejárata napjainkban

az egykori szolgálati lakás ma iskolai konyha

     Az iskolán kívül elmentünk még a temetőbe, ahol tisztelettel adóztunk az ősök sírjai előtt, s megnéztük a szépen felújított főteret egy séta keretében. Felkerestük a korábbi lakhelyeket, közösségi tereket, ahová kellemes emlékek fűztek valamelyikünket, valamennyiünket.

   Az ebédre már Cegléden került sor, s végül elmentünk Csemőbe, édesanyám testvéréhez egy kis beszélgetésre, s a falusi temetőben egy koszorút helyeztünk el nagyszüleim sírjánál.

    Részemről nagyon szép és tartalmas volt ez a nagykőrösi kirándulás, s tudom, hogy a többieknek is!

Szűcs-ág: Jászkiséri történet

    2013. szeptember 14-én, egy rövid kirándulást tettünk Jászkisérre. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, azonban az időpontot nem mi választottuk; aznap délutánra egy esküvőre voltunk hivatalosak Jászberénybe. S hogy miért éppen Jászkisér?

    Szépapám, Fazekas Szűcs Mihály 1846. november 14-én született Jászkiséren, református családban, Fazekas Szűcs András és Orosz Eszter egyetlen gyermekeként. Mihály 1870. december 13-án Nagykőrösön vette feleségül a szintén református Cseh Máriát (Cseh József és Bene Erzsébet leányát). Házasságukból aztán 4 fiú-, s 4 lánygyermek született. Közös boldog életük azonban sajnos nem tartott sokáig, Mihály 1890. október 14-én, Nagykőrösön elhunyt, a hivatalos bejegyzés szerint ajakrákban. Ezt követően felesége majd 42 (!) évig élt özvegységben.

    Mihály édesanyja, Orosz Eszter 1830. január 7-én született Cegléden, evangélikus családban, Orosz Mihály és Kondai Julianna leányaként. Mihály édesapja, Fazekas Szűcs András az első a Szűcs-családban, aki a „fazekas” előnevet, jelzőt kapta a jászkiséri anyakönyvekben; s 1822. július 28-án látta meg a napvilágot Jászkiséren. Jászkiséren az 1840-es években – mint ahogy vélhetően több más településen is – több Szűcs-család is élt a faluban, vélhetően a könnyebb megkülönböztethetőség érdekében kapta ezt az előnevet (a korabeli írásmódban nagyon nehéz volt különbséget tenni a Szűcs és a Szüle családnevek között).

     A továbbiakban Jászkiséren az egyenes ág között csupa olyan nevű őssel találkozhatunk, akiknek nevei általánosak (Szűcs, Molnár, Tót, Tóth). Az 1760-70-es években sajnos az anyakönyveket úgy vezették a lelkészek, hogy csak az újszülöttek/házasultak édesapjainak neveit írták be, nehezítve így a további kutatásokat. A jászkiséri református anyakönyvi dokumentáció 1733-ban kezdődött, számomra Tót Miklós (született: 1734 februárjában, édesapja neve: Tót Ferenc) az első, akit megtaláltam ezekben a könyvekben.

     Az interneten kutakodva vált számomra ismertté, hogy létezik ott egy faluház, melynek neve: Csete Balázs Helytörténeti Gyűjtemény. A helyszínen egy kedves hölgy tartott közel kétórás idegenvezetést, bár elmondása szerint ez jóval hosszabb is lehetett volna, ha nem lenne hivatalos ő is éppen egy esküvőre. A kommunista időkben kisajátított nemesi házban és annak kiszolgáló épületeiben is egy nagyon kellemes, hangulatos kiállítást rendeztek be a hozzáértők. Láthattunk tárgyi emlékeket ásatásokról a római korból és a népvándorlások időszakából, a népi élethez szükséges eszközöket, különféle okleveleket, iratokat, egy-egy kompletten berendezett konyhát és hálószobát, s természetesen a névadó, Csete Balázs személyes tárgyait is. A tájház bemutatása mellett képet kaphattunk a ház korábbi tulajdonos-családjának szomorú történetéről is – elmondta az idegenvezető többek között azt, hogy a hajdan volt tulajdonos lánya – immáron idős asszonyként – sokszor eljött a házhoz, de bemenni a kapun,már nem volt lelki ereje.

a kiállítás egy kis részlete

     A tájházból elindulva még megnéztük – kívülről – a nemrég felújított református templomot, ahol őseim igen sokszor megfordultak! Felemelő élmény volt ez a kicsit több, mint két óra, melyet életemben először – s nem utoljára – eltölthettem szépapám szülőföldjén!

 a jászkiséri református templom

Végh-ág: Pereg és Kiskunlacháza II.

Viola János (1820-1905), Viola János és Pekker Zsuzsanna legidősebb fiúgyermeke Peregről választott magának feleséget, Sóki Mária (1851-1909) személyében. Mária, Sóki András (1818-1900) és Szebellédi Terézia (1822-?) gyermekeként látta meg a napvilágot Peregen. A Sóki család nevét az anyakönyvekben sokféleképpen írják (Sóki, Sóky, Soóky, Sooky), azonban minden esetben szerepel előtte a "nemes" jelző. Köszeghi Sándor: Nemes családok Pestvármegyében (1899) című művében a 343. oldalon szerepel egy nemes Soóky-család, a leírás szerint Nyitra vármegye egyik legrégibb neme családja; az azonosság a két család között egyelőre még nem bizonyított. A párnak az 1867. november 6-i, peregi esküvőt követően összesen 13 gyermeke született, közülük hét élte meg a felnőttkort.

Ha az első világháborút vesszük alapul, akkor a házaspár több veszteséget is elszenvedett:

 az ócsai I. világháborús hősi emlékmű

Fiuk, Viola András (1884-1917), mint a császári és királyi 32. gyalogezred póttartalékosa 1917. október 10-én, az oroszországi Dereslavl Jaleszkiji-ben hunyt el (mai neve: Pereslavl-Zalessky), vesegyulladásban. Érdekesség Andrással kapcsolatban, hogy feleségül Hefler Máriát (1890-1972), első unokatestvérét vette el, mely házassági szándék- azaz hogy első unokatestvérrel házasodnak/nősülnek - gyakran fordul elő a Viola-családban.

Viola András neve a hősi emlékművön

Viola József (1882-1954), a Viola-Sóki házaspár másik fia is részt vett az első világháborúban, ő túlélte a harcokat, bár egy repeszdarab maradt a tüdejében (az unoka, Hamar Lászlóné szíves közlése).

Viola József (1882-1954) időskori fényképe

Viola Anna (1885-1976), a Viola-Sóki házaspár leánya anyja szülőfalujában, Peregen találta meg élete párját. Szikora Mihállyal (1881-1951), anyai ágon első unokatestvérével 1902. november 26-án, Ócsán házasodott össze, majd a fiatal pár Peregre költözött. Szikora Mihály bátyja, Szikora Péter Pál (1886-1917) 1917. december 31-én, orosz hadifogságban hunyt el. Jellemzően mindig az adott év utolsó napját adták meg az ezredek a halál napjának, ha nem tudták azt pontosan. A Szikora-Viola házaspárnak négy gyermeke született: János, Mihály, Anna Éva, János. A két középső gyermek egy szintén testvérpárt választott társául, Répás József-Répás Terézia gyermekeit, Terézt és Andrást. Szikora Mihály (1908-?) és Répás Teréz (1911-1980) leszármazottai között több, jelenleg Bugyin élő családot is ismerünk. Viola Anna fényképének digitalizálását Szikora Julianna tette lehetővé számomra, amit ezúttal is köszönök neki!

Viola Anna (1885-1976) fiatalkori fényképe

Ha már szóba került az első unokatestvérek közti házasságkötés, akkor megemlítendő, hogy a Viola-Sóki házaspár egy másik fia, Viola János (1880-1963) is egy közeli rokonát - ugyancsak első unokatestvérét - vette el feleségül, Viola Juliannát (1883-1964).

Végh-ág: Pereg és Kiskunlacháza I.

Az utóbbi egy-két hónapban igyekeztem a peregi és a kiskunlacházi anyakönyvekben Véghek és Violák nyomaira bukkanni és mondhatom, sikerrel jártam.

Végh Menyhért Mihály (1820k-1906) és Farkas Julianna (1836-1906) középső, s az egyetlen felnőttkort megélt gyermeke, Végh Menyhért 1868. július 3-án született Alsónémedin, s 1891-ben Peregen feleségül vette a taksonyi születésű, katolikus vallású Darmstadter Katalint (1872-1958), Darmstadter József és Pártl Anna gyermekét. Ez a házaspár alapított egy jelentős Végh-ágat a mai Kiskunlacháza területén (Pereg és Kiskunlacháza 1950-ben egyesült). Végh Menyhért szülei idős korukra Kiskunlacházára, gyermekükhöz költöztek, s ott is hunytak el; ő maga 1956. február 6-án hagyta el a földi létet.

A Végh-Darmstadter házaspárnak öt gyermeke született. Végh Erzsébet (1891-1957) a református Varga János (1886-?) cipészhez ment feleségül, eddig három gyermekük születési időpontjait találtam meg (János, Károly, Irén) - a két fiú a református, míg a lány a római katolikus vallás szerint keresztelkedett meg.

Végh Rozália (1893-1915) a református földművest, Seregély Andrást (1895-1940) választotta élete párjául, ám a Jóisten csak egy évet adott a párnak, ugyanis alig 11 hónappal az esküvő után elhunyt az ifjú ara; gyermekük nem született. Ezt követően az özvegy bevonult katonának a császári és királyi 32. gyalogezredhez, ahol kitüntetéseket is szerzett: Legénységi I. osztályú ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt. A háború után, 1919-ben feleségül vette a katolikus Juhász Máriát (1900-1952). Érdekesség, hogy a második házasságkötésekor Seregély András tanúja az első házasságból "származó" apósa, Végh Menyhért volt! A házasságból két gyermek született, s a másodiknál már állami rendőr volt Seregély András, aki 1926-ban megkapta a vitézi címet. Azt, hogy miért kaphatta a vitézi címet, jelenleg nem tudom. Becze János elmondása szerint (aki feleségének dédapja volt Seregély András) a háborúban idegileg összeomlott, amikor a halottak belei között kellett kúsznia. A vitézi címmel kapott vitézi telket is, de nem fogadta el, mert Kiskunlacházától messze kapta. Vitéz Seregély András halálakor már nyugalmazott rendőr főtörzsőrmester volt.

 vitéz Seregély András (1895-1940)

Érdekesség még, hogy Seregély András ugyanannak a Seregély-családnak a leszármazottja, amelynek egyenesági (igaz, leányági) leszármazottja vagyok magam is; a család ugyanis hamar két ágra szakadt, az egyik Kiskunlacházán, a másik Alsónémedin telepedett le.

Végh Julianna (1898-1978) férje a római katolikus vallású földműves, Szomor Imre Mihály (1893-1940) volt, eddig három gyermekükről tudok (Julianna, Imre, Julianna).

Végh József (1900-1948) földműves feleségül vette a református Galambos Borbálát (1904-1975), gyermekükről nem tudok.

Végezetül jöjjön a középső Végh-Darmstadter gyermek, Végh Mihály (1895-?). 1917-ben vette feleségül a református Bak Juliannát (1897-?), akitől - eddigi kutatásaim alapján - három gyermeke született. Végh Antalról (1918-?) és Végh Mihályról (1920-?) még elég hiányosak az ismereteim, ám Végh Lászlóról (1922-1956) már bővebben tudok írni. 1954-ben feleségül vette Jeney Valériát, házasságuk azonban csupán két évig tartott, ugyanis a szobafestő és -mázolóként dolgozó Végh László 1956. november 8-án Kispesten, a Hunyadi utcában, mellkas lövés elvérzés következtében. Halálát felesége jelentette be a tanácsnál, akivel a Hunyadi utca 162.-ben laktak.

Végh László halotti bejegyzése 1956-ból

Az időpont és a halál módja arra inspirált, hogy tovább kutassam Végh László halálának körülményeit. Eddig csak annyit sikerült kiderítenem, hogy Kispesten, az Ötvenhatosok terén lévő, 1993-ban felállított emlékművön - mely az '56-os kispesti áldozatok előtt tiszteleg - az ő neve szerepel (az ugyancsak ott szereplő Viola Gyula és Turcsik András nem tagjai az általam kutatott Viola- és Turcsik-családnak). Ezt az egyezőséget állapította meg érdeklődésemre Fazekas János László, az '56-os Szövetség elnöke is!

 a kispesti '56-os emlékmű

Végh László neve az emlékművön

Végh-ág: Megérkeztek a Végh-család 10. generációjának legifjabb tagjai

        A mai napon 13 órakor Budapesten megszülettek Végh József és Végh-Marosi Krisztina ikrei, Végh Eszter és Végh József. Ők képviselik a Végh-család legifjabb tagjait a 10. generációban, s egyszersmind a harmadik alkalommal születtek ikrek a családban. Elsőként Végh József és Pokomándi Veronika gyermekei (Péter és Pál) születtek meg 1833. október 5-én Kecskeméten, másodszor pedig a Végh Gábor-Surányi Rozália házaspár örülhetett ikreknek (Antal és Sándor) 1859. március 26-án, Alsónémedin.

         Egészséget és sok boldogságot kívánunk az egész családnak!

Végh-ág: Fóti kitérő

A közelmúltban igyekeztem a Végh- és a Viola-fán lévő, le nem zárt évszámokat megkeresni, azaz olyan személyeket felkutatni, akiknek a születési, a házasságkötési vagy a halálozási dátuma nem ismert. Így jutottam el Fótra.

Két Végh-lány is Fótról választott magának férjet. Érdekesség, hogy mind a lányok, mind pedig a férfiak édestestvérek voltak.

Végh János (1829-1889) és Zupka Julianna (1838-1924) leánya, Végh Erzsébet (1869-1942) 1889. augusztus 13-án, Alsónémedin ment férjhez Sztresznyák Sámuel és Matyasovszki Terézia fiához, Sztresznyák Mihályhoz (1868-1934). Szomorú tény, hogy az esküvő után 19 nappal a menyasszony édesapja elhunyt. Sztresznyák Mihály Fóton született, római katolikus vallású volt, akárcsak édesanyja, édesapja azonban az ágostai hitvallást követte; mészárosként és hentesként dolgozott Alsónémedin. A Sztresznyák Mihály-Végh Erzsébet házaspárnak több gyermeke is született, mind Alsónémedin. A fiatalabb Végh-lány, Mária (1874-?) 1893. október 3-án ment férjhez Alsónémedin a fóti születésű Sztresznyák Lajoshoz (1870-?), aki mészárosként dolgozott, apjához hasonlóan. Eddigi kutatásaim összesen egy fiúgyermeket találtak a házaspárnál.

A fóti római katolikus anyakönyvekben megpróbáltam visszakeresni a Sztresznyák-szülők házassági bejegyzését, azonban azt nem találtam meg. Véletlenül azonban megtaláltam Ybl Miklós építész és Lafite Franciska házassági bejegyzését 1851. január 30-ról. Érdekes, hogy a legtöbb internetes oldalon a feleség nevét Idának írják. Nem lehet azonban különös véletlen az itteni házasságkötés, hiszen Ybl Miklós tervei alapján épült a fóti Szeplőtelen Fogantatás temploma 1845-1855 között.

a fóti római katolikus templom

Érdekesség továbbá, hogy a Sztresznyák névvel egyik népszerű közösségi oldalon sem találkoztam, illetve az internetes kereső sem hozott ki érdemi találatot erre a családnévre, csupán a Stresznyákra, úgyhogy valószínűleg módosult a családnév írásmódja. Érdemes lenne azonban az anya családját (Matyasovszki) kikutatni, ugyanis lehetséges, hogy a valamikori felvidéki Mattyasócot birtokló Mattyasovszky-család leszármazottjáról van szó! A Mária Terézia-féle úrbéri összeírásban mindenesetre sem Matyasovszki, sem S(z)tresznyák névvel nem találkoztam Fóton és környékén.