A képeslapkiadások kezdetét olyan
kisebb településeken, mint Örkény, szinte lehetetlen megállapítani. Nagyobb
városokban a helyi lapok, a századforduló táján szenzációként számoltak be egy-egy
újabb képeslapkiadásról, a falvakban azonban nem voltak ilyen hírverések. A
képeslap, mint korabeli MMS, segített megismerni távoli tájakat, településeket.
A kiadói elsősorban kereskedők, vendéglátók voltak. Nagyjából 1920 után már
kialakultak azok a vállalkozások, akik ezután szinte letarolták a kiadást, s
onnantól kezdve 3-4 nagyobb cég adott ki képeslapokat Magyarországon, sokszor
megrendelésre.
Az örkényi képeslapkiadók közül
az egyik első, akinek lapjait az 1900-as évek első évtizedében már postázták a
feladók, a helyi kereskedő, az izraelita vallású Langfelder Kálmán volt.
 |
| Langfelder Kálmán |
Langfelder Kálmán 1863. január
2-án született a közeli Alsónyáregyházán, Langfelder József (1836-?) és Witz
Katalin (1838-?) legidősebb gyermekeként. 1887. november 8-án vette feleségül
Örkényben a helyi születésű Wicz Bettit (1866. október 8. Örkény – 1944
Auschwitz), Wicz M. Lipót és Wicz Száli leányát. A házassági szerződésük
szerint a fiatal ara után az édesapja 16 000 korona hozományt fizetett, s
4 000 korona értékű ruhaneműt és egyebet vitt a házasságba.
A Langfelder Kálmán által kiadott
képeslapokat - a rajtuk lévő bélyegzők tanúsága szerint - rövid idő alatt adta
ki, ugyanis az általam ismertek mind 1905 és 1908 közöttiek. Van köztük
úgynevezett hosszúcímzésű is, ahol az egyik oldal csak a címzésre szolgált, így
gyakran a képes felére írták jókívánságaikat a feladók.
Ezeket 1896 és 1905
között gyárthattak, utána tértek rá arra a megoldás, miszerint a címzés és a
jókívánság is elfért egy-egy féloldalon, így a képes rész megmaradt a maga
szépségében (mondjuk pont nem ezen a példányon).
Örkényből nem ismerek 1900 előtti feladású képeslapot, az akkori
alsódabasi járásból csak Örkénytáborból és Pusztavacsról láttam XIX. századi feladású lapot. 1908 körül a „családi”
képeslapkiadást Örkényben testvére, Langfelder Ferenc (1864. december 15.
Alsónyáregyháza – 1923. január 24. Örkény) vette át, öccsük, Langfelder Gyula (1866.
október 8. Alsónyáregyháza – 1938. november 19. Budapest) pedig Alsódabason adott
ki képeslapokat a századfordulón.
 |
| Langfelder Kálmán leszármazotti családfája |
A fiatal Langfelder Kálmán a
házasságkötéskor még gyóni bérelt földjein gazdálkodott (1930-ban Örkényben már 40 kataszteri holdja volt). A házaspárnak három
gyermeke született. Langfelder János még Gyónon született 1888. augusztus
10-én, a család csak 1889-ben költözött Örkénybe, a gyermek már itt hunyt el
torokgyíkban 1891. június 7-én. Ekkor már a családi vegyeskereskedést üzemeltették
Örkényben, s ugyancsak földet béreltek. Legkisebb lányuk halva született 1901.
szeptember 7-én, Örkényben. A középső gyermekük, Langfelder Rozina 1892.
március 12-én látta meg a napvilágot Örkényben. A szülőhelyén, 1909. augusztus
5-én ment férjhez a gyóni születésű Benedek Dezső kereskedőhöz. A házaspárnak
két lánya született Gyónon. Benedek Zsuzsanna 1913. július 24-én, s 1932-ben
ment férjhez Szemere István gazdálkodóhoz. Életükről több információt nem
tudtam kikutatni. A másik lány, Benedek Katalin 1918. február 28-án született
és 1937-ben ment férjhez a soroksári Brust Béla keményítőgyároshoz; egy lányuk
született, Brust Éva, 1938-ban. Langfelder Kálmán Budapesten hunyt el 1940.
március 9-én agyvérzésben, Örkényben temették el a
zsidó temetőben.
 |
| Langfelder Kálmán halotti anyakönyvi bejegyzése (1940) |
Felesége, Wicz Betti, Rozina lányuk és Katalin unokájuk
családja a holokauszt áldozatai lettek, Brust Béla a lengyelországi Okna
közelében hunyt el végkimerülésben 1943 szeptemberében, mint a 101/47. tábori
munkásszázad tagja, a többiekkel az auschwitzi gázkamra végzett. Brust Béla
kivételével mindannyiuk neve szerepel a dabasi Holokauszt Emlékpont
emléktábláján. Brust Bélának szülei, húga és sógora is a náci haláltáborban hunytak el.
 |
| az alsódabasi járás II. világháborús áldozatainak emléktáblája Dabason |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése