Végh-ág: Megszületett kislányunk, Végh Viola

2014.12.23-án 12:53-kor 4060 grammal és 60 centiméterrel megszületett első gyermekünk, Végh Viola! Nagyon sokat vártunk Rá, határtalanul boldogok vagyunk!

Végh-ág: Újabb családtag érkezett

2014. november 5-én megszületett Pallagi Pál és Végh Katalin első gyermeke, Pallagi Katalin. Jó egészséget az egész családnak, s az új Családtagnak!

Végh-ág: elhunyt Végh László, a legidősebb családtag

2014. március 28-án hunyt el Végh László (1923-2014), a Végh-család valaha élt legidősebb férfi tagja.

Halála előtt pár hónappal ismerkedtünk meg, s egyből egy húron pendültünk, már az egyik első szavával "Druszám"-nak nevezett. Életszeretete, szellemi és fizikai frissessége lenyűgözött! Összesen három alkalommal találkoztunk úgy, hogy videófelvétel mellett beszélgettünk. Mesélt az őseiről, a peregi gyermekévekről, a Bugyin megrendezett leventeversenyről, ahol egy fényképezőgépet nyert, a világháborúról, amikor három nap alatt jutott el gyalog a budapesti Margit-hídtól Alsónémedibe, átlopózva a német, majd a szovjet vonalakon! De beszélgettünk a borról, a földművelésről, a régi bálokról, a kosárfonásról, a régi időkről! Minden egyes beszélgetés felejthetetlen élmény volt, amiket Felesége, Julis néni finom süteményei tettek még jobb ízűvé!

Kedves Laci bácsi! Örülök, hogy még ebben az életben megismerhettem! Isten nyugosztalja!

Végh-ág: Ócsai Pekker-harang

   Ócsa római katolikus templomának, a Szentháromság-plébániatemplomnak - mint a legtöbbnek templomnak - három harangja van (nagy-, közép- és kisharang, amit másként lélekharangnak is neveznek).

    A régi harangok eredete csak egy esetében tisztázott; a 80 kilós, A hangú kisharangot ősapám, Pekker György (1790-1857) ócsai bíró öntette Schaudt András pesti harangöntővel 1848-ban. Akkor ez a harang volt a legkisebb a templomban.

    Az első világháború idején a templom nagy- és középharangját leszedték, ugyanis ágyúöntés céljából be kellett azokat szolgáltatni. Így lett 1916-1921 között az ősi családi adományból készült harang az egyetlen a templomban, mígnem 1921-ben a jelenlegi nagyharangot fel nem szentelték. Később egy kis lélekharang is a templomtoronyba került. Így lett a Pekker-féle - eredetileg - kisharangból, középharang.

    A mai napon Édesapámmal volt szerencsém felmenni az ócsai harangtoronyba, hogy megnézhessük a harangot, van-e rajta valamilyen felirat. Sikerrel jártunk, a harang felirata:

KÉSZITTETTE PEKER GYÖRGY.

ÖNTÖTTE SCHAUDT ANDRÁS

PESTEN 1848.

    A harang feliratával átellenben lévő oldalán egy sárkányölő Szent György-motívumot vélek felfedezni, aminek magyarázata lehet az, hogy egyezik a készíttető keresztnevével a szent neve.

     A harang alján és tetején körbe indás, növényes díszítőmotívumokat helyezett el a mester.

    Schaudt András (Württemberg, 1798k - Pest, 1862. nov. 22.) harangöntő 1831-től halálig Pesten élt és dolgozott. Lakása a Kerepesi (mai Rákóczi) úton a Beleznay-házban, műhelye a Nagy Kereszt (mai Kazinczy) utca 2. sz., egyik üzlete, melyben a 300 fonton (168 kg) aluli harangok készen kaphatók voltak, másik üzlete a Hatvani (mai Kossuth Lajos) utcában a ferences templommal szemben volt.

Végh-ág: Kis Ágoston naplója

      Néha az ember nem várt helyről kap segítséget. Ezalatt nem azt értem, hogy rosszban lenne az illetővel, csupán annyit, hogy nem gondolja, ő tud neki segíteni.

     Édesapámtól Szőke Kati néni egyszer régen kérdezte, hogy "Doktor úr, nem vagy mi rokonok?". Ez a kérdés 2010-ig nem is nagyon jött fel újra, nem lévén bizonyítéknak ezen felvetésre.

     2010-ben aztán - miután már egy éve kutattam őseimet - a kérdés egy beszélgetést eredményezett, melyből kiderült, hogy Kati néni dédapja, Kis Ágoston (1823-1891), jászladányi tanárember naplót vezetett, pontosabban anno, már idősebb fejjel megírta élete történetét. A visszaemlékezés első lapjain az őseiről is ír Kis Ágoston, s megemlíti, hogy édesanyja Végh Anna (1798-1831) volt, aki Alsónémedin született; nagyszülei pedig Végh István (1768-1831) alsónémedi telkes jobbágy és Lakatos Rozália (1771-1827) kerepesi tót leány voltak. Az én részemről Végh Annának két öccse is egyenesági ősapám volt (Mihály és László), lévén hogy apai nagyapám négy nagyszülője közül három is Végh volt; mindannyian rokonok! Így Szőke Kati néni és köztem rokonság mutatható meg! Sőt! Ezáltal az ő testvérének unokája - aki osztálytársam volt általános iskolában - is rokonom, amiről eddig nem is tudtam!

a szerző Végh-őseinek rövid leírása naplója elején

    A Szőke család jászsági eredetével korábban is tisztában voltam, azt azonban nem gondoltam, hogy rokonok lehetünk. A naplóból nem derül ki, hogy a jászladányi születésű Kis Sándor (1800-1878) hogyan és miként találkozott későbbi feleségével, Végh Annával, azonban az esküvőre sor került Alsónémedin, 1821.október 25-én, s a fiatal pár Jászladányra költözött. Érdekes, hogy a naplóíró húga, Krisztina egy alsónémedi legényhez, Z. Kis Józsefhez ment később feleségül.

    A visszaemlékezés segített megtalálni ősanyám - Lakatos Rozália - kerepesi születését, s Végh Anna testvérének, Józsefnek (1796-?) kecskeméti házasságkötését Pokomándi Veronikával (1803-?), s ottani letelepedését is. Sok érdekes adalékot találtam, olvastam a közel ezer oldalas irományban. A terjedelme miatt azonban lemásolni nem tudtam, csupán beszkennelni néhány oldalt, ahol olyan eseményeket ír le a szerző, amik szorosan köthetőek Alsónémedihez vagy a családhoz. A naplóban leírt katonaévek, a Ferenc József és Erzsébet királyné koronázási népünnepélyét leíró részek több, mint olvasmányosak - megelevenedik előttünk a régmúlt.

  A napló természetesen tartalmaz névelírásokat (elsősorban a családnevek tekintetében) és évszámtévesztéseket, ezért is gondolom, hogy nem napról napra írta a szerző, hanem vagy voltak leírt vázlatai, vagy nagyon jó volt az emlékezőtehetsége. A XIX. század közepéről legtöbbször csak (fő)nemesek naplóival találkozhatunk, ezért is tartom különösen fontosnak megemlíteni etz az írásos visszaemlékezést!

    A naplóból a továbbiakban még biztosan idézni fogok!

Szűcs-ág: Nagykőrösi séta

    2013. szeptember 28-án anyai nagyapám nővérével, dr. F. Szűcs Máriával és keresztlányával (édesanyámmal) látogatást tettünk Nagykőrösön és Csemőben. A kirándulás célja volt egy nosztalgikus nap eltöltése gyermekkoruk színterein. Dédapám, F. Szűcs Lajos (1902-1991) 1933-tól mint iskolaszolga, majd 1936. január elsejétől, mint II. osztályú városi altiszt dolgozott a Mentovich utca 2. szám alatt lévő, 1905-ben átadott új épületű négyosztályos Polgári Leányiskolában ("iskolánk 1923-ban felvette a régi magyar nagyasszonyok egyik legnagyobbjának, Lorántffy Zsuzsánnának nevét, annak bizonyságául, hogy a női erények fejlesztését, ápolását ez az intézet mindenkor elsőrendű feladatának tekinti" - olvasható az 1936/37. évi iskolai értesítő 5. oldalán). A nagykőrösi levéltárban talált iskolai évkönyvek egészen az 1943/44. évi tanévig megtalálhatóak és sok utalás található benne F. Szűcs Mária iskolai tevékenységére is.

dédapám (leghátul középen, az ajtónál) egy végzős évfolyammal és a tanári karral

     Az iskola udvarán található külön álló épületben laktak dédszüleim és nagyapám a nővérével. Néhány fotó is fennmaradt ebből az időből!

egy családi kép 1943-ból

    Az iskola az államosítást követően koedukált lett, s felvette Arany János nevét. Ebbe az iskolába járt édesanyám is, mint általános iskolás. Jelenleg a Kolping Katolikus Általános Iskola található az épületben. A nagykőrösi kirándulás részeként - Papp József gondnok segítségével - megtekintettük az iskola épületét, s a szolgálati lakásnak otthont adó épületet is, ahol azóta a gangot befalazták. Az udvarból eltüntették a kutat, s természetesen maga az épület is megújult.

a tornaterem hátsó bejárata a '40-es évek elején, nagyapámmal

a tornaterem hátsó bejárata napjainkban

az egykori szolgálati lakás ma iskolai konyha

     Az iskolán kívül elmentünk még a temetőbe, ahol tisztelettel adóztunk az ősök sírjai előtt, s megnéztük a szépen felújított főteret egy séta keretében. Felkerestük a korábbi lakhelyeket, közösségi tereket, ahová kellemes emlékek fűztek valamelyikünket, valamennyiünket.

   Az ebédre már Cegléden került sor, s végül elmentünk Csemőbe, édesanyám testvéréhez egy kis beszélgetésre, s a falusi temetőben egy koszorút helyeztünk el nagyszüleim sírjánál.

    Részemről nagyon szép és tartalmas volt ez a nagykőrösi kirándulás, s tudom, hogy a többieknek is!

Szűcs-ág: Jászkiséri történet

    2013. szeptember 14-én, egy rövid kirándulást tettünk Jászkisérre. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, azonban az időpontot nem mi választottuk; aznap délutánra egy esküvőre voltunk hivatalosak Jászberénybe. S hogy miért éppen Jászkisér?

    Szépapám, Fazekas Szűcs Mihály 1846. november 14-én született Jászkiséren, református családban, Fazekas Szűcs András és Orosz Eszter egyetlen gyermekeként. Mihály 1870. december 13-án Nagykőrösön vette feleségül a szintén református Cseh Máriát (Cseh József és Bene Erzsébet leányát). Házasságukból aztán 4 fiú-, s 4 lánygyermek született. Közös boldog életük azonban sajnos nem tartott sokáig, Mihály 1890. október 14-én, Nagykőrösön elhunyt, a hivatalos bejegyzés szerint ajakrákban. Ezt követően felesége majd 42 (!) évig élt özvegységben.

    Mihály édesanyja, Orosz Eszter 1830. január 7-én született Cegléden, evangélikus családban, Orosz Mihály és Kondai Julianna leányaként. Mihály édesapja, Fazekas Szűcs András az első a Szűcs-családban, aki a „fazekas” előnevet, jelzőt kapta a jászkiséri anyakönyvekben; s 1822. július 28-án látta meg a napvilágot Jászkiséren. Jászkiséren az 1840-es években – mint ahogy vélhetően több más településen is – több Szűcs-család is élt a faluban, vélhetően a könnyebb megkülönböztethetőség érdekében kapta ezt az előnevet (a korabeli írásmódban nagyon nehéz volt különbséget tenni a Szűcs és a Szüle családnevek között).

     A továbbiakban Jászkiséren az egyenes ág között csupa olyan nevű őssel találkozhatunk, akiknek nevei általánosak (Szűcs, Molnár, Tót, Tóth). Az 1760-70-es években sajnos az anyakönyveket úgy vezették a lelkészek, hogy csak az újszülöttek/házasultak édesapjainak neveit írták be, nehezítve így a további kutatásokat. A jászkiséri református anyakönyvi dokumentáció 1733-ban kezdődött, számomra Tót Miklós (született: 1734 februárjában, édesapja neve: Tót Ferenc) az első, akit megtaláltam ezekben a könyvekben.

     Az interneten kutakodva vált számomra ismertté, hogy létezik ott egy faluház, melynek neve: Csete Balázs Helytörténeti Gyűjtemény. A helyszínen egy kedves hölgy tartott közel kétórás idegenvezetést, bár elmondása szerint ez jóval hosszabb is lehetett volna, ha nem lenne hivatalos ő is éppen egy esküvőre. A kommunista időkben kisajátított nemesi házban és annak kiszolgáló épületeiben is egy nagyon kellemes, hangulatos kiállítást rendeztek be a hozzáértők. Láthattunk tárgyi emlékeket ásatásokról a római korból és a népvándorlások időszakából, a népi élethez szükséges eszközöket, különféle okleveleket, iratokat, egy-egy kompletten berendezett konyhát és hálószobát, s természetesen a névadó, Csete Balázs személyes tárgyait is. A tájház bemutatása mellett képet kaphattunk a ház korábbi tulajdonos-családjának szomorú történetéről is – elmondta az idegenvezető többek között azt, hogy a hajdan volt tulajdonos lánya – immáron idős asszonyként – sokszor eljött a házhoz, de bemenni a kapun,már nem volt lelki ereje.

a kiállítás egy kis részlete

     A tájházból elindulva még megnéztük – kívülről – a nemrég felújított református templomot, ahol őseim igen sokszor megfordultak! Felemelő élmény volt ez a kicsit több, mint két óra, melyet életemben először – s nem utoljára – eltölthettem szépapám szülőföldjén!

 a jászkiséri református templom