Drahos Imre bugyi fiákeres a fővárosban I. rész

Az alábbi történetre egy temetői sétán találtam. Egy késő őszi napon a Fiumei úti sírkertben megpillantottam a sírkövet, amin az alábbi családnevek szerepeltek: Drahos, Sáska. Gondoltam, ha vannak nevek, amiket Bugyihoz tudok kötni, ezek azok lesznek. A megérzésem nem hagyott cserben.

A kiegyezés utáni években a fővárosi (tömeg)közlekedés még gyerekcipőben járt, azokat jórészt magánvállalkozók üzemeltették. Az omnibusz 1832-től közlekedett Pesten, az első lóvasutat 1866-ban nyitották meg, a villamosok 1887, a földalatti szerelvények 1896 óta futnak a városban. Ha valaki messzebb szeretett volna eljutni a fővárosban, nem volt más választása a XIX. században, mint fiákerre ülni. Ezek a bérkocsik általában kétlovas fogatú, rugós karosszériájú könnyű kocsik voltak, amelyekre harmonikaszerűen leereszthető ernyőt szereltek. A bérkocsisok közt pedig találunk a falunkból indultakat is.

Drahos Imre 1841. október 1-jén született Bugyin, református családban, Drahos József földműves és Kovács Juliánna gyermekeként.

Drahos Imre születési bejegyzése a bugyi református anyakönyvben

Drahos Imre a bugyi születésű Sáska Klárát vette feleségül 1865. december 13-án, s öt gyermekük született.

Drahos Imre és Sáska Klára házasságkötési bejegyzése a bugyi református anyakönyvben

Az első három még Bugyin, Klára és Zsigmond azonban már a Ferencvárosban, így vélhetően a család 1870-71 táján költözött a fővárosba, azonban belül is a mai IX. kerületbe. Az anyakönyvekben csak legkisebb fia, Zsigmond születési évében szerepel „fiakkeres”-ként Drahos Imre, így annyit tudunk biztosan, hogy 1874-ben már bérkocsisként dolgozott.

Minden fiákeres hajtónak mestervizsgát kellett tennie, amiről hajtási igazolványt kapott, a mai jogosítvány elődjét. A vizsgán rőzséből nyolcas alakzatokat formáztak, melyek mellett úgy kellett kígyóvonalban elhaladni, hogy ne érintsék azokat a kocsi kerekeivel. A rendelet azt is előírta, hogy a fiákeresek nyáron kilenc, télen pedig nyolc óra után nem tartózkodhatnak házon kívül, talán hogy kipihenten és józanul tudjanak másnap szolgálatot teljesíteni. A kocsikat pedig nyilvántartásba vették és megszámozták. Egy későbbi, 1901-es rendelet már azt is előírta, hogy milyen ló nem fogható a kocsi elé. Elcsigázott, szánalmat vagy undort keltő, testi hibás, sebes, sánta vagy töréses, félszemű, gondozatlan, piszkos, rugós és harapós állatot nem volt szabad foglalkoztatni.

fiákeresek a mai Ferenciek terén 1880 körül (a kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.054)

1877-ben Drahosék a fővárosi középítési albizottságtól engedélyt kaptak, hogy toldalékot építsenek a Tűzoltó utca 40.-ben lévő házukhoz, az akkori Pest szélén. A szülők halálukig nem költöztek el innen, csak saroképület lévén nyolc év múlva már a Viola utca 48. lett a címük.

a ferencvárosi Viola utca 48. napjainkban

Drahos Imre nem csupán a munkáját végezte fiákeresként, hanem aktívan részt vett a szakmai szervezetek munkájában is, 1885-ben például tagja volt a bérkocsisok miniszteri küldöttségének, s vallásos emberként pénzadománnyal támogatta a budai református templom építését. Vállalkozása bővülését mutatja, hogy egy év múlva egy istállót építtettek a józsefvárosi Illés utca 6. szám alá. A korabeli Józsefváros ezen része már külvárosnak számított, ott jobbára istállók álltak, ahol a bérkocsisok tartották lovaikat, munkaeszközeiket, erre utalnak a még ma is használatos utcanevek (Bérkocsis, Kis fuvaros, Nagy fuvaros).

1888. január 23-án délelőtt fél 11-kor szörnyű baleset történt, ugyanis Riz János kocsis fiákere olyan gyorsan hajtott az utcán, hogy Drahos Imrét két kocsi közé szorította és az arcát annyira összezúzta, hogy a súlyos sérültet a Rókus kórházba szállították. Drahos Imre a balesetből felépült, azonban 1889. május 3-án, mindössze 48 évesen elhunyt tbc-ben.

Drahos Imre magánzó (azaz magánvállalkozó) halotti bejegyzése a ferencvárosi református anyakönyvben

Vállalkozását fiai, Imre és Zsigmond vitték tovább, özvegyen maradt felesége pedig hamarosan újra férjhez ment a kunszentmiklósi Sáska Zsigmondhoz. (folytatjuk)