fuleric: augusztus 2020

2020. augusztus 26., szerda

Langfelder Kálmán, az egyik első képeslapkiadó Örkényben

A képeslapkiadások kezdetét olyan kisebb településeken, mint Örkény, szinte lehetetlen megállapítani. Nagyobb városokban a helyi lapok, a századforduló táján szenzációként számoltak be egy-egy újabb képeslapkiadásról, a falvakban azonban nem voltak ilyen hírverések. A képeslap, mint korabeli MMS, segített megismerni távoli tájakat, településeket. A kiadói elsősorban kereskedők, vendéglátók voltak. Nagyjából 1920 után már kialakultak azok a vállalkozások, akik ezután szinte letarolták a kiadást, s onnantól kezdve 3-4 nagyobb cég adott ki képeslapokat Magyarországon, sokszor megrendelésre.

Az örkényi képeslapkiadók közül az egyik első, akinek lapjait az 1900-as évek első évtizedében már postázták a feladók, a helyi kereskedő, az izraelita vallású Langfelder Kálmán volt.

Langfelder Kálmán

Langfelder Kálmán 1863. január 2-án született a közeli Alsónyáregyházán, Langfelder József (1836-?) és Witz Katalin (1838-?) legidősebb gyermekeként. 1887. november 8-án vette feleségül Örkényben a helyi születésű Wicz Bettit (1866. október 8. Örkény – 1944 Auschwitz), Wicz M. Lipót és Wicz Száli leányát. A házassági szerződésük szerint a fiatal ara után az édesapja 16 000 korona hozományt fizetett, s 4 000 korona értékű ruhaneműt és egyebet vitt a házasságba.

A Langfelder Kálmán által kiadott képeslapokat - a rajtuk lévő bélyegzők tanúsága szerint - rövid idő alatt adta ki, ugyanis az általam ismertek mind 1905 és 1908 közöttiek. Van köztük úgynevezett hosszúcímzésű is, ahol az egyik oldal csak a címzésre szolgált, így gyakran a képes felére írták jókívánságaikat a feladók.

Ezeket 1896 és 1905 között gyárthattak, utána tértek rá arra a megoldás, miszerint a címzés és a jókívánság is elfért egy-egy féloldalon, így a képes rész megmaradt a maga szépségében (mondjuk pont nem ezen a példányon).

Örkényből nem ismerek 1900 előtti feladású képeslapot, az akkori alsódabasi járásból csak Örkénytáborból és Pusztavacsról láttam XIX. századi feladású lapot. 1908 körül a „családi” képeslapkiadást Örkényben testvére, Langfelder Ferenc (1864. december 15. Alsónyáregyháza – 1923. január 24. Örkény) vette át, öccsük, Langfelder Gyula (1866. október 8. Alsónyáregyháza – 1938. november 19. Budapest) pedig Alsódabason adott ki képeslapokat a századfordulón.

Langfelder Kálmán leszármazotti családfája

A fiatal Langfelder Kálmán a házasságkötéskor még gyóni bérelt földjein gazdálkodott (1930-ban Örkényben már 40 kataszteri holdja volt). A házaspárnak három gyermeke született. Langfelder János még Gyónon született 1888. augusztus 10-én, a család csak 1889-ben költözött Örkénybe, a gyermek már itt hunyt el torokgyíkban 1891. június 7-én. Ekkor már a családi vegyeskereskedést üzemeltették Örkényben, s ugyancsak földet béreltek. Legkisebb lányuk halva született 1901. szeptember 7-én, Örkényben. A középső gyermekük, Langfelder Rozina 1892. március 12-én látta meg a napvilágot Örkényben. A szülőhelyén, 1909. augusztus 5-én ment férjhez a gyóni születésű Benedek Dezső kereskedőhöz. A házaspárnak két lánya született Gyónon. Benedek Zsuzsanna 1913. július 24-én, s 1932-ben ment férjhez Szemere István gazdálkodóhoz. Életükről több információt nem tudtam kikutatni. A másik lány, Benedek Katalin 1918. február 28-án született és 1937-ben ment férjhez a soroksári Brust Béla keményítőgyároshoz; egy lányuk született, Brust Éva, 1938-ban. Langfelder Kálmán Budapesten hunyt el 1940. március 9-én agyvérzésben, Örkényben temették el a zsidó temetőben.

Langfelder Kálmán halotti anyakönyvi bejegyzése (1940)

Felesége, Wicz Betti, Rozina lányuk és Katalin unokájuk családja a holokauszt áldozatai lettek, Brust Béla a lengyelországi Okna közelében hunyt el végkimerülésben 1943 szeptemberében, mint a 101/47. tábori munkásszázad tagja, a többiekkel az auschwitzi gázkamra végzett. Brust Béla kivételével mindannyiuk neve szerepel a dabasi Holokauszt Emlékpont emléktábláján. Brust Bélának szülei, húga és sógora is a náci haláltáborban hunytak el.

az alsódabasi járás II. világháborús áldozatainak emléktáblája Dabason

2020. augusztus 19., szerda

A bugyi földbirtokos, Forster Kálmán testvérének ácsi kastélya

Bugyin áll a mindenki által csak vadászkastély-ként, Forster-kastély-ként emlegetett ház. A vadászkastély hajdani tulajdonosa, Forster Kálmán (1857-1910), mint a mezőgazdasági szakoktatás és kísérletügy megalapítója vonult be a magyar történelembe. Testvérei közül kiemelkedett a bárói címet szerzett Forster Gyula (1846-1932) jogi és műemléki szakíró, aki a Műemlékek Országos Bizottságának elnökeként, az MTA tagjaként alkotott maradandót. Nevét viselte a Forster Központ (2012-2016) és a 2000-ben alapított Forster Gyula-díj, ami egy, az épített és régészeti műemlékvédelem területén végzett kimagasló szakmai tevékenység elismerésére adományozható állami kitüntetés.

Kálmán másik testvére, Forster Géza (1850-1907) Ács külterületén, Concóhátpusztán lakott feleségével kastélyukban 1878 és 1906 között. Dömötör Emmyvel (1864-1943) kötött házassága gyermektelen volt, így minden idejét a magyar agrárpolitikának s gazdaságának szentelte. A birtokon egy mintagazdaságot hozott létre Forster Géza, 309 hold szántó, 56 hold rét, 10 hold szőlő és 6 hold kertészet biztosította ennek alapját. 1892-ben például csak szőlővesszőből 20 000 darabot értékesített. Gazdaságát modern gépekkel szerelte fel, sertés-, tehén- és lóistálló, kovácsműhely is tartozott hozzá, húsz családnak adva ezzel biztos munkát. Mezőgazdasági és állatkiállításokon többször nyert díjat. Aktív közéleti tevékenységét mutatja, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatója (1891-1907) volt, elindította a Köztelek című szaklapot, részt vett a Hangya Szövetkezet és a Gazdák Biztosító Szövetkezete megalapításában.

Az épületet valószínűleg a Forster-cslalád építtette a XIX. század utolsó harmadában, majd vette meg 1906-ban gróf Degenfeld-Schonburg Ottó. Az 1947-es államosítást követően előbb az ácsi cukorgyár, az állami gazdaság, majd a mezőgazdasági kombinát tulajdonába került a kastély. A rendszerváltás után külföldi magántulajdonosé lett az épület, s bár többször is szóba került, hogy a mai igényeket is kielégítő szállodaként újul meg a kastély, az állapota ma már sajnos tragikus.

A közelmúltban került a helytörténeti gyűjteményembe egy kisebb hagyaték, melynek 1900 körüli fényképei megmutatják nekünk, milyen is volt az ácsi Forster-kastély fénykorában.

A kastély és a kert 120 évvel ezelőtt:

a kastély homlokzata

a kastély jobboldali frontja, előtte parkrészlet, jobb oldalon Forster Géza és felesége

oldalsó kocsibejárat, a kapuban Forster Gézáné, a kocsit hajtja Dömötör Béla

Forster Géza a komlóskertjében

A kastély mai siralmas állapota:

A kastély fali díszítése még itt-ott megmaradt:

Az egykori istálló napjainkban:

Fényképek:

Forster Géza stuttgarti fényképe a 20-as évei közepén

a kastély előtti parkban, balról jobbra:
Dömötör Béla, Kenessey Júlia, Pándy Erzsébet, Dömötör Ilona, Pándy László (asztalon), Kenessey Margit, Forster Gézáné, Pándy István

Gyászjelentések:

Forster Géza gyászjelentése (forrás: OSZK)

Forster Gézáné Dömötör Emmy gyászjelentése (forrás: OSZK)

Forster Géza síremléke a Fiumei úti sírkertben (nemmessze öccse, Forster Kálmán sírjától):

Videó a kastély 2020-as állapotáról:

https://www.youtube.com/watch?v=RLph5qqR3mQ

2020. augusztus 7., péntek

A Bugyin született építész, akinek emlékfája van Budapesten

Hatalmas dolog, ha valaki olyan közmegbecsülést és tiszteletet vív ki magának az életével, tetteivel egy adott lakóközösségnél, hogy arra még évtizedek múltán is emlékeznek. Ez történt Feith Gáborral, aki Bugyiról indult, s lett Rákospalota, a mai XV. kerület egyik elismert polgára.

Feith Gábor időskori arcképe (forrás: centropa.org)

Feith Gábor 1863. november 26-án született Bugyin, egy tizenegy gyermekes izraelita család negyedik gyermekeként. Bár a szülei – Feith Fülöp (1831-1901) vendéglős és Fuchs Peppi (1836-1876) – nagy földbirtokkal rendelkeztek, a sok testvér miatt felaprózódott volna a gazdaság, ezért Gábor inkább máshol próbált szerencsét. Így került az akkori Budapest melletti Újpestre, majd Rákospalotára.

Feith Gábor születési bejegyzése (407. sor)

1889-ben feleségül vette a dombóvári születésű Weiner Szidóniát, akivel hét gyermekük született. Első két gyermekük még Újpesten (1890-ben és 1892-ben), a többiek már (1895-től) Rákospalotán születtek, ahol építőipari céget alapított az apa. Feith Gábor végzettségét, elvégzett iskoláit nem ismerjük, vélhetően nem volt diplomás építész(mérnök), azonban egyfajta generálkivitelezőként dolgozott. A család lakhelye, s így cégének székhelye az akkori Pázmány Péter utca 1. szám alatt volt, egy legalább hatszobásban házban.

Építőipari vállalkozásában sokszor cserélt társakat, néha csődbe is ment a cége. Egy csődbűntett miatt 1899-ben le is tartóztatták, s kilenc hónapot ült a kecskeméti börtönben. A fogolynyilvántartásból tudjuk, hogy Feith 158 cm magas volt, beszélt az anyanyelvén kívül németül és örökletes betegségben nem szenvedett[1]. Szabadulása után Feith önállósította magát, s ettől kezdve 33 éven keresztül egymaga állt a vállalkozása élén.

1904-ben a Rákospalotai Közlöny című lap megvádolta Feithet, hogy silány minőségű anyagokat használ építkezéseihez, így adva kedvezőbb árajánlatot versenytársainál. Az egy évig tartó sajtóper végül a felek békülésével ért véget^{^[2]}.

1912-ben épült fel egy üres telekre a rákospalotai Vigadó, Feith Gábor vezetésével. Megnyitásakor a kornak megfelelően étterem, kávéház, táncterem is helyet kapott benne. A helyi önkormányzat 1914-től szerette volna megvenni, a tanácsköztársaság alatt államosították az épületet, beköltöztek a hivatalok. 1919 után az épületet visszaadták, azonban 1920-ban megvette a község, hogy Rákospalota várossá nyilvánításának évében (1923) már itt lehessen a felújított városháza. Az épület ma is a XV. kerület városházának ad otthont. A világháború előtt is sokat dolgozott Feith, több I. kerületi ház tervezését is elvállalta[3]^,[4].

a rákospalotai Vigadó, majd városháza (forrás: rakospalotaanno.hu)

Fia, Feith Mihály 1909-ben érettségizett Rákospalotán, majd 1913-ban diplomázott a királyi József-műegyetemen, mint okleveles építészmérnök, 1915-ben pedig mint közgazdasági mérnök[5]. Az első világháborúban népfelkelő mérnökhadnagyként harcolt, egy sodronypálya-különítménynél, ahol műszaki feladatokat látott el. Az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálatának elismeréséül 1917-ben megkapta a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján[6]. A háború utolsó évében főhadnagymérnökké léptették elő[7]. A tanácsköztársaság idején kinevezték a Bútorelosztó Hivatal vezetőjének[8] (1918-ban már az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság küldöttje is volt, ahol a készíthető bútorok árainak maximalizálásáról döntöttek[9]). A vörös uralom utáni, megváltozott politikai széljárásban a komolyabb büntetést megúszta az ifjú Feith.[10]

1920-tól kezdve a két Feith, apa és fia együtt dolgozott cégvezetőként és tervezőmérnökként a vállalkozás 1933-as megszűnéséig. Feith Gábor Újvidéken lakó unokájának, Schoosberger Pálnak 2003-as visszaemlékezése szerint a nagyszüleinek volt egy Fiat autójuk, s azzal jártak ki mindig az építkezésekre ellenőrizni a munkálatokat. A család tartotta a zsidó hagyományokat, szombaton gyertyát gyújtottak, az ünnepeken elmentek a zsinagógába, a konyhájuk kóser volt. Feith Gábor nem viselt kipát az utcán, csak otthon, a hitközségben és természetesen a zsinagógában. A családban minden gyereknek zsidó esküvője volt[11].


Feith Gáborné fényképe (forrás: centropa.org)

1926 nyarán az újságok címlapjaira került a Feith-család, ugyanis a világhíres koplalóművész, Lindeneck[12] magyar menyasszonya, Szalay Gabriella besurrant a család házába telefonálni, ám egyszer csak zajt hallott – Feith Gábor hazaérkezett. Ekkor elbújt a szobában, így szemtanúja volt, hogy Feith 3 millió koronát vett át egy megbízás fejében, amit az íróasztala fiókjába tett. Mikor az üzletfelek távoztak, Szalay ellopta a pénzt, s kisurrant a házból. A rendőrség egy házkutatás során megtalálta a hiányzó bankókat, méghozzá a fehérneműs szekrénybe rejtve[13].

1926 azonban más miatt is emlékezetes volt Feithék számára, ekkor kezdték el ugyanis felépíteni az új zsinagógát. A kivitelezést ők nyerték el, ami nem is csoda, hiszen a hitközség elnöke volt az édesapa; fiát azonban arra kérte, hogy a terveket díjtalanul készítse el. Az alapkövet 1926. június 6-án tették le, és Feithék saját üzletüket elhanyagolva az építési költségek megteremtéséről is igyekeztek gondoskodni. 1927-re lett kész a zsinagóga, aminek hátsó udvarán rituális fürdőt is emeltek, így az asszonyoknak többé már nem kellett az újpesti vagy a pesti mikvéhez utazniuk[14]. A vészkorszak után 1950-ben a hitközség megszűnt. Az épület ma az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában van, raktárként használják[15]. Az évtized vállalkozási sikereit jelzi, hogy a református imaház kivitelezője is a Feith-család volt 1927-28-ban[16].

a rákospalotai zsinagóga (forrás: wikipedia.org)

Az 1929-es világgazdasági válság tönkretette a vállalkozást, az idősödő Feith Gábor pedig már nem akart újabba kezdeni. A zsidótörvények árnyékában, egy pusztító világháború előestéjén, 1939. szeptember 8-án tüdőgyulladásban elhunyt Rákospalotán, a helyi izraelita temetőben temették el, sírja ma is megvan.

Feith Gábor síremléke...

... a síremlék felirata

Felesége és Erzsébet leányuk Auschwitzban hunytak el 1944-ben. Az Újvidékre, első unokatestvérével házasságra lépő Paula leányuk férjévél és kisebb fiukkal az 1942-es, úgynevezett újvidéki vérengzéskor végeztek magyar katonák.

Feith Paula és férje (forrás: centropa.org)

A már többször is említett fia, Feith Mihály túlélte a világháborút, s építészként dolgozott tovább. Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található, a Bugyin született apai nagyapjáéval, Feit Fülöppel együtt.

Feith Mihály síremléke (5B-11-37)

Feit Fülöp síremléke (2-18-24)

2013. május 23-án a kerületiek a Rákospalotai Magyarok Nagyasszonya Templom körül egy Helytörténeti Fasort hoztak létre. A fasor olyan embereknek, állít emléket, akik sokat tettek a helyi közösségért; az egyik fát Feith Gábor kapta. Legyen áldott az emléke!