A
mostani világjárvány elleni védekezés alaposan felforgatta eddigi életünket: a
közösségi tereket bezárták, aki tud, távmunkában dolgozik, megszűnt minden
kulturális tevékenység, az internet és a telefon adta lehetőségek ellenére az
emberek igyekeznek elszigetelődni egymástól. A történelem folyamán – ahogy az
emberiség egyre jobban benépesítette a bolygót – nem ez az első, s vélhetően nem
is az utolsó járvány. Bugyi 1729-es betelepítése után az első nagyobb járvány,
melyről információkkal is rendelkezünk, az 1831-es kolerajárvány volt. Annak
próbáltam utánajárni, az akkor élt emberek hogyan próbáltak meg védekezni,
hogyan akarták túlélni a megpróbáltatásokat.
A
korabeli vidék életét mi sem adja vissza jobban, mint egy korabeli
visszaemlékezés. Tíz évvel ezelőtt Szőke Kati néni (Bugyi, Új utca) odaadta elolvasni
dédapjának, Kiss Ágoston jászladányi tanítónak a 815 oldalas kéziratát, melyben
visszaemlékezik életére. Az írást Kati néni később a Jász Múzeumnak
adományozta, ami ki is adta azt 2017-ben. A szerző személye azért is érdekes
számomra, mert az édesanyja az alsónémedi születésű Végh Anna, aki két ősapámnak
is nővére volt.
Jászladány
180 évvel ezelőtt is nagyban hasonlított Bugyihoz, azonos lélekszámmal,
körülbelül 2 000 lakossal, alföldi kis településként ugyanúgy telt a nagyrészt
mezőgazdasággal foglalkozó emberek élete. A kolerajárvány kitöréséről így írt
Kiss Ágoston: „Elküldé Isten öldöklő angyalát s meg tizedelteté, néhol meg
harmadolta a föld népét az úgy nevezett Keleti Kolera vagy Epemirigy által. Városunkban
épen Július hó kezdetén mutatkozott először, s irtózatosan dühöngött vagy hat
hétig. Kezdve hasmenés és hányás, gyomor égés, reá minden tagjába görcsök, az
áldozatok a leg irtóztatóbb kínok által kimerülve múltak ki.” Bugyin az első
regisztrált eset augusztus 6-án volt.
A
közigazgatás is próbált helytállni, már nyár elején szabályozták a mindennapi
életet: „a polgári hatóság minden rendszabályokat megtett, melyet által
hágni senkinek szabad nem volt személy kivétel nélkül. Megyei bizottmányok alakultak
köztük főszereplők a csekély számú orvosok. Minden határon vasvillás emberek
őrködtek minden község körül árkoltatott, s az árkon ki és be menni szigorúan
tiltatott, a szó teljes értelmében betiltatott minden közlekedés.” A
korabeli jegyzőkönyvek szerint a vásárokat szüneteltették, karanténházakat
jelöltek ki Bugyin is a korábban a falun kívülről érkezők számára, a leveleket
és a lakosságnál lévő papírpénzeket füstöléssel fertőtlenítették. A templomokat
bezárták, csak szabadtéri miséket tartottak, azaz a korábban már a pestisnél
bevált módszerrel próbálkoztak az addig ismeretlen betegség ellen –
sikertelenül.
Az
emberek egyre nehezebben viselték a korlátozó intézkedéseket, hiszen még a
földekre sem mehettek ki, betakarítani a termést. Annál inkább nagyobb probléma
volt ez, mert az előző két évben marhavész és aszály pusztított a
Kárpát-medencében, az élelmiszerkészletek fogyatkoztak, így mindenki egy kis
jót várt az 1831-es esztendőtől.
Bugyin
a járvány idején még nem volt községi orvos; az első majd csak az 1861-ben
Ócsáról ide érkező dr. Sámuel Lipót lesz, aki 1883-as haláláig gyógyította a
betegeket. 1831 nyarán csupán egy seborvos, dr. Baumberger Jakab testesítette
meg az egészségügyet, aki ráadásul csak egy hónapig dolgozott a faluban. A
korabeli egyházi halotti bejegyzések sajnos csak felemásan segítik az elhunytak
számának megállapítását, ugyanis abban az időben a zsidókat még nem
anyakönyvezték, a katolikusok pedig csupán annyit írtak be az elhunytak mellé
(az életkor és a házastárs/szülő neve mellé), hogy felvették-e az utolsó
kenetet. Egyedül a református bejegyzéseknél olvasható a halál oka, ami alapján
– a vallási arányokat figyelembe véve – következtethetünk arra, hogy körülbelül
80-an hunytak el Bugyin az 1831-es kolerajárványban, ami az akkori lakosság 4
százaléka. A 12 milliós Magyar Királyság negyedmillió áldozata közt találjuk a
bugyi általános iskola későbbi névadóját, Kazinczy Ferenc költőt is, aki széphalmi
otthonában hunyt el.
 |
| Kazinczy Ferenc is a kolerajárvány áldozatai között volt |
A
kolerazárlatot csak négy hónap után, 1831. október 3-án oldották fel, addig
maradtak a szigorú intézkedések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése