1898-ban a Bolond Istók című heti élclapban jelent meg az alábbi kis versike. A költemény apropója, hogy Pröbsztl Pál újhartyáni plébános aranymiséjét ünnepelte, s a lapban köszöntötte fel őt régi barátja, Jaczkó Károly, aki akkor Bugyin szolgált.
A főszereplők rövid életrajzai:
Jaczkó Károly 1821. október 17-én született Örkényben. A filozófiát és a teológiát Vácon végezte, ahol 1845. július 20-án szentelték pappá. Tizenkét évig káplánkodott, majd 1857 és 1869 között dunakeszi plébánosként dolgozott, aztán három évig betegállományban volt. 1872-től öt éven át vezette a borsosberényi plébániát, majd hét év káplánkodás következett. 1884-ben nyugdíjba vonult, ám 1888-től Bagon káplán, majd 1891-ben Bugyin adminisztrátor. 1899. február 20-án hunyt el Budapesten, a II. kerületben.
Jaczkó halotti bejegyzése:
Pröbsztl Pál Vecsésen született 1821. február 28-án. Vácon tanult, ahol 1848. június 21-én szentelték pappá. 1856-ig káplánkodott, majd újhartyáni plébános lett, s emellett 1871-ben a püspök kinevezte az alsónémedi kerületi esperesség élére. 1900. március 24-én hunyt el, Újhartyánban.
Pröbsztl halotti bejegyzése:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése